Új Szó, 2013. március (66. évfolyam, 51-75. szám)

2013-03-04 / 53. szám, hétfő

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2013. MÁRCIUS 4. Közélet 3 „Egyszerűen általánosítottam, s azt mondtam, hogy ez nem tetszik"; „Nagyon sajnálom, ha a kisebbségek ezt a helyzet általánosításaként fogták fel" Robert Fico: sajnálom, ha másként értelmezték A kormányfő múlt keddi, a Matica slovenská ren­dezvényén elhangzott szavai nagy port kavar­tak. Robert Fico minisz­terelnök a témában ex­kluzív interjút adott az Új Szónak. MÓZES SZABOLCS VERES ISTVÁN Az a tény, hogy ilyen gyor­san interjút kaptunk öntől, azt mutatja, hogy kedden hi­bát követett el. Helyes az in­terpretációnk? Nem. Azért adtam ilyen gyorsan interjút, mert nagyon fontosnak tartom Szlovákia kisebbségekhez fűződő viszo­nyát. Ugyanúgy fontosnak tar­tom a jó kapcsolatok fenntar­tását Magyarországgal. To­vábbra is azt állítom, hogy 2012 áprilisa óta, amikor megalakult az új kormány, fontos lépéseket tettünk a ki­sebbségek - főként a legna­gyobb, a magyar - ügyében. Precedens nélküli, hogy az el­lenzék kisebbségi kormány- biztosi posztot kapott. Egy el­lenzéki politikus ül a kor­mányhivatalban, de én nagyra értékelem az együttműködést vele - még ha néha nagyon komplikált is. Örülök neki, hogy a romaügyi biztosi hiva­talt is ellenzéki politikus veze­ti. 2012 áprilisában elmond­tuk, hogy a kisebbségi jogok­ban maradnia kell a status quónak, és amint látják, sem­milyen lépést nem tettünk, amely ezt megsértené. Pont fordítva. Nem tudom, tudato- sítják-e, ám a népszámlálás után néhány községet töröl­hettünk voína a kisebbségi nyelvhasználatot bebiztosító listáról, mert a 20 százalékos határ alá esett ott a magyarság aránya... ... 15 százalék a módosított törvény alapján. Igen, a 15 százalékos alá. Ebben az esetben is toleráns szeretnék lenni és nem fesze­getni ezt a kérdést. Valami másra szeretnék rámutatni. Csütörtökön, amikor Duna- szerdahelyen a nőnapon részt vettem - ahol, mellesleg, telt terem volt -, a szélsőségesek már ott álltak az épület előtt... ...keddi kijelentései után csodálkozik ezen? Befejezném a gondolatot. Mintha valakit zavarna, hogy itt nyugalom van. Orbán Vik­torral olyan jó kapcsolatot tar­tok, nem parázslik a hangulat köztünk. Kötöttünk egy gent­lemani egyezséget, ezt eddig sikerült betartani, s nagyon örülök neki, hogy rövid időn belül hivatalos látogatást te­szek Budapesten. Ezt a látoga­tást nagyon fontosnak tartom. Azt sajnálom a leginkább, hogy egyesek arra várnak, hogy felpattanhassanak, s a mečiari időkhöz való visszaté­résről beszélhessenek. Csak az ürügyre várnak. Továbbra is állítom, hogy egy olyan kor­mány élén állok, amely min­dent meg kíván tenni azért, hogy a kisebbségek jól érezzék magukat. Mindent megteszek azért, hogy jók legyenek a Ma­gyarországgal való kapcsola­tok. Ami pedig a kijelentései­met illeti, amelyeket értelmet­lenül nyomban úgy használtak fel, mintha puskaporosak len­nének: a Matica slovenská ak­cióján egy konkrét esetre rea­gáltam. Nem vagyok pletykás vénasszony, és a nyilvános ta­lálkozókon nem pletykálok ar­ról, hogy egy konkrét kisebb­ség konkrét projektjének fi­nanszírozása ügyében mi tör­tént. Egyszerűen általánosítot­tam, s azt mondtam, hogy ez nem tetszik. Elvárom, hogy ha konfliktusos helyzet áll elő, azt másképp oldják meg, mint ahogy meg akarták oldani azok, akik ezt okozták. Én va­lóban sajnálom, ha a nemzeti kisebbségek ezt magukra ér­tették, és úgy érzik, hogy ez egy átgondolt támadás volt el­lenük. Nem ezt akartam. Egy konkrét esetet írtam le általá­nosságban véve, és sajnálom, ha ezt másképp értelmezték. Csodálkozik, hogy ilyen reakciók érkeztek? Idézném önt: „Azt kívánom, hogy le­gyen vége a kisebbségi jo­gokkal való zsarolásnak, és mindegy, hogy a roma ki­sebbségről, a más irányult- ságúakról, a nézetükkel ki­sebbségben lévőkről vagy az etnikai kisebbségekről van szó.” Ha egy konkrét esetről lenne szó, akkor másként hangzott volna mindez. így egyértelmű, mit mondott: önt vagy a kormányát a ki­sebbségek zsarolják, bele­értve a magyarokat is. Ismétlem, nem vagyok pletykás vénasszony. Egy konkrét esetről beszéltem, és nagyon sajnálom, ha a nemzeti kisebbségek ezt a helyzet álta­lánosításaként fogták fel. Ne­kem az az elsődleges érdekem, hogy nyugalom legyen az or­szágban. Sok dolgunk van, tíz fronton harcolunk egyszerre. Az az érdekem, hogy az embe­reket ne terheljük nemzetiségi, államjogi kérdésekkel. „Divattá vált, hogy a ki­sebbségek részéről főként követelődzés tanúi vagyunk, ám mintha az állammal szemben semmiféle kötele­zettségek nem lennének.” Konkrétan mire gondolt? Arra a konkrét esetre gon­doltam, amely nagyon fel­bosszantott. Olyan államban lakunk, ahol együtt élnek a szlovákok és a nemzeti kisebb­ségek tagjai. Reakcióm arra a konkrét esetre vonatkozott, pontosan körbeírva azokat a jelenségeket, amelyek megje­lentek. Elutasítom, hogy ezt úgy lássuk, mintha mindenki­re vonatkozna. Ez egy konkrét eset volt, és sajnálom, ha vala­ki ezt másként értelmezte. De ön általánosított. Nem utalt rá, hogy konkrét esetről lenne szó. Ismétlem, nem akartam részletezni azt az esetet. Ha ez így van, ahogy állítja, nem kellett volna más szava­kat választania? Úgy érzem, egyesek csak egy olyan kijelentésre vártak, ami a kezükre játszott. Mi a fontos? Egy általános kijelentés, amely egy konkrét esetet írt le, vagy a kormány 2012 áprilisától tett konkrét lépései? Ki gondolta volna, hogy ilyen jó lesz a kommunikációnk Orbán Vik­torral? Hasonlóképpen parla­menti szinten is jó az országa­ink közötti kapcsolat. Ne keres­sünk mindenáron ürügyeket! Pont fordítva: ha van egy félre­értés, amiről ismét elmondha­tom, hogy sajnálom, ha valaki így fogta fel... ...merthogy mindenki így fogta fel, nem csak mi. Áz összes kisebbség. Az ön kije­lentései egyértelműek vol­tak, másként nem lehetett őket értelmezni. Mindenkinek joga van rea­gálnia az én kijelentéseimre, végtére is közszereplő vagyok. Engem inkább az aggaszt, hogy szélsőséges erők jelentek meg csütörtökön Dunaszer- dahelyen. Ne adjunk nekik ürügyet. Ezért adom ezt az in­terjút is, mert nekem erre nincs szükségem. Garantá­lom, hogy ilyen szellemben fogunk a továbbiakban is cse­lekedni. Képzelje el, hogy Brüsszel­ből egy uniós vezető azt mondaná: a szlovákokkal problémák vannak, mert ilyenek és olyanok. Aztán egy héttel később azzal magya­rázná ezt, hogy ő csak egy konkrét ügyre gondolt. Ilyen esetben igyekeznék ki­deríteni, mi állt az általános jellegű kijelentései mögött. Nem akar bocsánatot kér­ni azoktól a polgároktól, akiket kijelentéseivel meg­bántott? Azt mondtam, hogy sajná­lom, ha félreértették. Egy konkrét esetről beszéltem, ez az a kijelentés, amit idézhetnek tőlem. Tehát nem látja úgy, hogy pl. a magyar kisebbség zsa­rolja a kormányt? Nem zsa­rolja a kormányt? Nagyon pontosan fogalmaz­tam az előbb. Konkrétan: a magyar ki­sebbség nem zsarolja önt? Nagyon jó kapcsolatot ápo­lok a kisebbségi biztossal, a magyar pártok politikusaival is normális kapcsolatot tartok fenn. Nem szeretnék olyan kije­lentéseket tenni, melyekkel va­laki esetleg visszaélne. Pont azért kérdezzük, hogy a magyarok zsarolják-e vagy sem a kormányt? En egy konkrét esetről be­széltem. Nagyon örülök, ha a szlovákok és a magyarok együttélése üyen jó szinten van és ez fontos számomra. Ezzel a mondattal, azt hiszem, vála­szoltam kérdésére. Erre egy szóval is válaszol­hat: zsarolja vagy sem a ma­gyar kisebbség a kormányt? Meglehetősen tapasztalt va­gyok ahhoz, hogy tudjak üyen kérdésekre válaszolni. Keddi beszédében azt is mondta, hogy a kisebbségek a kezüket nyújtják, a polgári erényeket viszont minimáli­san gyakorolják. Ennek meg kell változnia, és reméli, hogy meg is változik az új (Tomáš Benedikovič felvétele) kormánybiztos által. Melyik kormánybiztosra gondolt? A roma vagy a kisebbségi biz­tosra? Az összes mechanizmusra gondoltam, amely a kisebbségi kultúra finanszírozását érinti, az ezekkel kapcsolatos aktivi­tásokat. Ezeknek maximálisan hatékonyaknak kell lenniük. Néha, ha megnézzük ezeket a projekteket - amikbe egyéb­ként nem nyúlunk bele -, felte­szem magamnak a kérdést, he- lyes-e, hogy ilyen dolgokat tá­mogatunk. Erről beszéltünk. Néha úgy néz ki, hogy egyesek mindenáron biznisz jellegű ügyletekre akarnak dotációt kapni, és emiatt vagyok olykor ideges. Azt állítja, hogy egy konk­rét eset alapján általánosí­tott. Beszédében viszont egy különös tendenciáról be­szélt, amikor is a szlovák nemzet kárára szándékosan mindenütt a kisebbségek problémáit tolják előtérbe. A tendencia jelentése az, hogy sok, sőt egyre több ilyen eset van. Nem. Ezt az országot állam­polgárok alkotják, akik vagy szlovákok vagy magyarok vagy lengyelek stb. Ezzel csak azt ál­lítottam, hogy ha az emberi jo­gokról beszélünk Szlovákiá­ban, nem tárgyalhatjuk mindig csak a nemzeti kisebbségek, romák vagy homoszexuálisok emberi jogait, hanem az embe­ri jogokról mint olyanokról kell beszélnünk. Tehát mégis csak van egy különleges tendencia, a ki­sebbségek problémái vannak előtérbe tolva. Az emberi jo­gok kárára? Csak megismételhetelhem, ha az emberi jogokról beszé­lünk, akkor nem csak a kisebb­ségi jogokat kell néznünk, de az emberi jogokat mindenki számára, mivel mindenkinek - beleértve a szlovák nemzeti­ségű szlovák állampolgárokat is - vannak emberi jogai. Ha ezt az egész történetet össze akarnánk foglalni, azt mondanánk: mindenki meg­kapta, amit akart. A maticá- sok megkapták öntől a ke­mény kijelentéseket a ki­sebbségek számlájára, most pedig nekünk elmondja, hogy csak egy konkrét esetről beszélt, amúgy meg minden rendben van. ' Ismét csak azt tudom el­mondani, amit korábban. Az a fontos, ami a valós életben tör­ténik. Önöket zavarja az, hogy csend van és nyugalom? Minket nem zavar. Ezért is voltak zavaróak a kijelenté­sei. Már elmondtam, mire rea­gáltam ezzel. Tényleg előfor­dul, bármennyire igyekszünk megőrizni a nyugalmat és a bé­kés viszonyokat, találkozunk egy esettel, amelytől a gutaütés kerülget. Abból, ahogyan vala­ki viselkedik. Nem fogom rész­letezni, de elmondtam, sajná­lom, ha ezt a többi kisebbség magára vette, és másként ér­telmezte. Nem ez volt a célom. És tényleg, mintha valakik csak az ilyen kijelentésekre várná­nak, mint a szélsőségesek teg­nap Dunaszerdahelyen, hogy na, essünk ismét egymásnak. Ezt én elutasítom. Tapasztalt politikus, tud­nia kellett, hogy a beszédnek csak ilyen visszhangja lehet. Húsz éve a politikában va­gyok, azt hittem, az emberek értékelik azt a nyugalmat, amely a szlovák-magyar viszo­nyokban honol. De úgy tűnik, nem. A többség biztosan értékeli. Igen, de úgy látszik, van egy csoport, akit ez a nyugalom za­var, és konfliktust akarnak. De ezt én nem akarom. Ugyanakkor kész helyzet előtt állunk. Lehet, hogy azon töri a fejét, hogyan le­hetne ezt rendbe tenni. Nem gondolkodott valamilyen gesztuson, hogy a kisebbsé­gek láthassák, a kormányfő nem csak beszél a jó kapcso­latokról, tenni is akar vala­mit? Az utóbbi időben pél­dául a kétnyelvű vasúti táb­lák kérdése rezonált, amihez összhangba kell hozni két törvényt. Tényleg nagyra tartom kap­csolatomat A. Nagy Lászlóval. Permanens módon újabb és újabb kérdéseket nyit meg, mi pedig ezekre a témákra reagá­lunk. Elsődleges számunkra, hogy a 2012 áprilisáig elért ki­sebbségi jogok esetében be le­gyen tartva a status quo. Isme­rem ezeket a témákat, informá­lódhatok az egyes miniszte­reknél, hogy hogyan látják ezeket a javaslatokat. Nagyon sokszor sajnálta, de egyszer sem kért bocsánatot

Next

/
Thumbnails
Contents