Új Szó, 2013. április (66. évfolyam, 76-100. szám)

2013-04-20 / 92. szám, szombat

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2013. ÁPRILIS 20. Vélemény És háttér 7 A KDH, az SDKÚ és a Híd Népi Platformja eddig a nulla körül teljesít Platform, formán kívül Még nagyon messze vannak a 2016-os parla­menti választások, de ha folytatódnak a jelenlegi tendenciák, akkor sok újdonságot valószínűleg nem fognak hozni. RAVASZÁBEL A Smer-kormány, amely népszerűtlen és/vagy inkompe­tens lépések sorát produkálta működése első évében, a gazda­sági válsággal takarózva kihúzta ezt az időszakot komolyabb (és tartós) népszerűségvesztés nél­kül. Közben pedig a parlamenti ellenzék még annyira sem tűnik releváns alternatívának, mint a választások napján. Az ember fi­gyelmét könnyen elvonják a pár­tokon belüli osztódások - leg­utóbb az SaS felezte le túlélési esélyeit, és feltehetően nem ez volt az utolsó szakadás az ellen­zéki pártoknál. Nyilván nem so­kat javít az ellenzék hitelességén és agilitásán az, ha ezer részre osztódik, de véleményem sze­rint ez csak a kisebb probléma. Egyesülni, szövetséget és koalí­ciót komi ugyanis bármikor le­het-ha van miért. Pont ez az utóbbi dolog, azaz a miért tűnik elveszni a nagy osz­tódásban. A szlovákiai jobboldal hatalmas pofont kapott, amikor a vérrel-verejtékkel összehozott Radičová-kormány idő előtt megbukott. A pofon nemcsak maga a bukás volt, hanem az, hogy kiderült, a jobboldali pár­tok törékeny szövetsége képte­len a tartós együttműködésre. A viták a politika részét képezik, de kompromisszumokhoz kell vezetniük - ez a négypárti kor­mány működésének vége felé egyre kevésbé sikerült, hogy vé­gül az SaS keményfejűsége mi­att teljesen összeomoljon. A pártok számára a meglepe­tésekkel teli kampány során nem adódott lehetőség kiheverni a pofont és levonni a tanulságo­kat. Ez az egyik fő oka annak, hogy a jobboldal képtelen volt kormányzóképességét prezen­tálni a szavazói előtt - leszámít­va persze a Smerrel való szövet­ség lebegtetését. A választások után megalakuló hárompárti Népi Platform pont erre a kihí­vásra lett volna hivatott valami­lyen választ adni, amennyiben jobboldali súlypontot próbált képezni a Smerrel szemben. A kezdeményezés azonban mára Nemcsak a Radičová- kormány bukása volt nagy pofon, hanem a fel­ismerés: a jobboldal nem tud együttműködni. kifulladni látszik: a hárompárti platform - az SaS bevonásával történő négypárti egyeztetések­ről nem is beszélve - képtelen erős politikai cselekvésre, és a Radičová-kormány legrosszabb időszakának pillanatait idézi a folytonos vitákkal, hátba szúrá­sokkal és impotenciájával. Az nem kérdés, hogy az ellen­zéknek szüksége van a tömbö- södésre: a Smert másképp nem nagyon lehet megverni. De az együttműködés nem maga a cél, hanem áz eszköz. A cél a jobbol­dal kormányzóképességének visszaszerzése és prezentálása, minden más csak mellékvágány. Ebben viszont eddig a Népi Plat­form a nulla körül teljesít. Az előttünk álló választások jó in­dikátora lesz annak, hogy van-e jövője az együttműködés ilyen formájának. Ha a megyei és az elnökválasztásokon a platform együttműködése besül - amire nem kicsi az esély -, akkor az érintett pártoknak is el kell gon­dolkozniuk a kérdésen, vajon ez a legmegfelelőbb forma esélyeik feljavítására. Mert mai formájá­ban a platform nem hoz, csak visz, és nem hogy akadályozza, hanem még gyorsítja is a pártok dezintegrációját és szavazótá­boruk reményvesztését. Az ellenzék csinálta a kátyúkat is. Ott a Gyurcsány, itt a Bugár. (Peter Gossányi rajza) JEGYZET Mobilok és gyerekek LAMPL ZSUZSANNA #1 % Emlékeznek, milyen volt a vi­lág mobiltele­fon nélkül? Nem volt jobb, sőt bizonyos té­ren rosszabb volt, mondom szimpla fel­használóként. De sok tudós - főleg a nem mobilszolgálta­tóknak dolgozók - évek óta fi­gyelmeztet a maroktelefon­nak is nevezett csodaeszköz használatának árnyoldalaira. Nemcsak a sugárzás lehetsé­ges negatív következményei­re, hanem a társadalmi hatá­sokra is. Például angol kuta­tók már az ezredfordulón rá­mutattak arra, hogy a mobil a gyerekek körében is státusz­szimbólumnak számít - vagyis az a menő, akinek van mobil­ja. Épp ezért 2001-ben Nagy- Britanniában 700 ezer mobilt loptak el - ami az összes lopás 28 százalékát tette ki -, s en­nek felét gyerekek lopták el gyerekektől. Afriss információ szerint manapság csaknem annyi a mobil, amennyi ember él a földön. Szlovákia lakosai­nak 86 százaléka rendelkezik mobillal. Ez önmagában véve se nem rossz, se nem jó, csu­pán egy helyzet, amiből sok minden származhat Rossz is, hiszen akárcsak az atom, a mobil sem könyörög, hogy szorgos emberi agyak és kezek ártsanak általa. Am ez a hely­zet nem úgy alakult ki, hogy időnként savas eső vagy sáska­járás helyett ájfonok és egyéb kütyük potyogtak az égből. Le­számítva, hogy a mobil hasz­nos dolog, leszámítva, hogy az emberek nem szeretnek elma­radottnak és szegénynek mu­tatkozni - ezért inkább nem esznek, de mobilt azt vesznek -, ez a helyzet a mobiltársasá­gok erőteljes agyba-főbe rek­lámkampányainak az ered­ménye. Ami érthető, hiszen a mobilszolgáltatók üzleti társa­ságok. Eladás nélkül tönkre­mennének. A mai helyzet tehát az ő sikerességük bizonyítéka. Épp ezért nem tudom mire vélni az egyik operátor újabb tevékenységét. A pozsonyi bu­szokban tetszetős grafikonok­kal megtűzdelve hirdeti a kö­vetkező információkat. A gye­rekek 4 éves korukban kapják az első mobilt. Az alsó tagoza­tosok 90 százalékának van mobüja. Akinek nincs, azt kire­kesztik. A gyerekek egy része, sokkal többen, mint azt a szü­lők feltételezik, szexuális és droggal kapcsolatos tartalma­kat keres a mobillal (itt jön a képbe a mobilintemet). A mo­billal képeket és videókat ké­szítenek kicsúfolásra ítélt osz­tálytársaikról, aztán felteszik a jútúbra és a fészbukra, hogy a fél világ röhögjön rajtuk. És így tovább. Mi ez a reklám? Dicsekvés? Újabb, rafináltabb húzás? Majd jön egy szülőknek címzett felhívás: ha nem mind­egy nekik, mire használja gyermekük a mobilt, keressék fel az operátor segélyoldalát. Nekem erre nincs időm, de fel­tételezem, nem arra buzdítja a szülőket, hogy ne vásároljanak a gyerekeiknek mobilt (bocs, ha tévedek). Ezért a segítség- nyújtási szándékot nagyjából olyan hitelesnek érzem, mint­ha egy drogdüer, aki előbb rá­szoktatta áldozatát a kábító­szerre, egyszeriben azon kez­dene ügyködni, hogy az illető egészségesebben drogozzon. Persze a napi adag elvonása nélkül. KOMMENTAR A középre tartás veszélyei SZOMBATHY PÁL Tarlós István, Budapest excentrikus polgár- mestere adta át az idei könyvfesztivál nagydí­ját a francia író-fenegyerek Michel Houelle- becq-nek, a férfinak, aki minden, csak nem pí- szí. Ebben mindenképpen hasonlít a modem ember kilátástalan élvhajhászását szívszorító, egyszersmind maróan humoros regényekben ábrázoló művész a magyar főváros első emberéhez. Tarlós ugyanis problémás ember: zavarbaejtő politikusfajta, aki hajlamos a középre tartásra, s mint ilyen, a legnagyobb gyűlöletet képes kiváltani mindkét oldal fanatikusaiból. Ezt a közéleti embertípust értelmiségileg utálni szokás, merthogy nem elég kifinomult, túlságosan földhözragadt, közönséges (balról), illetve kiszámíthatatlan, nehézkes és megbízhatatlan (jobbról). Tarlós gyakorta besorolhatatla- nul jobboldali, aki ráadásul a liberálisoktól érkezett. Ek­képpen ő már mindig a gyanús politikai alak kategóriájá­ba kerül. Szívós, ámde simulékonyság helyett nagyszájú és szúrós, ami a mai magyar (általában modern) politiká­ban halálos bűn. Tarlóst sokkal kevésbé tűrik politikai ol­dalának ádáz ellenfelei, mint a mögötte álló jól érthetően mindig fideszesen fideszeseket - az Orbán-embereket. Miért is? Mert ma nem kifizetődő egyenesnek, nyersnek, pr-mentesnek lenni, jobb a simaszájúság. (Egy Tarlós­gyöngyszem: Riporter: „Önről sokan mondják, hogy” ...Tarlós: „Nem sokan mondják ezt rólam, hanem kevesen, de azok sokszor”)­A Tarlós-ellenszenv hasonlít az egykori (és még máig ele­ven) Sólyom-ellenességhez. Vagy éppen Schiffer András oly divatos rühelléséhez. Mindig elviselhetőbb a másik ol­dal, mint tükörkép; őt értem, hisz magamat is érteni vélem. Aki kilép a két ellentétes, nagy politikai érzés országos vi­lágnézetéből, az elviselhetetlenebb a világosan megmutat­kozó ellenségnél. Ezért annyira idegesítő az orbánistának Ángyán József. És ezért fogja a most lelkes szoci pillanato­kon belül megutálni/lebolondozni/jobbikosozni az agrár­professzort, amint az önálló politikai útra lép, de nem az el­várt irányba. Ezért bírja a balos szekértáborlakó Róna Péter professzort éppen addig, amíg Orbán Viktor hozzá nem ér­téséről beszél - amint Bajnaiék devizahiteles felelősségét kezdi ostorozni ugyanő, már legfeljebb a másik sánc mö­gött tapsolnak, emitt bogaras különc lesz a tegnapi oráku­lumból. Ez a kényelmetlen igazságok kimondóinak sorsa. A szerző magyarországi publicista FIGYELŐ Egymillió euró Tőkéséknek Közel egymillió euró tá­mogatást kaptak magyar ál­lami cégektől a tavalyi kam­pányban az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) és az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) politikusai által frissen bejegyzett civil szer­vezetek. Érről a Transindex című erdélyi portál közölt tényfeltáró írást. Tőkés László az EMNT-nek elnöke, az EMNP-nek pedig védnö­ke. A Néppárt politikai tá­madásról beszél, mert az anyagot közlő kolozsvári portál Kelemen Hunor RM- DSZ-elnök tulajdonában van, az írás azonban egy nemzetközi projekt kereté­ben készült. Az összeállítás tételesen dokumentálva ál­lítja, hogy a Tőkés László nevével fémjelzett erdélyi politikai kezdeményezése­ket közvetett úton támogat­ja az Orbán-kormány. Az írás közli a konkrét támoga­tások összegét, és bemutatja az összefonódásokat a párt és a szervezetek, illetve az egyszerűsített honosításban a magyar kormány szerző­déses partnereként részt ve­vő ún. Demokrácia Közpon­tok között. Az EMNT által nemrég alapított civil szer­vezetek közvetlenül magyar minisztériumoktól vagy ma­gyar állami cégektől, példá­ul a Szerencsejáték Zrt.-től és a Magyar Villamosművek Zrt.-től kaptak pénzt. A cikk nyomán a román korrupció- ellenes ügyészséghez, a vá­lasztási hatósághoz és a hír­szerzéshez fordult az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) magyarországi finanszírozá­sának kivizsgálása érdeké­ben a a román kormánykoa­lícióban részt vevő Konzer­vatív Párt, Romániában ugyanis tilos a pártok külföl­di támogatása. „A Székely­föld autonómiájáért és Ro­mánia föderalizálásáért küz­dő párt hálózatát tulajdon­képpen a magyar állam fi­nanszírozza, közvetett csa­tornákon juttatva el a pén­zeket, megkerülve a tör­vényt” - áll a párt közlemé­nyében. (Transindex)

Next

/
Thumbnails
Contents