Új Szó, 2013. május (66. évfolyam, 101-125. szám)

2013-05-31 / 125. szám, péntek

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2013. MÁJUS 31. Kertészkedő 19 A korai cseresznye koronájában már a múlt häen lehetett böngészni, ma már szedhető lesz válogatás nélkül A visszatért csicsóka. - A málnásnak mennie kell! - Érik az eper. A borsó. - A zelleré a pálma Háztáji helyzet június elején Virágzik a bodza, érik a cseresznye, kell ennél több? A kertésznek nem. CSANDA GÁBOR Csak aki evett már maga szed­te cseresznyét cseresznyefán, az tudja, mi az igazi csemege. És tudja azt is, a fa túlsó oldalán ön­feledten falatozó rigó láttán, hogy nincs természetesebb do­log a világon, mint fáról gyümöl­csöt szedni, nem kosárba (abba is, persze, másként hogyan s mi­vel vagy milyen alapon térne ha­za családjához boldogan), ha­nem szájba. A madárpottyantá- sos leveleket félre kell ugyan haj - tani, sőt sok szem fehéren szür- kéllik meg szürkén fehérük ég és föld madarainak trágyájától, de hát ez is rendben van, a termé­szet rendjében benne van ez is. Hanem a bodza, hanem a bo­dza, valami csodálatos! Még annyi apró és sokféle rovar meg bogár, ami egy-egy virágába szorul! Illatos is, szép is. Hátul, a kert és az óriás bodzabokor hát­só részén kannával kezében tépi a kertész a virágot meg a lombot - ezúttal mindkettő a komposzt- ra kerül, ahogy azt még a hideg téli napokon megálmodta és el­tervezte. És nini, épp itt, a bodza rejtekében vészelte át több év te­lét a csicsóka - amit több éve nagy fáradsággal kiiktattunk a háztáji kertészetből, annyira nem volt keletje. Azóta meg saj­náljuk, szegény csicsóka, még a neve is, hát mit vétett, hogy így elfordultunk tőle? S milyen ala­pon: mert nincs cukorbeteg a családban? (Az nem elegendő alap.) Hanem ha már ide, a kerí­tés mögé képes volt természeté­ből adódóan és illegálisan átka­paszkodni, akkor visszük is ha­za, vissza a kertbe, s eztán majd vigyázunk rá, hogy se ki ne vesszen, se el ne kóboroljon. Kis apró, hoportyagos gumói majd megint akkora szárakat hajta­nak, hogy a legnagyobb bam- busznád-kereskedő is megiri­gyelheti őket. De bizony a veteményesben millió a munka, akárhonnan nézzük is. Kéken virágzik a bur­gonya, amit nálunk krumplinak hívnak, piroslik a szamóca, amit meg epernek. Szedhető a borsó, A ropogós cseresznyére ismét rátaláltak a madarak - soha még ennyi rigó nem nyüzsgőit a kertben, örülünk nekik is Két hete ilyen képet mutatott a korai cukorborsó, most már szed­hető - hüvelyestől fogyasztjuk Peckes répasorok, komposzt a sorok közt. A ritka kelésű helyeket növendék cékla tölti ki (Képek: Új Szó/Kertészkedő) a saláta. A répát kell ritkítani, legalábbis az egyik sort biztosan. Hullajtja magját a snidling, majd két hónap virágzás után: a mé­hek, poszméhek és más hasonló szárnyas zümmögő rovaroknak eleddigezvolta kedvenc helyük, de most már a levendulára tér­tek át. Igaz, a mindenfelé virág­zó törökszegfűnek is örülnek. A vakond persze garázdálko­dik, püpos csatornái be-behá- lózzák a palánták közét, mintha roppant nagy fák gyökerei nyomnák alulról. Demittehetaz ember, ha a vakond is jól érzi magát a kertjében. A kidőlt vagy menthetetlen haszonnövények helyére újak kerülnek: hol a kert-, hol meg a házszomszéd hoz hol ezt, hol azt, virágpalán­tát vagy gumót, káposztát és ka­ralábét, ezeknek, érdekes, még mindig akad hely a kertben. Szépen mutatkozik a málna is, nem csoda, ennyi eső után, de idén utoljára, mert mennie kell, ez is eldőlt még a télen: eleve semmi keresnivalója nem lett volna a fa alatt. Ha már fa alatt, akkor sóska, a jelek szerint na­gyon szereti a fa alját. De a maj­dan megüresedő málnás helyét előbb alaposan felássuk, aztán trágyázzuk-végre jobb sora lesz ennek az évekig szipolyozott te­rületkének (hihetetlen, mennyi­re kimeríti a földet a málna). Még egy pillantás a sorok közé: igen, nem vitás, a zeüeré a pál­ma, szemmel láthatóan sokkal gyorsabban nő és gyarapszik, mint bármelyik más szomszéd­ja. Legföljebb a paradicsom ver­senyezhetne vele, de hát a futó­paradicsom eleve több kategóri­ával magasabb sporttárs. S ha már pontozunk, akkor bizony a paprika kullog a sor végén; saj­tónyelven szólva: ha most vol­nának választások, nem ugomá át a szükséges küszöböt. Egy­szerűen megállt, beállt a maga kis virágos-bimbós zömök álla­potába, s meg se moccan. Ami, tekintve a mostani hőmérsékle­tet, nem csoda. Egyáltalán az a csoda, hogy ilyen derekasan áll­ja ezt a nem neki való időt. Na majd, ha megint nyárra fordul­nak a napok, eljön a paprika ide­je is. Egyébként is az a fajta sza­badföldi palánta, amelyikben csakbízni lehet. KERTPATIKA Hamvas szilva-levéltetű ÚJ SZÓ-HÍR Különösen alakul a május vé­ge és a június eleje, kissé az enyhe kora tavaszt, semmint a nyárelőt idézi: a napos órák száma átmenetileg csökkent - a tetveké nem. A képen a hamvas szilva-levéltetű. A levél fonákét elborító telep szívása látszatra nem okoz jelentős torzulást, csak a levél enyhe meggörbülé- sét, kanalasodását. A nagyobb bosszúság később jön: a lombo­zatot fényes, ragadós bevonat­tal borító mézharmat formájá­ban, majd másodlagos kártétel­ként megjelenik a korompenész is, mely rontja a levelek asszimi­lációs tevékenységét, a gyü­mölcs elsatnyulásához és a fák jelentős tápanyagveszteségé­hez vezet. A szokásos rovarölő­vel (Bi 58 EC Nové) szemben az áztatott csalánlevélből házilag készült permet is elpusztítja őket - folyamatosan védekez­zünk ellenük. (g) (Kép: Új Szó/Kertészkedő Jó szomszédom negyven tyúkja harminchetet toj naponta - ami így, versszerííen szólva költői túlzásnak tűnhet, valójában azon­ban tényleg így van: tojnak, elképesztő ütemben. Persze, jó dol­guk van: szemben, takarmányban sosincs hiány, hozzá alkal­mankéntfőtt krumpli, mondja gazdájuk, hogy nem kell puhára főzni, azt szeretik, ha vagdoshatják a csőrükkel, egybe-egybe bele­vájnak, s szaladnak vele, a többi meg utána... Saláták színeváltozása. Balról jobbra, föntről lefelé: az április 28-án kiültetett palánta; a május 7-i fejlődési szakasza; ugyanez a fej május 12-én; végül a május 25-i állapot. A tenyészidő a pa­lántázástól a szedésig pontosan egy hónapig tartott

Next

/
Thumbnails
Contents