Új Szó, 2013. május (66. évfolyam, 101-125. szám)

2013-05-04 / 103. szám, szombat

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2013. MÁJUS 4. Vélemény És háttér 7 A hoki a szlovák nemzeti identitás egyik pillére, a világbajnokság a lojalitás tesztjévé vált Éves identitáspróba A hoki-vb mindig kínosan előtérbe hozza a szlováki­ai magyarság integráltsá­gának kérdését. Valahogy mindenkiből előjön a mérvadó, és elkezdi köve­telni, hogy ki kinek druk­koljon és kinek ne. RAVASZ ÁBEL A frontvonalak nem változ­nak, évről évre ugyanazokat a csatákat vívják kocsmákban, családi ebédlőkben, interneten. Ahogy sok más helyzetben, itt se működik a méricskélés, hogy ki mennyire és miben hibás. Az egyik fél hibája nem mentesíti a másikat a sajátja alól. Az egyik oldalon ott van a szlovák nacionalizmus problé­mája, amit a hoki, a szlovák nemzeti identitás egyik pillére könnyen a felszínre hoz. A hoki a lojalitás tesztjévé válik. Erre egyébként intézményesen is rá van erősítve (a szlovákiai hoki- vb „my sme tu doma” rigmusa az elmúlt évtized egyik legvállalha­tatlanabb pillanata volt), mint­ha a szlovák csapatnak való drukkolás lehetősége privilégi­um lenne, amit valaki vagy meg­kap, vagy nem. A valóság persze fordított: a csapatnak van szük­sége a szurkolókra. A másik pólus a magyar naci­onalizmus, ami egyik variánsá­ban úgy ahogy van, elutasítja a reflektálást erre a sportra, másik variánsában pedig alternatív idolokat keres magának a lené­zett szlovákokkal szemben. A leggyakrabban a csehek jelentik a pótapukát, hiszen ők azok, akikkel szemben a szlovák csa­patnak a legutolsó időkig látha­tóan komplexusa volt, és akik rendszeresen meg is verték őket. Egy kevésbé militáns variáns a finn csapat preferálása egyfajta finnugor rokonság kedvéért. (Csak hogy tiszta legyen: nincs azzal bajom, ha valaki a csehek­nek vagy a finneknek drukkol, azt látom problémásnak, ha ezt nemzetpolitikai állásfoglalás­ként teszi.) A képletek a két pólus között is bonyolultak: ott vannak pél­dául azok a szlovákosodó ma­gyarok, akik éppen a szlovák csapatot és a címeres mezt vá­lasztják elhatárolódásuk jelké­pévé, és tele pofával oktatják ki hazaárulóságukról azokat, akik nem drukkolnak a szlovákok­nak. Vagy azok a magyarorszá­giak, akik nettó elszlovákoso- dásnak könyvelik el, ha valaki érti, miről szól ez a sport. A fenti stratégiák közös pont­ja a kizárólagosság illúziója: ve­lünk vagy vagy ellenünk? Ha nem engem választasz, akkor Kétnyelvűséget köve­telsz? Ulojális vagy az országodhoz! Nincs székely zászlód? Nemzetáruló vagy! haza/nemzetáruló, Ulojális, ve­gyes identitású, keverék senki vagy. Ez olyan nyomás, amely a kérdés feltevőjét leplezi le. Mi­lyen identitás az, aminek egyet­len védelme, ha jó felé hipnoti­zálom szemmel a korongot? Mi­lyen nemzeti büszkeség az, ami nem viseli el, ha a címeres mez­től nem dobban meg a szívem? Nem annak van identitásprob­lémája, aki nem tud kizárólagos választ adni a fenti kérdésre, ha­nem annak, aki felteszi. Cseppben a tenger: a szlová­kiai magyar mindennapok az el­várások hasonló hálójában zaj­lanak. Kétnyelvűséget köve­telsz? lUojális vagy az országod­hoz! Nincs székely zászlód? Nemzetáruló vagy! Én viszont azt mondom: hagyjatok már bé­kén, nem akarok mindennap ta­núbizonyságot tenni egyikőtök- másikótok meUett, nem veszek részt a kisstílű harcaitokban a sa­ját lelketekért, a saját magabiz­tosságotokért, a saját kis felség- területetekért. Én tudom, hogy ki vagyok, nem keU megmonda­notok. Csak nézni akarom a meccsem, a szlovák hokisokat, a magyar pólósokat, az angol fo­cistákat, akiknek olyan szívesen drukkolok az egy szívemből, amelybe ez mind belefér, a leg­kisebb gond nélkül. JEGYZET Fegyvertény JUHASZ KATALIN I Hjgjjrn Az utóbbi napok számomra leg- megdöbbentőbb híre, hogy Ken- Bkť V tucky államban egy ötéves kisfiú ^ I véletlenül agyonlőtte kétéves húgát azzal apuskával, amitszületésnap- j ára kapott. Az USA-banjár- tamban-keltemben többször vitáztam a helyiekkel az ottani fegyvertartás iazaságán. Egyik vendéglátóm, bizonyos Dán, győzködés helyett kivitt a lő­térre, ahol afelesége, Becky pisztolyával lövöldözhettem kólásüvegekre. Közben figyel­te az arcomat. Ugye, milyen remek érzés, ha eltalálod? - kérdezte vigyorogva. Becky egyébként azért vett fegyvert, hogy meg tudja védeni magát, ha a férje nincs otthon. Szeren­csére még nem kellett erre használnia, de dél-dakotaihá- ziasszonyként egy erdő széli házban nagyobb biztonságban érzi magát, ha van fegyvere és tudja is használni. Ezt, ugye, megértem, szegezte nekem a kérdést Dán, és persze értet­tem. Aztviszont elfelejtettem megkérdezni, hány éves kor­ban kezdik arrafelé a gyereke- ketlőni tanítani. Mostmártu- dom, hogy az óvodások is hasz­nálhatnak sportpuskát, sőtezt a típust, Az első puskám” - szlo­gennel reklámozza a gyártó. Népszerű is a játékszer’, ve­szik, mint a cukrot. AYouTube- on egy csomó videót találtam, ahol apró gyerekek lövöldöz­nek, szüleikmeg dicsérik őket, müyen ügyesek. A helyi rend­őrség szerint sem ritka arrafelé, hogykisgyerekeklőfegyverrel rendelkeznek. Van ugyan rajta gyerekzár, de - amint azt a fenti eset mutatja - nem sokat ér, ha nemhasználják. Szóval egy töltött, könnyen ki­biztosítható puska hányódott abban a gyerekszobában. Szinte látom magam előtt, ahogy a kisfiú a játék hevében felkapja a fegyvert és rákiált a kislányra: állj, vagy lövök! Add meg magad! A kislány persze tovább rohangál, ugrándozik, fityiszt mutat a bátyjának. Na, várj csak, te kis beképzelt ma­jom! - és a fegyver eldördül. Egyeden lövés. Pont a kis mellkas közepébe. A gyerekek anyj a öt méterre, a konyhá­ban. Túl messze. Az Egyesült Államokban csak az utóbbi két hónapban három olyan baleset történt, amikor kisgyerek ölt. Április elején Tennessee államban lőtt agyon egy négyéves fiú egy 48 éves nőt, néhány nappal később New Jersey-ben egy hatéves kisfiú sebezte halálra négyéves játszótársát. Az Obama-kor- mány a decemberi newarki vérfürdő után - egy fegyveres 20 gyereket és 6 felnőttet lőtt agyon egy iskolában - kísérle­tet tett a fegyvertartási szabá­lyok szigorítására, ám a pró­bálkozás a kongresszusban el­bukott. Az amerikaiak ugyanis ragaszkodnak a fegyvereik­hez. Ezt a jogot az alkotmá­nyukba is belefoglalták. Gya­korlatilag bárki tarthat lőfegy­vert, aki nem, az a feketepia­con vesz magának. Az Egyesült Államokban 18 percenként le- puffantanak vagy megsebesí­tenek valakit. Betörőt, háztu­lajdonost, rivális banda tagját, drogdílert, békés járókelőt, tanárt, diákot, taxisofőrt, két­éves kislányt... KOMMENTAR Trafikforradalom LAKNER ZOLTÁN Tizennyolc éves nyertese is van a nemzeti tra- fikpályázatnak. A tényt, hogy az ifjú debreceni. győztes történetesen a Fidesz egyik helyi erős emberének gyermeke, kivételes véletlenként is számon tarthatnánk, ha nem volna tele a sajtó több mint egy hete hasonló esetekkel. Vagyis Fidesz-politikusok üzleti és/vagy csa­ládi kapcsolatainak tömeges trafikgyőzelmeivel. A kormányzat nem azzal kívánja cáfolni a vádakat, hogy a nyilvánosság elé tálja az ötezer nemzeti dohányboltra be­nyújtott tizenötezer pályázatot, hanem azzal, hogy megszi­gorítja a közérdekű adatokhoz való hozzáférést. Ez majd más ügyekben is jól jöhet. A kormányzat saját szerveire bíz­ná, kiadnak-e adatokat a nyilvánosságnak. A közérdekű ada­tok megismerése alapjog marad ugyan, ám a közpénzek fel- használását ténylegesen csupán a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal, valamint az Állami Számvevőszék vizsgálhatná. A kabinet elzárni igyekszik a gyanítható visszaélések bizo­nyítékait. Maradnak a találgatások, a kiszivárgó informáci­ók és nagy ritkán egy-egy bennfentes nyilatkozata. Igen­csak életszerűnek tűnik például egy szekszárdi fideszes ön- kormányzati képviselő beszámolója arról, hogy a Fidesz- frakció és a választókerületi elnökök erősen belevonódtak a dohánybolt-koncessziók pályázatainak elbírálásába. Állítá­sát a kormánypárt cáfolta. Három évvel a fülkeforradalom után most a trafikokban is lezajlik a Fidesz-forradalom. A kormánypárt egyrészt - s ez igazán különleges látásmódra vall - kifejezetten a dohány­zás visszaszorításáról beszél a trafikkoncesszió kapcsán. Nyilván azért van szükség a dohánytermékek kiskereske­delmi árrésének növelésére, hogy ezzel a ravasz árdrágító intézkedéssel mérjenek csapást a dohányzás káros szokásá­ra. Másrészt, szokás szerint azt mondják, hogy a kormány a külföldi érdekekkel szemben védelmezi a magyar vállalko­zókat. Ám a trafikpályázat és egyáltalán a dohánytermékek forgalmazásának államosítása miatt számos vállalkozó csa­lád veszti el legalábbis egyik megélhetési forrását. A leg­jobb eset, ha e vállalkozókat alkalmazottként visszafoglal­koztatják a győztesek. A kormány valójában rendszerint a magyar és külföldi vál­lalkozók egy részét hozza helyzetbe más magyar és külföldi vállalkozókkal szemben. Amiből a Fidesz nemzeti ügyet kreál, az többnyire semmi egyéb, mint az érdekviszonyok átrendezése. Ez jelen esetben nem azt jelenti, hogy mostan­tól minden nemzeti dohányboltosban Fidesz-kádert kell tisztelnünk, de azt igen, hogy ahol a Fidesz érvényesíteni akarta befolyását, ott meg is tette. Ezzel a kormányoldal megerősítette gazdasági erőfölényét, egyúttal azonban még inkább nyilvánvalóvá tette, hogyan működik a Fidesz- rendszer. A szerző magyarországi politológus FIGYELŐ Gyilkos munka alacsony bérért Újabb két munkás lett öngyilkos a Foxconn cég egyik kínai gyárában. Ezzel megsértették a munkaszer­ződésüket, ugyanis a koráb­bi riasztó esetek miatt a taj­vani cég nyilatkozatot írat alá dolgozóival, melyben ígéretet tesznek, hogy nem követnek el öngyilkosságot. A sajtó szerint a két fiatal tragikus döntéséhez a válla­lat munkaügyi politikája is hozzájárulhatott. Az Apple- nek, a Microsoftnak és a Hewlett-Packardnak is be­szállító cég 2010-ben került az újságok címlapjára, ab­ban az évben ugyanis 18 dolgozója kísérelt meg ön- gyilkosságot, 14 sikerrel. Most egy 23 és 24 éves fiatal egymástól függetlenül dön­tött az öngyilkosság mellett, mindketten a munkásszálló tetejéről ugrottak le. A Glo­bal Times napilap ismerteti a cég sajátos előírásait. „Halk üzemmódot” ír elő alkalma­zottainak, tilos nem munká­val kapcsolatos témákról be­szélgetni, munkaügyekről is csak suttogva, a párbeszédet nem hallhatja egy harmadik munkás. A csoportos társal­gás kizárt. A munkások név­telenül elmondták a sajtó­nak, a körülmények „külö­nösen embertelenek” és szinte börtönné teszik a gyá­rat, az egyetlen hallható hang, a gépek monoton hangja pedig depressziót okoz a dolgozók közt. A Global Times ezen előírások eltörlését sürgetheti. A há­rom évvel ezelőtti öngyil­kossági hullámot a rendkí­vül rossz munkakörülmé­nyek, az alacsony bérek és a kilátástalanság okozta. A Foxconn akkor némileg megemelte a béreket és be­vezette a „nem leszek ön­gyilkos” nyilatkozat aláírá­sát. (MTI)- Hallottad? A cinizmus áldozatai akarnak tüntetni. (Peter Gossányi rajza

Next

/
Thumbnails
Contents