Új Szó, 2013. június (66. évfolyam, 126-150. szám)

2013-06-06 / 130. szám, csütörtök

20 Iskola utca ÚJ SZÓ 2013. JÚNIUS 6. www.ujszo.com Úszóbajnokság a Kodály Zoltán Gimnáziumban Új iskolai rekordok PUCHLA NIKOLETT A galántai Kodály Zoltán Gimnázium büszkeségei közé tartoznak többek között jól fel­szerelt tornatermei, s nem utolsósorban fedett uszodája. S mivel ez a környék egyetlen ta­nulmányi intézménye, mely sa­ját uszodával rendelkezik, az itt tanuló diákok heti két szá- raztomán kívül egy úszásórá­ban is. részesülhetnek. Ez kivá­ló esély mind a gerincferdülés­ben szenvedőknek, hogy te­gyenek valamit az egészségü­kért, mind pedig azon tanulók számára, akik örömüket lelik és szívesen részt is vesznek az úszásoktatáson. Sajnálatos módon az utóbbi években egyszer sem rendez­tek úszóversenyt járási vagy kerületi szinten, így iskolánk úgy döntött, az idei évben szer­vez magának saját iskolai úszóbajnokságot. Abban pedig Búkor Ádám (Fotó:KZG) senki sem kételkedett, hogy versenyünkön Búkor Ádám, is­kolánk 14 éves úszócsillaga ta­rolni fog, de hogy ilyen látvá­nyosan meg fogja csillogtatni tehetségét, arra sem a tanárok, sem a bajnok osztálytársai nem számítottak. Ádámnak ugyanis sikerült 5 versenyszámban is új iskolai rekordot felállítania, az új rekordok összegzését az alábbi táblázatban foglaltuk össze: Versenyszám időered­mény eddigi rekord 50m gyorsúszás 27,94 28,20(1986) 50m mellúszás 38,89 40,10 (1986) 50m hátúszás . 33,97 37,80 (1997) 100m gyorsúszás 1,01,44 1,09,46(2005) lOOm hátúszás 1,16,88 1,17,99(2006) Úszócsillagunk ráadásul nemcsak az iskolabajnokságon bizonyította rátermettségét, számtalan más versenyen is si­került szép eredményeket el­érnie. Legutóbb a májusi világ­kupán uszonyos úszásban Gli- wicében (Lengyelország) ver­senyzett. Itt 400 és 800 méte­ren aranyérmet szerzett, 200 méteren pedig bronzérmet. Gratulálunk! Uszodánk működtetésére át­lagosan 60 ezer eurót költ az iskola évente. Saját tanulóin­kon kívül ingyenes úszótanfo­lyamot biztosítunk a galántai alapiskolák növendékei számá­ra is, de sajnos kevesen élnek a lehetőséggel. Mindenesetre a közelmúltban elért sikerek to­vábbra is alátámasztják a tényt, hogy az úszás hasznos és egészséges sport! Csatai sulisok Budapesten és Veszprémben Fradi: több mint szenvedély BESZÁMOLÓ Minden pillanatban szüksé­günk van ötletekre. A kezdemé­nyezés ezúttal a Fradi kézis lá­nyaitól származott. Az FTC-Rail Cargo Hungária tisztségviselői, Hemela Zsolt szakosztályvezető és Kökény Beatrix ügyvezető igazgató Budapesten és Veszp­rémben látták vendégül a Csatai Baross Gábor Alapiskola har­minc sportkedvelő diákját. A megbeszélt időpontban érkez­tünk az Országház épületébe. Megcsodálhattuk a díszlépcsőt, a kupolacsarnokban a Szent Ko­ronát és a koronázási jelvénye­ket, továbbá az üléstermet. Délután tovább fokozódott a gyermekek és az őket kísérő fel­nőttek élménye. A következő ál­lomás ugyanis Veszprém volt, ahol az Árénában rendezték a női kézilabda Magyar Kupa né­gyes döntőjét. A zöld-fehér lá­nyok a Kiskunhalas NKSE ellen léptek pályára, és meggyőző tel­jesítménnyel diadalmaskodtak felettük. A diákok egy-egy nagyméretű Felvidék Csata, il­letve Baross Gábor Alapiskola - Csata feliratú transzparenssel köszöntötték a pályán lévő lá­nyokat. A mieink jóvoltából kezdettől fogva olyan hangulat és szurkolás alakult ki, hogy azt tanítani lehetne. Az általuk skandált találó rigmusokat szin­te az egész Fradi-tábor átvette. Néhány perccel a negyeddöntő után öröm volt látni, hogy a Fra­di egész szakmai stábja és vala­mennyi játékosa együtt ünne­pelt a csatai fiatalokkal, és közös kép is készült. „Rövid időn belül gyermeknapot rendezünk Csa­tán, amelyre meghívjuk a kézi­labda szakosztályt irányítók családtagjait is” - mondta Okos Csaba, a magyarországi kiruc­canásfőszervezője. (áb) (A szerző felvétele Munkaerő-mobilitás a közép-európai térségben - ógyallai szakközépiskolások Németországban Lenyűgöző gyakorlati oktatás Az Ógyallai Szakközép- iskola pályázatot nyert a Tempus Közalapítvány által meghirdetett Co- menius Iskolai Együtt­működések - Életen át tartó tanulás (LLP) című programban. A pályázat a középiskolának az első nemzetközi együtt­működést jelentő vállal­kozása. M1R1ÁK FERENC A tervezett projekt a négy ország 1-1 szakközépiskolájá­nak - Staatliches Berufliches Schulzentrum, Ansbach; Né­metország, Biotehniska Sola, Rakicčan, Szlovénia; VM- DASzK Szakképző Iskola VM Középiskola, Mezőgazdasági Szakképző Iskola és Kollégium, Vép, Magyarország; valamint az Ógyallai Szakközépiskola - partnerkapcsolatára épül. A program témája a munka­erő-mobilitás a közép-európai térségben, különösen a szak­mai képzésekre összpontosít­va, lényege pedig a pályázat­ban leírt tervek megvalósítása a külföldi utazások során. A kétéves program időszakában diákok utazhatnak külföldre a partneriskolákba. 2012 novemberében Ógyal- lán gyűltek össze a négy part­neriskola képviselői, 2013 má­jusában pedig a németországi tanintézmény volt a vendéglá­tó. Az útról Simon Mária peda­gógus, a projekt vezetője tájé­koztatta lapunkat. „Diákjaink kíváncsiak voltak, milyen lesz az első találkozás a vendéglátókkal, mennyire tud­ják használni a német nyelvet. A legnagyobb jelentősége a talál­kozónak az volt, hogy a diákok élményekben gazdag progra­mokon vettek részt. Mindenekelőtt a partneris­kolát, oktatási rendszerét és a tanítás-oktatás menetét, mód­szereit ismerhettük meg. Diák­jaink betekintést nyerhettek az elméleti oktatásba, a gyakorlati oktatáson pedig szemünk- szánk tátva maradt. A legmo­dernebb mezőgazdasági gépek állnak a rendelkezésükre az ott tanulóknak, ezeket a gyakorla­ti oktatásokon használhatják. Első napunk délutánját egy weissenburgi autóiskolában töltöttük, ahol nem a hagyomá­nyos személygépkocsik, hanem a targonca állt a középpontban. A diákok kipróbálhattak négy targoncát, a legmodernebbek­től a kevésbé modernig, kora es­te pedig targoncaversenyt ren­deztünk, ahol diákjaink jeles­kedtek. Este valódi frank vacso­rával kedveskedtek nekünk az autóiskola vezetői. E nagyon tanulságos nap után egy kultu­rális kavalkád vette kezdetét. A következő napokban autó­busszal bejártuk Ansbach kör­nyékbeli városait, a legfonto­sabb történelmi és irodalmi vo­natkozású emlékhelyeit. Az első és számunkra jelen­tős állomás Rothenburg ob der Tauber volt. Szűk sikátoraival, fagerendás, színes házaival igazi turistalátványosság. A14. században épült városfaláról, melynek nagy részén ma is vé­gig lehet sétálni, belátható az egész város. Akadnak itt külö­nös üzletek is, mint például Käthe Wohlfahrt híres kará­csonyi boltja és múzeuma. Eu­rópa legnagyobb, egész évben nyitva tartó karácsonyi üzleté­ben minden kapható, ami hoz­zátartozik egy hangulatos ka­rácsonyhoz. A következő nap műhely­munkát végeztek diákjaink, szinte hihetetlen volt, mennyire élvezték. Öröm volt őket nézni munka közben. Délután Ans­bach belvárosában a nevezetes­ségekkel ismerkedtünk. Renge­teg információt gyűjtöttünk be, idő kellett hozzá, hogy elraktá­rozzuk őket. A kellemes pillana­tokat ma is emlegetjük.” Ez az együttműködés hozzá­segíti az iskolát nemzetközi kapcsolataik bővítéséhez, emel­lett olyan általános érvényű cé­lok megvalósításához járulhat­nak hozzá, mint például a tanu­lók nyelvtanulás iránti motivá­ciójának erősítése, a kommuni­kációs és információs technoló­giák alkalmazása a tanításban, valamint az iskola közelítése a munka világához. A külföldi - intézményekkel való közös munka európai tar­talommal bővíti az iskola prog­ramját. Ezeknek a projekteknek egyik legfontosabb célja, hogy a tanulók tevékenyen részt ve­gyenek a projekttel kapcsolatos valamennyi feladatban - főleg a tevékenység értékelésében. Fontos ezért, hogy lehetőleg minél több diák kapcsolódjon be a projekttel összefüggő te­vékenységekbe. A komáromi magyar gimnázium öregdiákjainak kilencedik nagytalálkozója Emlékek, simogatások, dallamok A Gránit-, Vas-, Gyémánt- és Aranymatúra oklevelek ünnepélyes átadása (Fotó: SJG) DR. FARKAS ADRI AN NA Diáktársadalom. Külön világ volt mindig, és ma is az. A diák dolga mindig egy volt: önmaga ki- és megművelése. A diákélet mégis kettő. Egyrészt, mert ke­reteit, szabályait a felnőttek gondolták és gondolják ki, in­tézményeit ők tartják fönn. Másrészt éppen a diák az, aki a keretet kitölti kíváncsi, min­denre fogékony vagy éppen lá­zadó lényével. A diák érzi, hogy tagja egy titkos közösségnek, amelyhez különös módon tar­toznak nagyapák és unokák, tudósok és beaténekesek, ker­tészek és autószerelők, akiknek egymást felismerő jelszava: , Amikor én diák voltam.” Olyan ez, mint egy régi mesében: a vándorló mesterlegény elindult szülőhelyéről, hogy más tájak mestereitől megtanulja a szak­ma fortélyait. Mikor befejezte szülőföldje iskoláit, tarisznyá­jával útra kelt külhoni egyete­mek felé. Társaitól búcsúlako­mán köszönt el, s az otthon ma­radók elkísérték őt a város hatá­ráig. Ez egymástólnemjelentett végső elválást, de egy életkor­tól, egy életformától bizony örökre búcsút kellett venni. - Ezekkel a szavakkal köszönt­hettem a nap háziasszonyaként a Komáromi Magyar Gimnázi­um Öregdiákjainak és Tanárai­nak Baráti Köre és a Selye János Gimnázium igazgatósága szer­vezésében megrendezett 9. nagytalálkozót. A megnyitó üd­vözlést követően a Selye János Gimnázium diákjainak és a Stirber Lajos tanár úr, karnagy által vezetett Gaudium vegyes karnak a műsorát tekintették meg a jelenlévők. Dr. Viola Pál­nak, a Baráti Kör elnökének és Andruskó Imre igazgató úrnak köszönő szavai után Hardi Gá­bor Titusz atya, a pannonhalmi bencés gimnázium és szakkép­ző iskola főigazgatója üdvözöl­te az ünnepeiteket. Az ökumenikus áldást köve­tően a találkozó ünnepi aktusa következett: a Gránit- (70 éve érettségizők), Vas- (65 éve érettségizők), Gyémánt- (60 éve érettségizők) és az Arany­matúra (50 éve érettségizők) okleveleinek átadása. Az áta­dók dr. Viola Pál, Hardi Gábor Titusz atya, dr. Bastmák Tibor, Oláhné Domonkos Ilona és Andruskó Imre voltak. Az egyes évfolyamok képviseletében el­hangzott az oklevelesek „üzenete” is. S hogy a bevezetőben el­hangzott mesének a vége is meglegyen: bizony a mesebeli mesterlegény elköszönt diák­társaitól, s útra kelt. De valami megmaradt benne a diákélet mozzanataiból: emlékek, simo­gatások, dallamok. Kívánom, hogy ezen a feleme­lő ünnepen összegyűlt „öreg­diákok” őrizzék meg továbbra is emlékeiket, amelyek ehhez az intézményhez kötik őket. Le­gyen az akár egyetlen szó, ami megnevettet, ha felidézik, erőt ad, ha megpróbáltatások előtt állnak, s könnyeket csal a sze­mükbe, ha arra gondolnak: „Is­tenem, müyenrégis volt!” fia ógyallai diákok betekintést nyertek az elméleti oktatásba is (Simon Mária felvétele)

Next

/
Thumbnails
Contents