Új Szó, 2013. május (66. évfolyam, 101-125. szám)
2013-05-24 / 119. szám, péntek
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2013. MÁJUS 24. Kertészkedő 19 Alsókorompán hatodik alkalommal rendeznek rózsafesztivált Chotek Mária Henrietta emlékére A virágok királynőjének ünnepe A nagyközségben idén június 9-én váiják a rózsák kedvelőit sok szép virággal, kultúrműsorokkal, koncertekkel és népi mulatsággal. A virágok királynője, a rózsa, május végén, június elején borul virágba - ilyentájt több településen is tartanak rózsaünnepet. Szlovákiában minden valószínűség szerint a Nagyszombat melletti Alsókorompán virágzik a legtöbb és legnemesebb rózsatő, köztük néhány olyan is, amelyet száz éve még Chotek Mária Henrietta ültetett. VRABEC MÁRIA Az erény és a szerelem virága A rózsát a történelem első ültetett dísznövényeként tartják számon, de a tudomány több száz vadrózsafajtát is ismer. Szapphó nevezte először a virágok királynőjének, és a politikában éppúgy, mint a vallási életben, valamint a szerelemben napjainkig sokrétű szimbolika hordozója. Fehér és piros rózsa látható az angol York-ház és a Lancaster-ház címerében, így a két uralkodóház viszálya a rózsák háborúja néven vonult be az angol történelembe. Az ókori Rómában az életöröm és a szépség jelképe volt a rózsa, a nagyobb ünnepeken az ifjak rózsakoszorúval a fejükön vonultak fel. „A kontinentális Európában a rózsakultusz elsősorban a keresztény valláshoz kötődik - mondja Gyöngyösy Orsolya néprajzkutató. - A középkorban Szűz Máriát rosa mysticá- nak, titkos értelmű rózsának is nevezték, mert ez a virág kifejezte az ártatlanságát, a szépségét és a rejtélyességét. A korabeli ábrázolásokon Mária gyakran rózsakertben ül, rózsakoszorú van a fején, vagy a kezében tart egy szál rózsát. Ugyancsak a kora középkorig nyúlik vissza egy máig népszerű imaforma, a rózsafüzér története - Szent Domonkos látomásában Szűz Mária nyújtott át neki egy rózsafából faragott füzért imaszámláló eszközként. A szerzetesek innen kezdve a rózsafüzér segítségével számolták, hány Miatyánkot mondtak el a pogányok megtéChotek Mária Henrietta, 1863-1946 kipedia.org-felvétel réséért. A rózsát a keresztény kultúrkörben összefüggésbe hozták Jézus öt sebével is, az öt szál vörös rózsa az ábrázolásokon a keresztfán kiömlött vérre és az öt sebre utal. A vértanúság jele ugyanezért szintén a vörös rózsa. A XI-XII. században már szentek legendáihoz is kötődik a rózsa, különösen Árpád-házi Szent Erzsébetet ábrázolják gyakran rózsákkal a kötényében - a legenda szerint a szegényeknek vitt kenyér változott virággá félje kérdő tekintete előtt. A vallás és a művészet mellett azonban a népi kultúra is magáévá tette ezt a nemes növényt - számos népdalban, mesében szerepel a rózsa, és egyes tájakon ma is tartanak májusban úgynevezett rózsalakodalmat, vagyis olyan ünnepséget, ahol egy erényes leányt és fiút rózsakoszorúval megkoszorúznak.” Rózsatermesztő grófkisasszony A rózsát napjainkban is különös megbecsülés övezi, a legelegánsabb csokrokat mindig rózsából kötik, és szerelmet vallani leginkább rózsával illik. Például egy rózsafesztiválon, Alsókorompán, ahol idén is lehet csokrot köttetni, töveket vásárolni, kertészeti tanácsot kérni, vagy csak úgy céltalanul sétálgatni is az illatozó ágyások között. A korompaiak ezzel az ünneppel és a rózsatermesztéssel a helyi kastély utolsó lakójának, Brunswick Antal és Maj- tényi Anna Mária dédunokájának, Chotek Mária Henriettának emlékét ápolják. A pártában maradt grófkisasszony elismert rózsakertész volt, ro- sariumában több mint hatezer rózsatövet nevelt, és hogy minél több időt tölthessen a virágaival, a kertben építtetett magának egy szalmafedeles (Új Szó/Kertészkedő) házat. A rosarium 1910-ben lendült fel igazán, amikor Mária Henrietta megvásárolta a Monarchia legnevesebb kertészének, Geschwind Rudolfnak a rózsatöveit, összesen kétezer darabot. A grófnőt szakmai körökben is elismerték, nemzetközi kongresszusokon adott elő, cikkeit kertészeti folyóiratok publikálták, messze környékről hozzá hordták az ismeretlen eredetű rózsákat azonosításra. A virágzás kora csak a harmincas évekig tartott, aztán Korompát is elérte a gazdasági válság, senki nem vásárolt rózsákat, és a kert pusztulásnak indult. A második világháború után az oroszok és a helybeliek a kastélyt is teljesen feldúlták, a nyolcvanhárom éves grófnő a helyi irgalmas nővéreknél talált menedéket. A zárdában is halt meg 1946 februárjában, temetésén ott volt az egész környék, és emlékét máig őrzik Korompán. Sajnos, Mária Henrietta eredeti rózsatöveiből nagyon kevés maradt meg, és a fajtákat jelölő kerámiacímkékből is csak néhány került elő, de az általa teremtett hagyomány máig él Alsókorompán. A faluban nincs olyan ház, amely előtt ne nyílna a virágok királynője, a júniusi rózsaünnepre pedig jobban készülnek a helybeliek, mint a búcsúra. A látogatók egyúttal megtekinthetik a Brunswick-kastélyt is, amelyben 1802 nyarán Beethoven is vendégeskedett, és a legenda szerint itt írta a Hold- fény-szonátát, Brunswick József unokahúgához, Julietta Guiccardihoz. Hogy valóban így volt-e, az már soha nem fog kiderülni, mindenesetre egy kora nyári romantikus hétvégéhez elképzelni sem lehet jobb kellékeket, mint Beethoven muzsikája és sok ezer illatos rózsatő. Szemerkél, csepereg, esik, szakad, zuhog... Ilyen is van: esős május CSANDA GÁBOR Ha Rózsa Sándor történetesen nem hírhedt jómadár lett volna, hanem mondjuk, nevéhez illően kertész, most bizonyára nem a kocsmában ülve keseregne, mert az aranyat érő eső a hónapot és a mondást meghazudtolóan hol szép csendesen csepereg, hol meg zuhog. A kert is ennek megfelelően néz ki: minden üde és zöld, virágba borult a cukorborsó, megugrott a kukorica, állnak a terebélyes szamócalevelek, mint a napernyők, az alma- és a szilvafa soha jobban nem érezte magát, az elvetett majoránnamag alighanem mind kikelt, mert sűrű szőnyeget alkot. Ahol tavaly pipacs nyűt, a komposztáló és a sziklakért között, ott most sűrű pipacsállomány pirosít, és még a spenót közt is virít. A bodza is most nyílik, soha még ilyen tiszta, fényes nem volt a levele. Bimbózik a szegfű, a szegfűfélék családjába tartozó tyúkhúr meg két-három nap alatt képes székpáma nagyságúra nőni. Ások vagy legalábbis gyakori csapadék meg a változóan felhős, meleg idő afféle üvegházi éghajlatot eredményez, párás a levegő, árnyékos helyen a harmat délig tartja magát a füvön. Kertünk körül se közel, se távol nemhogy erdő, de még valamirevaló liget se, mégis olyan dús a levegő, mint az erdőben, és illata is olyan. Örülnek a csigák, ilyen se volt még, gondolják, erejükből meg nyálukból arra is telik, hogy a falra is magasan felmásszanak, a tetvek meg nem győznek szaporodni, hát jó: egyszer volt Budán kutyavásár. Majd egy száraz májuson, ha nem lesznek tetvek meg csigák, öntözhetünk mi is naphosszat. Most jó a veteményest vagy legalábbis a sorok közeit meg a palánták töveit takargatni ez- zel-azzal, most nedves a föld, ne hagyjuk kiszáradni. A mindenfelé olvasható kerti praktikákat (például hogy miként hasznosítható a műanyag ásványvizes palack) jól gondoljuk meg (aztán vessük el); leginkább azoknak ajánlhatók, akik a kertből élnek, vagyis főként a haszonért művelik a földet, a többiek semmi csúfságra ne csábuljanak. Itt az idő, hogy élvezzük a kertet, szemerkélő esőben vagy olyankor, amikor még fűre lépni sem ajánlatos, üljünk ki a gangra, vagy telepedjünk le hátul a diófa alatt, s ne csináljunk semmit, a kertésznek joga van ehhez, és mivel - hosszú távon legalábbis - nincs szabadabb ember a kertésznél, meg is teheti, hogy ücsörög egyet. Legföljebb ücsörgés közben, ha meglát egy makacs, regionális kötődésű papancot (szulák), összevonja a szemöldökét, de semmi több, csak megjegyzi, s akkor húzza ki, ha majd indul a dolgára. Lovat nem ugrat, még ha netalán- tán van is neki, egyébként meg minek a ló, ha van a kert? (Mindent úgyse lehet.) Hosszú évek óta az első május, amikor egy nap és éjszaka alatt színültig megtelt a hordó (Kertészkedő)
