Új Szó, 2013. május (66. évfolyam, 101-125. szám)
2013-05-22 / 117. szám, szerda
6 Kultúra ÚJ SZÓ 2013. MÁJUS 22. www.ujszo.com TOLLVONÁS Külhoni ignorancia JUHÁSZ KATALIN Kikívánkozik még néhány mondat ByeA- lex dicsőséges eurovíziós szereplése kapcsán. Bár maga a dalverseny és a benne való szereplés nem oszt, nem szoroz a zeneiparban, egy dolog azért kiderült múlt szombaton. Nevezetesen az, hogy a magyar közszolgálati televízió nemzetfelrázó rek- lámszpotjaiban hiába sulykolta heteken át, hogy mennyire számít a külhoni magyarok szavazataira. A pontok összesítésekor kiderült, hogy sem Romániából (azaz Erdélyből), sem Ukrajnából (Kárpátaljáról), sem pedig Szlovéniából nem érkezett elegendő mennyiségű SMS-szavazat ahhoz, hogy a külhoni magyarok szurkolása akárcsak egyetlen pontban is testet ölthetett volna. Összehasonlításként: Németországtól a maximális 12 pontot kapta a Kedvesem című dal, a finn nyelvrokonoktól pedig 10 pontot zsebelt be. Mi, szlovákiaiakidén nem szavazhattunk, mivel országunk nem indult az Eurovíziós Dalfesztiválon, ezt a tényt azonban csak a bennfentesek tudhatták, a figyelemfelkeltő reklámokban nem hangzottéi. A tavalyi országonkénti pontozást vizsgálva kiderül, hogy a Compact Disco Romániából 7 pontot kapott, Szerbiából az ideihez hasonlóan 2 pontot, Szlovákiából pedig nem kevesebb, mint 8-at. A kárpátaljai magyarok tavaly sem produkáltak számottevően, ahogy a Szlovéniában élő maroknyi magyar sem. A tavalyelőtti, Wolf Kati dalára leadott szavazatok még érdekesebbek: Románia 7, Szerbia 8, Szlovákia 0. Eddig a tények, most jöjjön néhány lehetséges következtetés. Karikázzákbe azt, amelyikkel egyetértenek. 1. A külhoni magyarok nem nemzeti érzelmek által fűtötten szavaznak bármire, ami magyar, hanem aszerint, hogy tetszik-e nekik a dal. 2. A külhoni magyarok mára megunták az Eurovíziós Dal- fesztivált. 3. Nem nézik a magyar köztévét. RÖVIDEN Könyvbemutató az Arthe Caféban Dunaszerdahely. Ma 18 órakor mutatják be Lampl Zsuzsanna A szlovákiai magyarok szociológiája I. - Szlovákiai és magyar című könyvét. A kötetet Fábri István szociológus, valamint Szülló György ismerteti. A bemutató helyszíne az Arthe Cafe kávéház. (k) Fabényi Júlia a Ludwig élén Budapest. Fabényi Júlia lesz a Ludwig Múzeum - Kortárs Művészeti Múzeum igazgatója. Az Emberi Erőforrások Minisztere, Balog Zoltán a szakmai bizottság ajánlását elfogadva nevezte ki őt öt évre. A tárca pályázatán csak ketten indultak, Fabényi és a korábbi igazgató, Bencsik Barnabás. A bizottság összetétele és döntésük indoka titkos maradt, azt sem tudni, hogy a minisztérium miért akarta lecserélni a sikeresnek mondható korábbi vezetőt. Az Összefogás a Kortárs Művészetért csoportosulás aktivistái elfoglalták a Ludwig Múzeum lépcsőit, hogy tiltakozzanak a kultúra területén zajló átláthatatlan és politikai döntések ellen. A csoport közel kéthetes múzeumfoglalása tegnap véget ért. (MTI/juk) Vezető helyen A Cervanová-ügy Pozsony. Nagy közönségsikere van Robert Kirchhoff A Cer- vanová-ügy című dokumentumfilmjének. A bemutató utáni első hétvégén - azaz május 16-tól 19-ig - 1132-en voltak rá kíváncsiak, ami hazai viszonylatban rekordnak számít. Bevezető hétvégén ugyanis ilyen sokan még nem néztek meg hazai dokumentumfilmet Szlovákiában. A nyolc évig készült alkotásban a rendező Ludmüa Cervanová orvostanhallgató elrablásának, megerőszakolásának és meggyilkolásának körülményeit s az ügyben született ítélet(ek) folyományait ismerteti, (tb) Nem mindennapi műkincslopás Budapest. Kulturális szempontból is jelentős ügy a Kovács Dezső műgyűjtő-műkereskedő hagyatékából eltűnt több mint 500 magyar és külföldi festmény ellopása. Buzinkay Péter műtárgyfelügyeleti szakértő szerint hosszú időn keresztül dézsmálhatták a hagyatékot. Az ellopott festmények piaci értéke fél-egymilliárd forint közé tehető, kulturális értékük még magasabb. Kovács Dezső 40 éven át gyűjtött műkincseket, amelyeket halála után az örökösök egy lakatlan budapesti házban tároltak. Az alkotók között Paál Lászlótól Szinyei Merse Pálig, Ferenczy Károlytól Mednyánszky Lászlóig, Gulácsy Lajostól Derkovits Gyuláig a 19. század és a 20. század első felének több fontos mestere megtalálható. (MTI) A The Doors billentyűse filmesnek készült, aztán Jim Morrison „árnyékában" csinált forradalmat Meghalt a Hammond-mágus Egy németországi klinikán elhunyt a legendás The Doors együttes billentyűse, Ray Manza- rek. A 74 éves zenészt rákbetegséggel kezelték, halálát is a daganat okozta. JUHÁSZ KATALIN A zenekar arca az 1971-ben, huszonhét évesen elhunyt énekes, Jim Morrison volt, zenéjüket azonban Manzarek összetéveszthetetlen orgonajátéka határozta meg. A The Doors- nak nem volt basszusgitárosa, de nem is volt szükségük plusz egy tagra. A lemezeken stúdiózenészekkel oldották meg a dolgot (legtöbbször Jerry Scheff segített be), koncerteken pedig Ray Manzarek bal kézzel a basszusalapot játszotta, jobbal pedig a dallamot. Ezt a komoly technikai felkészültséget kívánó teljesítményt kevesen tudták utána csinálni, a daloknak pedig egyedi hangzást adott. Ray Manzarek tinédzser kora óta vonzódott a keleti misztikához, ezért nyilván addig kísérletezett, amíg meg nem találta a zenei elképzeléseihez megfelelő hangszert. Ez az instrumentum a Hammond orgona volt, amely nem sokkal a The Doors 1965-ös megalakulása előtt terjedt el a rockzenében. A negyvenes évek szalonzenéjének hangzását gazdagító hangszert a dzsessz- és blueszenészek után a lázadó rockerek is felfedezték maguknak, főleg azért, mert hangja nagyon hasonlít az elektromos gitáréhoz. A leütött hangok egy bonyolult kapcsolórendszeren át jutnak egy egyszerű előerősítőbe, majd onnét egy külső hangsugárzóba. A hangkeltés ezáltal teljesen mechanikus, minimális elektronikával „szennyezve”. A hangzás tanulmányozására elsősorban a The Doors koncertfelvételeit ajánljuk, ahol Manzarek gyakran öt-hat percen át szólózik, de tízperces orgonaszólókat is úgy volt képes beiktatni a nagy slágerekbe (Light My Fire, Riders of the Storm, Break on Through, The End, L. A. Woman), hogy új dimenzióba röpítette a stúdiólemezekről ismert verziókat. A világ mindenképpen jobban járt azzal, hogy Manzarek a zene iránt kötelezte el magát, mintha erdeti tervei szerint filmrendező lett volna belőle. Azért érkezett Chicagóból Los Angelesbe, hogy a helyi egyetem (ULCA) filmes szakán tanulhasson, de diákfilmjeivel nem aratott különösebb sikert a tanárok körében, és későbbi próbálkozásait sem kívánjuk elemezni, kegyeleti okokból. Viszont az egyetemen találkozott a szintén filmszakos Jim Morrisonnal, és a többi már történelem. Ráadásul a The Doors feloszlása után készült szólóalbumai szintén izgalmasak, főleg a The Golden Scarab (1973) és a Ballads Before The Rain (2008). Manzarek íráskészségére a Light My Fire címmel 1998-ban megjelent, bestsellerré vált könyv a bizonyíték, melyet önállóan, minden segítség nélkül írt. Különösen izgalmasak azok a részek, amelyekben azt fejtegeti, mi lett volna a zenekarral, ha Morrison nem hal meg, de érdekes a hármasban folytatott viták felelevenítése is az esetleges új énekes személyéről. Végül két albumot jelentettek meg hármasban, ezeken Ray Manzarek és a gitáros Robbie Krieger felváltva énekelt. A színvonalas szerzemények ellenére a közönség fanyalogva fogadta ezeket a próbálkozásokat. Mert a közönség Jim Morrisonnal azonosította a zenekart, nélküle nem igazán fogadta el az új dalokat. Manzarek kezdeményezésére egy másik együttes, a The Cult énekesével is próbálkoztak, de lan Astbury sem vált be, hiszen anyazenekarával azelőtt komoly karriert csinált, fontos, jelentős lemezeket tett le az asztalra, és hiába hasonlít a hangja Jim Morriso- néhoz, a The Cult zenéje mégiscsak gyökeresen különbözött a The Doors által teremtett sejtelmes, pszichedelikus világtól. Ráadásul John Densmore dobos nem csatlakozott hozzájuk, sőt beperelte két társát névbitorlásért, a Morrison család tagjaival karöltve. A pert ugyan Densmore elveszítette, de a szenzációnak ígérkező új felállás felemásra sikeredett és nem volt hosszú életű. A kilencvenes években Manzarek különböző együttesekben játszott, az ezredforduló környékén pedig Kriegerrel együtt még egyszer megpróbált visszatérni a szép emlékű hatvanas évekbe egy saját formációval, amelynek - részben nosztalgiából- a Riders of the Storm nevet adta. Ebben a zenekarban Brett Scallions énekelt, aki egyáltalán nem emlékeztetett Jim Morri- sonra, hiába igyekezett a színpadon úgy mozogni, mint legendás elődje. A Riders of the Storm nyolcéves pályafutása alatt hét koncertlemezt adott ki, amelyeken régi Doors-slágerek dominálnak. Ray Manzarek pályafutása jól példázza a karizmatikus frontember mögött munkálkodó nagyszerű zenészek sorsát. Kérünk mindenkit, hogy ma este hallgasson meg egy tetszőleges Doors-számot úgy, hogy csak az orgonára figyel... Azt is megtudhatjuk, mit éreztek az átlagpolgárok, és miben tudtak segíteni a gyerekek Akkon ostroma nyolcszáz oldalon át MÉSZÁROS GYÖRGY Trux Béla Akkon ostroma című könyve nem más, mint nyolcszáz oldalnyi tömény ostrom, a védők felkészülésétől hadigépezetek felállításán és működtetésén át az utolsó kardcsapásokig. A történet ott folytatódik, ahol az első rész, A templomos lovag véget ért, hiszen az író maga is úgy tartja, hogy az Akkon egy regény két kötetben. Kaláun szultán meghalt, fia Khalü kerül a trónra, aki azon nyomban teljes haderejével Akkon városa ellen indul. A Templom lovagjai és a város polgárai pedig megpróbálnak felkészülni. Nyolcszáz oldalba sok minden belefér. A sok visszatérő szereplőnek köszönhetően nemcsak azt tudhatjuk meg, hogyan harcoltak a lovagok, hanem azt is, mit éreztek az átlagpolgárok, és miben tudtak segíteni a gyerekek. Mind- annyiukért izgulhatunk. Van is okunk az izgalomra, noha rörténelemórán megtanulhattuk, hogy Akkon elesik. Trux Béla ráérősen, de annál olvasmányosabban mutatja be az ostrom minden pillanatát. Külön dicséret jár a szerzőnek, hogy az ostromlókat sem zárja el az olvasók elől, rájuk is emberekként tudunk tekinteni, akiknek a motivációja érthető. A szerző már A templomos lovag történetébe is remekül szőtte bele a misztikumot és az alkímiát, nincs ez másképp az Akkon ostromában sem. Vajon milyen ereklyéket őriztek a Templom falain belül? Hódoltak más isteneknek is a Templomos Rend tagjai? Válaszokat ugyan nem kapunk, de felleb- ben egy lehetőség. A szerző jegyzetével együtt több mint 810 oldalas a könyv, súlya miatt igazi kihívást jelent. Sajnos az utazást nem bírja, puha kötésű ezért a sarkak könnyen gyúródnék. A borító viszont szép, és a cím alatt olvasható szöveg is teljesen illik a regényhez. Sajnos az első kötet legnagyobb hibáját nem sikerült orvosolnia az Aba kiadónak. Ez pedig a szószedet hiánya. Rengeteg az idegen kifejezés, némelyik jelentésére ugyan rájöhetünk a kontextusból, de nagy részüket meg kell keresni. Ami viszont pozitívum: a könyvben megtaláljuk Akkon és erődrendszerének 13. századi térképét. Anélkül sokkal nehezebb lenne eligazodni az ostrom eseményeiben. Trux Béla a történet végére is hagyott néhány elvarratlan szálat. Különböző interjúkban elárulta, hogy ezeket egy harmadik kötetben szeretné továbbvinni. Ami jó hír azoknak, akik rajonganak a jó történelmi regényekért. Mert Trux kétségkívül a sodró lendületű, minőségi történetírás egyik kiváló művelője.
