Új Szó, 2013. április (66. évfolyam, 76-100. szám)

2013-04-20 / 92. szám, szombat

8 Kultúra ÚJ SZÓ 2013. ÁPRILIS 20. www.ujszo.com RÖVIDEN Nyilvános próbák az NFG klubban Dunaszerdahely. Indul a Próbaterem projekt az NFG klubban; az első nyilvános próbát ma az April Weeps nevű atmoszférikus metál banda tartja. A dallamos métáit játszó helyi zenekar próbájával indul az új projekt, amely lényege, hogy csallóközi, friss vagy régebbi formációk mutatkozza­nak be egy-egy este a klubban. Az ezentúl havi rendszeres­séggel jelentkező estéken mindig más együttes próbájába pillanthat be a közönség, sőt, nem kizárt a ,jammelés”sem. Az April Weeps nyilvános próbája 20.30-kor kezdődik, a be­lépés ingyenes, (k) Mona Lisa hip-hop köntösben Párizs. A párizsi Louvre-ban őrzött világhírű festmény, a Mona Lisa mellett vette fel űj albumának egyik számát a Black Eyed Peas tagja, Will.i.am. Az amerikai hip-hopbanda énekese elmondta, a múzeum engedélyt adott neki, hogy Leonardo da Vinci festménye mellett játssza fel a dal gitárbe­tétjét. „Meg akartam ragadni annak a múzeumnak a hangu­latát, ahol a Mona Lisát őrzik” - fogalmazott Will.i.am, aki szerint izgalmas volt hajnali kettőkor végigszaladni a Louvre termein. A Smile Mona Lisa című szám a Willpower című lemezen jelenik meg a jövő héten. (MTI) Keanu Reeves rendez Los Angeles. Már dolgo­zik első rendezésén, a Man of Tai Chi című filmen Kea­nu Reeves. A filmsztár sze­repel is saját filmjében: go­nosz karaktert alakít, amire eddig nem sok lehetősége volt. A Man of Tai Chi egy fiatal harcművész történe­te, akit különleges képessé­gei komoly lehetőségekhez juttatnak, de egyben fáj­dalmas választások elé is ál­lítanak. A főszerepet Tiger Hu Chen alakítja, aki a Mátrix trilógiában dolgo­zott együtt Keanu Reeves- szel. Ebben a filmben a bonyolult és látványos harci jelene­tek koreográfiájáért Yuen Woo Ping felel, aki szintén dol­gozott a Mátrix-filmekben, de a Tigris és Sárkány című film harci jeleneteit is ő dolgozta ki. (cinematrix) Gábor Miklós-díj Gálffi Lászlónak Budapest. Gálffi László kapta idén a Gábor Miklós-díjat az Örkény Színház A vihar című előadásában, Prospero szerepé­ben nyújtott alakításáért. A díjat Vass Éva, a művész özvegye alapította 2001-ben a Gábor Miklós születésnapját megelőző egy év legjobb Shakespeare-alakításának díjazására. A díj bronz plakettje - egyik oldalán Shakespeare, a másikon Gábor Miklós arcképével - Vígh Tamás Kossuth-díjas szob­rászművész alkotása. A díjat évente Gábor Miklós születés­napján vagy ahhoz közeli időpontban adják át. (MTI) A Szép magyar beszéd verseny Győr. Százötven középiskolás részvételével tegnap Győrben megkezdődött a Szép magyar beszéd verseny Kár­pát-medencei döntője. A diákok a vetélkedés előtt megko­szorúzták Kazinczy Ferenc szobrát a rendezvényt évtizedek óta szervező Kazinczy Gimnáziumban. Magyarországról 123 gimnáziumi és szakközépiskolai diák, Kárpátaljáról, a Vajdaságból, Erdélyből és Szlovákiából pedig összesen 25 tanuló vetélkedik a Kazinczy-éremért. A döntősök szaba­don választott és kötelező szövegeket olvasnak fel a zsűri előtt, és nyelvészeti feladatsorokat oldanak meg. (MTI) Elmarad a Szutyok Komárom. A Komáromi Jókai Színház sajnálattal értesíti az érdeklődőket, hogy az április 27-re tervezett Szutyok című előadás (Pintér Béla és Társulata) érdeklődés hiánya miatt elmarad. Ajegyek visszaválthatók a színház pénztárában hét­főtől péntekig 9 -12 és 13 -15 óra között, valamint az előadá­sok kezdete előtt egy órával, (k) A dalai lámáért játszik a RHCP Chicago. A dalai lámáért ad koncertet a Red Hot Chüi Peppers (RHCP) május 11-én. A világhírű Los Angeles-i rockzenekar azon a portlandi környezetvédelmi csúcson lép fel, amelyen a száműzetésben élő tibeti vallási vezető is részt vesz. Mint írták, az esemény zenei része egyrészt örömteli ünnep kíván lenni, másrészt inspirációként szolgálhat a jövő nemzedékeinek bolygónk megóvására. (MTI/juk) (Képarchívum) Egy kortárs sikerdarab, a Magyar zombi a Komáromi Jókai Színház műsorán Fókuszban a kerti budi „Gáspárral baj van. Ki­tört rajta az önpusztító hajlam.” Bizony, ez az alaphelyzet, a kiinduló­pont, a rajtpozíció Nagy­ábrándon, egy alaposan vidéki helyszínen, a nagy magyar hótreál közepén. Negyvenes éveiben járó főhősünket, Gáspárt el- bocsájtották munkahe­lyéről, emiatt elvesztette életkedvét, és bezárkó­zott a kerti budiba. Ön- gyilkosságot tervez. JUHÁSZ KATALIN Az alaphelyzet tragédiát sej­tet. Pedig itt vérbő komédiáról van szó, méghozzá egy siker- darabról. Tasnádi István Ma­gyar zombija az utóbbi hét év­ben végigszántotta a régiót. Za­laegerszegen mutatták be, az­tán hatalmas sikerrel játszották a budapesti Örkény Színház­ban, Kecskeméten, Nyíregyhá­zán, Marosvásárhelyen Ko­lozsvárott, Győrött. Előadták egyetemisták és amatőr társu­latok. Nem túlzunk tehát, ha kimondjuk, hogy a kortárs ma­gyar kánon részévé vált ez a da­rab, Blondin Gáspár története, aki tizenkilenc éve él házasság­ban, de olyannyira besokall, hogy már inkább halni szeret­ne. Öngyilkos szándékának hamar híre megy, és neki kö­szönhetően a község, ahol évek óta nem történt semmi, most bekerülhet az esti híradóba. Tasnádi először prózába ön­tötte a történetet, Erdman Ön­gyilkosának magyar változatát. Az alapötletet bevallottan lop­ta, az orosz tragédiából viszont komédiát kerekített, méghozzá úgy, hogy az alcím „pszeudo- Moliére” lett. És valóban: a Mo- liére-féle verselés van itt kifor­dítva, újrahasznosítva. A Komáromi Jókai Színház elóadásűnak rendezője Bagó Bertalan, aki a zalaegerszegi ősbemutatót is jegyzi. Komá­Gáspár (Tóth Tibor) és a klozett-dívák (Kiss Gibbó Gábor felvétele) romban pesszimistább előadást kreált, állítja ő. És talán igaza van: a színészek tényleg nem játszanak rá Moliére-re. Leg­többször úgy mondják a pará­dés rímekkel teli, szellemes versezetet, mintha világéle­tükben így beszéltek volna. És ami természetesen hat, abból egy csapásra lehet paródia, ha a rendező és a színészek is úgy akarják. A versben fogalmazás pedig még tovább távolítja a valóság­tól a történetet. Tasnádi rímei legtöbbször szellemesek, a so­rok között ott bujkál a kis ma­gyar „hótreál”, felszínre azon­ban sose jut, mert a felszínen szórakoztatás folyik. „Szabad országban él. Ha rossz a kedve, haljon meg békén, ha azt szeretne”. Nincs is ezzel semmi baj. A színházban amúgy sem tudjuk megoldani a munkanélkülisé­get, a vidéki nihilt, a remény- vesztettséget, a kisemberek di­lemmáit. A Magyar zombi sze­replői egytől egyig közhelyes ka­rakterek. Olyanok, amüyennek egy pesti szerző elképzeli a vidé­kieket. Tasnádi viszont egy pil­lanatig sem állítja, hogy tudja, milyen a mai magyar vidék. így két legyet üt egy csapásra: dupla csavaros kliséparódiát alkot. Nehéz feladat ez a színészek számára, hiszen mindegyikük­nek egy-egy klisékarakterbe kell életet lehelnie. Ez sokuknak si­kerül (a főszereplő Tóth Tibor­nak, a feleségét játszó Bandor Évának, a számító szomszédot alakító Fabó Tibornak, a pol­gármestert játszó Méhes László­nak, a médiasztár bőrébe bújó Szabó Viktornak, Skronka Ti­bornak, a költőnek, Szabó Szvr- csek Anitának, a popdívának), páran viszont csak korrekt mó­don interpretálják a közhelye­ket. Ezzel sincs semmi baj, ebbe a darabba még ez is belefér. A szöveg ugyanis „mindent visz”. Egyik ámulatból a másik­ba esünk a parádés verselés hal­latán, ismét beleszeretünk a köl­tészetbe, elhisszük, hogy bármi kifejezhető a líra eszközeivel, még káromkodni, szentségelni is rímekben lehet csak igazán. A színészek számára viszont csap­dahelyzet ez, hiszen könnyen el­sodorhatja őket ez a hatalmas, rímes tűzijáték, azaz megvan a veszélye annak, hogy a közön­ség a szövegre figyel, nem pedig az alakításra. A komáromi társulat tagjai ügyesen kikerülték ezt a csap­dát. Természetes hangsúlyokkal mondják a szöveget. Nem játsszák túl a karaktereket. Nem akarnak mindenáron röhögtet- ni. Remek tempóérzékkel ada­golják a poénokat. Ezért mű­ködik kifogástalanul a második rész, a tévéshow, amelyben ko­runk médiavalóságából csinál monstre, kegyetlen paródiát a szerző. Halál egyenes adásban. A polgármesternek jól jön, hi­szen a figyelem a falura terelő­dik. A levitézlett popdívának is jól jön, hiszen, ha elhiteti a té­vénézőkkel, hogy Gáspár miat­ta lett öngyilkos, ismét címlapra kerülhet. Á költő a könyvkiadás sanyarú helyzetére szeretné felhívni a figyelmet. A zenei be­tétek (Dobrí Dániel szerzemé­nyei) pedig tovább darabolják a realitást. Sánta Borcsa jelmezei a szür­ke ötven árnyalatában „pom­páznak”, a díszlet pedig szimpa­tikusán minimál: egy hatalmas, túlstilizált kerti budi középen. A szerző nyilván Örkény István előtt is fejet kívánt hajtani. Ami­kor Méhes László leül Tóth Tibor mellé a budin, az olyan, mintha az őrnagy ülne le a besokallt Tót mellé.... A közélet es az irodalom viszonyának vizsgálata a legújabb szám egyik fontos célkitűzése Itt az áprilisi Irodalmi Szemle LAPAJÁNLÓ Az Irodalmi Szemle áprilisi száma kiemelt helyen foglalko­zik Roberto Bolanóval, a 2003-ban elhunyt chilei íróval, aki az utóbbi évtizedek latin­amerikai irodalmának megha­tározó alakja. Kertes Gábor műfordító Bolano három ver­sét, két novelláját és a szintén Bolano tollából származó Inf- rarealista kiáltványt ültette át magyarra Ovasható a blokkban egy inteijú is a költővel, amelyben többek között a for­radalomhoz és a közélethez fűződő viszonyáról is vall. Az áprilisi szám további vi­lágirodalmi kitekintést is kínál: Csehy Zoltán egy fiatal cseh költő, Aleš Kauer érzéki és egy­úttal végtelenül precíz verseit fordította magyarra, Varga Im­re pedig áttöltéseket közöl, a csipevé indiánoktól egész Mi­lan Rúfusig bóklászva be a köl­tészet tereit. Tóth László leg­újabb futamai a szerző alkotói környezetét egy térképész pon­tosságával vizsgáló dokumen­tumok: ezúttal Zalabai Zsig- mond és Kulcsár Ferenc kerül­nek figyelme középpontjába. Haklik Norbert Kabdebó Ta­más Danubius Danubia című folyamregényét vizsgálja, an­nak is egyedi narrációs viszo­nyait. Kabdebó Tamás Liv című novellája ezúttal nem a Duna- univerzumba, hanem Íror­szágba kalauzolja el az olvasót. A közélet és az irodalom vi­szonyának vizsgálata az áprilisi szám egyik fontos célkitűzése, a közelmúltban lezajlott iro­dalmi vita kapcsán is. Bru- tovszky Gabriella tanulmánya („Ha szívemből kolbászt töltenének...”) Kiss Judit Ág­nes költészetén keresztül köze­líti meg a témát, kitérve a 2012-ben megjelent Édes ha­zám című költészeti antológiá­ra és a kuruc költészet szerepé­re a mai magyar irodalomban. Tóth Lilla kritikája szintén az Édes hazám című antológiával foglalkozik. Soóky László a Komáromi Jókai Színház ün­nepi évadának fontos előadá­sát, a Martin Huba rendezte III. Richárdot elemzi Homokbuc­kák a rózsák háborúja környé­kén című írásában. Bedecs László kritikája Szá- szi Zoltán Kilátó című verses­kötetével, Németh Zoltán szö­vege pedig Hendi Péter Átszál­lás Zürichben című elbeszélés- kötetével foglalkozik. A lapszámot Pavol Trüben fiatal szlovák képzőművész il­lusztrálta, aki műveiben egy elegáns és kifinomult nyelven közelít meg súlyos morális di­lemmákat: alkotásain népirtá­sok, emberiségellenes bűn­tettek képei elevenednek meg; munkásságát Gyenes Gábor mutatja be. (szalzo)

Next

/
Thumbnails
Contents