Új Szó, 2013. május (66. évfolyam, 101-125. szám)

2013-05-07 / 105. szám, kedd

AGRÁRKÖRKÉP 2013. május 7., kedd 9. oldal A termelés kockázatait biztosításokkal fedezik Az osztrák termelőknek csupán a bizto­sítási díjtételeknek a felét kell kifizetniük 10. oldal 11. oldal Az őszi gyomirtás kedvező hatásai A tavaszi kezelések megfelelő agro­technikai időszakban való elvégzése 1 2. oldal A lovak etetése A ló természetes körülmények között kora hajnaltól délelőttig legel A Szlovák Mezőgazdasági és Élelmiszer-ipari Kamara pöstyéni közgyűlésén Egyeztették a prioritásokat Törvényjavaslatot terjesztettek a parlament elé A családi vállalkozások támogatása A szlovákiai agrárágazat helyzetének értékelése mellett a az elkövetkező időszak legfontosabb fel­adatait is számba vették a Szlovák Mezőgazdasági és Élelmiszer-ipari Kamara Pöstyénben megtartott 26. országos közgyűlésén. ÖSSZEFOGLALÓ Az agrár-érdekvédelmi szer­vezet elnöke, Milan Semančík évértékelő beszámolójában el­mondta, hogy a tavalyi év külön­böző okok miatt nem kedvezett a mezőgazdasági termelőknek. A rendkívüli szárazság miatt or­szágos szinten hozzávetőlegesen mintegy 20 százalékkal csökken­tek a terméshozamok a megha­tározó terményekben, ami az utóbbi évek egyik leggyengébb aratási eredményét jelentette. Az aszály következményeit leg­inkább az intenzív dél-szlovákiai járásokban érzékelték. Az állat­tartásban ugyan némileg sikerült megfékezni az állományok lét­számának évek óta tartó csökke­nését, de a rendszerváltáskor ne­velt állatok létszámához képest még mindig hatalmas méretű a leépülés. Komoly gondokkal küszködik az élelmiszer-termelé­si ágazat is, jelentősen csökken­tek a makroökonómiai mutatói, tíz év alatt az ipari termelésből származó bevételekben 13,2 szá­zalékról 6,8 százalékra csökkent a részaránya. Örvendetesnek tartható a negatív külkereskedel­mi mérleg legutóbbi javulása, de az üzletláncok politikája miatt a hazai termelők még mindig érzik a megkülönböztetéseket. A kamara ezért is tartja egyik legfontosabb feladatának a hazai termékek eladásának támogatá­sát. Ennek érdekében többpontos javaslatot dolgoztak ki, amelyben az uniós és állami támogatáspo­litikától kezdve a minőségi ter­mékprogramok támogatásán át a hatékonyabb adóellenőrzésekig élelmiszer-ipari koncesszió beve­zetését is felvázolták. A tanácskozáson részt vett Ľubomír Jahnátek földműve­lésügyi miniszter, aki pozitívan értékelte a szaktárca és az érdek­védelmi szervezet együttműkö­dését. A miniszter továbbra is ki­emelt stratégiai feladatnak tartja az élelmiszerekből való önellátás 80 százalékos határának eléré­sét és a vidéki foglalkoztatottság növelését. Ehhez igazítják majd az ágazati célokat és azok finan­szírozását. Bejelentette, hogy június végéig beterjesztik az Eu­rópai Bizottság elé azt a többéves pénzügyi kerettervet, amely ma­gában foglalja a vidékfejlesztési elképzeléseket is. Az elkövetkező uniós költségvetési időszakban az első pillérben 2,8 milliárd euró, a második pillérben várhatóan 1,8 milliárd euró áll majd a tárca és a termelők rendelkezésére, ehhez tárul majd a 25 százalékos nem­zeti hozzájárulás. A szaktárca mozgásterét növeli, hogy a má­sodik pillérből az elsőbe átvihető összeg nagyságát az eredeti 15 százalékról 25 százalékra sikerült növelni. A támogatáspolitika fő iránya az elkövetkező időszakban elsősorban az állattenyésztés sta­bilizálására irányul majd. A Szlovák Mezőgazdasági és Élelmiszer-ipari Kamara az elkövetkező időszakra kitűzött feladatai között szerepel a Közös Agrárpolitika reformja kereté­ben a lehető legjobb feltételek kiharcolása, az ebből származó lehetőségek és előnyök minél ha­tékonyabb kihasználása és érvé­nyesítése. A támogatáspolitikai elképzelések közül elsősorban a források 2. pillérből az 1. pillérbe való átcsoportosításának lehető­ségét és kihasználását támogat­nák, de ugyanilyen fontosnak tartják a támogatások üzem­méret szerinti korlátozásának eltörlését is. A szaktárcától és a kormánytól azt váija el a kamara vezetése, hogy az élelmiszeripart prioritásként kezelje, korlátozza a mezőgazdasági földterületek más célokra történő indokolat­lan felvásárlását, értékelje át a Munkatörvénykönyv alkalmi munkaszerződésekre vonatkozó megkötéseit és adóterheit, (sn) ISMERTETŐ Tavaly november óta az iparosok és a kisvállalkozók képviselőivel együttműködve készítette elő a Keresztényde­mokrata Mozgalom a családi vállalkozások támogatására vonatkozó törvényjavaslatot, amelyet nemrégiben a parla­ment elé is beterjesztettek. Ján Hudacký, a mozgalom alelnöke szerint a családi vál­lalkozások hosszú távon bizto­sítják a fenntartható szociábs és gazdasági fejlődés lehetőségét. A benyújtott törvényjavaslat a családi vállalat három fajtá­jával számol: családi vállalko­zással, családi farmmal és csa­ládi kereskedelmi társasággal. Ezeket a vállalkozási formákat a jogszabálytervezet szerint adókedvezményekkel kívánják helyzetbe hozni, amelyek az adóalap csökkentésével, az áta­lányadó maximális összegének vagy az adókulcs mértékének meghatározásával segítenék az említett formákban gazdál­kodókat. A családi vállalat és a családi farm esetében az adó­kulcs mértéke 19 százalék len­ne, ha az adóalap nem haladja meg a létminimum összegének 176,8-szorosát. A vállalkozások számára egy­szerűsödnének az adminisztra­tív kötelezettségek, és meg- könnyítenék az induló tőkéhez való hozzájutás lehetőségét is. Abban az esetben, ha a vállal­kozás tagjainak és alkalmazot­tainak száma nem haladná meg a 9 főt, beruházási támogatás folyósítása keretében két évig adókedvezmény formájában vehetnék igénybe a támoga­tást. Ugyanakkor azoknak a családtagoknak, akik belépné­nek az ilyen családi vállalko­zásba, ki kellene jelentkezniük a munkanélküliek jegyzékéből. Az előterjesztők szerint az em­lített támogatási formák nem jelentenének külön megterhe­lést az állami költségvetés szá­mára. (sz) Jelenleg csak a zöldség- és gyümölcstermesztésbe, a cukorrépa- és vetőmag-, illetve csemegekukorica állományokra igényelnek vizet a termelők Mostohagyerek lett az öntözés TÁJÉKOZTATÓ Annak ellenére, hogy sem az elméleti, sem pedig a gyakorlati szakemberek között nincs vita a mesterséges csapadékpódás fon­tosságáról és termésnövelő hatá­sáról - amit az utóbbi évek rap- szodikus időjárása még inkább alátámaszt-, egyelőre úgy tűnik, hogy az e téren szerzett elméleti ismeretek és gyakorlati tapaszta­latok hozadékit mégsem tudják maradéktalanul kihasználni a hazai termelők. Ennek legegyszerűbb oka és indoklása az, hogy noha az ön­tözővízért nem kell fizetni, a föld alatti vezetékeken keresztül az ún. felszállócsapokig (hidrant) kijuttatott víz költségei olyan magasak, hogy jelenleg csupán a speciális növénytermesztési ága­zatok számára kifizetődő a rend­szeres csapadékpódás alkalma­zása. Horváth Péter, a hidaskürti magángazdák társulásának ve­zetője szerint - akik mintegy 5 ezer hektár terület öntözésére alkalmas hálózatot és a hozzá tartozó három nyomóállomást üzemeltetnek - náluk ez a költség köbméterenként 20 eurócentet tesz ki. Maga is vallja, hogy ez az ár meglehetősen magas, de az üzemeltetőket kötik a költségek. Az öntözőhálózat karbantartá­sa, tavaszi beüzemelése minden esztendőben jelentős költséggel jár, amit állami támogatás hiá­nyában kénytelenek a fogyasz­tóikra hárítani. Nem beszélve az évente rendszeresen ismédődő lopásokról, károkról. Az ügyes „gyűjtögetők” ugyanis már a felszállócsapok összes mozgatha­tó részét képesek eltulajdonítani. A hiányzó alkatrészek pódása, a 30-40 éves vezetékek rendszere­sen előforduló hibáinak kijavítása évente jelentős költségráfordítást igényel. Ugyanakkor mivel a víz- felhasználók száma és a kijutta­tott víz mennysége lecsökkent, a ráfordításokat a megmaradt fel­használók között felosztva kell fe­dezni. Jelenleg csak a zöldség- és gyümölcstermesztésbe, valamint a speciális növénytermesztésbe tartozó cukorrépa- és vetőmag-, illetve csemegekukorica-állomá­nyokra igényelnek vizet a terme­lők. A hagyományos szántóföldi termelők kivárnak, hiszen egy 30 mm-es vízadag területtől függő­en már jelentős költségráfordítást követel meg. Horváth Péter emlékezete szerint öntözésre legutoljára mintegy 3-A évvel ezelőtt kaptak állami támogatást, azóta az ága­zatvezetés csak ígéretek szintjén foglalkozik ezzel a témával. Az ezzel kapcsolatos kérdésekre a leggyakoribb válasz, hogy egy­előre nincs pénz. Uniós forrá­sokból nem finanszírozható az öntözés, a hazai támogatásból pedig már másra sem jut. Pedig az öntözés támogatása nemcsak hozamnövelő hatása miatt lenne fontos, hanem környezetvédel­mi szempontból is megfontolan­dó, hogy a kijuttatott víz meny­nyire javítja az adott térségben a klímát és a talajok minőségét. Nem beszélve a mesterséges csapadékpódás termelésre tett intenzifikációs hatásáról. Bár, amint Horváth Péter állítja, úgy tűnik, hogy az uniónak nem célja az intenzív termesztés támogatá­sa. Véleménye szerint az orszá­gon belül kéne kidolgozni egy életképes rendszert az öntözés működtetésére, amelynek fenn­tartásáról a tűzoltóság mintájára az állam gondoskodna. A jelzett és várható légköri és időjárási változások következményeire ugyanis fel kéne készülni, hiszen ma még nem tudhatjuk, milyen konkrét következményekkel jár majd a globális felmelegedés. Nem véletien, hogy a vízforrá­(Szilvóssy László illusztrációs felvétele) sok védelmét a következő idő­szakban az egyik legfontosabb stratégiai feladatnak tartják a szakemberek. A hazai öntözőhálózatot jelen­leg meghatározott ideig megkö­tött, illetve évente megújítandó bérleti szerződések alapján mű­ködtetik azok a termelők, akik közül sokan elsősorban saját te­rületeik öntözése céljából vállal­ták magukra ezt a feladatot. Az elöregedett hálózat felújítására, innovációs beruházásokra nem is gondolhatnak, lévén, hogy az állami tulajdonban levő berende­zések felújításának finanszírozá­sa sem gazdaságilag, sem jogilag nem megalapozott. Horváth Péter egyelőre nem tudja, mire számíthatnak az elkövetkező időszakban. A mi­nisztérium mindenről és min­denkivel tárgyal, de úgy tűnik, a sok bába között elvész a gyerek. Úgy véli, nehéz megjósolni a fejleményeket, hiszen a tavalyi kritikus esztendőben tapasztalt szárazság következményei sem tudták megmozgatni a köveket. A készülő ágazati koncepcióban sok mindenről szó van, de néha úgy tűnik, hogy az egyes intézke­désekkel szinte keresztbe tesznek egymásnak. A szaktárca hangoz­tatott célja például a hazai élel­miszerek piád részesedésének javítása, ami a termelés, köztük a munkaigényes zöldség- és gyü­mölcstermesztés növelését kelle­ne, hogy kiváltsa, ugyanakkor az itt alkalmazott alkalmi munkások szerződéses kötelezettségeinek megadóztatása ezzel éppen ellen­tétes irányba mutat. (sz)

Next

/
Thumbnails
Contents