Új Szó, 2013. március (66. évfolyam, 51-75. szám)
2013-03-05 / 54. szám, kedd
8 Kultúra ÚJ SZÓ 2013. AAÁRC1US 5. www.ujszo.com Festett-e Munkácsy ártatlan lányt ölő zsidókat? Vita a Vérvád körül A hallgatók a szellemes szövegelésre szavaztak, a kritikusok a rock and roll sötét oldalát szeretik „Jófejek” a rádióból A Puding Pani Elvisovej tagjai köszönik (SITA-felvétel) ÖSSZEÁLLÍTÁS Budapest. A közelmúltban előkerült Vérvád című festmény a Magyar Nemzeti Galéria főmuzeológusa, Bellák gá- bor szerint nem Munkácsy Mihály alkotása. A kép az európai kultúra egyik legsötétebb babonáját idézi: zsidók ölnek ártatlan lányt rituális okból. Az Index.hu azt írta, a nagy méretű, szignó nélküli kép tulajdonosa tavaly engedélyezte Jeffrey Taylor művészettörténésznek és Végvári Zsófiának, a Komplex Festményvizsgálati Labor vezetőjének, hogy Londonban vizsgálatokat végezzenek a vásznon. A két szakember szerint a festékanalízis azt valószínűsíti, hogy a kép 1882 és 1887 között készült, egy időben az úgynevezett tiszaeszlári vérváddal. Végvári Zsófia emellett esztétikai és stilisztikai alapon is megfeleltetéseket talált a kor Mun- kácsy-képei és a Vérvád között, így Munkácsy Mihálynak tulajdonítja a festményt. ,A képnek semmi köze Munkácsyhoz” - állítja ezzel szemben Bellák Gábor. A művészettörténész szerint a fotók alapján is teljes biztonsággal megállapítható, hogy ez nem Munkácsy festői stílusa, és és szellemiségében is idegen tőle, ahogy a kor más ismert magyar festőitől is, így feltehetően külföldi művész alkotása. „Nem tudom elképzelni, hogy ennyire közvetlenül, pro- pagandisztikusan negatív su- galmazású képek készültek volna Magyarországon” - jegyezte meg, hozzátéve: a vérvád körüli hisztériára már az 1880-as években sem volt fogékony a műveltebb közönség, és komoly művészek sem foglalkoztak a témával, „főleg nem Munkácsy, aki Párizsban élt”. Bellák Gábor nem tartotta meggyőzőnek a Végvári Zsófia által Munkácsy szerzősége mellett felhozott érveket sem, hiszen a magyar mesteren kívül számos korabeli alkotó is festett Krisztus-képeket zsidó mellék- alakokkal, ahogy a festékanalízis is csak a keletkezés időszakáról mond valamit. A Nemzeti Galéria főmüzeológusa elárulta: azok a Munkácsy-kutatók, akikkel beszélt a képről, szintén teljes biztonsággal állítják, hogy a Vérvád nem a magyar festőtől származik. Molnos Péter művészettörténész úgy véli, a mű inkább egy Európában kevéssé ismert, jó kezű, akadémikus stílusban alkotó orosz festő munkája lehet. (Index.hu/MTI) Vasárnap este kiosztották a közszolgálati rádió „haladó” könnyűzenére szakosodott csatornája, aRádio_FM által alapított Radio_Head díjakat. Az ötödik évben megrendezett verseny során az interneten lehetett szavazni az év albumára, az év dalára, a legjobb újoncra és a legjobb koncertfellépőre. Emellett egy 15 tagú zsűri döntött arról, melyik legyen az év albuma. JUHÁSZ KATALIN A szakma és a közönség véleménye megoszlott: a hallgatók a társadalmi problémákra érzékeny szövegeiről ismert Vec művésznéven jegyzett rapper, Branislav Kováé harmadik albumát (Stereo Farbo Slepo) hozták ki győztesnek. Ez a lemez egyébként hat kategóriában kapott jelölést, és a legjobb hiphop-rap-R'n'B albumként is győzött. A kritikusok viszont a Tomáš Sloboda & Sounds Like This Chobotnica című lemezét találták a tavalyi év legjobbjának, tehát a szellemes szövegelés helyett a rock and roll sötét oldalára szavaztak. A hazai hiphop-mezőny jelenlegi legelismertett szerzőelőadója, Vec egyébként az egyetlen, aki két díjat is kapott az idei gálán. Az év újonca a várakozásoknak megfelelően a Noisecut és a Got Blue Balls tagjaiból összeállt Zlokot nevű „szupergrupp” lett, a Billy Barman zenekar Strmá voda című száma pedig a legjobb hazai dalnak járó díjat kapta meg. Ez a formáció nem először győzött ezen a versenyen, a közönség és a szakma egyaránt kedveli őket. A legjobb koncertzenekar díját már a harmadik egymást követő évben nyerte a Puding Pani Elvisovej, a díjat átvevő billentyűs, Pino meg is jegyezte, hogy nem számítottak újabb díjra, és hogy rajtuk kívül is vannak jó koncertzenekarok kis hazánkban. A világzene-kategóriában a Pressburger Klezmer Band lett a győztes. Ez a hosszú évek óta sikeresen működő zenekar tavaly októberben jelentette meg legújabb, Tants mit mir című albumát, amelyről két dal is „sláger” lett a Rádio_FM- nek köszönhetően. A szlovák közszolgálati televízió tavaly még egyenes adásban közvetítette a Radio_Head díjkiosztót, idén azohban nem folytatta ezt a projektet, talán a tavalyi szervezetlen, amatőr, szakmai felkészületlenségről tanúskodó adást ért kritikák hatására léptek vissza. így csak a Rádio_FM hallgatói, illetve az internetes MeToo tévé nézői követhették élőben a pozsonyi MMC klubban zajló eseményeket, például a Vetroplach, a Hex, a Purist, a Swan Bride, a Družina, a Karpatské chrbáty, a Para, a Longital, a Korben Dallas és a Nvmeri fellépését. Ez utóbbi zenekar neve sokak számára ismeretlenül csenghet, nos, ők a The Uniques „alegysége”, a tagok kissé el- vontabb stílusban csinálnak valami hasonlót, mint anyazenekarukban. Ezen felsorolás alapján (is) érezhető lehet az a pezsgés, amely a hazai rétegzenékre mostanában jellemző. Nívós, eredeti, izgalmas produkciók születnek, amelyek szerencsére a közszolgálati rádióban is teret kapnak. Sőt talán azt is megkockáztathatjuk, hogy a Rádio_FM nélkül a nagyközönség nem is ismerhette volna meg ezeket az előadókat és zenekarokat. Az Ink Midget néven működő fiatal producer például vélhetően nekik köszönheti győzelmét az elektronikus zenei kategóriában, amelyet tavaly is ő nyert meg a Pjoni & Ink Midget duó tagjaként. Idén a Re-Leave. című szólólemezével tarolt, a díjjal járó 2500 eurón pedig új számítógépet akar vásárolni, hogy a jövőben még jobb hangzást tudjon elérni. A fémesebb hangzás hívei természetesen a Hard & Heavy kategória eredményhirdetését várták leginkább, amelyet a kassai Obliterate zenekar nyert Su- perboring című, egyáltalán nem „szuperunalmas” albumáért. Amint azt sejteni lehetett, az életműdíjat a tavaly autóbalesetben elhunyt Bety K. Majer- níková kapta posthumus. A Noisecut énekesnője több művészeti ágban is alkotott maradandót, például képzőművészként és színésznőként is (szerepel például Prikler Mátyás Köszönöm, jól című, nemrég bemutatott filmjében), és hazánkban elsőként szerzett doktori címet ékszerkészítésből. Nem mellesleg ő tervezte a RadioJHead Awards rádiófejű emberkét ábrázoló szobrocskáit is, amelyeket évről évre kiosztanak az arra érdemeseknek. Érdemes odafigyelni az idei győztesekre, sőt valamennyi jelöltre, és érdemes rendszeresen hallgatni az említett rádiócsatornát. Mert a Rádio_FM a kereskedelmi csatornákon éjjelnappal bömbölő „műanyag” popslágerek helyett minőségi könnyűzenét sugároz, tematikus adásaikból pedig a világzene, a dzsessz, az elektronikus zene, sőt a környező országok legizgalmasabb előadói is meg- ismerhetőek. Összecsaptak a szakértők a kép miatt (Fotó: index.hu) Nem magyar? Budapest. Hatvanöt ismert magyar zenész nyilatkozatban tiltakozott a magyar zeneműnek a médiatörvényben szereplő definíciója miatt. Jelenleg ugyanis nem számít magyar műnek a magyar szerző által írt, ám más nyelven előadott szerzemény. A törvény alapján tehát magyar mű az, amelynek előadási nyelve magyar. Mivel a közrádiók műsorát úgy kell összeállítani, hogy a dalok minimum 50 százaléka magyar mű legyen, azok járnak rosszul, akik angolul énekelnek, például a pop- és dzsesszelő- adók. Ázenészekértelmet- lennek tartják ezt a szabályozást és változtatást sürgetnek. A nyilatkozat aláírói között van Bomai Tibor, Bródy János, Dés László, Harcsa Veronika, Kiss Tibor, Lovasi András, Másik János, Müller Péter Sziámi, SzalókiÁgi ésPéterfy Bori is. (MTI/juk) Járómé Enrico rendező francia vígjátéka könnyű, szórakoztató mese, mégis több elgondolkodtató kérdéssel szembesít Paulette, a drogkonyhatündér TALLÓSl BÉLA Önfeledt szórakozást és ki- kapcsolódást kínál ez a vígjáték, amely fura drogügyietekről sző remek karakterekre és bő cselekményre építő mesét. Paulette, az idős hölgy félje elvesztése után szűkösen él 600 eurós nyugdíjából, lakbérre nem futja, különféle „élelmi- szer-likvidálási akciók” során konténerekből szerzi be mindennapi betevőjét. Veje rendőr, akivel egy baja van, fekete, és Paulette nem szereti a feketéket. Ezt fekete gyóntatópapjának is megvallja. Unokájára, az édes félvér kisfiúra sem hajlandó vigyázni. S amikor mégis nála marad, mindent megtesz, hogy a fiúcska rosszul érezze magát. S ahogy megkérdezi a nagyanyját, hogy miért nem szereti őt, az kertelés nélkül a szemébe mondja: azért, mert fekete vagy. A végén természetesen minden jóra fordul..., de addig. Paulette egy utcai drogüzletelés szemtanúja lesz, s addigaddig hányja-veti a látottakat magában, hogy úgy dönt, felcsap dílemek. Már eddig a pontig is számos vígjátéki helyzetben remekelt habókos öreg hölgyként, ám innentől kezdve, ahogy beállít a helyi keresztapához, s elszegődik terjesztőnek, jobbnál jobb helyzetekkel szembesíti a film. Csak annyit még a cselekményből, hogy Paulette-tel társulnak nyugdíjas barátnői (valamennyi „ennivaló” vígjátéki karakter), és közös erővel sütni és teijeszteni kezdik a drogos cukrásztermékeket. Oly jól FILMKOCKA Paulette * Szlovák cím: Hašišbaba ■ Színes, francia film, 2012 ■ Rendező; Jéröme Enrico « Szereplők: Bernadette Lafont (Paulette), Betty Bayen, Lionnel Astier, Frangoise Bertin, Brigitte Boucher, Fabrice Colson megy az üzlet, hogy Paulette a fő (orosz) keresztapával készül társulni. Az orosz főnök azonban azt akarja, hogy Paulette és asszonycsapata iskolákban terítsék a cukrásztermékeiket. Bár Paulette nyugdíjas nőtársaival együtt élvezi a dílerkedés- sel megteremtett luxust, megretten. Felméri, hogy orosz főnöke olyan korú gyerekeknek szánja a drogot, mint az ő fekete unokája. S itt megálljt parancsol magának és hölgytársainak. Megenyhül az unokája iránt, és minden jóra fordul. Ebben azonban része van fekete rendőr vejének is, aki, mit sem sejtve Paulette ténykedéséről, folyton a nyomában van - ez is pazar vígjátéki szituációk forrása. Semmit sem kell komolyan venni ebben a filmben, bár eléggé elgonolkoztat magatartásformáinkról. Nem kell elmélázni azon sem, hogy esetleg nem a drogfogyasztás malmára hajtja-e a vizet. Miheztartás végett mindent a helyes mederbe A megszelídült nagymama, Paulette, miután megbékél fekete unokájával (Fotó: Continentalfilm) terelnek a folyamatos megoldások. Jellemrajzot sem kell számon kérni a filmtől. Felesleges lenne magyarázatot keresni arra, hogy Paulette karaktere mehet-e és miért mehet üyen radikális változásokon keresztül. Elég annyi, hogy változásai a fordulatos, sok élvezhető epizódra építő vígjátéki mesét szolgálják. Üdítően ható, fűszeres francia vígjátéki íz ez a film a hollywoodi áradatban. S hogy az idős színésznők mennyire élvezik a játékot, az külön élmény.
