Új Szó, 2013. június (66. évfolyam, 126-150. szám)

2013-06-08 / 132. szám, szombat

SZALON 2013. június 8., szombat ______________________________________________________________________7. évfolyam, 23. szám K OMAROMI SZALON Trianon: tények, értelmezések, mítoszok Pomogáts Béla, Simon Attila és Zeidler Miklós (Fotók: Somogyi Tibor, Tóth Attila) A nemzeti összetartozás napján Trianonnal búcsú­zott a Komáromi Szalon tavaszi évada a közönség­től. A 20. század legna­gyobb magyar nemzeti traumájáról Simon Attila történész, a Selye János Egyetem tanszékvezetője beszélgetett Zeidler Mik­lós történésszel (ELTE), A revíziós gondolat című kötet szerzőjével, vala­mint Pomogáts Béla iro­dalomtörténésszel, aki számos műben foglalko­zott Trianon és a magyar irodalom kapcsolatával. ÖSSZEFOGLALÓ Trianon olyan, mint a labda­rúgás: népszerű téma, bárhol előkerül a kocsmaasztaloknál; a politika nagyon szereti használ­ni; leginkább érzelmi alapon kö­zelítünk hozzá. Sokáig úgy tűnt, alapvetően egyet gondolunk ró­la, máraviszontamagyarközvé- lemény is megosztottá vált a kérdésben - vezette fel az 1920. június 4-én megköttetett tria­noni békeszerződés okairól, mai értelmezéséről szóló estet Si­mon Attila. Hozzátette: nem önmagában Trianon érdekes, fontosabb a miért, valamint az a kérdés, miként tudtuk feldol­gozni - a határon túlra került nemzetrészek, a magyar társa­dalom, a közvélemény, a politi­ka... - ezt a traumát. Hogy több­féle viszonyulás is elképzelhető az első világháborút az Antant és Magyarország között lezáró bé­kéhez - mellyel Magyarország elvesztette területe 71 százalé­kát és lakossága 64 százalékát-, azt a megszólalók is bizonyítot­ták: míg Pomogáts Béla Tria­nont egyértelműen „rablóbéke­ként” értékelte, Zeidler Miklós differenciáltabban fogalmazott. A RÉV pedig zsúfolásig megtelt a Trianon hívószóra. Miről szól a dokumentum? „A békeszerződés egy 130 ol­dalnyi, jogi bikkfanyelven meg­fogalmazott nyomtatott szö­veg. Hosszú oldalakon át az új határok megrajzolásával fog­lalkozik, gyakorlatilag dűlőről dűlőre, továbbá tartalmazza a Magyarország számára engedé­lyezett hadsereg leírását, a há­borús jóvátételt, bár ennek összegéről pontosan nem ren- délkezik- vázolta fel a gyakran emlegetett, de egészében nyil­ván kevesek által olvasott tria­noni békeszerződés tartalmát Zeidler Miklós. - Kitér továbbá a határon túlra került, volt ma­gyar állampolgárok státusára, a határon túlra került befekteté­sek sorsára, általában az állam utódlásának kérdéseire, a vi­lágháborús halottak sírjainak gondozására... Összességében, ma úgy tűnik, számos olyan részkérdést tárgyal, amelynek nem feltétlenül egy ilyen béke- szerződésben volna a helye. Ugyanakkor azt is meg kell je­gyezni, hogy a vesztesek szer­ződései 70 százalékban identi- kusak voltak. Azt is érdemes megemlíteni, hogy a tévhitek­kel ellentétben nem titkos szer­ződésről volt szó. Szavazott róla az országgyűlés, már 1921-ben bekerült a magyar törvénytárba - aki tudta, hol keresse, olvas­hatta a szöveget. A jogászi vé­lemények meglehetősen eltérő­ek: vannak, akik jól felépített műnek tartják, vannak, aldk az inkonzekvenciákat mutatják ki. Az biztos, hogy a békeszerződés nem elsősorbanjogi, hanem po­litikai mű volt. Hogy szerződés vagy diktátum? Erre nem tudok egyértelmű választ adni. Tény, hogy Magyarország kész szer­ződést kapott, és nem volt lehe­tősége érdemben módosítani. A tárgyalások eredményeként bő 50 ponton módosult a szöveg, de ezek zömmel stiláris változá­sok, és a többségük kedvezőtlen hatású volt. Pozitív eredmény­ként megemlíthetjük, hogy a békeszerződésbe bekerült a ha­táron túli magyarokról való gondoskodás igénye, erre a ké­sőbbiek folyamán hivatkozni lehetett; a háborús jóvátétel összegét pedig később határoz­ták meg, úgymond, nem a bosszú hevében, hanem józan gazdasági számítások alapján. Tény, hogy a trianoni szerződés diktált béke volt, és nem tár­gyalt béke, de formailag olyan nemzetközi szerződésnek te­kinthető, mint a többi, amely minden aláíró felet kötelez.” Károlyi, Kun Béla, katonai csőd Az elvesztett háború, az elhi­bázott nemzetiségi politika, a katonai csőd, az elmaradt szoci­ális reformok, valamint a Kun Béla-féle Tanácsköztársaság - idézte Pomogáts Béla Irodalmi Szemlében megjelent tanulmá­nyát Simon Attila; a 2010-es írásban a szerző ebben az 5 pontban ragadta meg Trianon okait. Ehhez Pomogáts Béla a Komáromi Szalon beszélgetős estjén egyebek között azt fűzte hozzá: a magyar politika állandó hibája, hogy mindig alul- vagy felültervez. „Vagy nagyot akarva belebonyolódunk egy olyan konfliktusba, amelyet nem tu­dunk kezelni, vagy lemondunk a legelemibb jogainkról is. Ha a magyar politika általában véve normálisabb mederben halad előre, jobban kijöhettünk volna a háborúból. Nem beszélve ar­ról, hogy a háborús részvétel nem volt magyar érdek. Annak, hogy Ferenc Ferdinándot lelőt­ték, örülni kellett volna - ő ma­ga is megcsinálta volna Tria­nont, az irodájában készen áll­tak a térképek, amelyek azt mu­tatták, hogyan kívánta meg­bontani Magyarország területi integritását” - jegyezte meg az irodalomtörténész. Zeidler Miklós úgy fogalma­zott, abban viszonylagos kon­szenzusban, hogy Trianon mi­lyen külső és belső okokra ve­zethető vissza. Szerepet ját­szott benne a nemzetiségi kér­dés, amelyet a 19. század végé­től kényelmes fölényérzettel kezelt vagy nem kezelt a ma­gyar politikai elit; a háborús vereség, amelynek következ­tében az ország abba a hely­zetbe került, hogy mások dön­töttek a sorsáról; a két forra­dalmi rezsim (a Károlyi-kor­mány és a tanácskormány) té­továzása, hibái. 1918 előtt is léteztek olyan államok, ame­lyek területi igényeket fogal­maztak meg Magyarországgal szemben: például a délszláv népek vagy Románia. Ehhez jött a nagyhatalmak véle­ményváltozása. Míg a 19. szá­zadban 5 nagyhatalom - Nagy- Britannia, Franciaország, Né­metország, Oroszország és a Monarchia - osztozott Euró­pán, és minden konfliktus el­lenére megtanultak egymással együttélni, mert ez biztosította az európai egyensúlyt, az I. vi­lágháború végére a győztesek alapállása egyértelművé vált: mindent akarnak. A beszélgetés során felmerült az a sztereotípia is, mely Károlyi Mihály és/vagy Kun Béla szám­lájára írja, hogy nem voltak ké­pesek érdemben változtatni a győztes nagyhatalmak dönté­sén, illetve nem voltak képesek hatékonyan megvédeni az or­szág egységét. Ezzel kapcsolat­ban a résztvevők arra jutottak, hogy Magyarország feloldha­tatlan csapdahelyzetbe került a háború végén. Az Antant előtt tette le a fegyvert, de tulajdon­képpen saját szomszédai, nem­zetiségei vonultak be a területé­re. Ugyanakkor: ezeket a csapa­tokat olasz, francia ezredesek vezették, ami azt a látszatot kel­tette, hogy átmeneti időre, az igazságos békéig rendfenntartó csapatok érkeztek. Az 1918. ok­tóber 31-én hatalomra került Károlyi-kormány arra építette fel kommunikációját az Antant­tal, hogy Magyarországot bé­kés, demokratikus államnak kívánta mutatni. Ám noha '18 őszén européer magyar kor­mány kerül hatalomra, az An­tant nem ismerte el, ami azzal járt, hogy magyar részről senki sem jelenhetett meg a 19 janu­árjában összeült békekonfe­rencián. Túl sokáig húzódott a hábo­rú. Az Antant a négy éve alatt nagyon sokfelé elkötelezte ma­gát. Azért nem ismerték el a Ká­rolyi-kormányt, mert feleslege­sen bonyolította volna a helyze­tet, ha még a vesztesekkel is tárgyalni kell - magyarázta Zeidler Miklós. Mint megje­gyezte, a történelemben csak lövészárok-háborúként emle­getett első világháborút a szemben álló felek haditechni­kai újításokkal vagy diplomáci­ával próbálták kimozdítani a holtpontról. A diplomácia pedig a „megpróbálom az ellenségem hátában megtalálni a szövetsé­gesemet” elven működött. En­nek következtében Magyaror­szágnak új ellenségei támadtak - például Románia. A románo­kat úgy lehetett motiválni, hogy az Antant területeket ígért ne­kik: közel a Tiszáig vonulhattak volna előre, ha megnyerik a há­borút. Az olaszokat is területi ígéretekkel állította a maga ol­dalára az Antant: Dalmáciából, Ausztriából kaptak volna egy darabot. A fent idézett elvnek köszönhette a sikerét a nemze­tiségi lobbi is - a Monarchia fel- bomlasztásának előmozdításá­ért cserébe egyre nagyobb elis­mertséget kapott. Pomogáts Béla felidézte Tö­rökország példáját is, ahol Ke- mál Atatürk katonai erővel írta át a békeszerződés feltételeit. A beszélgetés résztvevői elját­szottak a gondolattal, hogy a háború végén a frontokon fegy­verben álló - majd a fegyver­szüneti egyezmény után szét­széledő-, megközelítőleg 1 mil­liós magyar hadsereg gyors át­csoportosítása, felállítása a ha­tárok mentén lényegében meg­változtatta volna-e az esemé­nyek menetét. Mint mondták, talán igen - de ehhez a jövőbe kellett volna látni... Mindennapi Trianonunk Simon Attila úgy látja, Tria­non megítélése a két világhábo­rú között meglehetősen egyér­telmű volt, a közvélemény a „mindent vissza” elvét vallotta. A második világháború után Trianon elcsendesedett, nem lehetett vele foglakozni, a nyolcvanas években Ormos Má­ria könyvei hozták vissza a köz­tudatba. De továbbra is érzé­keny téma volt, aki Trianonról beszélt, arra gyorsan rásütötték az irredenta jelzőt. Simon azt is felidézte, hogy 1990-ben, ami­kor az akkori házelnök egyper­ces néma csendet rendelt el megemlékezésként, a mai ma­gyar kormányfő pártjával e- gyütt kivonult a parlamentből, azzal, hogy ilyesmihez nem ad­ják a nevüket. „Nem is ez a baj, csak a hibákat el kellene ismer­ni” -jegyezte meg a Selye Egye­temtanszékvezetője. „Kárhoztatom, bogy Trianon a napi politikai érvrendszer ré­sze lett. Ez ugyanolyan rossz, mint amikor nem lehetett róla beszélni - jegyezte meg Pomo­gáts Béla. - Elszörnyedve hall­gattam a napokban a nemzeti összetartozás dalát - aki a ma­gyar nyelvvel, az alapvető test­részekkel ilyen szinten nincs tisztában, ne írjon dalt. Szomo­rú, ha a nemzeti önismeret olyan szinten van, hogy ezt a dalt a nemzeti himnusz rangjá­ra emeli... Trianont nem lebet megoldani. Reménytelen műi­den határrevízió. Talán csak az a megoldás, ha minél inkább el­helyezkedünk az Európai Unió­ban. És azt gondolom, a határon túlra szakadt magyar közössé­gek kulturális, jogi, gazdasági támogatása sokkal fontosabb, mint Budapesten elénekelni ezt az idiotizmust.” (as) A Komáromi Szalon beszélgetőestjei egy gombaszögi kitérő után szeptemberben folytatódnak a RÉV-ben

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents