Új Szó, 2013. június (66. évfolyam, 126-150. szám)
2013-06-08 / 132. szám, szombat
Szalon 21 www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2013. JÚNIUS 8. Képes-e megbarátkozni a nyugati férfi azzal a testtel, melyet a legkülönfélébb ideológiai, esztétikai vagy szociokulturális jelentésekkel terhelt meg? A meztelen férfi, avagy a pénisz az erotikán túl Spencer Tunick: Düsseldorf 5 (Museum Kunst Palast), 2006 (Fotók: Ludwig Múzeum) Annie Leibovitz: Keith Haring, 1986 A Guerilla Girls nevű radikális feminista akcióművészeti csoport szorgos számlálása szerint a Metropolitan Múzeumban 1989-ben a művészeknek mindössze öt százaléka volt nő, ugyanakkor az aktok nyolcvanöt százaléka ábrázolt női testet. Mi , jelentékteleníti” el mégis ennyire a férfiaktot? - teszi fel a kérdést számos művészettörténész. CSEHY ZOLTÁN Talán igaza van Christina von Braunnak, aki szerint „a férfiasságot a nézés definiálja, a női- séget pedig az, hogy nézik”? A férfiaknak e teória szerint el kell titkolniuk a másik férfira irányuló pillantást, mert az azonnal a vágy jeleként értékelődik, s ezáltal a nézőt kizökkenti magából a férfiasságból. Hiszen, ahogy a sztereotípia tartja, nőnek születik az ember, férfivá azonban - válik. Etel Adnan, több férfiakt készítője egyenesen odáig megy, hogy kijelenti: „Egy férfit lefesteni annyit tesz, mint nőt csinálni belőle.” A budapesti Ludwig Múzeum A meztelen férfi című kiállítása (mely a linzi Lentos Kunstmuseum gyűjteményének magyar anyaggal kiegészített változata) ezt a provokatív kérdéskört járja körül. Mi lehetne dermesztőbben és agresszívebben férfias, mint egy katonai hadtest masírozá- sa? De ha az acélos katonatestek szinte meztelenül, a testüket, sőt a péniszüket felfedve vonulnak fel, az egész - ahogy ez jól látható Artur Zmijewski KR WP című videóján - komikumba fordul át, és az emberi test esendősége láttán alapjaiban roppan össze a hatalom önkénye és robban ki az erőszak groteszksége. A 12 tematikus „stációba” rendezett kiállítás azonban nem pusztán a destrukcióra fókuszál: a saját test felmutatásától kezdődően, a testépítés kultuszán, az antik mitológiai árkádikus hagyományon, az erotikán keresztül a fájdalomig vezet. A fallosz mint a hatalmi agresszió jelképe visszatérő eleme számos bölcseleti és szociokulturális elméletnek: de megnézte-e valaki közelebbről is, hogy milyen az elmélet síkjából a puszta látványa, korántsem hibátlan működése ennek a teoretikus testrésznek? Zbigniew Libera Univerzális pénisz expandere világosan mutatja be azt a folyamatot, melynek során a fallikus hatalom és potenciál (a komikusán megnövelt, nevetséges és hasznavehetetlen pénisz) megsemmisül önmaga önimádó vágykivetüléseiben. Aki viszonylag jól ismeri az antik kultúrát, azt aligha fogja meglepni a meztelenség. Akkoriban az akt - és főként a férfitest szépsége - nem pusztán minden dolog harmóniájának mértékeként jelent meg, hanem olyan kifejezetten fallikus termékenységistenség ábrázolásában is helyet kapott, mint amüyen Priapus volt. Az úgynevezett vitruviusi test (Vitruvius az ókor legfontosabb építészetelméleti szakkönyvét írta) mértékül szolgált a társadalom szinte minden terepét meghatározó arányérzéknek, legyen szó művészeti szabály- rendszerről vagy akár államelméletről. Az arányos meztelen férfitest maga volt a teremtő logosz. A férfitest és az állam, a hatalom testének azonosítása egy teljes világkép aránykereteit jelentette. Ez a jelképi- ség tér vissza az ideológiai jelentésekkel felruházott testek világában is, pl. a nemzetiszocializmus vagy a kommunizmus idején. Kérdés persze, hogy a szimbolikus testek valóban ki tudnak-e lépni az erotika terepéről, léte- zik-e akkora ridegsége egy meztelen, tökéletes testnek, hogy teljesen absztrahálódott gondolatként tündököljön? Egyre nehezebb ezt elhinni. Túrái Hedvig a kiállítás katalógusa mellé kiadott tanulmánykötetben felhozza az egykori húszforintoson szereplő meztelen férfiakt (a testet egy jeles öttusázóról mintázták) homoerotikus érzékiségét: szerinte a nyugati meleg turisták az 1980-as években 20 Pierre et Gilles: Adonisz halála, 1999 dollárt adtak egy ilyen „erotikus” bankóért. Ä jelentés tehát mindig és mindenkor ellenőrizhetetlen. A férfiasság eszménye pedig teljességgel megfoghatatlan: a nőiestől az izomember 19. század óta virágzó témájáig terjed. Az adott létmód és a kiharcolt teljesítmény közti skála sokkal szélesebb, mint például a női testet érintő szépségkonvenciók esetében. Az ókori hagyomány folyamatos jelentéssokszorozó elevensége mellett szembesülni kell a keresztény tradíció különösen sajátos kettősségével. Hagyományos felfogás szerint a keresztény ábrázolásmód elleplezi a testet, különösen a férfiasság nemi markereit. Holott, ahogy ezt Foucault is ragyogóan észlelte: a kereszténység lényegében egy meztelen, megfeszített férfitest bűvöletén alapszik. Leo Steinberg Krisztus szexualitása a reneszánsz művészetben és a modern felédés- ben című monográfiájában össze is gyűjtötte azokat a Krisztus-ábrázolásokat, amelyeken a megtestesült Krisztusnak még voltak nemi szervei (lásd például Michelangelo A feltámadott Krisztus című szobrát). A diadalmas test szépsége mellé azonnal odakívánkozik az esendő, sebzett Szent Sebestyének sokasága (ezekből számos látható a kiállításon is), az aktként megjelenített művészi öntest- kép (Egon Schiele munkái) vagy önreprezentáció, valamint a modelljüket meztelenül művészi kontextusba állító szokatlan portrék (Annie Leibovitz Keith Haring- vagy Richard Avedon Nureyev-portréi). Az ideális test giccsbe hajló ábrázolása (pl. Pierre et Gilles munkái) mellett a konvencióval való leszámolás gesztusai is erőteljesek: ha Sylvia Sleigh Császári akt című festményét nézzük, a női pózba helyezett férfimodell a komikum forrásává válik. És nem a szépség hiánya miatt, hanem a helyzet abbéli komikumából kifolyólag, hogy általa lepleződik le a női testet tudatosan a vágy tárgyává lefokozó gesztusrendszer. A pénisz ábrázolása láthatóan még mindig problémát okoz: ez a szerv nem képes kilépni a szimbolikus térből, a priapusi modell inkább totemizálja, a termékenység és a hatalom jelképeként mutatja fel (Keith Haring) . Az ironizálás gyakorlata a leggyakoribb, és erőteljes az esztétizálás gesztusa is, melynek csúcsát Robert Mapplethorpe képei jelentik (ő nemrég önálló kiállítást is kapott a Ludwigban). Mapplethorpe Milton Moore című képe a technikai tökély által olyannyira megtisztítja a testet minden hússzerűségétől, hogy az valamiféle léten túli tárgyi környezet dizájnjaként hat. A kiállítás számos hagyományos és kortársi mediális megszólalásmódot alkalmazva feszeget égető kérdéseket. Ezek legfontosabbika talán az, hogy képes-e megbarátkozni a gyakorlatban a nyugati férfi azzal a testtel, melyet a végletekig absztrahált, s a legkülönfélébb ideológiai, esztétikai vagy szociokulturális jelentésekkel terhelt meg. A kiállítás június 30-áig tekinthető meg, keddenként szabadegyetem is kapcsolódik hozzá, sőt, korábban az érdeklődők Alföldi Róbert, Csemus Imre vagy Tímár Katalin társaságában és vezetésével is élvezhették a tárlatot. Izgalmasnak ígérkezik a Gyulai Várszínház Hamletje Bocsárdi László rendezésében, valamint az István, a király jubileumi előadása Szegeden Színházi szomszédolás: indul a szabadtéri szezon Magyarországon AJÁNLÓ Gazdag programmal, össz- művészeti fesztiválként várják a közönséget a június közepétől augusztus végéig tartó nyári évadban a magyarországi szabadtéri színházak. A Budapesti Nyári Fesztivál június 14-én nyit, a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon Verdi- és Wagner-nyitányokból összeállított koncerttel. A Margitsziget a nyáron operák, musicalek és nagykoncertek helyszíne lesz. A magyar-olasz kulturális évadhoz kapcsolódva Seregi László balettje, a Spartacus látható. Augusztus 20-án a fesztivál záróeseményeként mutatják be Erkel operáját, az István királyt. Nyakó Béla, a Kisvárdai Várszínház és Művészetek Háza igazgatója elmondta: a Magyar Színházak Kisvárdai Fesztiválja 25., jubileumi évére készül, öt ország 23 társulata 33 produkcióval jelentkezik június 21. és 29. között, keresztmetszetet adva a határon túli magyar színjátszás legjobb előadásaiból. A Szentendrei Teátrum és Nyár rendezvénysorozatán belül egyebek között az Alföldi Róbert rendezte Bánk bán várja a közönséget. A Kőszegi Várszínház a felújítás után visszaköltözik a Juri- sics-várba, ahol június 8-ától augusztus 1-éig három bemutatóval számolnak, köztük van Goldoni A kávéház című műve, a Mesebolt Bábszínházzal közösen készített passiójáték, valamint a Gergye Krisztián Társulattal nemzetközi projekt keretében készül előadás. A Gyulai Várszínház négy új előadással készül: a IX. Shakespeare Fesztivál keretében a Hamlettel Bocsárdi László rendezésében, ZalánTibor Afáklya kialszik című művének ősbemutatójával, az Egy világhírű kisváros: Gyula - Krasznahorkai László írásain keresztül című előadással, valamint a Beatles dalaiból készült produkcióval. Vásárhelyi Nóra, a Zsámbéki Színházi Bázis vezetője elmondta: a 30. évadban több előadás foglalkozik a fiatalokat érintő problémákkal és a kisebbségek helyzetével. Tíz új bemutatót tartanak, közülük az Osborn műve nyomán születő Dühöngő, valamint a Tengely Gábor rendezésében készülő Állampolgári ismeretek című előadást emelte ki. A Szegedi Szabadtéri Játékok július 5-én induló programsorozatán belül a Leányvásárt Go- thár Péter rendezésében mutatják be, és műsorra tűzik Az operaház fantomja című musical koncertváltozatát is. Az Elfújta a szél, a Porgy és Bess, egy Verdi- Wagner operagála és az István, a király jubileumi, Alföldi Róbert rendezte előadása szintén szerepel a műsoron. (MTI) SZALON Szerkeszti: Lakatos Krisztina. Levélcím: Szalon, Új Szó, Lazaretská 12, 814 64 Bratislava 1. Telefon: 02/592 33 447. E-mail: szalon@ujszo.com
