Új Szó, 2013. május (66. évfolyam, 101-125. szám)
2013-05-22 / 117. szám, szerda
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2013. MÁJUS 22. Vélemény És háttér 7 Az elosztási elvek akkor is fontosak, ha nem fűződik hozzájuk azonnali nagy megtakarítás Ficónak (részben) igaza volt Miért is fizessen az állam (értsd, az adófizetők) a tizedik gyerek után is egy családnak, ha az sohasem dolgozott? A kérdésfelvetés igenis jogos, még ha Fico szájából hangzik is el. A baj nem is ezzel van, hanem azzal, hogy mit csinált Fico a kérdés előtt és mit fog utána. GÁL ZSOLT Nos, előtte az első kormánya bevezetett vagy megemelt egy sor juttatást, amely alanyi jogon jár a most általa kritizált családoknak is, amelyek jórészt a gyerekeikből, de feltehetően nem annyira a gyerekeikért élnek. A kérdés feltevése után pedig gyakorlatilag nem fog történni semmi, Ficóék aligha nyúlnak hozzá érdemben a rendszerhez, csak megint gyakorolták a populista nagyot- mondást, aminek ugye bajnokai (lásd a miniszterelnök önvallomását: „a populizmus bajnokai vagyunk”). Ezért Fico megérdemli a bírálatokat és meg is kapta azokat. De ez még nem ok a fontos alapelveket feszegető kérdésfelvetés elutasítására. Ezért adok megrögzött jobboldali konzervatívként részben igazat a balos populista kormányfőnek. A modem jóléti államokban a szociális juttatások rendszerének meghatározása lényegében három alapelv különböző függvénye. Az első az univerzális, alanyi jogon mindenkinek járó juttatások és szolgáltatások meghatározása. Azaz a klasszikus liberalizmus (Adam Smith) által és óta közfeladatnak tartott, mert csak az állam által biztosítható ún. közjavakon (honvédelem, közbiztonság, igazságszolgáltatás) kívül mit biztosítson még az állam a polgárainak, kivétel nélkül. Nálunk ebbe az univerzális körbe tartozik például a köz- egészségügy, a közoktatás és a családoknak járó szociális juttatások nagy része. A másik elv a rászorultsági, leegyszerűsítve az állam azt segíti, aki arra rászórni, többnyire azért, mert szegény (lásd állami szociális segélyek, iskolai étkeztetés és segédeszközök). A harmadik elv az érdemek szerinti elosztás, azaz a A szociális juttatások rendszerének messzemenő és sokrétű hatásai vannak a társadalomra és a gazdaságra. jogosultság feltétele, hogy valaki befizet a rendszerbe (ezért kap később például öregségi nyugdíjat, táppénzt, munkanélküli-segélyt). Világszerte számtalan kombináció létezik, ezért önmagában nem ördögtől való annak feszegetése, hogy jó-e a jelenlegi szlovákiai, jórészt univerzális családtámogatási rendszer. A kormány azt tervezi, hogy a rászorultsági elv alapján bizonyos jövedelem felett már nem járnának egyes segélyek. Nincs ebben semmi új, elvégre a lépést sok közgazdász és a jobboldali pártok is javasolták. A lényeg persze az, hol húzzák meg a jövedelemhatárt, ki számít majd „gazdagnak”. De ugyanilyen megalapozott lehet az érdemek valamilyen figyelembe vétele is. Azaz, ha valaki egy centet sem dobott a közösbe (vagy jóval kevesebbet fizetett be), miért kapjon meg alanyi jogon ugyanúgy mindent (sőt rászo- rultsági elven még többet is), mint aki évekig, évtizedekig befizető volt. A kérdésre adott válaszoknak messzemenő és sokrétű hatásai vannak a társadalomra és a gazdaságra, ezért még visszatérünk a témához. A szerző a Comenius Egyetem Politológia Tanszékének oktatója és a Híd frakcióvezetőjének gazdasági tanácsadója Képzeld, a nyolcvanadik születésnapomra centit kaptam az asszonytól... (Peter Gossónyi rajza) JEGYZET Füst a pályán VERES ISTVÁN Hogy Martin PoliačikSaS-es képviselő hasisként bemutatott csokirudakat fogyaszt a szlovák parlamentben, az még elmegy - látunk, halluk nagyobb butaságokat is a Tisztelt Házban. De hogy a képviselők fogják magukat és megtiltják a futballpályá- kon a dohányzást, az egy kicsit túlzásnak tűnik. Persze, a sportpályák az egészséges életmód egyfajta szentélyei, satöbbi. De gondoljunk csak bele, kinek sportolnak a sportolók? Fele részben maguknak, rendben. De ott vannak a szurkolók is (sokuknak élete a sport), akik a buzdítással nemegyszer szintén kiveszik a részüket egy- egy sportsikerből. Ezt még a magamfajta kocadrukkerek (akiket már csak az eredmények éš a gólok érdekelnek) is elismerhetik. A „rendes” drukkereknek tehát mostantól marad a tökmag, a sör, vagy a kofola. Meg a csodálkozás. Mert megnézném én azt, hogy vasárnap délután valaki odamegy a garampáldi focipályára, és azt mondja a gyerekkora óta focimeccsekre járó Józsi bácsinak, hogyjó- zsibácsi, tessék egy kicsit idefigyelni. Július egy elmúlt, hatályban van az új törvény, úgyhogy dobja el a cigarettát. De hát még van belőle két centi - veti oda Józsi bácsi, és igaza van. De azt akkor is el kell dobni, mondja majd a valaki, akit ezzel megbíztak. Aztán Józsi bácsi vagy eldobja a cigit, vagy nem, de ami biztos, hogy a következő héten inkább tévét fog nézni otthon, ahelyett, hogy megnézné a hazai focicsapat meccsét. Szóval talán nem túlzás azt írni, hogy ez a törvény jobban árthat az egész sportéletnek, mint amennyire a fededen stadionokban elszívott cigaretták a nem dohányzóknak. Arról nem is beszélve, hogy a szlovák parlament az említett jogszabály megszavazásával egy végrehajthatadan törvényt alkotott. Téljünk csak vissza az előbbi példához. Mi van, ha Józsi bácsi a fontoskodó hivatalos embert elküldi a fenébe? Megbüntetik a helyi klubot? Levonnak a pontjaiból? Ne már. Szóval meg lehet érteni szegény Alex Fergusont és David Beckhamet, hogy visszavonulnak (bár náluk nem ez volt a fő indok). Meg nem is azt akarjuk mondani, hogy cigi nélkül nem foci a foci, de mi lesz a következő? A képviselők négy év múlva majd betiltják a tökmagozást? KOMMENTAR Vaj Glváč fején MARIÁN LEŠKO Előbb a Sme napilap, majd a parlament ületé- kes bizottsága is megszerezte azt a titkos jelentést, amelyből kiderül, hogy az első Fico-kor- mány idején hogyan bizniszeit a katonai titkos- szolgálatnál a két legmagasabb beosztású vezető. A gyanúba keveredett magas rangú tisztségviselőknek nemhogy nem esett bántódásuk, Juraj Sebő és Ľubomír Skuhra még feljebb kapaszkodott. Előbbi katonai attasé lett a kínai szlovák nagykövetségen, utóbbi pedig a katonai hírszerzés főnökévé lépett elő. Természetesen Martin Glváč védelmi miniszter nevezte ki őket, aki most még azt is bátorkodott kijelentene, ő akkor sem mond le, ha beigazolódnak a két személy ellen felhozott vádak, mert ez az ügy elődeire tartozik. Mintha kinevezése óta nem éppen Glváč viselné a politikai felelősséget mindazért, ami a katonai titkosszolgálatnál történik. A gond az, hogy az ellenzéki pártok úgy teszik fel a kérdést, vajon tudott-e Glváč Sebő és Skuhra ügyleteiről. Akérdés helyesen úgy hangzik: miniszterként teljesítette-e kötelességét a kinevezések előtt, hogy üyen fontos személyi kérdésekben megfelelő döntést tudjon hozni. A tények azt mutatják, hogy nem teljesítette. Nem az a lényeges, hogy a miniszter tudott-e a bizniszelésről, hanem az, hogy tudnia kellett volna róla. A 2012-es áprilisi kormányváltáskor, amikor Iveta Radičová kormányfő megbízott védelmi miniszterként átadta a tárcát, közölte Glváčcsal, hogy „megörököl tőle néhány büntetőjogi feljelentést és eljárást”. Glváčnak nemhogy lehetősége, hanem kutya kötelessége lett volna utánajárni, elődje miért tett feljelentést a magas rangú tisztségviselők ellen. Ha ezt nem tette meg - az az ő baja. Annyit beismert, hogy beiktatása után kezébe került az a belügyminiszternek írt levél, amely a „Katonai Titkosszolgálatnál zajló gyanús machinációkról” szólt. Az alapján is kötelessége lett volna utánajárni, ki és milyenvisszaéléseket követett el. Ha ezt nem tette meg - ismét csak az ő baja. Nem az a lényeges, hogy tudott-e arról, milyen gyanúba keveredett Sebő és Skuhra. A lényeg, hogy nemcsak lehetősége volt ennek kiderítésére, hanem az a kötelessége lett volna. Ugyanúgy, ahogy az egyszerű polgárt a törvény nem ismerete nem mentesíti a felelősségre vonás alól, a minisztert sem mentesíti, ha nem tudja azt, amit funkciójából adódóan kötelessége lenne tudni. A szerző a Trend hetilap belpolitikai kommentátora FIGYELŐ Diplomáciai „bravúr” Angela Merkel német kancellár múlt héten azt nyilatkozta Berlinben, „mindent meg kell tenni, hogy Magyarország a helyes útra téljen, de az Európai Unióból való kizárást nem érdemes kilátásba helyezni”. Képletesen szólva Merkel hozzátette: „nem kell rögtön a lovasságot küldeni”. Orbán Viktor válaszul Merkel szavaira úgy fogalmazott: „a németek küldtek már lovasságot Magyarországra, tankok formájában jöttek, ne küldjenek, az a kérésünk. Nem volt jó ödet, nem vált be”. A kijelentés nagy visszhangot váltott ki a nemzetközi politikai színtéren, a külföldi sajtó pedig röviden összegezve azt írta, Orbán náci módszerekkel vádolja Merkelt. Prőhle Gergely külügyi helyettes államtitkár friss nyilatkozata szerint azonban Orbán Viktor nem is a kereszténydemokrata Angela Merkel kijelentésére reagált, hanem Peer Steinbrück német szociáldemokrata kancellárjelölt egy korábbi kijelentésére. A magyar Külügyminisztérium ezért tiltakozik amiatt, hogy az európai szocialisták belerángatják Magyarországot a németországi választási kampányba. (MTI, ú) Folyami kalózok a Száván Folyami kalózok megtámadtak és kiraboltak egy horvát hajót Szerbiában - adta hírül kedden a Vecemji list című horvát napüap. Ob- renovacnál két férfi motorcsónakkal megközelítette a Száván lefelé hajózó Segesta tolatóhajót, felmásztak rá, késsel és lőfegyverrel megfenyegették a legénységet és üzemanyagot követeltek. A kalózok gázolajat, kenőanyagot, fogyasztási cikkeket raboltak, tűzoltóhabbal befújták a parancsnoki hidat és a gépházat, majd távoztak. „Nem szokadan, hogy ismeretlenek közelítik meg a hajót, általában árut kínálnak eladásra, vagy üzemanyagot akarnak venni” - mondta a hajó kapitánya, hozzátéve, hallott a Szomáliái esetekről, de nem gondolta, hogy a Száván is érheti kalóztámadás. (MTI)
