Új Szó, 2013. május (66. évfolyam, 101-125. szám)
2013-05-18 / 114. szám, szombat
20 Szalon ÚJ SZÓ 2013. MÁJUS 18. www.ujszo.com Pánikkeltés helyett inkább azzal érdemes foglalkozni, miképpen tolható ki a világvége, hogyan növelhető meg a földi civilizáció élettartama Apokalipszis: akkor majd most? 2012- ben ismét elmaradt, természetesen. Egyes - magukat beavatottnak tartó, de valójában alulinformált - szekták azonban továbbra is fennen hirdetik: akkor 2013- ban lesz. Persze ez is alaptalan állítás. Korunk legfelkapottabb megnyilvánulási formái közé tartozik - a paranoid stílus mellett - az apokaliptikus hangnem. H. NAGY PÉTER Máris le kell szögeznünk azonban, hogy a világvégejósla- tok nagy biztonsággal szétválogathatok abból a szempontból, mennyire megalapozottak. Ehhez viszont a természettudományhoz kell fordulnunk, mégpedig azért, mert a szimpla spekulációra épülő próféciák közül eddig egyetlen egy sem jött be. Ez a tapasztalat arra figyelmeztet, hogy az extrapoláció (a jelen tudása felől a jövő kiszámítása) során nagyon óvatosan kell eljárnunk, és különbséget kell tennünk légből kapott vagy tényszerűen igazolható állítások között. Vagyis a hangnem (és a narratíva) nyugodtan lehet apokaliptikus, a bizonyítékoknak azonban stimmelniük kell... Ez a minimum. A továbbiakban egy-két olyan hosszú távú előrejelzéssel foglalkozom, amelyek megfelelnek a fenti kritériumoknak, azaz tényekből következnek. Mindjárt az első. John Gribbin legutóbbi, Egyedül vagyunk! című tudományos ismeretterjesztő könyvében így fogalmazott: „A technikai civilizációra rövid távon maga a technikai civilizáció jelenti a legnagyobb veszélyt - és akkor még nem is vettük figyelembe egy globális háború lehetőségét. Valamivel hosszabb távon viszont a legnagyobb veszélyt ugyanaz jelenti, mint ami a dinoszauruszok vesztét is okozta - egy becsapódás a világűrből.” Tudjuk, hogy egy ilyen esemény előbb vagy utóbb bekövetkezik, de a komoly becsapódások (értsd: nagyméretű égitesttel történő karambolok) azért jóval ritkábbak. Mindenesetre a földközeli kisbolygók és üstökösök pályáját folyamatosan pásztázzák. Kérdés azonban, tudunk-e tenni valamit a kozmikus ütközések ellen. A helyzet az, hogy egyelőre nem sokat. Ilyen veszélyek nagyobb mérettartományban is felmerülhetnek. A Kígyó csillagképben, a Naprendszertől 63 fényév távolságra található a Gliese 710 jelű csillag, melynek tömege kb. fele a mi Napunkénak. A legfrissebb mérések szerint ez a jelentéktelennek tűnő csillagocska 50 000 km/óra sebességgel éppen felénk tart, s mintegy más- félmillió év múlva eléri az Oort- felhőt. Ez a találkozás végzetes Az Apokalipszis lovasai Viktor Voznyecov festményén. Ez a legkevésbé valószínű forgatókönyv. lehet a Naprendszer belső térségeire zúduló űrtörmelék miatt. Gribbin csöppet sem optimista: „Ha a Gliese 710-et saját üstökösfelhő veszi körül, amit joggal feltételezhetünk, akkor a bombázás még intenzívebb lesz. Szemernyi kétségünk se legyen afelől, hogy ez a földi élet maradéktalan pusztulását fogja okozni, és bolygónkat visszaküldi abba az állapotába, amilyenben a Hold keletkezése után lehetett.” Ha a számítások jók, talán az a leghelyesebb, ha addig elhagyjuk a Naprendszert. Van rá 1—1,5 millió évünk. Vissza a Földre. Van itt ugyanis egy ennél sokkal égetőbb probléma. Nagyon régóta tudjuk, hogy változóban van a Föld mágneses mezeje. A mag- netoszféra védelmet nyújt a kozmikus sugárzással szemben. Ez a mágneses tér azonban időről időre elgyengül, megszűnik, majd újraépül. Eközben az is előfordulhat, hogy az északi és a déli pólus helyet cserél. Geológiai bizonyítékok alapján ismert, hogy kapcsolat van a mágneses tér megszűnése és a Földet sújtó nagy fajkihalások között. Mármost a helyzet az, hogy a magnetoszféra folyamatosan gyengül. „Ha ez a tendencia folytatódik - jegyzi meg Gribbin akkor geológiai léptékkel mérve meglehetősen hamar teljesen el fog tűnni.” S mivel ekkor a Föld védelem nélkül marad - tehetjük hozzá -, a gyilkos sugarak akadálytalanul elérik majd az élővüágot. Az iménti három példa azt mutatja, hogy bolygónkat számos olyan hatás veszélyezteti, amely a világvégét a Nap átalakulásánál korábbi időpontra helyezi. (Amikor csillagunk vörös óriássá duzzad, elég fényes lesz ahhoz, hogy elpusztítsa bolygó- rendszerét.) És még nem szóltunk az olyan valós veszélyekről, mint a közelünkben bekövetkező esetleges szupernóva- robbanás; az ennél nagyobb detonációval járó és sterüizáló hatású gammakitörés; a Naprendszer bolygópályáinak kaotikussá válása, amelynek következtében a Vénusz összeütközhet a Földdel; vagy a Hold eltávolodása tőlünk annyira, hogy már nem lesz képes stabilizálni bolygónk tengelyének térbeli helyzetét. Másrészt felesleges találgatni, hosszú távon minden faj sorsa a kihalás. A pánikkeltés helyett inkább azzal érdemes foglalkozni, miként előzhető meg vagy tolható ki időben a világvége, ami megegyezik azzal a kérdéssel, miképpen növelhető meg a földi civilizáció élettartama. Korunk nagy kérdései - a globális felmelegedéstől a kozmikus ütközésekig - a tudománnyal függnek össze. A vallási fanatikusok kirohanásai és apokalipszisjóslatai ezek fényében nevetségesnek tűnnek. Egyre több bizonyíték gyűlik amellett, hogy Földünk különleges és ritka bolygó. Ahogy Gribbin fogalmaz: „Egyedül vagyunk - legjobb, ha hozzászokunk ehhez a gondolathoz.” Ha tehát a fenti forgatókönyvek közül valamelyik bekövetkezik (márpedig be fog), könnyen lehet, hogy az univerzumunkban egyetlen olyan alakzat sem marad, amely képes elgondolkodni sajátjövójén. JÓKAI NAPOK RETRO II. Vallomások egy faramuci, hazug világról KISS PÉNTEK JÓZSEF A XVII. Jókai Napok szenzációja volt a Brecht-Weill-darabból készült Koldusjáték. Gágyor Péter rendezésében a Szép Szó Ifjúsági Színpad két előadással vett részt az 1379. évi fesztiválon. Mivel a szervezők nem hagyták jóvá, hogy a Gilgamest is benevezzék a versenybe, mindkét produkciót versenyen kívül mutatták be. A hetvenes években élte virágkorát az irodalmi színpadi mozgalom, de fel-felbukkant egy új színházi forma, a kisszín- pad is. Ez a formanyelv valahol az irodalmi színpad és az egész estés, klasszikus színházi nyelven megszólaló előadások között helyezkedik el. Az előadások között akadt dramatizált epika, novella, elbeszélés vagy regény, de előfordult, hogy egy- felvonásost állítottak színre szinte minimalista díszletben és jelzésszerű kosztümözéssel. 1974-ben jelentkezett először a Jókai Napok legendává vált irodalmi színpada, a kassai Szép Szó. Ekkor még irodalmi színpad, 1980-tól pedig Szép Szó Ifjúsági Színpadként tartja számon a hazai magyar amatőr színházi mozgalomba. Nemcsak idehaza arattak osztatlan szakmai sikert, hanem Magyar- országon is példaértékűnek számított az a pontosság, az a színpadi fegyelem és tisztaság, amellyel minden fesztivált megnyertek, ahová betették a lábukat. Újszerűségükkel eleinte megosztották a szakmát és a közönséget, de fellépésük csakhamar izgalmas szellemi eseménnyé vált a Jókai Napokon. 1974-ben A nap árnyéka című előadásukkal mutatkoztak be, ezt olyan emlékezetes produkciók követték, mint a Nagy László poémájából készített Menyegző, a Kassai Munkás, a Kalevala, az Ady igaza, a Gilgames, a híres Brecht-darabból, a Koldusoperából készített Koldusjáték, majd A koszovói lányka. 1981-től hivatalosan Gágyor Ildikó vette át a Szép Szó rendezését. Ekkor újabb nagyszerű előadások születtek. Az első a Cantata Profana volt. Ezt követte a Tóth László nagyverséből készített Átkelés, majd 1983-ban végleg elköszönt a Szép Szó Ifjúsági Színpad, a Kalevala, 51. ének című előadással. Egyszeri és megismételhetetlen korszaka zárult le ezzel egy igen termékeny és korszerű színházi formanyelvet felvillantó és meghonosító előadássorozatnak, amely - meg merem kockáztatni - egyben a Jókai Napok fénykora is volt. Számomra még izgalmasabbá tette ezt az időszakot az a tény, hogy magam is ekkor kezdtem el komolyabban foglalkozni az amatőrszínházi munkával. 1980-ban, a hetényi Csokonai Kisszínpaddal mutatkoztam be az országos seregszemlén. Valamiféle Dante-pa- ródia volt az Itteni színjáték és finálé. (Mindig elírták a címet ,,isteni”-re.) A hetényikekkel számos sikert arattunk, ezek közül való két Hubay Miklós- darab kisszínpadi adaptációja, a Túsz-szedők és Búcsú a csodáktól, vagy a Heltai-egyfelvo- násosból készült A primadonna. Az együttes legnagyobb szakmai sikerét pedig a Hamlet Tom Stoppard-féle rövidített változatából készült totális színházi előadás hozta meg, amely egyben a Csokonai Színpadtól való búcsút is jelentette. Következett a Mai Színházi Stúdió megalapítása, de ez már a következő évektörténete. Gáspár Tibor tanár úr nem csak a Jókai Napok szervezőinek egyike volt: neve egyet jelent a komáromi magyar gimnázium (előbb még általános műveltséget nyújtó középiskola) irodalmi színpadának két évtizedes pályafutásával is. 1974-ben jelentkezett először rendezőként az MTG Irodalmi Színpadával, amikor Emlékezés címen mutattak be jellegzetesen irodalmi színpadi műsort. Repertoárjukon olyan, „szovjet ihletésű”, de mindig a helytállásról szóló összeállítások is szerepeltek, mint a Tyorkin vagy Az ő zászlóalja. Később bemutatták Hašek Švejkjének kisszínpadi feldolgozását is. 1981-ben jelentkezett először a fesztiválon egy izgalmas színpadi látással és eszköztárral dolgozó rendező, Soóky László, aki a marcelházaiakkal Jókai Mór Kisszínpad néven alapított együttest. Bemutatkozó előadásuk a Mátyás király lopni megy volt. Igazi szakmai sikereiket a nyolcvanas évek derekán érték el. Ekkor került színre a Pokoljárás (Járatlanok), a Konspiráczyjó, majd 1988-ban a Néma rádiójáték. E helyen a gombamód jelentkező színjátszó együtteseknek még a felsorolására sincs hely, pedig legalább ennyi kijárna nekik. Ennél még több is, hiszen a szocializmus éveiben, évtizedeiben arra vállalkoztak, hogy a színház segítségével és erejével, burkoltan, mégis mindenki számára érthetően elmondjuk véleményünket a faramuci, hazug világról, amelyben éltünk. Más lehetőség nem mutatkozott. Gáspár Tibor tanár úr két és fél évtizeden át vezette a komáromi gimnázium Irodalmi Színpadát. Felvételünkön 1977-es összeállításuk egy jelente látható. A kép jobb szélén Kaszás Attila, aki versmondóként, szereplőként is részt vette a gimnázium művészeti életében. (Prandl Sándor felvételei)
