Új Szó, 2013. április (66. évfolyam, 76-100. szám)

2013-04-29 / 99. szám, hétfő

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2013. ÁPRILIS 29. Vélemény És háttér 7 Az értékközpontú társadalom megalapozása nem hoz gyors választási sikert, a populizmus igen A luxusadótól a péróig Újra itt a luxusadó. Mert jó téma. Szombaton azt nyilatkozta a miniszterel­nök, hogy fontolóra ven­né a luxusadót, gondolva itt a többmilliós ingatla­nok megadóztatására. LOVÁSZ ATTILA Nos, az ödet nem rossz, nem is új, sőt, pár országban működik, mégis azt kell megállapítanunk, hogy az ezer sebből vérző állam- háztartást ez az intézkedés nem állítja talpra. Hogy világos legyen: a luxus­adó az adózás történelmében elég gyakran jelenik meg, a gaz­daságtudomány egyik alapelvé­vel is összhangban van. Mégpe­dig azzal, mely szerint a közgaz­daság nem más, mint a korláto­zott források lehetőség szerinti legigazságosabb elosztása. A múltban az üzemanyagok jöve­déki adójának elődje volt a lu­xusadó, hiszen akinek motorja nem a ló, hanem a méregdrága autó, fizessen. Figyeljék csak meg, amint az autó a középréteg fogyasztási cikke lett (tájainkon alig néhány éve, de az USA-ban pl. az ötvenes években), a luxus­adó nem szűnt meg, átalakult jövedéki adóvá. Luxusadóként kezdte az alkohol és a dohány jövedéki adója is (nagyon helye­sen meg is maradt). A luxusért fizetnie kell annak, aki valami olyat enged meg ma­gának, amiből kevés van - a többmilliós lakóingatlan, a gyé­mánt, a jacht, mind-mind luxus­cikk. Igen ám, csakhogy a luxu­singatlanokból nagyon kevés van, s legyen az adójuk akár a pi­aci érték 100 százaléka (ami ba­darság lenne), abból maximum egy kórházra valót lehet össze­szedni, de az egészségügy adós­ságtengerében az összeg meg sem látszik. Ergo: a javaslat el­fogadható s megindokolható ugyan, szimpatikus lehet a job­bára bérből élő választóknak, de csodákatneváijunktőle. A másik oldalon ugyanezen műsorban újra elhangzott, a megélhetési gyermekvállalás az egyik oka, hogy fenntarthatat­lan a szociális háló. (Tudjuk, mire tetszik gondolni, minisz­terelnök úr, ez a mondat Szlo­vákiában mindig és mindenhol a romatelepeken lakó nagycsa­ládoknak szóló üzenet). Újra és újra le kell írni, hogy ez nem igaz. Szlovákia demográfiai adatai azt mutatják, hogy a gyermekvállalással nagyon nagy bajok vannak, s bár még nem akkorák, mint tőlünk nyu­gatra vagy délre, de vannak. Minden nagycsaládosnak hálás lehetne a kormány, mert nem­zetgazdasági szempontból (hogy egyebekről ne is szól­junk) a jövő munkavállalóit és a jövő járulékfizetőit nevelik a gyermeket vállaló szülők. S A politikai lózungot még senki nem adóztat­ta meg, pedig akkor lenne csak igazán gaz­dag az államháztartás. hogy nagycsaládok jobbára a romáknál vannak? Ja, kérem, 150 éve tudjuk,' hogy az élet- színvonal emelkedése a gyer­mekvállalási kedv csökkenésé­vel jár, tapasztalati koreláció ugyan, de ettől még igaz. A nem romák gyermekválla­lási kedvét, a családalapítás igé­nyét, akármennyire hihetetlen, nem gazdasági mutatókkal lehet megalapozni. A nagycsalád tisz­telete, a munkavállaló szülők legalább viszonylagos munka­erő-piaci stabilitása és a társa­dalmi megbecsülés sokkal ko­molyabb tényezők, de ezek csak és kizárólag értékközpontú tár­sadalmakban érvényesülhet­nek. Annak megalapozása nem hoz gyors választási sikert, ezért a témával 23 éve nem méltózta- tik foglalkozni egyetlen kor­mányzat sem. Könnyebb a ro­mákat szapulni és hazudozni. Gazdasági elemzők ADATAIT (nem véleményét) tessék kikér­ni, s rájövünk, hogy szociális há­lónk nagyon kis részét teszi ki a nagycsaládos romák (nem egy politikus szerint megélhetési szülők) támogatása. Ha tehát a támogatás megszűnik, a kincs­tár a tavalyi hó kategóriájába tartozó pluszt termel, egy kis ré­teget kriminalizál, a demográfi­ai gondokra pedig semmüyen gyógyírt nem talál. A társadalom szempontjából ez a semmit- és szépet tevő poli­tikai lózung a luxus. Azt meg egyelőre senki nem adóztatta meg. Pedig akkor lenne csak iga­zán gazdag az államháztartás.- Gyere testvér, neked is a nemzeti érzelmű biciklisták és rolleresek között a helyed! (Peter Gossónyi rajza) KOMMENTÁR Pártok megafonnal MOLNÁR NORBERT A parlament elé kerül a kétnyelvű vasúti táb­lák ügye. A Híd úgy döntött, megszavaztatja a képviselőket a kérdésről. Ezért még Berényi József, az MKP elnöke is megdicsérte Bugáré- kat. Kicsit ugyan kamikaze akciónak tűnik az' ügy, hiszen a Híd politikusainak bevallása szerint nincs semmilyen egyezség a kor­mánypárt képviselőivel arról, hogy támogatják a táblák kétnyelvűsítését. Sőt, az ellenzéki pártokat ismerve náluk sincs meg egységesen a szándék a javaslat támogatására. Éppen ezért tűnik kamikaze akciónak a sietség. A Híd ugyan azt állítja, nincs már mire várni, ezzel szemben talán azt ki lehetett volna bírni, amíg véget érnek a tárgyalások a kisebbségi kormánybiztos hivatala, a kerekasztal és a köz­lekedési tárca között. Főleg úgy, hogy Počiatek minisztéri­uma az év második felére ígérte a kérdés komplex megol­dását. Hacsak nem Berényinek van igaza abban, hogy a Híd és a Smer ebben a kérdésben már megegyezett, mert meg szoktak egyezni. Abban viszont nincs igaza Berényinek, hogy bagatellizálja a problémát, mondván, ez csak részkér­dés, ez a szlovákiai magyarság megmaradását minimálisan befolyásolja. Mert felmerül a kérdés, ugyan minek függesz­tettek ki az MKP vezető politikusai kertvégekbe magyar nyelvű táblákat, a civilek vajon minek harcoltak hónapok óta, ha mindez pusztán részletkérdés. Mert ugye, az egész részletekből áll össze. Az MKP-nak nem bagatellizálnia kellene a kétnyelvű vasúti táblákat, hanem rámutatnia, lám, segítettünk a civileknek cselekvésre kényszeríteni a Hidat, s folytatnia kellene a civi­lek példáját. Berényi most megafont vehetne a kezébe, ahogy a civilek tették, kiállítatna a párkányi vasútállomás­ra, és magyarul jelenthetné, hogy jön-megy a nemzetközi gyors Magyarországra meg vissza. Elvégre a határon va­gyunk. Ha elhangozhat németül, miért nem hangozhat el magyarul is? Ha nem is azért, mert a határon vagyunk, hát legalább azért, mert a városban nagyrészt magyarok élnek. Egy performanszt megérne. Másnap Bugár vagy csatlakoz­na, vagy újabb módosítást nyújtana be a vasúti törvényhez. És így szépen lehetne előre lépegetni. Mert mindannyian tudjuk, hogy nem extra jogokról beszé­lünk, hanem teljesen természetes dolgokról. Van, amit tör­vénnyel lehet megoldani, van, amit a gondolkodás lassú megváltozásával. A dél-szlovákiai boltosokban is egyszer meg kell érnie a gondolatnak, hogy megéri kétnyelvűre vál­tani. Logikus terelgetéssel el lehet ide jutni. Ehhez például jó érv lehet a kétnyelvű vasúti tábla, amit mutogatni lehet. Még akkor is, ha kamikaze akcióról lenne szó. FIGYELŐ Elnöki kegyelem - pénzért Bosnyák lapértesülések szerint korrupcióval gyanú­sítják Zivko Budimirt, a bos- nyák-horvát föderáció elnö­két, aki pénzért osztogatott közkegyelmet. Budimirt még pénteken vitték el a rendőrök szarajevói hivatalából, a hét­végén pedig előzetes letar­tóztatásba vételét kérte az ü- gyészség, mivel fennáll a ve­szély, hogy külföldre szökne. Az elnök több mint száz ke­gyelmi kérvényt írt alá, olyan elítélteket részesítve teljes kegyelemben vagy bünteté­sük jelentős enyhítésében, akik súlyos bűncselekmények miatt ültek. Minden „megbo­csátásnak” szabott tarifája volt, így Budimir busás jöve­delemre tett szert. (MTI) A szíriai rezsim ellen Európának kellene (Líbia után ismét) fellépnie, az Egyesült Államok és az ENSZ támogatásával Aszad taktikája - ideggázzal a felkelők és Obama ellen JARÁB1K BALÁZS A nemzetközi sajtóban egyre hangosabb a szíriai beavatko­zást követelők kórusa, miután egyre-másra kerülnek elő a ve­gyi fegyverek kis mennyiségű bevetéséről szóló bizonyítékok. A szír rezsim állítólag szarin ideggázt használt a felkelők el­len, a bizonyítékok megcáfolha­tatlannak tűnnek, és a vegyi fegyver bevetéséről szóló érte­süléseket megerősítette az amerikai hírszerzés is. Márpedig ez volt a „vörös vonal”, aminek átlépésétől Obama amerikai elnök már jó egy éve óva intette Bassár el- Aszadot. Akkor azt gondolhat­ták, annyira nem lehet őrült a szíriai diktátor, hogy ilyesmire vetemedjen. Most úgy fest, mégis ez történt, ráadásul eb­ből az következne, Aszad pon­tosan tudja, hogy Obama csak blöffölt. A kis mennyiségű vegyi fegy­ver bevetése ezek szerint nem­csak a szír lázadók (és ártatlan civilek) ellen irányult, hanem az Egyesült Államok (imázsa) ellen. Mintha a szírek, illetve tanácsadóik pontosan tudnák, hogy az elnök nem engedhet meg magának újabb háborút egy muzulmán országgal szem­ben. Az amerikaiak sem támo­gatnák, és talán a világ közvé­leménye sem, bár becslések sze­rint a szír polgárháborúnak már százezernél is jóval több halálos áldozata van - polgári áldozata. Az amerikai hírszerzésnek is van mit bepótolnia az iraki há­ború után, hiszen mint bebizo­nyosodott, Szaddam Husszein­nek nem voltak tömegpusztító fegyverei. Ugyanakkor a Közel- Kelet egyre inkább kiszorul az amerikai külpolitika kulcsfon­tosságú prioritásai közül, hi­szen a friss előjelzések szerint 2020-ra az Egyesült Államok lesz - az új technológiáknak kö­szönhetően - a világ legna­gyobb olajkitermelője. Ám az arab forradalmak utá­ni konszolidáció, sajnos, azokat látszik igazolni, akik szerint a régióban még mindig a káosz (Tunézia, Egyiptom, Líbia), il­letve az erőskezű vezetők kö­zött kell választani. Aszad ugyan átlépte a vörös vonalat, a Rubicont, de egy Amerika által gründolt szíriai háború akár az egész régiót lángba boríthatja, hiszen Aszad fő támogatója Irán, illetve Oroszország, és a háttérben ott van a káoszt - sa­ját olajszükségletének biztosí­tása miatt - elkerülni igyekvő Kína is. Ráadásul bármennyire is gázos Aszad, ellenzéke jó ré­sze szintén vállalhatatlan. Nem véletlenül igyekszik a Nyugat éppen az ellenzéket konszoli­dálni. A jelen helyzetben Európá­nak kellene (Líbia után ismét) lépnie, az USA és az ENSZ tá­mogatásával. A csökkentett és fokozatos beavatkozás elkerül­hetetlennek tűnik, hiszen Aszad minden bizonnyal folytatja a vegyi fegyverek bevetését. Ez esetben pedig Aszad újabb ál­dozata - saját országa mellett - Obama elnök lesz.

Next

/
Thumbnails
Contents