Új Szó, 2013. április (66. évfolyam, 76-100. szám)
2013-04-09 / 82. szám, kedd
Történelmet írt a Bayern München! 12. oldal 2013. április 9., kedd, IX. évfolyam, 14. szám Tükör által homályosan t Mi aztán végképp nem panaszkodhatunk, kedves Olvasó. Sőt! Tulajdonképpen örülnünk kell, hogy a sors éppen Szlo- vákiát választotta ki számunkra lakóhelyül, mi pedig ennek okán egy végtelenül toleráns, nyitott szellemiségű, a nemzetiségek jogait minden téren elismerő, s azokat a legmesszebbmenőkig tiszteletben tartó ország megbecsült - többet mondok: egyenjogú! - állampolgárai lehetünk. (Halleluja, testvéreim, halleluja!) Amint arról az évek során mindannyian meggyőződhettünk, a zordon Kárpátok e vadregényes tájain még fotballszurkoló- nak lenni is egészen kellemes, mondhatni szívet melengető élmény. Elvégre sehol a világon nincs még egy olyan feddheteden, hamvas bőrű és szűzies erkölcsű labdarúgó-bajnokság, mint a mi nemzetközileg is elismert, a sportág legjelesebb képviselőit felvonultató, magasan képzett - többet mondok: világszínvonalú! - szakemberek által igazgatott, Corgoň Ligának nevezett professzionális versenyrendszerünk. A hétvégi mérkőzések általában kiváló hangulatban, zsúfolásig telt lelátók előtt zajlanak. Meccsnapokon a szurkolók fürtökben lógnak a stadion elé gördülő villamosokon, s kipirult arcukra van írva az izgatott várakozás öröme: égnek a vágytól, hogy végre élőben láthassák a hamisítadan - többet mondok: unikális! - szlovenszkói fütballvirtust. Az egész egy nagyszabású, kedélyes majálisra hasonlít, lobogó zászlókkal, konfettiesővel s néha harcias, néha pajkos (de sosem vulgáris!) rigmusokkal. A hivatalos meccsjegyzőkönyv szerint a legnépszerűbb klubnak számító, listavezető Slovan hazai mérkőzésére - a tekintélyes múltú, patinás Tatran Prešov ellen - nagypénteken 863-an (igen, nyolcszázhatvanhárman) váltottak jegyet, de ez kétségkívül durva sajtóhiba, rosszhiszemű elírás, ne is foglalkozzunk vele! Errefelé szerencsére nincsenek összevizelt, húgyszagú, tocsogós vécék, letört piszoárokkal és hiányzó mosdókkal; nincs rozsda, nincs törmelék, nincs málladozó vakolat, nincs kosz, nincs szutykos szék, nincsenek Hidert éltető pozsonyi neonácik, nincs poshadt sör, se pancsolt kofola. Mi van helyette? Gyors és gördülékeny beléptetés; csinos hostess-lányok a büfében; emberi hangon megszólaló, segítőkész - többet mondok: humánus! - biztonsági szolgálat; egyszóval: összkomfort. Aki már járt e kies ország EU-kompatíbilis stadionjaiban (megany- nyi architektúrái műremek!), az tudja, hogy a reklámszlogen nem hazudik: az élmény megfizetheteden. Talán mondanom sem kell, hogy a „korrupció” errefelé ismereden fogalom, olyannyira, hogy fel kell ütnünk az idegen szavak szótárát, ha tudni akarjuk, mit is jelent egyáltalán (1. romlottság, züllöttség; 2. megvesztegetés, pénzért vásárolt törvénytelen előny). A kifejezéssel csupán a célzott lejárató kampányt folytató, s irányunkban ellenséges érzülettel viseltető Transparency Internadonai éves jelentéseiben találkozhatunk, de nem tulajdonítunk különösebb jelentőséget neki, hiszen fotballunk - ezt a vak is láthatja! - úszta, mint a frissen hullott áprilisi hó; vezető posztokat betöltő funkcionáriusaink pedig szinte kivétel nélkül gazemberek igaz emberek. A napokban elhagyhatta a gerencséri (Hrnčiarovce nad Parnou) büntetés-végrehajtási intézetet Vladimír Wanke is, az egyetlen magas rangú fotballdsztviselő, akit korrupció vádjával elítéltek, s aki szabadulása napján a Plus jeden deň riporterének elárulta: semmi másra nem vágyik jobban, mint egy pohár hűtött whiskyre. Azzal, úgy hiszem, mindannyian tisztában vagyunk, hogy sem Wánke, sem más hivatalnok nem fogadott el (soha, semmilyen körülmények között) kenőpénzt vagy megvesztegetés céljából felajánlott, más jellegű anyagi jutattást - s ez nem csupán a mi meggyőződésünk, hanem a legnyilvánvalóbb nyilvánvalóság; evidencia. Kötelességünk e helyütt erélyesen elhatárolódni azoktól az aljas rágalmaktól is, amelyekkel Declan Hill kanadai oknyomozó újságíró illette - több más közép-európai bajnoksággal egyetemben - a Corgoň Ligát, tudniillik hogy a fogadási maffia keselyűinek könnyű prédájává vált. Valljuk be: már a felvetés is mulatságos. Akárcsak Milan Lešický egykori élvonalbeli futball- tréner véleménye, aki azt nyilatkozta a minap a SME napilapnak, hogy ha Szlovákiában mindazok kiszállnának a fociból, akik közvetve vagy közvetlenül érintettek a csalásokban, akkor legföljebb a gyerekek bajnokságát lehetne elindítani... Ezek a rágalmak ne tévesszenek meg bennünket. Ott voltunk az Europol listáján? Nem! Szerepeltünk a bochumi iratokban? Nem! Kutakodtak magándetektívek futballistáink laptopjában, klubvezetőink fiókjaiban, lehallgatták telefonbeszélgetéseiket? Nem! Indult-e nálunk legalább egy esetben nyomozás bundagyanús meccsek kapcsán az utóbbi tíz évben? Nem! Hát, erről van szó, kedves barátaim. Nincs nyomozás, mert nincs bűntény! S ha nincs bűntény, nincsenek — többet mondok: soha nem is voltak! - bűnösök. Tiszta udvar, rendes ház, amerre csak nézünk. Felemelő érzés ehhez a romlatlan, erényes futballközeghez tartozni, nem? Gazdag József
