Új Szó, 2013. május (66. évfolyam, 101-125. szám)
2013-05-06 / 104. szám, hétfő
Vélemény és háttér 7 www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2013. MÁJUS 6. A munka becsületéről állami szinten olyan politikusok papolnak, akik haveroknak osztogatnak A munka dala Az idei május elsejei rádióműsorra egy budapesti vendég-műsorvezetőt kértünk föl. Készült is keményen, hiszen tudatosította, hogy a szlovákiai kontextust nem feltétlenül kell megértenie. A végére mindent, amire a műsorban szükség volt, megértett. De a Munka dala nem hangzott el. Nincs magyar felvétel. Hál’ Istennek. LOVÁSZ ATTILA Ha magyarul nem is, csehül, szlovákul elhangzott párszor. Pl. a prágai Fučík pavilonban, ahol többek közt azt is elmondták, hogy Milada Horáková (koncepciós perben elítélt politikus, egyébként antifasiszta és a Gestapo által üldözött ember) utolsó prosti volt és gyerekeket gyilkolt, akinek zsidó elődje van, az fasiszta, hogy az élet- színvonal Husák alatt sokszorosa volt a mainak, és a mai kormányzatok rosszabbak, mint Sztálin. Ennyit a szélsőségről, a csehek nagy része bizonyára nem így gondolja, de a bulit a CSKP rendezte, azt pedig elég keményen beválasztják a parlamentbe. Májusi ünnepeinkből az első Szlovákiában sem múlt el balhé nélkül - mondjuk, ha Kaník és Fico májusfa-állítási versenyét nézzük, akkor legalább mosolyoghatunk, a „ki pisil messzebbre” az éretlen fiúk teljesen természetes játéka. De amint elmúlt a munkának ünnepe, meg is érkezett az igazi bolsevik törvényjavaslat a parlamentbe, a hatalmasok szája íze szerint megírt alkotmánybírósági eljárási törvény, amely valóban csak abban különbözik bolsevikék jogértelmezésétől, hogy a bitófát nem vezeti be kóser eszközként - bár, ami késik... A munka dalával és ünnepével kapcsolatban megint olyan csodálatos vélemények és nyilatkozatok láttak napvilágot, hogy az ember csak bámul: ugyan vajon mennyire hiteles a munkáról áradozni hétezer eu- rós karórával az ember csuklóján. Vagy a munka alapú társadalomról nyilatkozni olyan életpályával, amely az egyetemi padsorokból a gyakorlati politikába vezetett, egy percnyi kihagyás nélkül. Hogyan lehet a munka becsületéről állami szinten papolni, ha azt olyan emberek teszik, akik a munkajogi szabályozásban leginkább a munkától mentik a munkavállalót, akik nemzeti lózungokat hirdetnek ahelyett, hogy tisztességes monetáris és adópolitikával múlatnák idejüket, vagy Vajon mennyire hiteles a munkáról áradozni hétezer eurós karórával az ember csuklóján? éppen soros csókosaiknak osztanak ki hol egy vállalatot, hol néhány ezer hold földet, hol pedig csak egy trafikengedélyt. Az első szabad szerda megvolt, de jön még egy. Idestova 23 éve nem a dicső Vörös Hadsereg győzelmét ünnepeljük, hanem a fasizmus feletti győzelem évfordulóját. Az pedig győzelem volt, s csak akkor szomorodik el az ember, amikor anyák napján a tévében a híradókban fura egyenruhás, morcos arcú ivarérett férfiakat és fiúcskákat lát egyszerre masírozni és egyszerre gyűlölni, persze, vezényszóra. Ok is a tisztességes munkáról áradoznak, amelynek gyümölcsét mások élvezik, csak nem veszik észre, hogy azok a mások, hogy elhitessék, mégsem ők fölöznek, újabb másokra mutogatnak, egyáltalán nem vagyoni, hanem egyéb, pl. faji alapon. Hideg futkos az ember hátán, mert hogy mocsokból a társadalomban sok van, azt tudjuk, de hogy azt a masírozó alfa- és bétahímek a harmincas évek hasonlóihoz hasonlóan nem takarítják föl, az már biztos. Marad hát a munkának dala, szerencsére gyermekeink nem tudják, maradt ünnepe is, csak becsülete nem. S amíg ez így lesz, lehet nagyokat papolni, masírozni, trafikokat és karácsonyi nyugdíjakat osztogatni, a közösből fosztogatni, teljes generációkat elhülyíteni, és - szegénynek maradni. Másokra mutogatva. Szöveg nélkül (Ľubomír Kotrha karikatúrája) KOMMENTÁR Vásárlás a válságban S1DÓH. ZOLTÁN A kezdetben csak kisiklásnak, pillanatnyi pénzügyi megingásnak vélt gazdasági válság mára az európai hétköznapok szerves részévé vált. Olyannyira, hogy már ötödik éve élünk együtt a rossz hírekkel, a növekvő munkanélküliség rémével, és mindez alaposan megváltoztatta az emberek fogyasztási szokásait. Minden második uniós polgár fizetéstől fizetésig él, egyre többen fordulnak áruhitel felvételéhez, leginkább Lengyel- országban, Romániában és Szlovákiában - derült ki a Cetelem hiteltársaság 12 európai uniós országban végzett felméréséből. Rosszkedvűnk tele az évek múlásával egyre csak mélyül. Szinte minden területen visszafogjuk a költekezést, s ez még azokra is érvényes, akik nem veszítették el az állásukat, akiknek anyagi helyzete az utóbbi időszakban nem romlott. Ma már ott tartunk, hogy európai átlagban a még mindig jó anyagi helyzetben levők 17 százaléka azt válaszolta, hogy egyszerűen nincs kedve vásárolni! Szlovákiában természetesen jóval alacsonyabb az úgymond kedvüket vesztett vevők aránya, nálunk inkább az a gond, hogy a már egyszer elért életszínvonalat is mind nehezebb legalább megtartani. Ezért is nő ugrásszerűen az áruhitelt felvevők aránya, vagyis jövőnk elzálogosítása árán próbálunk a válság miatt egyre fodrozódóbb és tajtékosabb víz felszínén maradni. Az átfogó felmérésből kiderül, csupán az élelmiszerek, a távközlés, az egészségügy és a közlekedés terén nem várható a kiadások erőteljesebb csökkenése. Szlovákiában a lakosság 89 százaléka vallotta azt, hogy nincs elég pénze a vásárlásra (a cseheknél 82%, a magyaroknál 80% ez az arány), miközben az uniós átlag 59 százalék. Az uniós polgárok leginkább a bútorok vétele, a szabadidős tevékenységek és a kirándulások terén tervezik visszafogni kiadásaikat, gyakorlatilag minden második válaszadó állításából ez szűrhető le. Egyre többen vetik egybe az árakat az internet segítségével, mind többen vásárolnak a kedvezőbb árszintet kínáló e-bol- tokban, emelkedik a használt ruhák forgalma, újra visszatért a kerékpár - sorolta a változást tükröző jelenségeket Flavien Neuvy, a francia Cetelem tanulmányának menedzsere. Ez Szlovákiára hatványozottan érvényes, hiszen miközben a hazai kiskereskedelem évek óta hanyatlik, addig az internetes boltok forgalma folyamatosan nő, ugyanez vonatkozik a virágzásukat élő second hand üzletekre is. Talán Pozsonyt leszámítva a gépkocsik használatának intenzitása szintén megtört, amit jól mutat a benzinfogyasztás csökkenése. A szűkre szabott költségvetés újra vonzóbbá teszi a tömegközlekedést és a kerékpárok használatát. A fővárosban ugyan már három évre tartanak rendszeresen critical mass megmozdulásokat, amelyekkel a mind színesebb felhozatalé biciklik használatát és a kerékpárutak kiépítését hirdetik és sürgetik, azonban úgy tűnik, az emberi izom erejére épülő jármű legjobb hirdetője a kíméletlen krízis lesz. A tartós mélyrepülés még inkább ldemeli az árakat egybevető hírportálok és a közösségi háló szerepét, ahol az emberek kicserélik információikat arról, hol és mi kapható olcsóbban. A takarékos életvitel egyben átmenetileg gátat vet az ökológiai lábnyomunk növekedésének, azaz legalább egy ideig nagyobb összhangban élünk a Föld nyújtotta természeti lehetőségekkel. Ez ugyan sovány vigasz, de ha lassan jön az újabb fellendülés, legalább emlékezni fogunk arra, hogy lehet szerényebben, a divatot nem okvetlenül hajszolva is élni. A transzatlanti kereskedelmi megállapodások sora, az észak-amerikai palagáz nagyipari hasznosítása, a stabil dollár és az euró új impulzusokat ad Fordulat körvonalazódik - a Nyugat ma már nem hanyatlik tovább JARÁB1K BALÁZS Az elmúlt hetekben egyre több olyan vélemény látott napvilágot jelentős gondolkodók és elemzők tollából, ami a Nyugat hanyatlásának megállását hirdeti. Sőt, azEgyesültÁl- lamokat illetően már az optimista fejlődés a fő téma. A kedves csallóközi, mátyusföldi vagy bodrogközi olvasó joggal csóválhatja a fejét, hogy is maradhattam le az efféle hírekről? A jelen esetben azonban nem is annyira hírekről, mint prognózisokról van szó. A legfontosabb változásokat a következőképpen lehet összefoglalni: Először is az USA által gründolt atlanti és csendesóceáni kereskedelmi megállapodások újra hatalmas lendületet adnának a globális kereskedelemnek, illetve a kereskedelem legnagyobb résztvevői számára (USÁ, EU, Japán, Kína és Oroszország is). E hasábokon már volt szó arról, hogy a transzatlanti megállapodás annyit hozna a konyhára mind az USA- ban, mind az Európai Unióban, hogy az egy újkori Marshall- tervnek számítana. Másodszor, egyre nyilvánvalóbbá válik a gazdaság teljesítménye alapján, hogy a német „megszorítás” (austerity) nemigenvezethet (gazdasági válság során) növekedéshez. Az ehhez kapcsolódó újabb parázs vita pedig azt vizsgálja, mennyi adósságot halmozhat fel az állam. Az elemzők többsége, az eddigi gazdasági eredményeket látva, arra hajlik, hogy ez lehet magasabb (bizonyos feltételek mellett) mint az eddigi általánosan elfogadott, a bruttó hazai össztermékhez (GDP) viszonyított 90 százalék. Ráadásul ma már az is kiszámítható, hogy a görög válságon éppen Görögország legnagyobb hitelezői nyertek a legtöbbet - Németországgal az élén. Ez bizony homlok- egyenest ellenkezik azzal, amit a német polgár gondol, aki ugyanúgy áldozatnak tekinti magát, mint a megszorításokban „tobzódó” görög. Nem véletlen, hogy a sorozatos megszorítások eredménye a minden idők legnépszerűtlenebb uniója - szerte a kontinensen. Harmadszor, Észak-Ameri- kában a palagáz immáron forradalmasította nemcsak a gáz-, hanem az olajpiacokat is, több mint száz évre elegendő új olaj- és gázforrást hozva a világ fogyasztóinak. A technológiai újdonság nemcsak több százezer munkahelyet teremtett az USA- ban, hanem hatalmas új bevételi forrást jelent az amerikai kormánynak, nem beszélve az ország vezető technológiai szerepéről a globális energiában. Negyedszer, egy demokrata elemzőközpont számításai szerint az - immáron a pozitív mozgásban lévő - imigrációs reform több billió dollár bevételt hozhat az Egyesült Államokban illegálisan dolgozók legalizálása révén. Ötödször, a dollár (az euró is) rendkívül stabilnak bizonyult, az adóssághegyek és a pénznyomtatás ellenére is. Inflációnak, legalábbis egyelőre, nemigen van jele. Az amerikai ingatlanpiac szintén éledezik, és a Goldman Sachs bankház friss adatai szerint az eddiginél magasabb a külföldiek aránya az ingatlanpiacon, ami szintén az amerikai rendszer iránti bizalmat hirdeti. Persze mindez inkább relatív, hiszen Amerika strukturális gondjai - a rendkívül drága egészségügyi rendszer, a 15%-os szegénységi ráta, az akadozó washingtoni politika nem tűnt el. Ám ennyi jó hír Amerikából mintha sok(k) lett volna az európaiaknak: a múlt héten a londoni European Council for Foreign Relations és egy brüsszeli agytrösztök közös csoportja is Európa hanyatlását cáfolta, illetve hirdette visszatérését a világpolitika porondjára. Igaz, egyik európai forrás sem kínált megoldást arra, hogyan győzhető meg a német választó, hogy az euró nem Németország számára káros a jelenlegi formájában, „csupán” Európa (déli) perifériáját fojtja meg lassan. Bizonyára nehezen vállalható, hogy az őszi német választásokig semmilyen változás nem várható. Utána azonban szinte biztos - Merkellel vagy nélküle.
