Új Szó, 2013. május (66. évfolyam, 101-125. szám)
2013-05-24 / 119. szám, péntek
8 Vélemény-hirdetés ÚJ SZÓ 2013. MÁJUS 24. www.ujszo.com A Megbékélési és Együttműködési Díj első díjazottjának üdvözlése Baráti szavak Štefan Hríbnek Štefan Hríb és Surján László (MTI-felväel) Amióta megismertem Štefan Hríbnek a szlovák-magyar viszonyról alkotott véleményét, keresem a válasz lehetőségét. Itt az alkalom, kezdődjön egy építő párbeszéd. SURJÁN LÁSZLÓ Számunkra Trianon tragédia, a győzteseknek örömünnep. A feladat nagy: e két érzés között hidat verni. Trianon igazságtalansága elfedte Kölcsey igazságát, a Himnusz negyedik versszakát: Hajh, de bűneink miatt gyűlt harag kebledben... I. A török időkben a magyar ember Istenéhez fordulva, bűneit bánva kereste a kibontakozást. A XX. század világiasabb légkörében csupán az igazságtalanságot tartottuk szem előtt. Önsajnálat az önvizsgálat helyett. Pedig van mivel szembenézni. Például a kiegyezés utáni erőszakos magyarosítással. (A „magyarizáció” ma is fáj Szlovákiában.) Magyarok és szlovákok viszonya persze jóval korábban megromlott. Az összetartozás érzése komolyan már a XVIII. században elkezdett foszladozni, hiszen magunktól eltelve nem vettük észre, hogy a nemzeti öntudatra ébredés a velünk élő népekben is megindult, akik nem akarják elfogadni, hogy a németesítő kísérlet helyét egy magyarosító folyamat vegye át. De nemcsak Trianon előtt hibáztunk, hanem utána is. 1938 után, a Trianonra vezető okok ki nem tárgyalása miatt, erősebb volt bennünk az uralkodási, mint az együttműködési vágy. Harminc évvel később, 1968- ban ismét nagyot hibáztunk: nem lett volna szabad részt vennünk a prágai tavasz katonai felszámolásában. Tetteink és mulasztásaink mellett magatartásunk és gondolkodásunk is kritizálható. Gőgösen kultúrfölényről beszéltünk, miközben tudatlanok voltunk és maradtunk: szomszédaink kultúrája ismeretlen számunkra ma is. Közös történelmünkről csak felületes és előítéletes fogalmaink vannak. Sokszor nem vettük komolyan a felénk nyújtott kezet. Gyenge választ adtunk, amikor František Mikloško a Szlovák Nemzetgyűlés elnökeként nyilvánosan bocsánatot kért az 1945 és 1948 közötti időszak igazságtalanságaiért, vagy amikor Pavol Hrušovský sürgetett egy megbékélési nyilatkozatot. Mindig volt, még a legnehezebb időkben is, olyan szlovák személyiség, aki inkább akart békét, mint viszályt. Már nem is emlék- szünkrájuk. Magyarázat lehet, mentség nincs hibáinkra, bűneinkre. Van miért megkövetni a szlovákokat, amit most meg is teszek, bár tudom, hogy ebben a kérdésben ugyanúgy nincs közmegegyezés, mint ahogy Mikloško kijelentése mögött sem volt. Pedig a megkövetés nem megaláz, hanem felemel, ez a múlt tehertételeitől való megszabadulás útja. II. Mit köszönhetünk magyarként a szláv, azon belül a szlovák kultúrának? Például szókincsünk egy részét. Ez számszerűen sem megvetendő, de még érdekesebb, hogymely területeket érint. Olyan, az államiság alapjait érintő szavakról van szó, mint a király, a vajda. Szláv közvetítéssel épült be nyelvünkbe sok vallási fogalom is, például a kereszt vagy a szent szó. A földművelés és állattenyésztés szláv jövevényszavai arra utalnak, hogy ezeket a tevékenységeket is az itt élő népektől tanulta meg a honfoglaló magyarság. Csak néhány példa: kasza, kalász, gereblye, széna, kacsa, bárány. A köszönnivalók listáján nemcsak szavak és fogalmak szerepelnek, hanem a közös harcok is. A török-tatár elleni védekezés mellett a legfontosabb talán a szlovák jelenlét a kurucok táborában. Eszak-Magyarország népe egy vékony, Habsburg-párti nemesi réteg kivételével szinte egy emberként állt Thököly, majd Rákóczi mellé. Nem tetszik ez azoknak, akik az ellentétek szításából élnek, de jó, ha nem feledjük: tudtunk vállvetve küzdeni közös érdekekért. Kiemelkedő személyiségeket is köszönhetünk a szlovákságnak, olyanokat, akik vagy mind a két kultúra részei, műit Bél Mátyás, vagy bár szlovák eredetűek voltak, csak minket gazdagítottak, mint Petőfi Sándor. m. Az elmúlt két-három évszázadban tehát sértettünk és sérültünk. Mit tegyünk, hogy megállítsuk ezt a folyamatot? Hat területet említek. 1. Megtanulni, megbecsülni a közös múltat és a hídembereket. 2. Megismerni a szlovák kultúrát és megérteni a szlovák gondolkodást. 3. Megszabadulni görcsös előítéleteinktől. 4. Megvallani hibáinkat. 5. Megkeresni és megbecsülni a hasonlóan gondolkodó szlovákokat. 6. Védeni a megalázottakat. Ezek a feladatok magukért beszélnek. Kiemelem az előítéletmentes gondolkodás fontosságát. Magyarokat ért sérelem esetén például ne tételezzünk fel azonnal etnikai indítékot. Roppant fontos a hatodik pont. A jó együttműködés nagy érték, de nem önfeladás. A nemzeti összetartozás alapján megvédjük a kisebbségben élő magyarok emberijogait. Ez akkor igazán hatásos, ha együtt lépünk fel minden kirekesztés és türelmetlenség ellen a hasonló elkötelezettségű szlovákokkal. Elengedhetetlen, hogy a határon túl élő magyarok jogaiért kiállva a határainkon belül élő szlovákokjogait is tiszteletben tartsuk. Ne tagadjuk: a magyar köz- gondolkodástól még idegen a szlovákok felé való nyitás, túl erős a sérelmek megtorlása iránti vágy, ésahiúremény egy külső erő adta igazságszolgáltatásban. De ez az út nem járható. Viszont nagyon sürgős legalább az elit hangulatváltása, az egymás felé nyitás, oly módon, ahogy az tükröződik például a Terra Recognita Alapítvány körül tömörült történészek munkáiban és másokéban. Ez azonban nem maradhat szűk szakmai körök elzárt kincse. Mi, a Charta XXI hívei szeretnénk, ha a nyitottság és a kiengesztelődés szelleme átjárná az egész társadalmat, megjelenne az iskolai tankönyvekben. Jöjjön egy előítélet nélküli új nemzedék, és építsen békésebb, szebb világot a fájdalmas múlt köveiből. A franciáknak, németeknek sikerült, nekünk is sikerülni fog. Elhangzott Budapesten, Surján Lászlótól (Fidesz), az EP alelnökétől a díjátadó ünnepségén KÁRPÁT-MEDENCEI FIGYELŐ Milyen kisebbségi vezetők kellenek? Oly hihetetlenül gyors ütemben érkeztek a korrupció gyanújával őrizetbe vett RMDSZ-es politikussal, Borboly Csabával szo- lidarizáló nyilatkozatok, hogy mire megszületett a marosvásárhelyi táblabíróság döntése, miszerint nem helyezik előzetes letartóztatásba, sokak szemében valóságos nemzeti hőssé nőhette ki magát. Az RMDSZ elnöke után a csíki területi szervezet, a Székelyföldi Önkormányzati Tanács, a Magyar Ifjúsági Értekezlet is lejáratási próbálkozásnak, a magyar közösség megfélemlítésére irányuló kísérletnek minősítette az ügyészek eljárását, a Hargita megyei tanács elnökének támogatásáról szóló állásfoglalásaikban pedig hosszan sorolták Borboly érdemeit. Igaz, sokan estek át a ló másik oldalára is: a kárörvendők, a hirtelen és azonnal ítélkezők kíméletlenül pálcát törtek fölötte. Pedig épp oly veszélyes azon primitív megközelítés, miszerint minden politikus velejéig korrupt, különösen, ha RMDSZ- es az illető, mint az előző, mártírteremtő magatartás. Az egyik érvelés mintegy mentesíteni igyekszik az erdélyi magyar vezetőket a törvények betartásának kötelezettsége alól azzal, hogy közösségünk ellen intézett államhatalmi támadásként állítja be a korrupciós gyanút. A másik szélsőséges reakció pedig figyelmen kívül hagyja az ártatlanság vélelmét, valamint azt az evidenciát, hogy Romániában az igazságszolgáltatás korántsem oly független, igenis, vannak politikai megrendelésre gyártott ügyek, melyekből aztán a célszemély meghurcoltatása után sok esetben bírósági ügy sem lesz, vagy éppen felmentő ítélet születik. És akkor kinek higgyünk? Hol az igazság? - adódnak a kérdések, melyek végső soron ugyanoda torkollnak: hiteltelenné váltak az állami intézmények, de hiteltelenné váltak saját vezetőink is. Az előbbin nagyon nem áll módunkban változtatni - ámbár érdemes azon elgondolkodni: végül is kivettük részünket e korrupt államberendezkedés legitimizálásában, amikor pillanatnyi előnyökért számtalanszor választottuk a bukaresti kormánypalota kényelmét és a csendet ahelyett, hogy következetesen nemzetközi fórumok elé tártuk volna autonómiaigé- nyünket, és a mindent uraló romániai korrupciót egyaránt. Saját vezetőink hitelvesztése azonban ennél is súlyosabb probléma. Mert való igaz, a közösség összezár, és megvédi vezetőit, amikor támadás éri őket - de ehhez az szükséges, hogy minden gyanún felül álló, feddhetetlen személyiségek álljanak a magyarság élén. Akik - szemben az általános romániai gyakorlattal - nem bonyolódnak gyanús üzelmekbe, akik nevéhez nem fűződik korrupciós botrány, felelősségteljesen viszonyulnak a közpénzekhez, méltányos módon osztják el adóinkat, tisztelik a más véleményen levőket, nem akarják sárba döngölni politikai ellenfeleiket, nem élnek vissza hatalmukkal, nem meggazdagodásukért, hanem a közösségért dolgoznak... De vajon vannak-e üyenek? Vajon vannak-e elegen? Hősök és mártírok helyett hiteles vezetőkre volna inkább szükségünk. (3szék.ro erdélyi hírportál) Melléklet a mindennapokra! o N C/5 KASSZA Mi a különbség j||l a gondozás és ’ a személyi Gyakorlati tudnivalók asszisztens között 2013. május 30. 12. szóm M Megtakarítás - befektetés • Hogyan fektessük be megtakarításainkat • Bankot vagy befektetési alapot válasszunk? • A legjobban teljesítő befektetési alapok • Megéri ingatlanba fektetni pénzünket? • Mire számíthatunk, ha aranyba fektetünk Támogatások egészségkárosodottaknak • havi többletkiadások fedezésére • közlekedésre és utazásra • személygépkocsi átalakítására • Hogyan intézzük el az egészségkárosult-igazolványt - ŤZP • Milyen támogatások kaphatók az egészségkárosodottak otthonának átalakítására Gyakorlati tudnivalók Aktuális tennivalók Napi pénzügyeink A16 oldalas melléklet tartalmából: Megtakarítás - befektetés • Hogyan fektessük be megtakarításainkat • Bankot vagy befektetési alapot válasszunk? Támogatások egészségkárosodottaknak • havi többletkiadások fedezésére • közlekedésre és utazásra Május 30-án, csütörtökön keresse az újságárusoknál! Ez a lap jár Önnek!
