Új Szó, 2013. május (66. évfolyam, 101-125. szám)
2013-05-24 / 119. szám, péntek
Vélemény És háttér 7 www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2013. MÁJUS 24. Visszhangtalan bocsánatkérés - a szlovák közélet gyakorlatilag ignorálta a gesztust Közhasznú idióta Valahogy így nevezte magát az a Štefan Hríb, aki a szlovák újságírók közül egyelőre egyedül, de hangosan és nyilvánosan kimondta: Trianon a magyarok ellen elkövetett bűn, a Beneš-dekrétumok pedig méltánytalanok és igazságtalanok. LOVÁSZ ATTILA Hangsúlyoznám, nem először mondta ki ezt, de most egy díj miatt vált a közbeszéd tárgyává. Esemény lett, hogy a .týždeň című minőségi konzervatív hetilap két címlappal jelent meg, az egyik magyar volt. Esemény lett, mert fehér címlapra már volt példa, sokkoló vagy provokatív címlapra is, de a két címlap nem szokványos, mint ahogyan az sem lett gyakorlat (Szlovákiában, hasonló lapok másutt vannak), hogy a hátlaptól más nyelven indul a lap. S így az is megbocsátható, hogy a Bocsánat, magyarok! így, vesszővel, bizony azt jelenti, bocsánat, hogy magyarok. Spongyát rá, humorosnak szántam a megjegyzést. Az viszont már kevésbé humoros, hogy a közbeszédet komolyan befolyásoló szlovák lapok a Sme napilapban megjelent egy kommentárt leszámítva ugyanúgy ignorálták az eseményt, amely miatt a kettős címlap megjelent, mint ahogyan Štefan Hríb szerint hajlamosak vagyunk ignorálni egymást. Mint ahogyan az sem humoros, hogy a blogszférában és a szociális hálókon nem magát a gesztust boncolgatták, hanem a csomón is kákát kerestek, megmagyarázva, miért csak álom a szlovák-magyar kiegyezés. Furcsállva olvastam az általam igen tisztelt ex-párt- elnök Csáky Pál írását, amelynek üzenete egyszerűen az volt, ne essünk már hasra attól, hogy egy szlovák valami fülünknek tetszőt mondott. Márpedig azt gondolom, essünk néha hasra! Nem azért, mert olyan jó hallgatni egy-egy Hríb-féle véleményt. Negyed- százada ismerem személyesen nevezett újságírót, tucatnyi alkalommal nem értettünk egyet fontos társadalmi kérdésekben, nagyokat vitatkozva vagy a sajtóban, vagy személyesen. De van véleménye, van értékrendje, és ha valamely szlovák kollégától hasonló kijelentést vártam, az éppen ő volt. Nem az ő személye, az önmagát közhasznú idiótának nevező álmodozó személye a fontos, hanem az, hogy ilyen egyáltalán van. Itt jön be a hasonlóság Martin Luther Kinggel, akinek volt egy álma - s amikor az álmot megfogalmazta, semmi kézzelfogható politikai akarat, társadalmi erő nem állt mögötte úgy, hogy az álmát eredményesen dédelgethette volna. Sőt - s remélem, itt a hasonlóság nagyon nem jön be - találtatott ember, aki simán lelőtte. De ha nincs az az álom, s ha nincsenek azok az álmodozók, akik utána jöttek, akkor lehet, hogy ma a színes bőrűek még mindig külön buszokon járnának külön iskolákba. Obama pedig egy néger negyedben dédelgetné egészen más álmait. Egy miniszterelnök, egy pénzügyér, egy vállalatigazgató ne legyen álmodozó. De ha az intellektuális szférában - s remélem, az újságírás egy kicsi része még az - nem lesznek álmodozók, ha nem lesznek olyan emberek, akik az emberi jogokat, a kollektív jogokat, az élhető világot elérhető és kívánatos álomnak tartják, akkor csak a pragmatizmus nihilje marad. Kedves Közhasznú Idióták! Ha vagytok, szólaljatok meg. A társadalmon elkövetett gazemberségek fele azért nem történik meg, mert vagytok. Nem esnek hasra tőletek, de fertőztök. Remélem, virulensen, bár az influenza még egy kicsit gyorsabb. Na, érted már? A titkosszolgálat nem tudja elhárítani a hírszerzést az ellopható állami vagyonról. (Peter Gossányi rajza) JEGYZET Szellem az iskolában LAMPL ZSUZSANNA Valaki megkérdezte, miért kutatom annyit, hogy a magyar szülőkmilyen tanítási nyelvű iskolába íratják a gyermeküket. Szerinte ennél sokkal fontosabb - véleménye szerint a szülők számára is fontosabb kellene, hogy legyen - az iskola szellemisége, például, hogy mennyire multikulturális. Nos, a kérdés sokakat érdekelhet, ezért e helyen is reagálokrá. Á szlovákiai magyar szülők iskolaválasztásának másfél évtizedes kutatásából folyamatosan kiderül, hogy elsődlegesen nem az alapiskola távolsága, hírneve, színvonala és egyéb jellemzői szerintválasztanak- elismerem, a szellemiség szó nem szerepel közöttük-, hanem az oktatás nyelve szerint. Atématehátnemazén privát passzióm, hanem atársadalmi valóság mélyéből tör elő olyan erőteljesen, hogy nem lehet ignorálni. Ez persze nem a véletlen műve. Azt bizonyítja- az elmélettel, még a multikulturális amerikai szakirodalommal is összhangban-, hogy a szülők is érzik, sejtik, tudják: az iskolaválasztás a nemzeti identitás megőrzésének egyik kulcsfontosságú tényezője. A tannyelv szerinti választás az elsődleges. De járulékosan ez szellemiség szerinti választás is. Körülményeinkközöttez nem lehet fordítva. Ha pozsonyi magyar szülőként fontos, hogy a gyerekem jól érezze magát az iskolában- egy hatéves esetében számomra ez a legfontosabb szellemiségi elvárás-, akkor az egyetlen magyar iskolán kívül gyakorlatüag sok szlovákból választhatok. Feltéve, hogyelhitetemma- gammal, jól fogja magát érezni egy olyan környezetben, ahol a beszédet nagyrészt nem fogja érteni, és ki is csúfolhatják emiatt (tudom, mennyit kínlódott az a magyarul nem tudó szlovákosztálytársam, akit az apja magyarországi kiküldetése miatt magyar iskolába írattak). De ha ráadásul azt is akarom, hogy a gyerekem ne szlovák vagy maga se tudja müyen, hanem magyar kiskamasszá serdüljön, akkor csakis magyar iskolába írathatom. S ez akkor sem lehetne másképp, ha a szlovák alapiskolában multikulturális szellemiség uralkodna. Ugyanis attól, hogy a gyere- kemjól érezné ott magát, mert a multikultúrával átitatott szlovák kisgyerek nem csúfolná, még nem válna magyar kiskamasz belőle. Persze előfordulhat, hogy a magyar iskola szellemiségéből hiányzik a multi- kulturalitás vagy egyéb szellemiségi szempont. Csakhogy akkor is ezt az iskolát választom, mert megfelel az elsődleges szempontoknak, amiket tőle várok. Két magyar iskola esetében persze azt választanám, amelyik ajárulékos szempontoknak is jobban megfelel. De csak egy van. Mert ahhoz, hogy két magyar iskola legyen, több olyan szülő kell, akinek a magyar identitás fejlesztése és az ezt szolgáló szellemiség fontosabb kritérium, mint az, hogy Szlovákiában élünk és a szlovák nyelvtudás az érvényesülésünk abszolút záloga. KOMMENTAR A szabadság apostolai MOLNÁR IVÁN A világ legnagyobb emberjogi szervezete, az Amnesty International friss éves jelentésében egy rendkívül érdekes országra hívja fel a figyelmet. Egy országra, amely most, 2013-ban is olyan koncentrációs táborokat tart fenn, amelyekben külföldi állampolgárokat - köztük kiskorúakat - tart fogva éveken' át embertelen körülmények között, mindenfajta vádemelés és bírósági eljárás nélkül. Egy ország, amelynek kormánya az Amnesty International képviselője szerint jogosnak tartja, hogy a vüá- gon bárkit és bárhol megölethessen. Ehhez tartva magát pilóta nélküli repülőgépekkel vadássza le a neki nem tetsző idegen állampolgárok százait a világ bármely pontján, felrúgva minden nemzetközi jogot, és hivatalos képviselői azt sem zárják ki, hogy szükség esetén ugyanezt teszik majd saját országuk területén a saját állampolgáraikkal is. És akkor még nem beszéltünk a foglyokkal szemben alkalmazott válogatott kínzásokról és az említett ország által indított háborúkban megkínzott, megerőszakolt vagy megölt civilek százezreiről. Az említett vádak közül egy is elég lenne ahhoz, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete egy üyen országgal szemben súlyos szankciókat vezessen be, súlyosabb esetben tán a katonai beavatkozást sem lehetne kizárni. Az említett ország ezzel szemben a nemzetközi közösség megbecsült tagjának számít, magát a szabadságjogok földi paradicsomaként hirdeti, politikusai pedig a demokrácia apostolainak tartják magukat, jogot formálva arra, hogy a világ bármely országát porig alázzák, ha úgy gondolják, hogy az nem az ő ízlésük szerint értelmezi az emberi jogokat és a demokratikus elveket. Külügyminisztériumuk évente külön jelentésben bírálja el a demokrácia helyzetét az egész világon, súlyosan elmarasztalva mindenkit, aki nem felel meg az általa felállított mércének. Szlovákiának és Magyarországnak éves rendszerességgel felrója, hogy nem lépett előre a romakérdés megoldásában, elnyomja a szexuális kisebbségeket, a házasságot egy férfi és egy nő kapcsolataként fogalmazza meg. Aki viszont inkább az eddig emlegetett ország politikusait küldené el melegebb éghajlatra, az nyugodtan megteheti, elvégre demokratikus államról van szó. Hogy melyik az az ország? Az Amerikai Egyesült Államok. FIGYELŐ Kati, Imi, Feri és Feri Az ügy „koronatanújának” a Heti Válaszban megjelent szavai alapján hat MSZP-s politikusra szűkíthető, hogy ki szivárogtathatta ki Gyur- csány Ferenc balatonőszödi beszédét. Szabó Bálint, a Fiatal Baloldal korábbi Vas megyei elnöke, a Gyurcsány Ferenc vezette Demokratikus Koalíció (DK) tagja azt mondta, jelen volt, amikor a szocialista párt három vezetője 2006 nyarán Rózsa-Flo- res Eduardo lakásán járt, akiről a lap szerint régóta pletykálják, hogy 2006 szeptemberében ő juttatta el a Gyur- csány-beszédet tartalmazó felvételt a sajtónak. Szabó Bálint közölte: hallotta, amikor a szomszéd szobában lejátszották az őszödi beszédről készült hangfelvételt. Nem nevezte meg a politikusokat, csak keresztneveket mondott: Katalin, Imre és Ferenc. A Heti Válasz megkereste a hat lehetséges érintettet MSZP-vezetőt, és azt kérdezte, találkoztak-e Rózsa- Flores Eduardóval 2005 és 2009 között. Szili Katalin egykori házelnök, Szekeres Imre volt honvédelmi miniszter és Baja Ferenc korábbi államtitkár „felháborodva tagadta” a kapcsolatot. Juhász Ferenc volt honvédelmi és Szabó Imre korábbi környezetvédelmi miniszter tömör „nem” válaszokat küldött, Juhászné Lévai Katalin, a Hajdú-Bihar megyei közgyűlés volt elnöke lapzártáig nem jelzett vissza. Gyurcsány Ferenc tavaly szeptemberben egy interjúban már nyíltan beszélt arról, hogy három szocialista politikus szivárogtathatta ki a beszédet: egy nő és két férfi, akiket azonban nem nevezett meg. Tegnap a cikkre reagálva azt nyilatkozta, továbbra sincs meg az a cáfolhatatlan bizonyíték, az utolsó „mozaikdarab”, amely alapján teljes felelőséggel nyilvánosságra lehetne hozni, hogy kik szivárogtatták ki az őszödi beszédét. S ha nincsen újabb, cáfolhatatlan bizonyíték, akkor ez a mostani közlés a Fidesznek használ, a baloldali összefogásnak pedig árt. Szili Katalin tegnap valótlan és nevetséges lejáratási kísérletnek nevezte hírbe hozását, Rózsa-Floresszel pedig sose találkozott. Juhász Ferenc szerint a képzelet szüleménye a cikk, Baja Ferenc pedig harmadosztályú ponyvának, nonszensz- nek nevezte, s leszögezte, semmi köze a kiszivárogtatáshoz. (Heti Válasz, MTI)
