Új Szó, 2013. április (66. évfolyam, 76-100. szám)
2013-04-20 / 92. szám, szombat
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 201B. ÁPRILIS 20. Szalon 21 A kortárs nemzetközi kinematográfia reprezentatív keresztmetszete, a másik oldalról pedig: komoly megmérettetés a feltörekvő filmeseknek Titanic-retrospektív Lore. Túllép a háborús filmek műfaji kliséin. (Képarchívum 20. évfolyam, 74 film, 122 nyilvános vetítés, több mint 10 000 látogató - ez számokban a Budapesten április 5. és 13. között megrendezett Titanic Nemzetközi Film- fesztivál, mely a kortárs nemzetközi filmművészet reprezentatív kereszt- metszetét tárta a közönség elé. A másik oldalról pedig: mivel 2005 óta versenyfesztiválról van szó, komoly megmérettetés a feltörekvő filmeseknek, akik a Hullámtörők díjért küzdenek. JANKOV1Č DÁVID A zsűri - Jirí Menzel világhírű cseh rendező; a Fehér tenyér és a Bibliotheque Pascal című filmeket is jegyző Hajdú Szabolcs, valamint Morgan Bushe ír producer - idén a versenyben szereplő tíz film közül Cate Short- land ausztrál-német koprodukcióban készült, Lore című alkotását hozta ki győztesnek. A kollektív bűntudat eredői A második világháború végén játszódó film témához való hozzáállása több szempontból is friss: német perspektívából közelít az eseményekhez, ráadásul az Idi i smotri (alighanem a háborúról valaha készült legelborzasztóbb film) című alkotáshoz hasonlóan egy gyerek szemszögéből. Ez pedig páratlan komplexitást kölcsönöz a műnek, melynek rétegei mesteri finomsággal simulnak egymásba: a szülei hazugságaival szembesülő gyermek által megélt szégyen, annak következményként összeomló bizalomrendszere, az előző társadalmi rend összeomlásának parabolája, a szocializáció során interiorizált gyűlölet és a szexuális érés által felerősített vonzódás ellentett ideái... Az alkotók mindezt egy utazástörténet keretében mutatják meg, ami különösen jó döntésnek tűnik, ha az út metaforikus kiterjesztésére gondolunk. És valóban, a főszereplő Loréban lejátszódó lelki folyamatok a fizikai értelemben vett út végén érnek be. Ezzel együtt a mű túllép a háborús felek tetteinek erősen moralizáló, kétdimenziós bemutatásán alapuló műfaji kliséken: nem a háború áldozatairól szól, hanem az ő viktimizá- ciójukat időben követő lelki folyamatokról - pontosabban annak a kollektív bűntudatnak az eredőiről, amellyel a háború után felnőtté váló német nemzedéknek szembesülnie kellett. Tekintettel a mesteri kivitelezésre, egyebek között a világ- színvonalú operatőri munkára, kijelenthető, hogy a Lore megérdemelten győzött, ugyanakkor azt is hozzá kell tennünk: a versenyben szereplő legtöbb filmhez képest a költségvetése észrevehetően nagyságrendekkel nagyobb volt. A „szlovák szekció” A versenyben két szlovák film is részt vett: az egyik Prikler Mátyás elsőfilmes rendező kiváló Ďakujem, dobre (Köszönöm, jól) című alkotása, a másik Mira Fornay Môj pes Killer (Kutyám, Killer) című műve, ez utóbbi elnyerte a fesztivál különdíját. A zsűri „filmnyelvileg következetesen végiggondolt, erős at- moszférájú” alkotásként méltatta a filmet, mely „pontos, érzékeny színészi alakításokkal, kockázatvállaló rendezői munkával, bátor, részleteiben is gondosan kidolgozott forgatókönyvvel” tűnt ki. Meglátásom szerint azonban nem vettek tudomást a film sekélyességéről, ami a karakterek és a bemutatni kívánt társadalmi problémák (szegénység, rasszizmus) szintjén is megmutatkozik. Míg a szintén a versenyszekcióban bemutatott, Lenny Abraham- son által jegyzett What Richard Did (Mit tettél, Richard?) című, nagyszerű filmben minden hosszú hallgatás köteteket mesél, a Kutyám, Killer hosszú hallgatásai nem többek puszta csendnél, öncélú stilizációnál. Nem szerepelt ugyan a versenyben, de a cseh filmeket tömörítő Staropramen sörkorcsolyák szekcióban bemutattak még egy cseh-szlovák koprodukciót, Petr Nikolaev Lidice című alkotását, amely a közönségdíjat vitte el a Titanicról. A második világháború alatt játszódó film három történetet mutat be Lidice 1942-es felégetése kapcsán, a mozi a meglehetősen erős kortárs cseh filmfelhozatalba illeszkedik. Kortárs filmművészet Említést érdemel még a fesztivál nyitófilmje, Paul Thomas Anderson The Master című filmje, amely a rendező előző filmjéhez, a nagyléptékű There Will Be Bloodhoz (Vérző olaj) hasonlóan két férfi kapcsolatára koncentrálva mutatja be az amerikai történelem egy meghatározó állomását. A film többrétegű, nyitott mű, melynek filmtörténeti jelentőségét alighanem csak később fogják felismerni, s amely a fesztiválon bemutatott legjobb kortárs film is egyben. A kortárs kitételt az indokolja, hogy Rodney Ascher Room 237 (A 237-es szoba) című dokumentumfilmjéhez kapcsolódóan levetítették a Ragyogás Európában eddig nem vetített, 144 perces verzióját is, egyetlen alkalommal. A fesztivál után nem sokkal ismertté vált az időpont is, amikor a mozi szerelmesei ismét bepillantást nyerhetnek a kortárs kinematográfia helyzetébe, merész vállalkozásaiba: a 21. Titanic Nemzetközi Filmfesztivált 2014. április 4. és 12. között rendezik meg. Kutyám, Killer. A hallgatás nem több, mint öncélú stilizáció. Olyan ez a mozi, mint Vojtina ars poeticája: a földről szól, de pár centivel mégis a világfelett lebeg Dráma? Komédia? Köszönöm, jól! J. IZSÓ NÓRA Az idei Titanic Nemzetközi Filmfesztiválon Prikler Mátyás Köszönöm, jól! című alkotását a versenyszekcióban vetítették. A több mint kétórás alkotás tulajdonképpen egy kisfilm kibővített verziója, az eredeti, 40 perces mű pedig már Cannes-t is megjárta, nem véletlenül. A Köszönöm, jól! cselekménye három szálon fut, mindegyik történet olyan problémákat mutat be, amelyek egyikünk számára sem ismeretlen: munkanélküliség, válás, szeretteink elvesztése, ápolásra szoruló idős szülő, anyagi gondok. Magunkra ismerhetünk a feltörekvő, jómódú vidéki politikusban, akinek családi élete romokban hever, az öreg bácsiban, aki úgy érezheti, már feleslegessé vált, vagya gyári munkásban, akinek egyszerre kellene sztahanovistának, családapának, szerető gyermeknek és tökéletes férjnek lennie. Majd csakúgy, mint mi, egy idő után a filmvászon hősei is elfáradnak a rájuk kényszerített szerepektől. Ekkor törnek ki hol drámai, hol szatirikus konfliktusaik egymással, míg el nem érnek ahhoz a ponthoz, amelyhez mindig újra és újra eljutunk: az újrakezdés reményéhez. Nemcsak a forgatókönyv, hanem a kivitelezés is több szempontból egyedi. Számos izgalmas kameraállást látunk: amikor az idős, otthonba kerülő bácsi lánya apja szobájában pakol, mindent a tévé képernyője tükröz vissza; vagy egy másik szálon, amikor politikusunk teniszezni megy, egy kirakat üvegében figyelhető meg, ahogy beparkol a kocsijával. Kegytárgyboltnál áll meg, így nemcsak az érkezését láthatjuk, hanem a háttérben a Piéta replikáját is, ami egyben utalás a férfi családi tragédiájára. Mindenképpen szólnunk kell a szereplők alakításáról is. A film levetítése utáni beszélgetésen kiderült: páran arra gyanakodtak, nem is hivatásos színészekkel dolgozott a rendező és a stáb. Mokos Attila, a film főszereplője elmondta: amikor a kamera elé álltak, éppen az volt a cél, hogy úgy viselkedjenek, mintha tényleg velük történnének meg az egyes helyzetek. Prikler filmje átfogó társadalmi kérdéseket is felvet. Megjelenik a szlovák-magyar kétnyelvűség, feltűnik a politika, a média torzító hatása. Ölyan ez a mozi, mint Vojtina ars poeticája: a földről szól, de pár centivel mégis a világ felett lebeg. Az előbbi dimenziót adja a történet, az utóbbit a művészi kivitelezés. S a rendező mindezt Tarr Bélára emlékeztető aprólékossággal, türelemmel mutatja be drámájában, komédiájában, majd annak reményt ígérő befejezésében. KOMÁROMI SZALON Április 25-én a RÉV-ben: ISTEN HOZOTT A DZSUNGELBEN! Diavetítéssel egybekötött beszélgetés egy kalandos expedíció résztvevőivel - a tawahka indiánokról, a kullancslabdáról, a nyugati civilizáció alkonyáról... Vendég: Lőrincz Adrián és Mátis Iván Házigazda: Gazdag József és Sánta Szilárd A Vándorláss Tawahka 2012 Expedícióról fényképekkel gazdagon illusztrált könyv készült, amely a helyszínen kedvezménnyel megvásárolható és dedikáltatható. Időpont: 2013. április 25., csütörtök, 18:00 Helyszín: RÉV - Magyar Kultúra Háza (Tiszti Pavilon), Komárom A belépés díjtalan! Médiapartner: Új Szó facebook.com/komaromiszalon © SZALON Szerkeszti: Lakatos Krisztina. Levélcím: Szalon, Új Szó, Lazaretská 12, 814 64 Bratislava 1. Telefon: 02/592 33 447. E-mail: szalon@ujszo.com
