Új Szó, 2013. március (66. évfolyam, 51-75. szám)

2013-03-25 / 71. szám, hétfő

6 Kultúra ÚJ SZÓ 2013. AAÁRCIUS 25. www.ujszo.com RÖVIDEN Tilda Swinton az alvás művésze New York. Az alvás művészetét mutatja be a New York-i Modern Művészetek Múzeumában (MoMA) szombattól Tilda Swinton brit színésznő. Az Oscar-díjas sztár egyszemélyes performance-át Talán címmel egy üvegdobozban aludva adja elő. Minden alkalommal más helyre viszik a múzeumon belül az üvegdobozt, amikor Swinton benne alszik. Nincsenek meghirdetett időpontok a performance bemutatására, ame­lyet az év végéig még mintegy féltucat alkalommal láthat a közönség. Swinton hasonló perfomance-ot adott elő 1995-ben Londonban a Serpentine Galériában és 1996-ban a Barrocco-gyűjteményt bemutató római múzeumban. (MTI) 18. századi cselló szólal meg Kismarton. Egy hangszer-különlegesség szólal meg a harmadik évébe lépett kismartoni (Eisenstadt) Esterházy Fesztivál nyitóhangversenyén, április 6-án a Haydn-terem- ben: egy 1720-ban készült cselló, amelyet nagy valószí­nűséggel a hercegi zenekar számára vásároltak. Az elve­szettnek hitt hangszert 2006-ban találták meg. Két évig tar­tott a súlyosan megrongálódott hangszer helyreállítása, a munkálatok zenei szakértője Michael Stahel barokk zenei specialista volt. (MTI) Csobánka Zsuzsa a Bél Mátyás Egyetemen Szabaduljon fel a diák ÚJ SZÓ-TUDÓSÍTÁS Besztercebánya. Csobánka Zsuzsa magyarországi költőnő, prózaíró, magyartanár látoga­tott el március 20-án a beszter­cebányai Bél Mátyás Egyetem Hungarisztika Tanszékére. A kortárs fiatal magyar irodalom egyik legizgalmasabb alkotó­jának eddig két verseskötete je­lent meg Bog és Hideg bűnök címmel, valamint a már címé­ben is provokatív Belém az uj­ját című regénye. Ez utóbbiról azt mondja, hogy célja egy olyan könyv megírása volt, amely a szélesebb olvasókö­zönséget is megszólítja. Műveinek meghatározó elemei a családi viszonyok, amelyek elemzésével a szerzőnő saját terhei, meg nem értettsége alól kíván felszabadulni. Épp ezért az írás terápiaként szolgál számára, a továbblépés eszkö­ze. A férfi-női viszonyok szin­tén szerepet kapnak nála. Műveinek férfi szereplői saját férfi énjét képviselik. Sem a fér­fiakról, sem a nőkről nincs jó véleménnyel, azt mondja, hogy a férfi-női kapcsolatok a figye­lem hiánya miatt siklanak ki. Csobánka rendkívül merész és provokatív hangvételű műve­inek rövid bemutatása után egy részletet hallhattunk a közeljö­vőben megjelenő, Elveszíteni egy férfit című regényéből. A szerző az ELTE Nevelésel­mélet Doktori Programjának hallgatója is, kutatási területe a kortárs irodalom tanítása. En­nek kapcsán kifejtette, hogy nem lehet úgy irodalmat taní­tani, mint egy-két generációval ezelőtt. Kortárs versekkel pró­bálja az irodalomhoz csalogat­ni a diákokat, és egy mű elem­zése során fontos leszögezni, hogy az adott szövegről nem kell kizárólagosan jó megol­dást alkotni. Az a fontos, hogy a diák felszabaduljon. Az egyetem hallgatói egy nem mindennapi magyarórán is részt vehettek, amelyen Né­meth Zoltán Mondatok egy­szerre című versét elemezték, és valóban bizonyosságot nyert Csobánka koncepciója, amely szerint a lényeg, hogy a diák fel­szabaduljon és megnyíljon, (k) Erős mezőnyben versenyeztek a férfiak, de a nők között is volt fényes pálya előtt álló ifjú balerina Nurejev is élvezettel nézte volna Kelet-Európa egyetlen nemzetközi balettverse­nye Rudolf Nurejev nevét viseli. Motorja is van a rendezvénynek: Bokor Roland. Ő adta szavát a tánc 21. századi istené­nek, a világszínpadok ta­tár kánjának, hogy Bu­dapesten indítja majd út­ra napjaink legtehetsé­gesebb ifjú balettművészeit. SZABÓ G. LÁSZLÓ Bokor Roland pedig megál­líthatatlan a maga útján. Az volt akkor is, amikor a kilenc­venes évek legelején vezényel­ni hívta Nurejevet Budapestre (hiszen a bécsi közönség akkor már dirigensként is ismerte), de minden akadályt eltolt ma­ga elől akkor is, amikor a világ­szerte körberajongott táncost Keveházi Gábor Cristoforo című koreográfiájában pályája utolsó szerepére hívta a Ma­gyar Állami Operaházba. Har­madik közös vállalkozásuk öl­tötte a legnagyobb méretet. A Cristoforo próbái során Bokor Roland fejéből pattant ki az öt­let: Budapestnek legyen egy nemzetközi balettversenye, amely egy élő legenda neve alatt fut. A zsűrielnöki tisztet természetesen Rudolf Nurejev vállalta magára. Ám mire az el­ső verseny létrejött, a balett megasztáija már az égi színpa­don táncolt. Tizenkilenc éve, hogy a vüág ifjú tehetségei, a balett lángtestű angyalai Budapestre utaznak nem is annyira verse­nyezni, megmérkőzni, mint in­kább bemutatkozni, egymást megismerni, s a maguk kis éle­téből sok esetben először nem­zetközi porondra lépni. Meg­mérettetni a szó legnemesebb értelmében. A végső győztesek azonban nem mindig a díjazott versenyzők közül kerülnek ki. A balett világa, még ha nem is kecsegtet hosszú repüléssel senkit, fordulatokban annál in­Oleszja Sajtanova győzött, Tair Gatauov felhívta magára a figyelmet (Szkórossy Zsuzsa felvételei) kább bővelkedik. A nagy ívű pálya azoknak is megadathat, akikben a kirobbanni készülő tehetséget még a sasszemű íté­szek sem veszik észre. Az idei, immár 6. Rudolf Nurejev Nem­zetközi Balettverseny díjnélkü­li „nyertese” a kazah Tair Gata­uov, aki remek fizikai adottsá­gait érvényesítve olyan Don Quijote variációt táncolt, hogy tehetségével pillanatok alatt betöltötte a színpadot. Erős, megalapozott tudás, páratlan varázs egy személyben, ám még ez sem volt elegendő szá­mára ahhoz, hogy a díjazottak között állhasson. Tizenkilenc ország ötvenkét versenyzője közül a zsűri há­rom táncosnőnek (az ukrán Nika Afonyinának, a japán Na­na Koizuminak és a magyar Horányi Adriennek) adott kü- löndíjat. Harmadik helyezett lett az orosz Marija Misina és a kazah Aigerm Beketajeva, a második hely üres maradt, ab­szolút győztesként pedig az uk­rán Oleszja Sajtanova került ki a mezőnyből, aki a gálán cso­dás fekete hattyúvá változott. A férfiak csapatában a lírai al­katú cseh Matej Šust és a csupa tűz kazah Jasszaui Mergalijev lett a harmadik, a megnyerő egyéniségű koreai Ho-Hyun Sun a második, s a precizitásá­val is kitűnt Rónai András pe­dig az első. Kaput nyitni az ifjú tehetsé­gek előtt - ez az elsődleges cél­ja a versenynek. Felhívni a vi­lág figyelmét arra, hogy érettek és érdemesek komoly felada­tokra. A korábbi találkozók győztesei ma már rangos társu­latok vezető szólistái. Ennek tudatában dolgozott a nemzet­közi zsűri is, amelynek élén Charles Jude, a bordeaux-i Nagy Színház balettegyüttesé­nek igazgatója állt. Döntései­ben olyan neves művészek se­gítették, mint a koreai Jal Keun Park, a Szöuli Balett megalapí­tója, Ludmilla Szemenyaka, a moszkvai Bolsoj egykor vezető balerinája, ma balettmestere és koreográfusa, írek Muhame- dov, a Bolsoj és a londoni Royal Ballet sztárja, ma a ljubljanai Szlovén Nemzeti Balett igazga­tója, Téri Evelyn, a neves bécsi baílettmester, Aradi Mária, aki gyakori partnere volt Rudolf Nurejevnek, ma a budapesti Táncművészeti Főiskola taná­ra, valamint Szakály György, Seregi László legendás Sparta- cusa és Mercutiója, a főiskola rektora. Egy verseny nívóját azon­ban mindig a táncosok hozzák. Felállíthat a rendezvény igaz­gatója bármilyen zsűrit is, ha a világ különböző pontjairól (az idén még Brazíliából, Kanadá­ból, Indonéziából és a Fülöp- szigetekről is) összesereglett fiatal balettművészek tehetsé­ge nem tud felragyogni a szín­padon, a küzdelem érdekte­lenné válik. Ezt a mostanit bi­zonyára Nurejev is élvezettel nézte volna. Más kérdés, hogy ki lett volna az ő választottja. A műfaj megszállottjai szemé­ben azonban továbbra is ő az első. Roland Petit rövidke filmjét, A halál és a lányt az ő emlékére vetítették a gála első perceiben. Lenyűgöző mestermunka! Ül Nurejev egy üres szobában magányosan, erre jön a lány, Zizi Jeanmarie. Vonzások és taszítások, vágyak és tompa fájdalmak, majd a várható vég, Nurejev nyakán a kötél. Egy zseniális táncos szívszorongató alakítása. A héten kerül a hazai mozikba Steven Soderbergh Mellékhatások című amerikai thrillere, jeles szereposztással. A főbb szerepeket Rooney Mara, Jude Law, Channing Tatum és Catherine Zeta-Jo- nes játsszák. A főhős egy fiatalasszony, akinek férje börtönbe ke­rül. Ez annyira megviseli, hogy lelkileg teljesen összeroppan. Pszi­chológusa olyan gyógyszert ír fel neki, amelynek kiszámíthatat­lanok a mellékhatásai. (Fotó: Bontonfilm) Túl van az 1400. előadáson, másfél millió néző látta, és 190 művész lépett benne színpadra A Macskákat 30 éve mutatták be Budapesten ÖSSZEFOGLALÓ Budapest. Harminc éve, 1983. március 25-én mutatták be Budapesten a világ egyik leg­sikeresebb zenés darabját, And­rew Lloyd Webber Macskák című musicaljét. A magyaror­szági premierre két évvel a lon­doni ősbemutató után került sor, és a musical a magyar szín­háztörténetben egyedülálló módon azóta is fut: túl van az 1400. előadáson, másfél millió néző látta, és 190 művész lépett benne színpadra. A Macskáknak először 1981. május 11-én a londoni West Enden tapsolhattak a nézők. A vüág első milliárdos zeneszer­zője, Andrew Lloyd Webber az angol költő, T.S. Eliot Macskák könyve című versciklusát ál­modta színpadra fülbemászó zenével, szemkápráztató ko­reográfiával, pazar jelmezek­kel és sminkekkel. Webber 1977-ben fogott a komponáláshoz, az első dalokat 1980-ban mutatta be nyilváno­san. Munkája elnyerte Eliot öz­vegyének tetszését, aki áldását adta a musical bemutatására. A Macskák Budapest után Bécs- ben, majd Japánban folytatta diadalútját, azóta több mint húsz országban, húsz nyelven, majdnem 250 városban került színre. Az elhagyott színház színpadán játszódó macskabál Londonban a negyedik leg- hosszabban futó színpadi mű lett, 1981 és 2002 között 8949 alkalommal került színre. A Macskák magyarországi sikerszériája egy bakelitlemez­zel kezdődött: Szirtes Tamás, a Madách Színház rendezője az ősbemutatót követően kapta meg a musical zenéjét. Szirtes első haüásra beleszeretett a muzsikába, és eldöntötte: ezt élőben is látnia, hallania kell. A londoni előadás nagy hatással volt rá, lenyűgözte a zene, a tánc és a látvány egysége. Ha­zatérve azt javasolta Ádám Ot­tónak, a teátrum igazgatójá­nak, hogy a zenés darabot mu­tassák be Budapesten is. A di­rektor támogatta az ötletet, jól­lehet a Madách addig prózai színházként működött, tradí­ciójába, repertoárjába nem il­lett a musical. A produkció mégis megvaló­sult: a szerzőtől megkapták az előadás jogát, így Grizabeüa, Old Csendbelenn, Ben Micke­ring, Mindleveri, Cassandra, Micsel Rumli 1983. március 25-én, féléves próbasorozat után a Madách színpadára lép­hetett. A segédrendező Seregi László koreográfus, a díszlet- tervező Götz Béla, a jelmezter­vező Vágó Nelly volt, a magyar fordítást Romhányi József ké­szítette. A bemutató előtt nem­csak a színészek égtek lázban, hanem a közönség is: valóság­gal verekedtek a jegyekért, amelyeket egy ideig dollárért árultak, mert a jogdíjakat valu­tában keUett kifizetni. Amikor Webber 2008-ban Magyarországra látogatott és megnézte a Macskák budapesti előadását, annyira el volt ra­gadtatva, hogy kijelentette, a produkció Londonban is meg­állná a helyét. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents