Új Szó, 2013. március (66. évfolyam, 51-75. szám)

2013-03-25 / 71. szám, hétfő

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2013. AAÁRCIUS 25. Vélemény és háttér 7 25 éve nem azért tüntettek, hogy az egyházi elit kiegyezzen a szociálisan demagóg kormánnyal Vízágyúkkal eloltott gyertyák Kétezer évvel ezelőtt egy megalázott, véresre vert, sajátjai által halálba kül­dött és keresztre feszített ember azt mondta: szeres­sétek egymást! Kétezer éve nem tudunk mit kezdeni ezzel az üzenettel. De hu­szonöt évvel ezelőtt mégis megmozdult valami. LOVÁSZ ATTILA A keresztre feszített öröksé­gét nem egyszer hamis próféták magyarázták félre, világi intéz­ményeket szentesítettek, a sze­retet vallásának főkorifeusai nem egyszer az erőszakra adták áldásukat, a meg nem értést és a kirekesztést áldották meg. De az eredeti eszme megmaradt. Ne­gyed százada olyan emberek mentek ki az utcára, akik csönd­ben, fegyelmezetten, valahogy úgy - no nem teljesen, de mégis ahogyan az őskeresztények tették, fegyvertelenül, csak a hi­tük erejével demonstrálták azt az erőt, amit aztán a polgári de­mokraták a hatalommal nem rendelkezők hatalmaként aposztrofáltak. A kommunista hatalom, egyébként teljesen lo­gikátlanul és ostobán, a hitet el­sőszámú ellenségnek kiáltotta ki, de negyven év sem volt ele­gendő, hogy Európa kétezer éves értékrendi fundamentumát megkérdőjelezze. Mert a hamis próféták és a hatalommal, vallá­si és egyházi hatalommal vissza­élők ellenére is megmaradt a ke­resztre feszített üzenete. Most, negyed századdal ké­sőbb, amikor már sok mindent ki lehet mondani, és amikor az egy­ház és a vallásgyakorlás kritikája sem pártállami eszköz, csak az ember az Úr által adott szabad akaratának érvényesülése, va­lahogy hiányzik a közéletből a márciusi gyertyás tüntetés részt­vevőinek csöndes, de határozott véleménynyilvánítása. Azok a vízágyúk által szétzavart tünte­tők csak szabad vallásgyakorlást akartak és így szembefordultak egy szociális demagógián alapu­ló, de véresen elnyomó hata­lommal. Most új bajok vannak, új társadalmi gyakorlat veszé­lyezteti az ember Istentől kapott szabadságát, és a keresztény el­lenállók hangja, az a visszafo­gott, de határozott és erős hang nagyon hiányzik. Mert ahogyan Utassy írta Pe­tőfiről egy versében: ,A bőség kosarából lopnak/ népek nevé­ben, s te halott vagy,” máris van miért szólni. S mennyire szép asszociáció, hogy éppen most lett egy szegénységet alapokból ismerő és szerénységet hirdető egyházfő. Meg aztán talán még­sem azért tüntettek 25 éve, hogy most meg a „sajátjaik” viselked­jenek úgy, mint az arrogáns komcsik, amikor a miért kérdés­re a „csak” volt a válasz - lásd a visszahívott Bezák érsek esetét. S talán nem azért tüntettek a ke­resztények, hogy egy szociális demagógiával jellemezhető po­litikai garnitúrával egyezzen ki a hazai egyház elitjeinek egy je­lentős része, majd kiderüljön, luxusszállóban kell püspöki konferenciát tartani, a püspöki rezidenciákon nem fér el húsz ember... S talán az sem lenne utolsó téma, hogy egy kormány­zat - egyébként minden törvé­nyes alap nélkül - visszadob egy emberjogi elemzést, amit Du- bovcová ombudsman tett le az asztalra. Talán jobb lenne mégis elolvasni, mi csípte annyira azt a 83 szempárt, a smeres képvise­lők szemét. Mert elég körülnéz­ni, szemünket nem a jelentések csípik és nem azoktól könnyes. Az 1988. március 25-i pozso­nyi gyertyás demonstráció egy rendszer megbuktatásának je­lentős eseménye lett. Most nem megbuktatni, inkább újrafor­málni kellene. S lehet, most is elővenné valamelyik ostoba a vízágyút, lehet, hogy nem. Hogy szólni van miért, nem vita tár­gya. Az akkori bátrakat tisztel­hetjük, de követők nélkül telje­sen fölöslegesen. A keresztre fe­szített üzenetét ugyanis újra és újra, minden nemzedéknek el kell mondani. Jobbik-kivetítő: Magyarország-Románia (Tüskéscápa) KOMMENTAR Szaniszló és a többiek MOLNÁR NORBERT Szaniszló Ferenc, minden idők egyik legkomi- kusabb és egyben legnevetségesebb újságíró- v figurája, aki azt állítja magáról, hogy leleplezte í Diana hercegnő meggyilkolása okát, szeptem­ber 11. hátterét, a Haider- és a Kennedy-me- rénylet vagy éppen a vörösiszap-katasztrófa 1 rejtélyét, amelyek mögött természetesen az USA és Izrael áll. Szaniszló egy tévéadóban évek óta nyíltan zsidózik és kisebbségellenes szövegeket nyomat. Szóval ez az uszító, de Magyarországon megtűrt, helyenként ünnepelt té­vémaci visszaadta Táncsics-díját. Miután a fél ország (vagy annál picivel nagyobb része), a külföld, de még maga a kitün­tetést átadó miniszter is követelte, kérte, hogy adja vissza azt a rohadt díjat, ami tévedés volt, meg véletlen. Visszakapta az ál­lam. És most mindenki elégedett lehet, és lehet még köpködni egy ideig. Szaniszló pedig az Echón továbbra is mondja a ma­gáét, uszít és butít, de ez már senkit sem érdekel, mert leg­alább visszaadta aTáncsicsot.Aminiszter fellélegezhet: Sza­niszló kitüntetése ugyan elbukott az előre sejthető botrányok közepette, de neki legalább nem kell mennie. Nem kell, mert Szaniszló kitüntetése beleillik az aktuális fősodorba. Még sze­rencse, hogy a Kárpátia énekesét csak éppen hogy megkapar- gatta a sajtó, Bakay történész úr is kívül esett a fókuszon, és még van ott egypár gyanús elem, de addig jó, amíg mindenki Szaniszlóról beszél, mert ő legalább visszaadta, Balog minisz­ter úr pedigmégjó fej is lehet, hiszen beismerte hibáját, kérte, elintézte, happy end. Tizenkét Táncsics-díjas pedig megfenyegette a.. .ki tudja, kit, hogy visszaadják a díjat, ha Szaniszló nem adja vissza. Mert ők nem akarnak egy társaságba keveredni Szaniszlóval. Mert, ugye, ki akar? Rémisztőén ciki ugyanazt a díjat birtokolni, amit Szaniszló. Ám ne legyen finnyás az az újságíró, aki politi­kusoktól fogad el kitüntetést. Mert kormányokjönnek-men- nek, ideológiák érkeznek és távoznak, s az aktuális hatalom mindig az aktuális ideológia alapján osztja a díjakat az aktuá­lis kedvenceknek. Ha úgy tetszik, az ideológia energiahordo­zóinak. Tehát, aki kormánykitüntetést kap, tisztában kell len­nie azzal, hogy rossz társaságba keveredhet. Vagy azonnal, vagy később. Vagy már korábban keveredett, de a kitüntetés eufóriája vakít. Józannak maradni ilyenkor nehéz. Az az újságíró, aki korábban kapott díjat politikustól, nem sokban különbözik Szaniszlótól. Talán abban, hogy nem feltétlenül ostoba. De amúgy meg teljes ostobaságot követ el, ha elfogadja. Fogadjon el az újságíró kitüntetéseket, dí­jakat szakmai szervezetektől, civil szervezetektől, de ne po­litikusoktól, mert kínossá válik. Mert bértollnokká válik, még ha nem is az. Ezért az egész Táncsics-díj történet nem Szaniszló számára kínos. Nem is a miniszter és az aktuális vagy mindenkori hatalom számára. Hanem azok számára, akik anno elfogadták, de Szaniszló miatt hirtelen vissza akarták adni. Mert az újságíró meglehet állami kitüntetések nélkül, sőt, igazán csak úgy lehet meg. Mert az újságíró nem politikusokat szolgál. Vagy ha igen, vigyázzon, mert nem csak ő kaphat díjat. Az összes bankbetét megadóztatása hajmeresztő, pánikhoz vezetne szerte Dél-Európában Ciprusi csomó JARÁB1K BALÁZS Visszatért az euróválság és ve­le az összes hisztéria, jobbról, balról. Mivel Ciprusról van szó, ebbe a fejezetbe bekerült Orosz­ország és Törökország is. Bár­csak az európai integráció ha­ladna ilyen sebességgel... Ciprus egymillió polgárával az EU gazdasági teljesítményé­nek kevesebb mint 0,5 százalé­kát adja. Gazdasága évente 18 milliárd euró értéket állít elő, ennek 80%-át a bankszektor. Mivel a ciprusi bankok főleg Gö­rögországban fektették be a könnyen jött pénzt, az ott el­szenvedett hatalmas vesztesé­gek miatt vüágos volt, hogy mentésre szorulnak. A men- tőcsomag -17 milliárd euró - az ország nagyságát nézve az eddi­gi legnagyobb. Bár az EU ezt gazdaságüag simán le tudná nyelni, ám főleg Berlin - kö­zelegnek a szeptemberi válasz­tások - politikaüag nem akarja állni az egész cechet. A szigetor­szág gazdasági stratégiája bő két évtizede a regionális adóparadi­csom kiépítése. Az „off-shoro- zók” kedvéért azért kiemelném, hogy Ciprus eleget tesz az OECD-kritériumoknak (kettős adózási egyezmény 46 ország­gal), tehát azért nem kajmán­szigeteki szintű adóparadicsom­ról beszélünk. A ciprusi parla­ment kivívta a vüág elismerését azzal, hogy elutasította a trojka (EU, európai jegybank és az IMF) első ajánlatát. Bármennyi­re is lehet Nicosiát okolni a jelen­legi helyzetért, az összes bank­betét megadóztatása hajme­resztő ötlet, pánikhoz vezetne szerte Dél-Európában. Másrészt Berlin szeretne elkerülni egy újabb görög helyzetet. A néme­tek inkább az ír mentőcsomagot próbálják megismételni, az írek komoly önrészt vállalták, és alig egy évvel a mentés után, épp a múlt héten tartottak sikeres ál­lamkötvény-kibocsátást. Vagyis a trojka teljes joggal ragaszkodik ahhoz, hogy Ciprus (pontosabban bankszektora) vegye ki a részét a mentésből. Elméletileg lenne is miből: a Moody’s adatai szerint a ciprusi bankokban mintegy 68 milliárd euró van. A közhiedelemmel el­lentétben jó része (43 milliárd) ciprusi kezekben (persze, ebbe beletartoznak az orosz cégek „adóoptimalizáció” végett létre­hozott ciprusi vállalatai). Emel­lett a külföldi betétek nagy része szintén orosz. Van azonban a brit hadseregnek és kormány- tisztviselőknek is vagy másfél milliárdja, hiszen Cipruson két brit katonai bázis is van. Bár van vesztenivalója, Moszkva nem fogja kihúzni Cip­rust a csávából. Putyinnak nincs szüksége Ciprusra: minden hí­resztelés ellenére Vlagyimir Vla- gyimirovics nem megalománi­ás, ő az orosz szomszédságot, és nem a Szovjetuniót akaija ösz- szerakni. Moszkva fizet Minszk- nek és hajlandó lenne Kijevnek, de Ciprus nem illik a Putyin- doktrínába. Másrészt Putyinnak kapóra jön a ciprusi válság, hi­szen decemberben új törvények léptek életbe az erőteljes orosz pénzkimenekítés (évi 60 milli­árd euróra becsülik) akadályo­zására. Putyin otthon szeretné látni a gazdag oroszok pénzét. A ciprusi csomót bizonyára átvágják. Ha az EU komolyan gondolja korábban meghirde­tett banktervét, akkor Cipruson kezdheti végrehajtani. Ebben az esetben, ahogy azt az Economist brit hetilap javasolja, nem a cip­rusi kormányt kell menteni, ha­nem az egyes bankokat. A bank­mentés mikéntjéről kell megál­lapodni, legkésőbb ma estig. Kü­lönben jöhet az államcsőd, ami új fejezetet nyitna az euróválság történetében. TALLÓZÓ Zárt kapuk előtt Húgytenger árasztotta el a Dózsa György utat, a foci­meccsről zsidózás miatt ki­zárt tömeg pedig heves zsidó­zással biztatta a válogatottat a stadion tövéből, a szélsőjobb- oldali tábor kivetítőjénél. A zárt kapus Magyarország- Románia vb-selejtező előtt százával özönlötték el a ro­hamrendőrök a környéket. Bár a fegyveres erők miatt volt némi feszültség a levegőben, a meccsre hangoló nemzeti rock-, illetve skinheadzene- karok sokat oldottak a druk­kerek hangulatán. Fellépett többek között az Egészséges Fejbőr, a Romantikus Erőszak vagy a Kárpátia, amelynek frontemberét nemrég tüntet­te ki Balog Zoltán emberi erő­forrás miniszter a Magyar Ér­demrend Lovagkeresztjének polgári tagozatával. Egy-egy váratlan pillanatban több szá­zan úgy kezdtek sieg heüezni, mintha kötelező lenne. Még népszerűbb volt a „ mocskos zsidók”, éš sokakról kiderült, hogy nem sajnálnák a golyót a románoktól, zsidóktól és ci­gányoktól. „Hideg van, jó lesz kicsit ugrálni” - mondta a meccs derekán az egyik szur­koló, majd útjára indította a „Ki nem ugrál, büdös román, hej-hej” rigmust. Az embe­reknek pedig nagyon is volt kedvük ugrálni, olyannyira, hogy még a kivetítőtől ötven­hatvan méterre is kifejezetten kellemetlen volt, ha nem ug­rált az ember, mert körülötte tényleg mindenki így tett. A tömegben volt két 16 éves fiú a Fradi egyik utánpótláscsapa­tából, azt mondták, azért jöt­tek el a szélsőjobbos tábor rendezvényére, mert „hátha segít a szurkolásunk a csapat­nak”. (origo)

Next

/
Thumbnails
Contents