Új Szó, 2013. március (66. évfolyam, 51-75. szám)
2013-03-05 / 54. szám, kedd
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2013. MÁRCIUS 5. Vélemény És háttér 7 Jelenleg az SDKÚ a teljes meghasonulás szélén áll, és ennek pont Žitňanská és Beblavý az oka Belső romlás Az már senki számára nem számít meglepetésnek, hogy a jobboldal jobban elaprózódik, mint egy népes család telke az örökösök között, de az egyszeri politika iránt érdeklődő megfigyelő számára is érdekes lehet, mennyire elmosódnak az erkölcsi határ ok a politikusok között. Az SDKÚ-ban felgyülemlő feszültségek odáig fajultak, hogy gyakorlatilag háborúznak egymással a vezető személyiségek, miközben a párt formálisan azért még létezik. TOKÁR GÉZA Az egykor első számú jobboldali alakulat problémái még a választások előtt kezdődtek az egyetlen hiteles arc, de valójában hátország nélküli, kívülállónak számító Iveta Radičová kigolyózásával a hatalmi körökből. Később a Gorilla-botrány miatt a párt arculatát nagyban meghatározó erős emberek, Mikuláš Dzurinda és Ivan Mikloš szorultak háttérbe. Egy (szlovák viszonylatban szinte példátlan) szabad versenyt hozó elnökválasztás után Pavol Frešo vette át a párt vezetését, de mire az elemzők kimutathatták volna, milyen károkat okozhat az SDKU-nak a népies-populista vonalra ráerősítő új elnök, már a sikertelen jelölt, Lucia Žitňanská további sorsának fejtegetésével foglalkozott a sajtó. Jelenleg az SDKÚ a teljes meghasonulás szélén áll, és ennek pont - az egyébként a békesség és pártegység kedvéért frakcióvezetővé választott - Žitňanská, valamint Miroslav Beblavý az oka. A két politikus a Szlovákiát alkotjuk elnevezésű kezdeményezéssel turnézza körbe az országot, amivel nem lenne baj akkor, ha saját pártjukat valamilyen, legalább szimbolikus formában bevonnák az ötletgyűjtésbe. Nem így történt, semmi sem utal arra, hogy itt egyébként a párt két prominens személyisége ötletei - a találkozókra ráadásul más pártokhoz közeli személyek vagy külön- utas gondolkodók járnak. A párt szűkebb vezetése így teljes joggal dühös a különcködőkre. Žitňanskáék sorsa heteken belül eldől, addig viszont semmilyen formában nem lehet egységes SDKÚ-ról beszélni. Furcsa ilyet leírni, de az SDKÚ jövőjének rövid távon mindenképp a szigor és a Žitňanskáéktól való megválás tenne jót, ugyanis együttműködésre nem hajlandó kü- lönutasokkal a pártban túlságosan is beszűkülnek a vezetés lehetőségei. Ez a megosztottság márpedig nemcsak Frešóék, hanem az egész ellenzék számára is problémát jelent. Például az elnökválasztás ügyében, hiszen egyre sürgetőbbé válik egy közös jelölt megnevezése, legalább a Népi Platformon belül. Vicces fejlemény, hogy az SDKÚ hivatalos ajánlása továbbra is a pártra leginkább neheztelő Iveta Radičovára vonatkozik, aki Angliáig menekült a szlovákiai politikai viszonyok elől. Egy alternatív jelölt, Peter Šťastný neve pedig úgy lett bedobva a köztudatba, hogy arról a képviselők egy része, beleértve Frešót és Žitňanskát sem tudott - tovább fokozva a párton belüli káoszt. Ami a Szlovákiát alkotjuk kezdeményezést illeti, egy ötletbörze önmagában semmilyen jelentőséggel nem bír, ráadásul az érdekérvényesítési esélye is minimális: nincs mögötte közvetlen politikai hátszél, csak rengeteg ellenség és rosszakaró. Ilyen körülmények között egy út áll Žitňanská és Beblavý előtt, a politikába való közvetlen beleszólás - pártként, esetleg egy párthoz hozzácsapódó mozgalomként, eszmei irányzatként. Ami nagy valószínűséggel nem az SDKÚ lesz. Megfőzöm, ha eltalálja, miből készült ez a kacsacomb... (Peter Gossónyi karikatúrája) A gazdasági problémák mellett egyre többet hallani etnikai konfliktusokról Kínai jövőkép dunai szemszögből HORBULÁK ZSOLT Kína gazdasága dübörög. Mára már hozzászoktunk a keleti szuperhatalom 8-9%-os gazdasági növekedéséhez, ezért nagyon sokan benne látják a világgazdaság motorját. Akik jobban ismerik az országot, tudják, hogy ott sem minden fenékig tejfel, a fellendülés komoly aránytalanságokat rejt magában. Ha a kínai lufi kipukkad, meghatványozza jelenlegi gazdasági gondjaikat. Mindezek ellenére nincs okunk az ördögöt a falra festeni, hiszen Kína egyelőre minden gazdasági gondját ügyesen menedzseli. A gazdasági problémák mellett azonban egyre többet hallani etnikai konfliktusokról. Mivel a nyugati világ Kínát több-kevesebb megalapozottsággal még mindig fejlődő országnak tartja, ezekre a hírekre kevésbé figyel oda. Legfeljebb csak az emberjogi szervezetek kapják fel a fejüket, de ők is inkább a demokrácia általános alacsony szintje miatt aggódnak, nem pedig a nemzeti elnyomás miatt. Mi, itt a Kárpátmedencében, azért jobban érzékeljük a különbséget. Jól tudjuk, hogy egy ország lehet teljes értékű demokrácia, miközben nemzeti kisebbségei identitásának megőrzéséért semmit sem tesz, lásd Franciaország példáját. Kína azonban más. Egy soknemzetiségű ország, amely kulturális fölényének, de nem kevésbé a történelmi szerencsének köszönhetően magához csatolta a szomszédos népeket, sőt, több esetben még korábbi hódító szállásterületeit is elfoglalta. Csupán Kelet-In- dokína és Mongólia fele volt képes kiszakadni a birodalomból. Ám egyre több a nyilvános öngyilkosság az országban. Noha olyan híreket is hallani, hogy a nyilvános öngyilkosságok mögött szekták állnak, az önégetés mégis elkeseredett és igen fájdalmas módja a tiltakozásnak, amely tragédiája mellett mégis békés, hiszen nem tör mások életére, miközben hihetetlen elszántságra utal. Mi, magyarok, megtanultuk, hogy a nemzetiségi ellentétek egy birodalmat is szét tudnak feszíteni. Lehet ugyan arról beszélni, hogy néhány évtized múlva Kína veszi át az Egyesült Államok szerepét, a világ azonban ritkán követi a sok elemző által használt „ha a trendek így folytatódnak” formulát. A kínai államra és társadalomra, ebből következően a kínai gazdaságra számos olyan veszély leselkedik, amelyet a konkrét problémára nem érzékeny szemlélő észre sem vesz. Még ha Kína igazán meggazdagodna, a peremvidékeken nem lesz képes sanghaji életszínvonalat biztosítani. Az államhatárok változása még Európában sem fejeződött be, Ázsia is folyamatosan átalakul. Könnyen előfordulhat, hogy évtizedek múlva egy kisebb Kínát látunk majd a térképeken. KOMMENTÁR Tájékoztatási hiány NAGYANDRÁS A tegnapi nap egyik legérdekesebb híre volt, hogy egy csaló megpróbált bejutni a pápaválasztó konklávé előtti püspöki konferenciára a Vatikánban. A szemfüles őrök állítólag a túl rövid püspöki palást alapján fülelték le az álpüspököt, de az eset pontos magyarázatával egyelőre még adósok maradtak. Ez a kicsit bugyutának tűnő történet is rámutat arra, hogy XVI. Benedek lemondása miatt óriási információs éhség alakult ki a vatikáni történések kapcsán. Bár a katolikus egyház befolyása egyre csökken a világban, azért a mai napig az egyik legfontosabb, s talán a legkiteijedtebb hálózattal rendelkező szervezet a világon, melynek vezetői magát a hálózatot nagyon sok mindenre használhatják fel és ki egyaránt. Az elmúlt években felszínre került szexuális botrányai vagy a tisztázatlan pénzügyi machinációk mind arra mutattak rá, hogy a katolikus egyházban is léteznek ugyanúgy hibák, mint bármüyen más szervezetben, sőt méreténél fogva ez szinte elvárható is volt, ám az egyház eddig ezeket inkább elhallgatta, mint tisztázta volna. Bár XVI. Benedek több 21. századi kommunikációs vívmányt is kipróbált, hiszen volt Twitter-oldala, láttunk a kezében tabletet is, maga az egyház nem készült fel a kommunikációs váltásra. Ma már szinte semmit sem lehet úgy elhallgatni, ahogy azt évekkel ezelőtt megtehették, s ma egy utolsó falusi történet egy esetleges megrontásról az internet segítségével pillanatok alatt jut el a világ minden pontjára. A katolikus egyház korábban évtizedekig takargatott titkai így szép lassan a felszínre kerülnek. Nagyon sok ügy vár még magyarázatra, mert bizonyára Be- zák-püspök esete sem egyedi. Ám ezekkel valahogy még adós maradt a Vatikán. Ha a pápa személye körül kialakult burokról lehántjuk a vallási áhítat rétegét, egy óriási, évszázadok óta működő vállalat vezetőjét találjuk, akinek végső soron vállalnia kellene a felelősséget minden beosztottjának hibájáért. Ezt a felelősséget remekül ábrázolja Nanni Moretti 2011-ben készített Habemus pápám című filmje, melyben a frissen megválasztott pápa egyszerűen képtelen feldogozni a konklávé által ráruházott feladat súlyát, mert végső soron ő is csak ember. Valószínűleg sosem fog pontosan kiderülni, miért mondott le XVI. Benedek, ahogy az sem, mit is tartalmaz pontosan a Jozef Tomko püspök nevével is fémjelzett dokumentum, de szinte mindenki biztos lehet abban, hogy a két dolognak komoly köze van egymáshoz. A mai világban már senki, még a pápa sem engedheti meg magának igazán, hogy egy üyen döntést magyarázat nélkül hagyjon, s egyre valószínűbb, hogy a súlyos információk terhe volt már vállalhatatlan a pápa számára. Csak reménykedni lehet abban, hogy a katolikus egyház vezetői érzik ezt a kommunikációs űrt, és az új pápa megválasztása után megpróbálják olvashatóbbá tenni a római katolikus egyházat. Mert mindenki követ el hibákat, de a legrosszabb, ha nem ismerjük el őket. FIGYELŐ Felségárulással vádolják Klaust Felségárulással vádolja Václav Klaus államfőt a cseh parlament felsőháza, a szenátus, s ennek kivizsgálására beadvánnyal fordul az alkotmánybírósághoz. Az erről szóló határozat elfogadását a 81 tagú felsőház rendkívüli, zárt ajtók mögött megtartott ülésén hétfőn délután 38 szenátor támogatta, míg 30 szenátor ellene szavazott. A Cseh Köztársaság történetében ez az első eset, hogy az államfőt hivatalosan felségárulással vádolják. A döntés oka, hogy a felsőháznak nem tetszik az államfő rendkívül széles körű újévi közkegyelme, valamint hogy a mai napig nem írta alá a Lisszaboni Szerződés kiegészítését az európai mentőövről, és nem volt hajlandó időben kinevezni új alkotmánybírákat, amivel veszélyeztette a testület működését. A hatályos törvények szerint felségárulásnak az számít, ha a köztársasági elnök az ország szuverenitása, területi épsége, valamint demokratikus rendje ellenében cselekszik. Ha a vádat az alkotmánybíróság megalapozottnak találja és elismeri, az államfő elveszíti tisztségét s jogosultságát, hogy erre a tisztségre újra jelöltesse magát. Az elítélt államfő emellett elveszíti jogosultságát fizetésére és minden járadékára. A politikusok eredetileg hazaárulást emlegettek, de később kiderült, hogy ez a fogalom az egyszerű polgárokra vonatkozik. Államfő esetében a cseh jogszabályok szerint felségárulásról van szó. Václav Klaus második ötéves mandátuma csütörtökönjár le. (kokes)
