Új Szó, 2013. május (66. évfolyam, 101-125. szám)
2013-05-04 / 103. szám, szombat
Szombati vendég 9 www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2013. MÁJUS 4. Diana Mórová: „Minden előre visz, még a rossz is. Bölcsebb, tapasztaltabb lesz az ember a történések révén. Remélem, ez a színházban is látható..." Harmadik színpadi szerepét kapta Eszenyi Enikőtől Két klasszikus darab után most egy kortárs szerző műve. Harmadszor dolgozik Eszenyi Enikővel Diana Mórová, a Szlovák Nemzeti Színház egyik vezető színésznője. Shakespeare-ből mindkét alkalommal jelesre vizsgázott, most az amerikai David Ives Vénusz nercben című erotikus játékában lép közönség elé május 17-én, a pozsonyi Aréna Színházban. SZABÓ G. LÁSZLÓ Rosalinda és Kleopátra után lesz most Vanda, aki Vénusszá változik. Színház a színházban: lekési a válogatást egy vonzó, fiatal színésznő, aztán a darab szerzője, rendezője mégis lehetővé teszi számára, hogy kibontakozhasson. Szemérmeden vallomásuk során mindketten messzire jutnak - önmaguk megismerésében. Minden kezdet nehéz, mondta magyarul a tegnapi próba szünetében. Kitől tanulta? Kentaurtól, az Ahogy tetszik budapesti díszlettervezőjétől, még 1996-ban, amikor először dolgoztam Enikővel. Gyorsan megjegyeztem a mondatot. Azóta sokszor eszembe jutott. Nehéz nyelv a magyar, de a mostani próbák során is tanultam már néhány új szót. Ugorjunk vissza egy kicsit az időben. Milyen volt az a bizonyos 96-os kezdet Enikővel? Épp az előbb említettem Tomáš Maštalímak, akivel ezt a kétszemélyes darabot játsz- szuk most az Arénában, hogy én Enikőtől kaptam az első főszerepemet. Martin Porubjak, a Szlovák Nemzeti Színház akkori fődramaturgja hívta meg hozzánk rendezni. Enikő megnézett jó pár előadást, és rám bízta Rosalinda szerepét. Én ezen el is csodálkoztam rendesen, hiszen egészen addig inkább csak kisebb feladatokat kaptam nem igazán jelentős előadásokban. Enikő meglátott, és kiválasztott. A büfében szólt, hogy szeremé, ha játszanék nála. Korábban ismerte őt? Nem is hallottam róla. Épp ezért volt olyan meglepő számomra, hogy rám mert bízni egy akkora szerepet, mint Rosalinda. Meg is ijedtem egy kicsit. Hogyan fogok én megbirkózni eny- nyi szöveggel? - töprengtem. Huszonhat éves voltam akkor, négy éve végeztem el a főiskolát. Bolha a fülbe, Caligula, bárkivel dolgoztam is, a főszerepet mindig valaki más kapta. A legtöbbször Ingrid Timková. Nem irigyeltem tőle, de titkon már én is vártam egy nagyobb megmérettetésre. S akkor jött Enikő, és hirtelen minden megváltozott körülöttem. De még az olvasópróbán is remegtem. „Nem boj, nem boj!” - nyugtatott Enikő a maga sajátos nyelvi mixtúrájával. Félni aztán nem is volt időm. Gyorsan felpörögtek a próbák. Sokan voltunk fiatalok a darabban. Milan Mikulčík, Da- nica Jurčová, Helena Krajčiová, Kassai Csongor, Dano Dangl. Ettől függetlenül nehéz időszak volt. Enikő magyarul, a tolmács két nyelven, a színpadon mindig több szereplő... óriási nyomás nehezedett rám. Árgus szemmel figyeltek a kollégáim, vajon bírom-e majd erővel? Shakespeare önmagában kihívás a színész számára, a verses forma nehezít a dolgokon, Rosalinda férfiként is megjelenik a színen, és végig róla szól a történet. Három órán át. Rendezőnővel dolgozott már ezt megelőzően? Nem. És azóta sem. De még tévében vagy filmben sem. Mi ketten gyorsan egymásra hangolódtunk. Nemcsak az instrukcióit, minden gesztusát, minden mozdulatát igyekeztem megjegyezni. Enikő a legigényesebb rendezők egyike. Minden mondatot külön kielemez. Tudom, hogy minden helyzetben a legjobbat akatja nekem. Biztonságot érzek mellette. Helyzetbe hoz. Megteremti hozzá a kellő hangulatot. Egyetlen replika sem veszhet el a színpadon. Poentíroz. Remek humorérzéke van. Rosalindáért a nyitrai színházi fesztiválon a legjobb női alakítás díját nyerte el. Az Ahogy tetszik frissességével, lendületével, szokatlan stílusával nemcsak Shakespeare-t, hanem a Nemzeti egész társulatát új fénybe állította. Mindannyiunk életében, akik játszottunk benne, fordulópontot jelentett. Nekem még ennél is többet adott. A próbák során egymásba szerettünk Kentaurral. A szakmai sikert a szerelemmel együtt éltem meg. Csodálatos időszaka volt ez az életemnek. Nyitrán én kaptam az első színházi Deszkát. Azóta rengeteget fejlődtem, de újabb szakmai elismerés nem ért, Nyitrán sem jelöltek újabb díjra. Ilyen az élet. Szerencsére nem visel meg. Most is izgalmas dolgok történnek velem. Enikővel próbálok egy igazán felkavaró darabot, közben új férfi lépett az életembe. Színpadi partnere pedig... ... a régi szerelmem, akivel már testvéri viszonyban vagyunk. Mindent megbeszéltünk, tisztáztunk már. Mindketten máshol tartunk, másfele járunk, valahogy mégis együtt vagyunk Nagyon jól próbálunk együtt, ami egy szakítás után, még ha az nem is tegnap történt, ritka ajándék Rosalinda után hat évvel Kleopátrát játszotta, méghozzá úgy, hogy Enikő azt nyilatkozta: Budapesten neki nem sikerült úgy megformálnia ugyanezt a szerepet, mint Diana Mórovának Pozsonyban. Nagy elismerésként könyvelhette el ezt akkor. Az sem volt könnyű feladat, de már értettük egymást Enikővel. Mitől volt tikkor nehéz a dolga? Bár nem csak rólam szólt az előadás, be kellett bizonyítanom, hogy nem pusztán azért kaptam meg a szerepet, mert Enikő szeret, hanem mert engem talált rá a leginkább alkalmasnak. Nem akartam, hogy a társulatban bárki azt mondja: kivételezett helyzetben vagyok Enikőnél. Minden rendezőnek megvan a maga csapata. A családomtól is sokszor hallom, hogy ne törődjek azzal, ki mit gondol, egyedül a munkámra koncentráljak. Magadra figyelj, ne másokra, biztat a szerelmem is. Enikővel az Antonius és Kleopátra bemutatója óta, vagyis tizenegy éve vártunk arra, hogy ismét együtt dolgozhassunk. Bár most is izgulok, hiszen egészen szokatlan feladatra vállalkoztam, a próbát nagyon élvezem. Most is rengeteg a szöveg és rengeteg az instrukció is, de látom a célt s az oda vezető utat. Fáradtnak sosem érzem magam, csak időbe telik, míg fejben összerakom a dolgokat. Érez valamiféle különbséget férfi és női rendező között? Mivel Enikőn kívül más nővel még nem dolgoztam, nem tudok pontos választ adni a kérdésre. Egy férfi esetében mindenesetre le vannak osztva a lapok. Ha azt mondja, piros, akkor piros. Nem küzdők, nem harcolok. Enikővel azért is más a munka, mert barátnők vagyunk. Mindent részletesen megbeszélünk. Meghallgatja a véleményemet, sőt kíváncsi rá. Soha nem kér tőlem olyat, amit berzenkedve fogadnék, vagy összeszorított fogakkal teljesítenék. Hasonló az ízlésünk, az életfelfogásunk, a stílusunk, teljesen egyívásúak vagyunk. Tomáš Maštalírral a Nemzeti színpadán is gyakran találkoznak. A makrancos hölgyben és A vágy villamosában is partnerek. De már az Antonius és Kleopátrában is találkoztak. Sőt, mi már az Ahogy tet- szikben is találkoztunk, amikor Tomáš átvett egy szerepet. Mostanában vallotta be, hogy már ott kinézett magának. Állítólag le sem vette rólam a szemét. De hogy hol volt az enyém, miért nem vettem észre? Most A lovakat lelövik, ugye? című zenéstáncos produkcióban is együtt játszunk. David Ives darabja, a Vénusz nercben a túlfűtött vágyakról szól, de színházba, irodalomba, képzőművészetbe ültetve. Meglehetősen intim hangvételéhez kimondottan jól jön, hogy két olyan színész játsz- sza, akik túl a nagy szerelmen, még ma is finom szálakkal kötődnek egymáshoz. Nyüván ez is áthatja majd az előadást. Hogy Tomáš és én mennyire ismeijük egymást. Milyen érzésekkel olvasta a darabot, amikor már tudta, hogy Eszenyi Enikő lesz a rendezője? Első olvasásra megijedtem egy kicsit. Szlovák színpadon szado- mazo témájú előadás eddig nem kapott helyet. Ebben is úttörők leszünk. Ráadásul tudtam: Enikő sokkal többet lát a darabban, mint én. Amikor Juraj Kukura, az Aréna Színház igazgatója felkínálta a lehetőséget, hogy játsz- szak nála, és felkéri Enikőt, hogy jöjjön ide rendezni, nem erről a darabról beszéltünk. Kukura úr és Enikő végül David Ives művét választották, és a próbák időpontja is megváltozott. Egy belső hang mégis azt súgta, maradjak, ne vállaljak mást, ezt kell megcsinálnom. S ehhez jött még Tomáš mint partner, és tudtam, hogy egy ilyen lehetőséget nem hagyhatok veszni. Ma már örülök, hogy így döntöttem. Vanda jelmezeinek egy részét szexshopban választották ki Enikővel. Életemben először voltam szexshopban. Nem is tudtam, mi mindent árusítanak egy üyen helyen. Enikő is elcsodálkozott. Azt mondta, még Budapesten sincs ilyen nagy választék kü- tyükben, kellékekben, ruhadarabokban. Nem tudom, magánemberként veszek-e valaha ilyesmit, Enikő szerint ennek is eljön majd az ideje. Egyelőre rendben vagyok ezen a téren is, nincs szükségem semmiféle kiegészítő kellékre. Amikor felpróbáltam a fekete latex fűzőt, Enikő lefotózott a mobüommal, s elküldtem a képet a barátomnak. Nagyon megrettent. Annyira, hogy azt írta sms-ben: nem is akar látni a darabban. Remélem, a bemutató napjáig meggondolja magát. Próbáltam megnyugtatni őt, hogy ne izguljon, ez nem én vagyok, ez Vanda, nekem nem kell semmi olyan, amit a színpadon használok. Megőrzött valamit Rosalin- dából vagy Kleopátrából? Mondjuk Rosalinda fehér blúzokból varrt szoknyáját vagy Kleopátra ékszereit? Semmit. Nem vagyok gyűjtögető. Nekem elég pár fotó az előadásból, az emlékek pedig nem halványulnak. Akkor Vanda lovaglópálcáját sem viszi majd haza. Kész kelléktár lenne a lakásom, ha minden előadásból megmentenék valamit. Nekem tényleg elég az élmény, ami egy- egy darabhoz fűz. Ha Rosalindával indult a pályán, akkor tizenöt évet kell most összefoglalnunk. Mindazt, amit szakmai téren azóta megélt. Shakespeare-től a televízióbeli Panelházi történetekig. Felnőtt lettem, anya lettem, ősszel elsőbe megy a fiam. Ez mind legalább annyira fontos számomra, mint maga a szakma. Egy jó szerep mindig nagy öröm, de azt az értést, amelyet a gyerekemnek köszönhetek, semmi más nem pótolja. Most például sajnálom, hogy ilyen szép időben nem lehetek vele, de már megérti, hogy dolgoznom kell. Hogy játszani megyek, azt sosem mondom neki, mert akkor azt feleli: .Játssz inkább velem!” Munkába sietek, mindig ezzel búcsúzom tőle. Igen, nagyon sokat dolgoztam az elmúlt tizenöt év alatt, és a magánéletem is elég dús volt. Minden előre visz, még a rossz is. Bölcsebb, tapasztaltabb lesz az ember a történések révén. Remélem, ez a színházban és a képernyőn is látható. A ballépéseimből, a botlásaimból, a rossz döntéseimből is rengeteget tanultam. Tudja már, mi vátja a Vénusz nercben bemutatója után? Újabb szerep már csak a következő évadban. Én már a nyári szünetre várok, a két hónap szabadságra, hogy minden tehertől megszabadulva úszhassak egy nagyot a tengerben. Görögországban, mint mindig? Még nem tudom. Egyelőre nem tervezek semmit. Kivárok. Majd az utolsó pillanatban fogok dönteni. Évad közben mások tervezik meg az életemet, én csak annyit tudok előre, hogy holnap mit ebédelek, és hogy lesz-e randevúm vagy sem. Á többi majd magától alakul. Most nem is figyelek másra, csak a születő előadásra. Hogy Enikőnek hála megint egy nagyot léphetek előre, s remélem, ezt a nézők is értékeim fogják.
