Új Szó, 2013. április (66. évfolyam, 76-100. szám)

2013-04-26 / 97. szám, péntek

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2013. ÁPRILIS 26. Vélemény És háttér 7 A kormány most gyárt az alkotmánybíróságot szabályozó törvényből tépegetős ruhatári blokkot Szabályos szabálytalanság Lehetetlenné válik, hogy az Alkotmánybíróság munkáját elfogultsági in­dítványokkal bénítsa meg bárki, ha a héten jóváha­gyott kormányjavaslat jogszabállyá válik a par­lamentben. Nagy siker­ként harangozta be a ka­binet, milyen jó lesz, ha ez az akadály is elhárul. Pedig nem lesz jó. LOVÁSZ ATTILA Szokványosán működő de­mokratikus társadalmakban eszébe nem jutna senkinek, hogy az elfogultsági indítvá­nyokat a bíróság megbénítására használja. Ha meg igen, akkor az elfogultságról döntő kollégi­um ezt második alkalommal észreveszi, megnevezi, nyilvá­nosságra hozza - és elutasítja. De Szlovákiában nem. Szlová­kiában köztörvényeseket képe­sek formai alapon szabadlábra helyezni s ugyanolyan formai alapon bénázni aztán kiadatás­sal, hazatoloncolással, évekig húzva pereket, képesek egy kormányfőt nem megtalálni az idézéssel, mintha legalábbis bujkálna, s képesek egy munka­jogi pert tíz évig húzni, hogy már sem a munkáltató, sem a munkavállaló nem járhat jól - az egyiknek drága, a másik pe­dig elveszített tíz évet a munka­erőpiacon. Itt van a mi Alkotmánybíró­ságunk, amelyik bizonyos ese­tekben fénysebességgel reagál (lásd nővérek bére), vagy hó­napokig meg sem szólal (lásd Čentéš-iigy első beadványai). A húszéves intézmény történeté­ben százával húzódnak ügyek, olyanok is, amelyek megoldá­sához a nyilvánosság igenis alig bírja kivárni a taláros testület döntését, s húsz év alatt soha sem történt meg, hogy éppen az elfogultsági indítvány halasz­totta volna elviselhetetlen mér­tékben a határozatot. Hogy pontosabb legyek: az időhúzás­nak eddig sem az elfogultság volt az oka. Akkor meg most minek ez a hirtelen jogszabály­módosítás? A kérdést már csak azért is jogosnak tartom, mert a kor­mányzat, s vele együtt néhány héten belül a parlament egy (írd, lásd, olvasd, halld: egy) botrányos, és a kormányzattal összekacsintó államfő által okozott problémára hoz tör­vényt. Ahelyett, hogy az érvé­nyes és hatályos törvények ér­telmében az államfő kinevezte volna a legitim módon megvá­lasztott főügyészt, most az al­Ha politikai slamasztika miatt módosítnak egy törvényt, akkor boríté­kolható a következő po­litikai slamasztika. kotmánybíróságot szabályozó törvényből gyártanak tépegetős ruhatári blokkot. Merthogy, ha itt és most a bírák legtöbbje el­len elfogultsági panasz hang­zott el, az Alkotmánybíróság pedig nem képes egy elfogult- sági indítvány nélküli szenátust összegründoini, akkor szé­gyellhetjük magunkat, szórha­tunk hamut a fejünkre, de mindez nem ok arra, hogy jog­szabályt változtassunk. Egy­részt azért nem, mert ha a jelen­legi jogszabályok mellett nem a dolgok természetes rendje, ha­nem a fölösleges kavarás és a politikai szándék miatt kerül­tünk slamasztikába, arra nem megoldás a törvénymódosítás, a következő slamasztika azon­nal borítékolható. De főleg azért nem, mert a kormányja­vaslat elfogadhatóvá, szokvá­nyossá teszi a minden bírósági ethoszt nélkülöző, célirányos kiskapukeresést, s a közeljövő­ben olyankor is dönthet a talá­ros testület, amikor annak bár­mely tagja olyan érdekellentét­be került, mint ház. S ha mind­ehhez hozzátesszük, hogy Ha- rabin főbíró közvetetten lepa- rasztozta az alkotmánybírósá­got és a jogászszakmának a szeme nem rebbent, akkor nemcsak az alkotmányból lesz ruhatári blokk, hanem a bírósá­gainkból is nyilvánosház. De akkor hogyan fog működni egy civilizáltnak hitt társadalom?- Kirúgták a Slotát, pedig hogy beitta magát a köztudatba... (Peter Gossónyi rajza) JEGYZET Fák, virágok, sötétség LAMPL ZSUZSANNA '«■' pl élű levelükkel ablakom előtt, HIkSH élő, mozgó, rez­gő függönyt, amit kár lenne bármivel eltakarni. Az embe­rek szeretik a fákat. Szeretnek letelepedni alattuk, még akkor is, ha időnként pókmacskák vagy egyéb apró lények po- tyognakrájukaz ágakközül (mondjuk ez nem az én ese­tem) . Megmagyarázhatatlan okból szeretik megsimítani a törzsüket. Szívesen hizlalják szemüket a zöld lombkoroná­kon. Szeretik beszívni a fenyők jellegzetes illatát. Beszélget­nek velük, mint Reményik Sán­dor: „És én fenyőtől fenyőhöz megyek, És minden fenyőt megsimogatok. És megkérde­zem: virrasztótok még? És megkérdezem: hogy aludta­tok?” Verset ímakróluk, mint Kosztolányi Dezső: „Azégle- gyentivéletek, Üllői-úti fák. Borítsa lombos fejetekszagos, virágos fergeteg, ezer fehér vi­rág. Ti adtatokkedvet, tusát, ti voltatokaz ifjúság, Üllői-úti fák. ” Az emberek számára a fák nemcsakanyagivalójukbanlé- teznek és fontosak, hanemjel- képként is. Emlékeztetik őket elmúlt eseményekre, elmúlt emberekre, elmúlt önmaguk­ra. Áfa, akárcsak a vers, sokszor túléli a gazdáját. Ezért ültetnek az emberek fát gyermekeiknek, unokáiknak. A fa kapocs tud lenni múlt és jelen között. A fa halála az őt szerető ember lel­kének egy darabj át is eltemeti, s aki átélt ilyet, az tudja, hogy ez fáj. A fák is szeretik az embere­ket. Susognaknekikamaguk szerény nyelvén. Rügyet, virá­got hoznak, termést, árnyat adnak. Védik a tűző naptól fe­detlen fejünket, egyre érzéke­nyebb bőrünket, építményein­ket, szobrainkat. Áz erdő a föld tüdeje, tanultuk az iskolában, s az erdő fákból áll. Máig úgy képzelem el, hogy az újszülött föld akkor lélegzett elsőt, ami­kor megteremtettek a fák, s az­óta is rajtuk keresztül vesz le­vegőt. Minden egyes fa önma­gában is teljes értékű tüdő, nem véletlen, hogy pontosan úgy néz ki, mint az emberi tüdő bel­seje : a légcső és a hörgő a törzs, a horgocskák az ágak, a tödőhó­lyagocskák a levelek. Áz Isten is szereti a fákat. Hi­szen az ő teremtményei. John Muir, a döbbenetes szépségű Yosemite Nemzeti Park atyjától származik a mondás: „Isten vi­gyázott ezekre a fákra, meg­védte őket szárazságtól, beteg­ségtől, lavináktól, és ezernyi vihartól és árvíztől. De nem tudjamegvédeniőketa bolondoktól.” Igen, a fák szeretik az Istent és az embereket, másképp mi­nek szolgálnának, minek gyö­nyörködtetnének. De nem minden ember szereti a fákat. Vannak, akik ahelyett, hogy reggel megkérdeznék tőlük, hogyan aludtatok, tőből kivá­gatják az ártatlanokat. Üresség támad. S ők ezt nem veszik észre. Vagy épp ez a cél? Kevesebb legyen a vir­rasztóból? KOMMENTÁR Vicces ígéretek MOLNÁR IVÁN A kormány rövid távon nem tervezi az adóter­hek új abb növelését - próbálta megnyugtatni a közvéleményt az e heti kormányülést követően Peter Kažimír pénzügyminiszter. Még mielőtt fellélegezhettünk volna, egy szusszal azt is hoz­zátette, hogy a megoldást az adóbehajtás haté­konyságának növelésében látja. Arossz hír, hogy ha valóban csak ennek köszönhetően kerülhetjük el az adóemeléseket, akkor a miniszter által említett rövid táv va­lóban rendkívül kurta időszak lesz. Nem Kažimír ugyanis az első olyan miniszter, akijavítani szeretné az adóbehajtás ha­tékonyságát, ennek ellenére az elmúlt években folyamatosan romlik a helyzet. Míg hét éve az adóbehajtás hatékonysága Szlovákiában az uniós átlaghoz képest 75 százalékon állt, má­ra ez 58 százalékra esett vissza. Vagyis ha valakiknek sikerült növelniük a hatékonyságot, azok az adócsalók voltak. A kormány persze mindent megtesz, hogy a lehető legjobb színekben tüntesse fel magát. Kažimír például nem egész egy éve úgy nyilatkozott, hogy az áfacsalások miatti bevételki­esést az akkori 2,3 milliárd euróról 1,2 milliárdra lehet vissza­fogni. És láss csodát, a központi adó- és vámhivatal pár nappal ezelőtt bejelentette, hogy az áfaelkerülések összege mára 1,2 milliárd euróra esett vissza. Vagyis minden úgy alakul, ahogy azt eltervezték. Legalábbis a kormány szerint. Az igazság azonban az, hogy az elmúlt időszakban nem hogy nem javult, hanem romlott a helyzet, hiszen a visszaesés miatt a két évvel ezelőttihez képest idén több százmillió euróval kisebb összeg folyik be az áfából. A valódi probléma az, hogy a pénzügy ezúttal is a könnyebbik végén fogta mega dolgot. Valóban harcot indított az adócsa­lók ellen, ami azonban kimerül abban, hogy az egyszerű kis­vállalkozók életét keserítik a folyamatos ellenőrzésekkel, míg a nagyhalakat nem tudják, vagy egyszerűen nem akarják le­leplezni. A kormánynak emiatt azonban nem kell, hogy fájjon a feje, hiszen ha az adóbehajtás hatékonyságával nem sikerül növelnie az államkassza bevételeit, még mindig lehetősége van az adóterhek növelésére. Ez utóbbitól az elmúlt időszak­ban a pénzügyminisztérium ugyan többször is elzárkózott, de már megszokhattuk, hogy az ígéretek betartása nem sorolha­tó a politikusok jó szokásai közé. Különösen akkor nem, ha az adófizetők pénzének a lenyúlásáról van szó. FIGYELŐ Fegyvertelen volt Carnajev Nem volt fegyver a bostoni robbantással gyanúsított Dzsohar Camajevnél, amikor a hatóságok elfogása előtt tűz alá vették a rejtekhelyét, egy ponyvával letakart hajót - közölte a Washington Post több, meg nem nevezett szö­vetségi forrásra hivatkozva. A lap szerint az FBI nem hajlan­dó tisztázni, miért kezdtek lőni a hajóban bujkáló 19 éves fiúra. Bár a rendőrök és kommandósok attól féltek, hogy Dzsohar Camajevnél fegyver vagy robbanószer le­het, fegyvertelen volt az elfo­gásakor. Viszont a hatóságok arról számoltak be, hogy tűz- párbaj alakult ki a gyanúsí­tottal, később pedig arról, hogy Carnajev maga ellen akarta fordítani a fegyverét, de rosszul célzott, így sérül­hetett meg a torka. „Nem hit­ték, hogy nincs nála fegyver és még több robbanószerke­zet” - tette hozzá a meg nem nevezett forrás, (hvg.hu) Timosenko rács mögött marad Az Európai Unió mérsé­kelte az Ükrajnával szem­ben a társulási megállapo­dás megkötése fejében tett követelményeit, törölte Juli­ja Timosenko bebörtönzött volt miniszterelnök szaba­don bocsátására vonatkozó követelését - írta a Kom- merszant-Ukrajína. Az újság értesülései szerint az ukrán nemzetbiztonsági és védel­mi tanács kétnapos brüssze­li látogatása alatt elérte, hogy kihúzzanak néhány pontot az Ukrajnával szem­ben támasztott követelmé­nyek közül. Egyebek között az új dokumentumban már nem szerepel a szelektív igazságszolgáltatás problé­májának rendezésére vo­natkozó EU-s követelés sem. A szövegben mindössze az maradt, hogy fordítsanak kellő figyelmet azokra a „bí­rósági eljárásokra, amelyek komoly aggodalmakat kel­tenek”. Az unió a kereskede­lem kérdéskörére helyezett nagyobb hangsúlyt. A lap információi szerint elsősor­ban arról van szó, hogy Ki- jevnek le kell mondania ar­ról a tervéről, miszerint kü­lön vámot vetne ki az Euró­pában gyártott autókra. Ki- jev abban bízik, hogy sike­rül megkötnie az EU-val a szabadkereskedelmet is tar­talmazó társulási megálla­podást az unió novemberi vilniusi keleti partnerségi csúcsértekezletén. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents