Új Szó, 2013. május (66. évfolyam, 101-125. szám)

2013-05-16 / 112. szám, csütörtök

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2013. MÁJUS 16. Vélemény És háttér 7 A megoldás az lenne, ha Máliki és kormánya lemondana, s új választásokat írnának ki Irak a szétesés szélére sodródott Az iraki állam létrehozása, 1921 óta a legsúlyosabb válságot éljükát. Irakfel- osztása olyan véres konf­liktussal járna, mintami­lyen a modem India és Pa­kisztán létrejöttétkísérte. MAL1NÁK ISTVÁN Ezt al-Rubaj volt iraki nem­zetbiztonsági tanácsadó nyilat­kozta az Independentnek, hoz­zátéve: már több iraki politikus is komolyan felvetette az ország felosztásának lehetőségét. Ä szakértő véleményét komolyan kell venni, testközelből ismeri a helyzetet. A lényeg az, hogy tíz évvel Szaddám Húszéin meg­döntése és két évvel az amerikai csapatok kivonulása után a helyzet rosszabb, instabilabb, mint a diktátor rezsimje alatt volt. Ismét tombol a külső szem­lélő számára felekezetiként megjelenő erőszak, csak április­ban több mint hétszázan vesz­tették életüket és közel kétezren sérültek meg a különféle erő­szakcselekményekben. A dolgok hátulütője: a világ pülanatnyi- lag nem is figyel Irakra, érthető­en a vele szomszédos Szíriában egyre tarthatatlanabbá váló helyzettel van elfoglalva. Az Arab Liga Irakkal kapcso­latban regionálissá terebélye­sedhető konfliktust emleget, ha nem lesz gyors megegyezés a fe­lek között. De jelenleg sem a szunnita törzsek, sem Núri al- Máliki síita miniszterelnök és köre nem hajlandó engedni. Eb­ből a terrorista csoportok húz- nakhasznot, pl. az iraki al-Kaida egyre nagyobb befolyásra tesz szert. Máliki hónapok óta ha­ragban van kormánykoalíciója minden tagjával, a szunnita Ira­ki Blokktól Muktada asz-Szadr síita prédikátor mozgalmáig. Azzal vádolják - nem is alaptala­nul -, hogy új diktatúrát épít ki. Többek között betiltotta az al- Dzsazírát és kilenc másik adót, mert szerinte adásukkal tovább élezték a felekezetek közötti fe­szültséget. Nemzetközi jogvédő szervezetek ugyanezt állítják Máliki kormányáról. Az iraki kurd pártokkal azért veszett össze, mert nagyobb részesedést akarnak az olajbizniszból, s az autonóm régió vezetése szíve­sen kiterjesztené befolyását Kir­kuk és Ninive térségének kurdok lakta részeire is. A kisebbségben levő szunni­ták, akik Szaddám idején kivéte­Bush álma, hogy ameri­kai segédlettel megte­remtik az első arab de­mokráciát, már senki­nek eszébe sem jut. lezettek voltak, most úgy érzik, diszkriminálják őket. Azt állít­ják, Máliki kormánya valójában a síita Irán előretolt helyőrsége. Teherán az utóbbi időszakban valóban jelentősen kiterjesztet­te befolyását Bagdadban. És Má­liki közelebb áll a síiták egyik ágához, az alavitákhoz tartozó Bassár el-Aszad szíriai elnökhöz is, mint a felkelőkhöz. Az iraki szunniták december óta egyre hangosabb, de április közepéig békés kampányt foly­tattak a nagyobb polgári és poli­tikai jogokért. Aztán jött a ha- vidzsai mészárlás: a hadsereg 50 (a szunniták szerint 170) tünte­tőt lőtt le. A válasz nem maradt el: a radikális szunnita csopor­tok támadásaiban-merényletei- ben több száz síita halt meg. A központi kormány egyre több te­rület felett veszti el az ellenőr­zést, és a hadseregből ismét so­kan dezertálnak, mert nem haj­landóka tüntetők közé lőni. A megoldás sokak szerint az lenne, ha Máliki lemondana, s új választásokat írnának ki. Erre a parlament elnöke is felszólította a kormányfőt, de Máliki erre so­se lesz hajlandó, hiszen hatal­mas pénzekről, az iraki olajbiz­niszről van szó. George Bush ál­ma pedig, hogy amerikai segéd­lettel megteremtik az első arab demokráciát, ma már senkinek eszébe semjut.- Jegyezd meg, a törvény előtt vannak egyenlők és egyenlőbbek, részegek és részegebbek. (Peter Gossónyi rajza) GLOSSZA Lottóláz KOCUR LÁSZLÓ A törvényho­zásban olykor furcsa dolgok történnek. Van, hogy évekig nem választa­nak főügyészt. Van, hogy számvevőszéki el­nököt sem. Van, hogy kakas­kodva feszülnek egymásnak a zakós emberek, mint a negye­dik kategóriájú talponállók törzsvendégei, és olykor egy pofon is elcsattan. Van, hogy szavazólapokat fotóznak, meg mindenféle krikszkrakszokat rajzolnakrájuk, aztán grafo­lógiai elemzéseket tartanak a tévékameráknak, távolba ré- vedő tekintettel, mint az EZO TVjavasasszonyai. Ettől elte­kintve a parlament jó hely, le­het például munkaidőben ho- ki-vb-t nézni, próbálná csak meg ugyanezt a proletariátus, mondjuk az adófizetők pénzé- bőljólmegmentettUS Steel kohóinak tövében. És néha még meg is próbálj ák megne­vettetni az állampolgárt. Tegnap például elfogadták a vámtörvény módosítását - majdnem azt írtam, a szeren­csejáték-törvényét-, mely a nyár után bevezeti nekünk az áfa-lottót, hogyjobban indul­jon az ősz. Aki eddig lottózni akart, annak szelvényt kellett vásárolni, megbeszélni az asz- szonnyal/kollégákkal/oráku- lummal (a nem kívánt törlen­dő) a tuti számokat, leróni az illetéket, és akkor szerdán és vasárnap izgulhatott. Az új já­tékhoz nem kell semmi egye­bet tenni, csak vásárolni. Azt meg mindenki szokott. A pénzügyminiszteri szándék szerint az állampolgár a szám­lával bekocog majd a Tipos irodájába, regisztráltatja a számlaszámot, és ha szeren­cséje van, ő nyeri vissza a számlán szereplő összeget. így valószínűleg senki sem a sarki boltban vásárolt hat kifli szám­láját vinné be, hanem mini­mum egy tankolási bizonyla­tot, vagya karácsonyi LED-té- vé blokkját. A kormány így szeretné javíta­ni a számlaadási fegyelmet és növelni az adóbevételeket. Mert hát jobb az, ha az autó­szerelő számlát ad, nem pedig cinkos mosollyal olajfoltos monterkája zsebébe süllyeszti abankót. Esorokírójaakö- zelmúltban kiteijedt lakásfel­újításon esett át. Megfordult nála mindenféle mesterember, ablakostól asztalosig, parket­tázótói vízvezeték-szerelőig. Egyik derék mesterember sem erőltette a számlaadást. (Én természetesen mindegyiktől kértem, tisztelt hatóság!) De a vasasboltban, ahol rendszere­sen vásároltam, szintén pró­bálkoztak: kell-e számla, mert a nélkül olcsóbb. (Én termé­szetesen. ..) És ez csak egy szűk szegmense életünknek... Persze, számlát adni kell, Fe­renc testvértől pedig tudjuk, hogy adót fizetni hazafias köte­lesség. De amíg az állam az ola­jos monterkájú mesterembe­rek (és a Linux-rendszergaz­dák) adó- és járulékterheit a (kis) vállalkozás vállalhatósá- gánakhatáráig srófolja, az így beszedett pénzt pedig állami támogatás formájában osztja szét kormányközeli cégeknek, addig minden mesterember a Számla kell? kérdéssel fejezi be a szerelést. Ez pedig nem kedvez a lottóláznak. KOMMENTAR Meddig még, Macejková? MÓZES SZABOLCS Ivetta Macejkovát egyre kevésbé lehet komo- lyan venni. Ezzel semmi baj nem lenne, ha nem 1 j yl ő lenne az Alkotmánybíróság elnöke. Ha el nem mozdítják onnan - ami végzetes hiba lenne -, jjjÉÄŕ egészen 2019-ig. Belegondolni is rossz. Ivetta Macejková 2007-ig ismeretlen volt a szé- HÉhI lesebb nyilvánosság előtt. Akkor került az Al­kotmánybíróságra, majd Ivan Gašparovič döntése következ­tében nyomban a testület elnökévé avanzsált. Évekig viszony­lag észrevétlenül tevékenykedett, klasszikus bírósági bürok­rataként. Amintrázósabb ügyek kerültek terítékre, megmu­tatta, miért őt nevezték ki hat éve az AB elnökévé. Mindenben úgy jár el, hogy a Smemek kedvezzen. Amikor az első Fico-kormány alatt az Alkotmánybíróság elé került a sztrádaépítések miatti gyorsított kisajátításokról szóló tör­vény, az ügyet az AB alelnökekét évig jegelte. Nem véletlenül - később a testület egyértelműen megállapította a jogszabály alkotmánysértő voltát. Macejková két évig nem lépett. Nem sokkal később pedig, amikor az egészségbiztosítók nyereség­képzésének betiltásáról szóló törvény alkotmányosságáról döntöttek, Pavol Paška smeres házelnök azt kérte tőle, a dön­tés kihirdetését halasszák el két hónappal - a nyári szabadsá­gok miatt. Macejková ezt készségesen teljesítette, két hónap­pal meghosszabbítva ezzel az alkotmányellenes állapotot. A foga fehérjét viszont igazából az elmúlt egy évben, a Čentéš- ügy kapcsán mutatta ki. A beadványok ismét gyanúsan sokáig pihentek a testület irodáiban, hogy aztán tavaly ősszel Macej­ková levezényelje az Alkotmánybíróság egyiklegbotrányo- sabb és legellentmondásosabb döntéshozatalát. A testület szoros, 7:6 arányban úgy döntött, Ivan Gašparovič államfő- nekjogában áll elutasítani a parlament által legitim módon megválasztott főügyész kinevezését. Ezzel a bíróság szem­bement korábbi jogértelmezési gyakorlatával, és újabb, most még szinte beláthatatlan bonyodalmakat okozott. Macejková közben nem bírta elviselni a tevékenységét bíráló cikkeket, ezekre demagóg, az Alkotmánybíróság elnökével összeegyez­tethetetlen stílusú és tartalmú - egyébként litániányi hosszú­ságú-válaszleveleket írt. Az i-re a pontot az utóbbi hetekben tette fel. Mindent megtett azért, hogy az Alkotmánybíróság addig ne dönthessen Čentéš ügyében, amíg a Smer át nem zavaija a parlamenten a tör­vénymódosítását, mely-vélhetően egyébként alkotmányel­lenesen - átúja a döntési mechanizmust. Majd pár napra rá már az új törvény értelmében eljárva kiosztotta az ügyet egyik kollégájának- mindezzel „csak” az volt a baj, hogy a törvény még nem lépett jogerőre, ugyanis az államfő még nem írta alá. Túlbuzgóság? Politikai lakájság? Minimum törvénytelen eljá­rás. A lista végén szinte eltörpül a tegnap kiszivárgott ügy, Macejková félje primitív levelet írt Centéšnek. Macejková az utóbbi hónapokban bebizonyította, hogy nem méltó az Alkotmánybíróság elnöki posztjának betöltésére. Sőt, arra sem, hogy a testület tagja legyen. Ez utóbbival sem­mit sem lehet tenni, ám az elnöki tisztségről az államfő bármi­kor leválthatná. Persze, erre nem fog sor kerülni, mert Macej- kovához hasonlóan ő is a Smer lakája. A köztársasági elnöknek nincs sok valós jogköre, politikai mozgástere, az AB elnökének leváltása a kevés kivétel közé tartozik. Ha jövőre a csodával határos módon a nép jobboldali elnököt választ, annak egyik első dolga kell, hogy legyen Ma­cejková leváltása. Hogy vége legyen az ámokfutásnak. FIGYELŐ A dülöngélő Zeman A cseh sajtó napok óta azt boncolgatja, részeg volt-e Miloš Zeman cseh államfő, amikor múlt héten a prágai várban részt vett a cseh ko­ronázási ékszerek termének megnyitásán. A ceremóniá­ról időközben nyilvánosság­ra került videók eldönteni látszanak ezt a kérdést: Ze­man bizonytalanul lépke­dett, dülöngélt, megtánto- rodott és hátrálva a falnak dőlt, majd zavarosan be­szélt. Amikor a kiállított ék­szerekhez ment tisztelegni, az asztalra kellett támasz­kodnia, távozáskor pedig Dominik Duka prágai érsek támogatta a láthatón izzadó, dülöngélő államfőt. Zeman egyébként az ünnepség előtt az orosz nagykövetség foga­dásán járt. Áz elnöki iroda azt állította: „az államfő rosszul érezte magát, de en­nek nem az ital, hanem egy könnyebb vírusos megbete­gedés az oka, munkatempója miatt fáradt, ezért a hét vé­gén pihenni fog”. Tény, hogy Zeman gyorsan felépült, va­sárnap este már részt vett a Prágai Tavasz zenei fesztivál megnyitóján. Zeman a janu­ári elnökválasztási kam­pányban is elismerte, hogy iszik, de azt állította, mér­tékkel, és soha senki sem lát­ta őt részegen, (-kés)

Next

/
Thumbnails
Contents