Új Szó, 2013. május (66. évfolyam, 101-125. szám)
2013-05-25 / 120. szám, szombat
20 Szalon ÚJ SZÓ 2013. MÁJUS 25. www.ujszo.com EX LIBRIS 67 randevú Lampl Zsuzsannával SZÁMEL PETRA Lampl Zsuzsanna 2012-ben a Median Kiadó gondozásában megjelent könyve már küllemében is következtetni enged arra, tartalmi szempontból is színes kötetet tartunk a kezünkben. Mészáros Mihály és Bárdos Kinga fotóillusztrációi frappánsan erősítik a kiadványban összegyűjtött 67 rövid írás hangulatát. Miközben a képekre meredünk, akaratlanul is eltöprengünk egy-egy keserédes történeten, és próbáljuk levonni a magunk tanulságait. A cím nagyon is találó. Randevú ez Lampl Zsuzsannával, önmagunkkal és mindazokkal, akikről a könyvben olvashatunk. Első nekifutásra a történetek nem állnak semmilyen kapcsolatban egymással, ám később világossá válik, hogy éppen a szerző személye kapcsolja össze és tölti meg élettel őket. Időrend, tematikus felosztás tehát nem számít, ahogy az objektivitás sem szempont. Sőt. A mű varázsa éppen abban rejlik, hogy a szerző szemszögéből láttatja a világot. Ez a megközelítés olykor gyermekien őszinte, bájos, ugyanakkor néha fájdalmas is. Lampl Zsuzsanna, ha kell, keményen kimondja a véleményét, és nem rest állást foglalni kényes kérdésekben sem (nyelvhasználat, identitás, emberi butaság). Saját tapasztalatait, emlékeit osztja meg velünk. Például arról, hogy anya csak egy van. Hogy milyen nehéz a szeretett személy nélkül tovább élni, és hogy milyen anyává válni. Az ember megismeri az aggódás új dimenzióját, és a szíve megszűnik a testén belül dobogni tovább... Milyen nőnek, feleségnek lenni, milyen szeretni és szeretve lenni. Kendőzetlen nyíltsággal beszél az emberi gyarlóságról, arról, hogy emberek vagyunk és ahhoz méltóan is kellene viselkednünk. Kiváltképp a védtelenekkel, rászorulókkal szemben - legyen szó állatról vagy segítségre szoruló embertársunkról. A közöny társadalmunk egyik legnagyobb bűne. A szerző mégis arra bíztat minket, merjünk álmodni, merjük követni az álmainkat. De olvashatunk utazásról, bogárhorrorról, ünnepekről, családi drámákról, emberi kapcsolatokról is. Személyes kedvenceim a Diétás leves, az Emlékek, valamint a Pirkadat című történet. Miért szól ez a könyv mindenkihez? Mert pont olyan, mint az élet. Tele van meglepetéssel. Olvasóként érzelmi hullámvasúihoz hasonlítanám. „S amikor velünk történnek rossz dolgok? Ne történjenek, azt kívánom mindenkinek és magamnak. De ha mégis jönnének rossz pillanatok, akkor adjon nekünk az Isten (vagy ki miben hisz) elég érőt ahhoz, hogy hinni tudjuk, újra felsüt majd a Nap. Mert ez így van, amióta világ a világ” - írja egyik történetében a szerző. Talán ez a szemléletmód a kötet hatásának titka. (Lampl Zsuzsanna: Randevú és más írások. Median, Pozsony, 2012.) Megjelent A szlovákiai magyarok szociológiájának első kötete Huzatban élünk... A napokban Dunaszer- dahelyen mutatták be Lampl Zsuzsanna A szlovákiai magyarok szociológiája című művének első kötetét, mely a Fórum Kisebbségkutató Intézet kiadásában jelent meg. ÖSSZEFOGLALÓ Ismerjük-e önmagunkat? Tudjuk-e, milyen közegben élünk? Még több olyan kutatásra lenne szükség, amely választ adhat a kérdéseinkre - vezette fel a dunaszerdahelyi Arthe Cáréban megrendezett estet Ho- dossy Gyula, a Szlovákiai Magyar írók Társaságának elnöke. A szlovákiai magyarok szociológiájának első kötetét - mely a Szlovákiai és magyar címet viseli - szakmai szempontból Fábri István magyarországi szociológus méltatta, az „olvasók térfeléről” pedig Szüllő György mondta el a kiadvánnyal kapcsolatos reflexióit. Lampl Zsuzsanna új könyve négy nagy szerkezeti egységből áll. Az első fejezet a nemzetiségi, kisebbségi kutatások kiindulási pontját képező alapfogalmakat, a téma tudományos-elméleti hátterét foglalja össze, továbbá tárgyalja a szlovákiai magyar közösség mint nemzeti Lamm. Zsuzsanna A SZLOVÁKIAI MAGYAROK SZOCIOLÓGIÁJA Srlmíkial H magyar kisebbség létezésének politikai kereteit (ezen belül a szlovák és a magyar alkotmány vonatkozó passzusait, és kitér a 2012-ben elfogadott szlovákiai magyar kisebbségi minimumra is). A második egység a 2011-es nép- számlálás adatait dolgozza fel, a harmadik pedig a szlovákiai magyarok körében végzett empirikus kutatások alapján számos alapkérdésre választ ad: Kik a szlovákiai magyarok? Minek tekintik, minek nevezik magukat? Mit tekintenek hazájuknak? Néhány adat erejéig érinti a nyelvhasználat és az iskolaválasztás témáját - bár, mint az a könyvbemutatón elhangzott, ezek a kérdések részletesen tárgyalva a folytatásban fognak megjelenni. A kötetet záró, negyedik részben a szerző egyéb tanulmányaiból gyűjtött össze néhányat. A szlovákiai magyarok szociológiája alapmű - fogalmazott Fábri István. Kiemelte: miközben a szerző érezhetően fontosnak tartja a szlovákiai magyarságnak megfogalmazott üzenetet, tárgyilagos marad, nem az üzenetnek rendeli alá a kutatást. A magyarországi szociológus azt is megjegyezte: Lampl Zsuzsanna munkájában érezhető a kötetben is tárgyalt Rogers Brubaker amerikai szociológus hatása. Brubaker elmélete szerint a nemzeti kisebbségek létrejötte és mindenkori helyzete nem statikus állapot, hanem egy háromszereplős küzdőtéren zajló interakciók eredménye, a három szereplő pedig a nemzeti kisebbség, a nemzetiesítő állam és az anyaország. Ehhez a gondolathoz a méltatást követő beszélgetés során Lampl Zsuzsanna is visszatért. Úgy fogalmazott: a szlovákiai magyar kisebbség esetében is érvényes, hogy a fent említett három entitás kommunikációja folyamatosan „huzatot teremt”, azok is ebben a huzatban élnek, akik egyébként nem érzékelnek problémákat - és ez a huzat erőteljesen kihat az asszimilációs folyamatokra is. (as) JÓKAI NAPOK RETRO III. A színjátszó mozgalom és a forradalom szele KISS PÉNTEK JÓZSEF A Csemadok lévai szervezetének színjátszó csoportja 1986-ban Sütő András Egy lócsiszár virágvasámapja című drámáját állította színpadra Ujváry László rendezésében. A felvételen Csáky Pál mint Kolhass Mihály (balról) és Gáspár István. (Képarchívum) „Szám szerint harmincötén jöttek el Komáromba (Komárno), hogy vers-és prózamondásban összemérjék erejüket. (...) Nem adhat okot kitörő örömre, hogy az idei Jókai Napok vers- és prózamondó versenyében csupán három emlékezetes produkciót hallhattunk. Gágyor Béda, Vas Ottó és Szőke György együtt és kü- lön-külön is azt példázza, amit önmaguk erőfeszítéseinek, tehetségüknek tudatában többeknek is tenniük kellene” - írta Dusza István az Új Szó 1984. május 25-ei számában, Minden szavukkal közönséget formálnak című értékelő elemzésében, amely a XXI. Jókai Napok vers- és prózamondóinak teljesítményéről elmélkedett. Hozzá kell tennünk, hogy ekkor már csak a IV. és V. kategória versenyzői mérettettek meg Komáromban. A fiatalabbak a Duna Menti Tavaszon mutatkoztak be, Duna- szerdahelyen. A színjátszó csoportok és irodalmi színpadok kategóriájában sem mutatkozott friss lendület ebben a korszakban, hacsak az nem számít annak, hogy a kassai Pinceszínpad id. Havasi Péter rendezésében, a sok vitát kiváltó Equus után, ebben az évben mutatta be Piroska című kabaré-előadását, amelynek már a címe is provokáló volt. A komáromi színjátszók pedig a Komámasszony, hol a stukker- rel mutatkoztak be, amely ugyancsak elég merész vállalkozásnak számított ebben az időben. Az előadást a Csemadok helyi szervezete és a Szak- szervezetek Művelődési Háza színjátszó együttese mutatta be, Tarics János rendezésében. Egy évvel később aratott nagy sikert a Tündérlaki lányokkal a muzslai együttes, amely Gross Arnold rendezésében emlékezetes, felhőtlen játékkal szórakoztatta a nagyérdeműt, amely abban az időben még nem csupán a többi csoport tagjaiból állt, akik megtekintették egymás produkcióit (később egy időre ez is kiment a divatból), hanem a város lakosai is szép számban ott voltak az előadásokon. Hevenyészett, csak irányadó statisztikám szerint 1964 és 1989 között 329 együttes (irodalmi- és kisszínpad, színjátszó együttes) lépett fel a Jókai Napokon. A szereplők, a vers- és prózamondók, a műszaki személyzet, a zsűritagok, a szervezők, a rendezők seregét is ideszámítva, talán nem túlzunk, ha tízezrekben mérjük az amatőr színjátszásban tevékenykedő alkotók és „bábák” számát. Nem csoda hát, ha ilyen tömegre odafigyelt az államhatalom. Pontosan lehetett tudni, kik azok a szakiház büféjében ül- dögélők közül, akik előtt csak az időjárásról és a szocialista vívmányokról érdemes beszélni. Az előadásokban jelen levő politikai áthallásokat, szerencsére, ritkán értették meg. Ilyen esetben a rendezőnek el kellett hallgatnia egy-két évre. Esetleg végleg. Jobb esetben megúszta egy pártfigyelmeztetéssel, vagy a munkahelyén jelezték a nemtetszést, gyengéd erőszak formájában. Felesleges igyekezet és kivitelezhetetlen vállalkozás lenne akár csak felsorolni is a kiemelkedőbb előadásokat. Ezért e sorok írójának a szemezgetés lehetősége marad. Sokan voltak, rengetegen, akik a kezdetektől az 1989-es rendszerváltásig legalább egy-egy alkalommal, mások számos siker és nem ritkán a szakmai kudarc élményével részesei lehettek e csodának, ami a színház. Újváry László, a lévaiak rendezője Sütő-darabbal, az Egy lócsiszár virágvasámapjával jelentkezett 1986-ban. A nagymegyeri Poloska Színház (1983-ban mutatták be Majakovszkij Poloska című művét, az egyértelmű szakmai elismerés után/alapján választották ezt a nevet) Bodnár Gyula rendező irányításával 1987- ben az Ementháli hóhért játszotta. A fiatalon, tragikusan elhunyt Varga Tibor „Basa” alakítása ezekben az előadásokban a hivatásos színházak figyelmét is felkeltette, Beke Sándor le is szerződtette Komáromba. Közben felcseperedett az „X” Iparista Kis Színpad, amelyet Pásztó András vezetett. Jarábik Gabriella rendezői munkája nyomán sikeressé vált a dunaszerdahelyi Fókusz. 1988-ban jelentkezett a Mai Színházi Stúdió. Előadásunk, az Übü király megosztó volt, ennek ellenére egy évvel később Wroc- lawban, majd Katowicében szerepelt egy-egy fesztiválon. Az utóbbit éppen elsöpörte a forradalom vihara, amely a mi évtizedek szorgos munkája nyomán kialakult és búvópatakként csordogáló mozgalmunkat is megtépázta rendesen. ’89 után nem volt szükség a politikai odamondásra; hirtelen az esztétikum és az éthosz lett a színjátszás lényege és küldetése. Ezzel (sem) nagyon tudtunk mit kezdeni a megváltozott körülmények között. Fontos megemlíteni, hogy közben megjelent a ma is létező Visszhang, a Jókai Napok lapja. Csak bátortalanul merem megjegyezni, nehogy ezt is megszüntessük, mint annyi mindent, ami jó volt, ami hagyománnyá vált az évek, évtizedek során. Gyakran szakmai érvek helyett csak és kizárólag a változtatás szándékával indokolva... Vagyis: indokolatlanul. Jánoska, a vitézke. A dunaszerdahelyi Fókusz Diákszínpad előadása Jarábik Gabriella rendezésében a XXVI. Jókai Napok emlékezetes eseménye volt. (Képarchívum) Alfred Jarry botrányoktól kísért remekét, az Übü királyt 1988- ban mutatta be a Mai Színházi Stúdió (Képarchívum)
