Új Szó, 2013. május (66. évfolyam, 101-125. szám)
2013-05-04 / 103. szám, szombat
8 Kultúra ÚJ SZÓ 2013. MÁJUS 4. www.ujszo.com TOLLVONÁS Szegény Derrick VERES ISTVÁN a-’ Vannak hírek, amelyekkel az ember egyszerűen nem tud mit kezdeni. Ilyen német köztévé (ZDF) nem tűzi többé műsorra a Derrick című krimisorozatot, mert kiderült, hogy a szimpatikus, táskás szemű nyomozót alakító Horst Trappért 1943-tól a Waffen SS egyik alakulatában teljesített szolgálatot. Pontosabban nem is ezen háborodtak fel a tévések, hanem azon, hogy a színész ezt 2008-as haláláig titkolta (sőt, még akkor sem mondta el). Az, hogy Derrick nem mondta el az igazat, őt minősíti. De hogy mi értelme tiltólistára tenni az egyébként népszerű és a maga nemében klasszikusnak számító sorozatot, az nem igazán érthető. Megint ott tartunk, hogy meglepődve csóváljuk a fejünket, amikor kiderül: egy köztiszteletben álló, népszerű közéleti személyiség nem volt erkölcsi olimpikon. Lassan lehetne annyi valóságérzékünk, hogy beismerjük: senki nem az, mivel emberek vagyunk. Meg aztán ha belegondolunk: szegény Derrick 1943-ban 20 éves volt. Zsenge kamaszként hajigál- ta a gránátokat a hadosztályában, és nyilván fogalma nem volt róla, hogy mi is ez az egész Hitleri Németország meg a nácizmus. Tudjuk, milyen jól szervezett egy nemzet a német. Azt is tudjuk, hogy Hitler alatt Németországban senkit nem kérdeztek meg, tetszik-e neki a nácizmus, ez volt a hivatalos állami ideológia, és kész. Erre nevelték a gyerekeket az iskolában. Aki nem volt Hitler híve, csak közellenség lehetett, harmadik út nem volt. Ha ebbe belegondolunk, máris másként látjuk a 20 éves Horst Trapper- tet, meg a többieket, aldket eltitkolt SS-szes múltjuk miatt állítottak (jogosan) pellengérre a közelmúltban. Az, hogy kamaszként valakibe a nácizmust (vagy más ideológiát) meg ellenségképeket neveltek, más lapra tartozik. Beszélni azért természetesen kell róla. De ha betiltják a Derricket, azzal saját hozzá nem értésüket dokumentálják, és emellett a sorozat népszerűségét is növelik. Internetről meg az töltik, aki akarja. RÖVIDEN Elhunyt a Slayer gitárosa Los Angeles. Egy kaliforniai kórházban májelégtelenségben meghalt a Slayer gitárosa, Jeff Hanneman. A thrash metál együttes zenésze két éve küzdött egy ritka betegséggel: egy pókcsípés után egy húsevő baktérium támadta meg, amely a bőr mélyrétegeit és a testszövetet falja fel. A zenész már 2011-ben visszavonult a koncertezéstől, azóta helyettesekkel oldották meg a zenekar fellépéseit. A 49 éves Hanneman halálának közveüen oka májelégtelenség volt. A Slayer egyike volt a nyolcvanas évek négy nagy thrash metál együttesének az Anthrax, a Megadeth és a Metallica mellett. Hanneman nevéhez olyan számok fűződnek, mint a Raining Blood vagy az Angel of Death, amelyek a műfaj kiemelkedő albumának számító Reign of Blood-on hallhatók, (k) Éjjel is látogatható a Colosseum Róma. November elejéig hetente kétszer, csütörtökön és szombaton éjszaka is látogatható a Colosseum, amely kivilágítva rendkívüli élményt nyújt. Róma legismertebb nevezetessége este fél kilenctől éjfélig tart nyitva, belépőjegy háromnegyed tizenegyig vásárolható. Az éjszakai látogatást hírül adó római lapok hangsúlyozták, hogy az egyre melegebb nyárban naplemente után lesz a legkellemesebb a Colosseum körbesé- tálása. A 75 perces, idegenvezetővel tartott látogatás drágább, mint a napközbeni belépőjegy: 20 eurpba kerül. (MTI) ' r~ A > Á é HÉTFŰN! Ma már semmiben nem korlátozza íl SZÓ w mmm az embert az asztma GO mj* R EtfSZSÍG m Jó kondiban tartja! e Szól a mindenkori népirtásról, a kisebbségek megalázásáról, identitásuk porba tiprásáról Hontalanítás - seckojedno Az Ifjú Szivek táncosai ballonkabátban (Fitos Juditfelvétele A huszadik század egyik szégyene a kitelepítés, áttelepítés, nemzetegyesítés és hasonló néven zajlott nemzetirtás. A csehszlovákiai magyarok esetében általában a kitelepítés szó nyert polgárjogot, ha ezt a kifejezést halljuk-látjuk, tudjuk, mit takar. Tudjuk? SEBŐK GÉZA Hontalanítás - ezt a találó címet adta Hégli Dusán az Ifjú Szivek Táncszínház legújabb műsorának. Találó, mert mielőtt elmondhatjuk - egyénként is, népcsoportként is hogy hontalanokká váltunk, el kell venni hazánkat, azaz hon- talanítani kell bennünket. Reménytelenül vége mindennek. Sötétségben, szürkeségben vigyázzban áll a testi- leg-lelkileg kiszolgáltatott vesztes, a hatalom játékszere, talán már maga is elhiszi, hogy azért, mert bűnös. Nem az egyén, a csoport. Természetesen mindig a kisebbségi csoport az oka a többség bajainak, ezért méltó módon meg kell büntetni, hogy a többséget soha ne érhesse újabb baj. A büntetés hol a teljes fizikai megsemmisítés, hol „csak” a megalázás, az identitás, a ház és a haza elrablása, a hontalanítás. A Hontalanítás - némüeg leegyszerűsítve - közveüenül a második világháború utáni időszakról mesél, a Csehszlovák nemzetállamra tett kísérletről, amit a hatalom Szlovákiában a szlovákiai magyarok kitelepítésével kívánt megoldani. Kissé szűkítve a kört: nem a Csehszlovákia és Magyarország közti lakosságcseréről, hanem a bőröndnyi személyes holmival Magyarországra, de főképp Csehországba szállított, rabszolgaként kezelt magyarokról. Ezt a tényt hangsúlyozza a bőröndökön olvasható „za Dunaj”, a „bűnös” felirat, meg a reményvesztett emberek számára felcsendülő vidám cseh polka. Az, hogy kik azok, akiknek létét mindenestül megsemmisíti a hatalom, abból derül ki, hogy Hégli Dusán - jó szokásához híven - ismét a szlovákiai magyar zenei és táncanyaghoz nyúlt. Mégpedig a tőle elvárható gondossággal- pontossággal. Amit táncban látunk, az hiteles, pontos paraszttánc. Amit hallunk, az hiteles, pontos parasztzene. A Hontalanítás mégsem csak hazai eleink tragédiáját meséli el, szól a mindenkori népirtásról, a mindenkori kisebbségek megalázásáról, identitásuk porba tiprásáról, félelmeikről, a kívülálló számára gyávaságnak látszó túlélni akarásukról. Egyszer csak megelevenedik a színpadon a múlt - az önfeledten táncoló párok. Csak mi, nézők sejtjük-tudjuk, hogy a háttérben lerakott gazdádan cipők, a fogason árván lógó szürke kabátok, az oldalt fölhalmozott szürke bőröndök nem jót jelentenek. Hamarosan vége is az önfeledt táncolásnak. Jön a mindenkori hatalom. Egyre csökken az egyén és ezáltal a csoport ellenállása. Egyre erősödik a megalázottak félelme, hogy azután szinte önként, de már nem dalolva szánjanak be a huszadik század mindenkori marhavagonjába, emlékezetükből töröljék mindazt, ami kulturálisan az övék volt, a jellemző viseletét, a jellemző táncot, a jellemző dalokat, az anyanyelvet, hogy teljesüljön a hatalom akarata: ne maradjon más, mint a könnyen irányítható szürke tömeg. Úgy vélnénk, hogy a történet, a sors elmeséléséhez bonyolult, a néptáncra nem jellemző eszközök alkalmazása szükséges: fekete trikóban földön kúszás, kétségbeesett vonaglás, durva mozdulatok - de nem így lesz. Van egy letisztult háttérvetítés - az ezt megelőző műsorokhoz képesttalánkevesebb képpel, de már nem figyelemmegosztó módon. A hatalom győzelmét, az anyanyelv halálát kiáltja arcunkba a vetített lista és a fülsértőén kattogó írógép, a bőröndökkel masírozó tömeg mögé vetített vonat kereke, majd a lassan, de biztosan szürkülő kép, szürke ruhás emberek a szürke bőröndökkel, a szürke tokba temetett hegedű, a nagybőgőn szóló dallam, az éles cimbalomhang, a láthatadan parancsra egyszerre lépő valamikori, mostanra engedelmes géppé váló egyének, majd a néma, szürke csönd. Eltelik egy kis idő, mire mi, nézők rájövünk, hogy mindennek vége, de ránk is ránk telepszik a néma, szürke csönd. íme, ilyen egyszerű. Mindössze birtokba kell venni anyanyelvűnket, és teljesülhet a néptánc-koreográfusok álma is: színházat csinálni. Mert ez a műsor már az, valódi színház, ha nem mutatható is ki a klasszikus görög színház minden ismérve, azért katarzis van. Mi, nézők vérmérsékletünktől függően titokban elővesszük zsebkendőnket, orrot fújunk, szemüvegünket tisztogatjuk - én a szemüveggel igyekeztem palástolni megdöbbenésem és meghatottságom. Majd elgondolkodunk rajta: milyen kevés eszközre van szüksége a hatalomnak ahhoz, hogy tönkretegyen mindent, ami emberi, mégpedig helyrehozhatatlanul. A kitelepítés annyira tabutéma volt, hogy a létező szocializmus idején még otthon sem emlegették sem azok, akik elszenvedték, sem azok, akik megúszták, sem azok, akik végrehajtották. Visszatérve a Hontalanítás- hoz: az utolsó képben a közismert A csitári hegyek-et éneklik a táncosok. Azért, hogy még jobban tudatosítsuk a reménytelenséget, csak a Kodály-féle második versszakot suttogja a szürke színpadról a szürke tömeg: Repülj madár, ha lehet, vidd el ezt a levelet, s mi tudjuk: ha elvinné is a levelet, nincs kinek, ha meg lenne kinek, az a távolról, idegenből idegenül írt levelet már nem értené. A mostani társulat 37 tagja közül 17-en maradnak a Nemzeti Színházban, 14 új színész érkezik Új korszak küszöbén JUHÁSZ KATALIN Budapest. Kész a Nemzeti Színház következő évadának műsorterve, és azt is tudjuk már, kik maradnak az eddigi társulatból, és kik érkeznek. Vidnyánszky Attila, a júliusban belépő új igazgató a hagyomány - korszerűség - nemzetköziség hármassága jegyében kíván dolgozni. Az évad Tamási Áron Vitéz lélek című művével indul, amelyet maga Vidnyánszky rendez. Ezt követi Pilinszky János KZ Oratóriuma Maár Gyula rendezésében, majd Weöres Sándor Psychéje és Petőfi János vitéze következik, mindkettőt az igazgató rendezi majd. Gorkij Éjjeli menedékhelyét az orosz Viktor Ri- zsakov viszi színre, Gomb- rowicz Operettjét a lengyel Andzrej Bubién, Shakespeare Ahogy tetszik című darabját pedig a román Silviu Purcárete. Az új társulati tagok: Bánsági Ildikó, Eperjes Károly, Hobo, Horváth-Lajos Ottó, Kristán Attila, Nagy-Káíózy Eszter, Rácz József, Reviczky Gábor, Schnell Ádám, Szűcs Nelli, Tóth Auguszta, Tóth László, Trill Zsolt és Varga József. Megújította szerződését Básti Juli, Blaskó Péter, Bodrogi Gyula, Farkas Dénes, Fehér Tibor, Martinovics Dori- na, Mátyássy Bence, Nagy Mari, Sinkó László, Söptei Andrea, Szarvas József, Szatory Dávid, Tenki Réka, Tompos Kátya, TöA nemzetisek, Reviczky Gábor, Blaskó Péter, Tóth Auguszta, Bánsági Ildikó és Nagy-Kálózy Eszter (Fotó: MTI) rőcsik Mari, Udvaros Dorottya marad, ősztől a Vígszínházhoz és Újvári Zoltán. Stoll András a igazol. A Nemzeti jelenlegi múlt héten kiszivárgott infor- igazgatója, Alföldi Róbert szin- mációkkal ellentétben mégsem tén aVígbenfolytatja.
