Új Szó, 2013. április (66. évfolyam, 76-100. szám)
2013-04-20 / 92. szám, szombat
20 Szalon ÚJ SZÓ 2013. ÁPRILIS 20. www.ujszo.com EKHO János vitéz, huszárosán A sokszor giccsbe hajló sztorit gyakran karikírozta a rendező (Fehér Aléxandra felvételei) A Győri Nemzeti Színház a közelmúltban mutatta be Kacsóh Pongrác daljátékát, a János vitézt. A Petőfi ihlette mű egy hosz- szabb operasorozatot - a Hoffmann meséit, a Don Giovannit és a Carment - követ a színpadon. CSERMÁK ZOLTÁN Úgy tűnik, a János vitézen nem fog az idő, mint az óbor, egyre ízesebb lesz. Március elején, a Híres operettek könyvsorozat második kötete is e dalműről jelent meg, a BBC History legújabb száma pedig Hanák Péter A mi operettünk című írásában elevenítette fel. A Monarchia történetének kiváló kutatója Lehár Víg özvegyével állítja szembe a kompozíciót. „Budapest, az európai nagyváros szívébe fogadta a vonzó, érzéki, remek hangú özvegyet. Budapest, a provinciális főváros azonban szíve mélyén a János vitézt melengette, Kacsóh Pongrác operettesített népszínművét, amelynek sikere felülmúlta Straussét és Lehárét. A millenáris Magyarországon a nemzeti dicsőség bűvölete még erősen befolyásolta a politikai irányt és a kulturális ízlést.” Csodák csodája, a millenáristól távolodva sem csökkent a dalmű népszerűsége. A darab csak a Király Színházban 689 előadást ért meg, s e sorok írása közben kaptam meg a Magyar Állami Operaház statisztikáját, amely szerint Petőfi hősei előtt 670 előadáson emelkedett fel a függöny. Az új Erkel Színházban is tervezik a bemutatását. A mű a magyar kultúrtörténet része, viccek, kabarétréfák céltáblája lett. Önképzőkörök százai tanulták be: egy ilyen falusi előadást ír le Mong Attila János vitéz a Gulagon című, 2008-ban, a Helikon kiadó gondozásában megjelent könyvében. A háború után a Fejér megyei Lovasbe- rény lakói adták elő a János vitézt, amikor részeg orosz katonák zavarták meg az előadást. A huszárjelmezbe öltözött legények alaposan ellátták a „felszabadítók” baját, s - mint a kötet címe is utal rá - a büntetés sem maradt el. A zenés színpadi darab nemcsak a nézők, hanem az énekesek körében is népszerű volt. Fedák Sári elévülhetetlen érdeme, hogy a címszerepben sikerre vitte (2009-ben megjelent emlékirataiban sokat ír az alakításáról). Utódainak listája is impozáns: Palló Imre, Jávor Pál és Sárdy János öltötte magára Kukorica Jancsi jelmezét. A partnerek miatt sem kellett széMahó Andrea. Szőke, kék szemű, kedves hangú lluskát láttunk a színpadon. gyenkezni, többek között Dajka Margit, Orosz Júlia és Házy Erzsébet is sokszor személyesítette meg a szívtipró árvát, lluskát. A daljáték győri tervezőinek könnyű és egyben nehéz dolga volt. Könnyű, mivel az operaszériát feladva egy sikerre ítélt bemutatóra szavaztak, nehéz, mert az elődök impozáns névsora feladta a leckét az utódoknak a színre vitelben. Nem mellékes, hogy a közönségnek a darab legtöbb dallama a fülében van („Egy rózsaszál szebben beszél”, „Én a pásztorok királya”, a francia királylány áriája), így nem lehetett félvállról venni a produkciót. A főpróbán s a két bemutatón látottak alapj án: nem is vették, s ebben jelentős érdeme van Szűcs Gábor rendezőnek. Az intézmény vezetői tapasztalt szakemberre bízták a színpadra állítást. Szűcs már többször rendezett Győrben, opera-, musical- és operettrendezői előélete is van, emellett színészként is évtizedek óta szolgálja Thália templomát. A közönség látványos három felvonást élvezhetett. A rendező kevés díszlettel, viszont színpompás jelmezekkel álmodta meg a történetet. A sokszor giccsbe hajló sztorit gyakran karikírozta, az unalmasabb részeket fergeteges táncbetétekkel (Kováts Gergely Csanád koreográfiája) színesítette, s mikor túlpörögtek az események, élőképekkel szakította meg a forgatagot. A legifjabb nézőknek bankákat játszó gyermekekkel kedveskedett, az idősebbeknek melodrámába illő jelenetekkel csalt könnyet a szemébe. A boszorkányok kara mintha egy Garcia Lorca-da- rabból vagy egyenesen a Macbethből lépett volna elő, s antik kórusként szolgálta a cselekményt. A szereposztás viszont felemásra sikerült. Nagy Balázs, a bemutató címszereplője nem alkotott maradandót, Fejszés Attila emlékezetesebb játékot nyújtott: jobban megszemélyesítette A címszereplőnek nemcsak a törökkel, hanem három kiváló operaénekessel szemben is állnia kell a sarat. a török pasát legyűrő, a francia királylány szebbik felére rácsapó szívtipró, vagány huszárt. Hangi adottságai is jobban illettek a figurához. A címszerep csalóka, az énekesnek például a második felvonásban nemcsak a törökkel, hanem három kiváló operaénekessel: Bede Fazekas Csabával, Vincze Gábor Péterrel és Lázin Beatrixszel szemben kellett állnia a sarat, s ez Fej- szésnek jobban sikerült. Mahó Andrea tökéletesen visszaadta a női főszereplőről kialakított képet: szőke, kék szemű, kedves hangú lluskát láttunk a színpadon. Az előbb dicsért trió valóban kitett magáért. Bede Fazekas Csaba gazdag életpályával a háta mögött jutalomjátékként élte meg Bagó figuráját (korábban már énekelte a címszerepet, a strázsamester és Bagó szerepét is). Nemes hangjával, őszinte alakításával főszerepet kreált az öreg paraszt figurájából. Lázin Beatrixet tavaly a Carmen címszerepében üdvözölhettük, az akkor leírtak most is érvényesek rá: szép hangja kiváló színpadi mozgással társult a francia királylány jelmezében is. Vincze Gábor Péter francia uralkodóként az előbbieknek méltó társa volt. Ne feledkezzünk meg két epizódszereplőről sem: Janisch Éva negédes gonosz mostohaként, Marek Gábor részeges csőszként bizonyította, hogy nincs kis szerep a színpadon. A rendező munkájához jelentős segítséget kapott Silló István karmestertől, aki a klasszikus zenében és a könnyebb műfajban szerzett tapasztalattal állt fel a győri pulpitusra, és biztos kézzel vezette a zenekart. A dirigens a premier előtti beszélgetésen felhívta a figyelmet arra, hogy Győrben a János vitézt Kenessey Jenő, az operaház karmestere átiratában mutatják be. Nos, ez jó választás volt, mivel Kenessey nemcsak kiváló karnagy, hanem jó nevű zeneszerző is volt, fél tucat balettet írt, s az Arany meg az asszony című operájával a háború után figyelemre méltó sikert aratott. A látottak alapján - más operabarátokkal együtt - „szemet hunyok” afelett, hogy a győri színházvezetés elbliccelt idén egy operát, de egyben javaslom, jövőre mégis folytassa az operabemutatók nemes hagyományát. BUDAPESTI NEMZETKÖZI KÖNYVFESZTIVÁL VÁLOGATOTT MESEK SZÜLŐKNEK És rugdosták Szent Pétert a huszárok... AJÁNLÓ Tizenkilenc fiatal író vesz részt a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál részeként megrendezett Európai Elsőkönyvesek Fesztiválján. Magyarországot egy vajdasági író, Bencsik Orsolya képviseli Akció van! című könyvével. Karádi Éva, a fesztivál szervezője elmondta: azért esett Bencsik Orsolyára a választás, mert „friss, szemtelen, fiatalos módon nyúl a család és a vidéki élet hagyományos témáihoz”. Az Akció van! kisprózái egy töredékes, groteszk, bizarr motívumokból építkező családtörténetet vázolnak fel, háttérben a délszláv háborúk következményeivel. Az 1985-ben Topolyán született író kötete a Forum, a József Attila Kör és a Prae.hu közös kiadásában jelent meg. Szlovákiát Maria Modrovich képviseli a rendezvényen: a Pozsonyban és New Yorkban élő, szlovákul és angolul is publikáló fiatal szerző Lu & Mira című kötete Koloman Kertész Bagala kiadásában jelent meg. Modrovich hétköznapi történeteket felvonultató, emberi hangú elbeszéléseit az erőteljes vizualitás, a filmművészet hatását tükröző prózatechnika, a gyors vágások sora teszi érdekessé. Az elsőkönyves szerzők ma 14 óra 30 perctől három órán át mutatkoznak be a Millenárison, a fesztivál Lázár Ervin Termében. Az elsőkönyvesek művei eredeti nyelven is megtekinthetők és megvásárolhatók a fesztiválra készült magyar nyelvű kiadványokkal, például a Lettre folyóirat tavaszi számával együtt. (MTI, as) POLGÁR ANIKÓ Az elkárhozástól rettegő hétéves Lili, Kaffka Margit novellájának hőse a zárda merev és kissé félelmetes vallásossága helyett a béreslányok közé vágyik, akik „nem kárhoznak el, mert nem is tudnak arról semmit”, s akiknek meséiben a hétköznapi élet jelenségei valahogy egészen magától értetődően származtathatók az isteniből. A vallásos tartalmú népmesék egyrészt a gyermekek számára is érthető, bájos és naiv magyarázatokat kínálnak a világ dolgairól (mint Kaffkánál: „A Boldog- asszony mindig keresi az ő szent fiát, és ha rátalál, akkor szépen nő a búza. De ha sokat sír, akkor megdűl és megrothad a vetés.”), másrészt szelíd humorral beszélnek az egyébként rettegett sátánról, aki „mindig jól megjárja, ha kikezd az emberekkel”. A Krisztus urunk álruhában című, Lenkes Ildikó rajzaival megjelent népmese-válogatás (Budapest, Napkút Kiadó, 2011) mindegyik darabjában Krisztus leereszkedéséről van szó az emberek közé, a hétköznapok világába. Krisztus emberi alakja alázatot és derűt sugároz, kísérőjének, Szent Péternek viszont a tanulékony, ám nem egyszer hibát elkövető vagy humoros szituációkba kerülő tanítvány szerepe jut. Szent Péter mintegy köztes helyet foglal el az istenit át nem látó, gyarló emberek és az örökkévaló tökéletesség között, ezért érezzük néha úgy, hogy a mi fejünkkel gondolkodik. Ugyanakkor neki mint Krisztus bizalmasának módjában áll rákérdezni a dolgokra, s a legilletékesebbtől kap válaszokat. A Krisztustól kapott áldás az isteni szándékot nem ismerők számára büntetésnek is tűnhet. Szent Péter is csodálkozik, mikor a szép, szorgalmas lányt Krisztus azzal áldja meg, hogy a lusta legényhez menjen feleségül, aki a körtefa alatt tátott szájjal heverészik, és arra vár, hogy a szájába essen a gyümölcs, pedig az isteni szándék az ellentétek egybekapcsolása révén éppen egyfajta harmónia megteremtése: „annak a lusta legénynek szüksége van egy segítőre, aki embert fog faragni belőle”. Boldogasszony és fia. Csehy Flóra (6 éves) rajza. Péter viselkedése nemcsak az emberi szűklátókörűséget, hanem az emberek többségére jellemző önzést is mutatja. A mesékben maga Krisztus is a legprofánabb helyzetekbe kerül, erkölcsi fölénye révén azonban tisztán és példamutatóan jut ki belőlük. Mikor például Krisztus Szent Péterrel az Alföldön vándorolt, egy útszéli csárdában kaptak szállást, ahol a földön kellett aludniuk. Szent Péter, akit a csárdában mulatozó huszárok tánc közben sokat rugdostak, az alvó Jézust elhúzza a fal mellől, s maga fekszik be a helyére. Ekkor azonban a huszárok, akik a cserét nem vették észre, maguk döntenek úgy, hogy a kívül fekvőt már eleget rugdosták, most a belül fekvőt (vagyis megint csak Pétert) kezdik rugdosni, miközben Krisztus urunk szép csendesen alszik tovább. Az önző tehát, ahogy a mesékben általában, itt is pórul jár, az olvasó pedig rácsodálkozhat, hogy humor és szakrális emelkedettség között milyen vékony is lehet a határ. S hogy mit látnak meg ebből a szakralitásból a gyerekek? Sokkal többet, mint azt racionális felnőtt fejjel gondolnánk. Hiszen a gyerekeknek (amint erre a Grimm testvérek mesegyűjteményük előszavában figyelmeztetnek), míg minden egyéb testrészük zsenge, gyönge és növekvőben van, de a szemük már egészen kifejlett. Ezért tudják a mesék segítségével tisztán és csodálkozva rányitni a szemüket azokra a dolgokra is, amelyekig az értelmük talán még nem ér fel. Elsőkönyves irodalom
