Új Szó, 2013. március (66. évfolyam, 51-75. szám)
2013-03-23 / 70. szám, szombat
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2013. MÁRCIUS 23. Vélemény És háttér 7 A politika szétcincálja a demokratikus intézmények megbecsültségét Veszélyes játékok A Centes-ügy miatt kialakult alkotmánybíróság körüli huzavona - amelynek eredményeképpen mára csak egyetlen olyan alkotmánybíró maradt, akinek elfogulatlanságát nem kérdőjelezte meg egyikfél sem - ugyan nem olyan súlyú ügy, mint a magyarországi alkotmányos rendszer átszervezése, nem szabad azonban„csakúgy” elmenni mellette. RAVASZ ÁBEL Az, hogy az államfő és a megválasztott, de ki nem nevezett főügyész csatájának egyik vesztese az alkotmánybíróság presztízse lehet, nem súlytalan téma. A második Fi- co-kormány első évét összességében is az jellemzi, hogy azok a hivatalos intézmények, amelyek részben a demokratikus ellenőrzés szerepét töltik be, részben pedig presztízsükkel legitimitást adnak magának az államnak, sokszor kerülnek aktuálpolitikai csatározások célkeresztjébe. (Nem volt ez egyébként másként a korábbi ciklusokban sem, de az elmúlt évben különösen elszaporodtak ezek az ügyek.) A sor hosszú: ott van a már említett, ki nem nevezett főügyész, aki belátható időn belül biztos nem tudja elfoglalni hivatalát, ha egyáltalán valaha betöltheti a pozíciót amelybe megválasztották. Arról nem is beszélve, hogy a Smer számára viszonylag nehéz lesz olyan releváns jelöltet találnia erre a pozícióra, aki egy ilyen zűrös helyzetben is hajlandó elvállalni a tisztséget. Aztán ott van az államfő, akit az ország jelentős része tart a Smer-hatalom szövetségesének, és aki a jelek szerint kifejezetten szívesen nyúl bele pártpolitikai ügyekbe is, ha lehetőség adódik rá. A Számvevőszék vezetőjének széke szintén üres, kifejezetten azért, mert a Smer ügyes politikai csapdát állított a megosztott ellenzéknek, amely képtelen a közös kiállásra. De a Nemzeti Emlékezet Intézetének vezetőjét sem sikerült csont nélkül megválasztani, és az új vezető vállát máris nyomja megválasztásának dicstelen előzménye. Ebbe a rendszerbe illeszkedik az alkotmánybíróságot érő presztízsveszteség is. Jól látható a trend: a pártpolitika bedarálja a demokratikus intézményeket, amelyek élére gyakran vagy pártkatonák, vagy pedig kompromisszumkényszer esetén szándékoltan impotens jelöltek kerülnek. A magyarországi események pedig azt mutatják, hogy ha egy ilyen politikai közhangulat mellett a kormánypárt kezébe átlag feletti hatalom kerül, akkor a bedará- lást szívesen elviszi egészen az extrémitásokig. Szlovákiában azért nem extrém a helyzet, de ebből a szempontból egyáltalán nem is jó. Nemzetközi trend, hogy fo- gyatkozóban van a bizalom a politikai intézmények iránt: az még hagyján, hogy a parlamentet, a politikai pártokat és a kormányt nem szeretik az emberek, egészen addig, amíg magát a demokráciát, mint értéket és célt nem vetik el. Jelenleg úgy tűnik, kitart a bizalom a demokráciával szemben. De nehéz elképzelni, hogy akkor, ha a legfontosabb demokratikus intézményekben megrendül a bizalom, presztízsük a nullára esik a politikai játékok miatt, mi lesz az az ok, ami miatt a demokrácia mint olyan meg tudja tartani ázsióját. Hosszú távon tehát komoly problémákra lehet számítani e téren: a tétek sokkal nagyobbak, mint azon politikai játékok haszna, amelyek kedvéért a pártok szétcincálják ezen intézmények megbecsültségét. (Ľubomír Kotrha karikatúrája) KOMMENTAR Ellenség: a német gyerek SERES LÁSZLÓ Na, erre már nem lesz elég az ötven konzul és az ötven népművelő, akiket a Nemzeti Autópá- lyán-hagyás Kormánya a nyugati magyar diaszpórára ereszt. Mert az, hogy Magyarország ellen fordul a korábban művelt, ma már tudjuk, kik által dezinformált Nyugat, az EU vezetői, Amerika, a londoni elemzők, a főbb konzervatív napilapok, véleményformálók, hogy függesszék fel a szavazati jogunkat, mert leépítjük a demokráciát, az egy dolog; velük még könnyen elbánunk, ahogy eddig is, a bevált taktika alapján: a tények nem tények. Minden másképp van. Ajogállamot csak erősítjük, az Alkotmánybíróság jogköreit még bővítjük is. A választás olyan szabad lesz, mint még soha. A szabadság szolgaság, a háború béke, a tudatlanság erő. Na de... Itt van ez az új izé, a német közszolgálati csatornán, hírek gyerekeknek, benne egy rajzfilm a magyar helyzetről - na, ezzel szemben mi, a magyarok kétharmada által szabadon választott kormány, kissé tehetetlenek vagyunk. Mert aki gyerekeket manipulál, az a jövőt manipulálja. Hiszen a fiatalság ajövő jelzáloga. A híreka nép ópiuma. De jó, legyen gyerekhíradó - ha mi is szerkeszthetjük! Minket kihagyni a rólunk szóló animációkból, ez milyen tempó már, kedves uniós tagtársak és tagtársnők? Közmédia, mi? „Vannakbizonyos szabályok, amelyek mind a 27 uniós tagra vonatkoznak. Van azonban egy ország, Magyarország, amely nem a legjobban ügyel ezekre a szabályokra” - hazudják például szemérmetlenül., A magyar poli- ' tikusok többsége úgy döntött: az ország legfontosabb bíróságának ezentúl sokkal kevesebb jogosultsága lesz” - állítják a német gyerekeknek teljesen megalapozatlanul. Hogy ez nem így van, kérdezzenek meg bárkit a Fény utcai piacon!, A kormány azt akarja, hogy az emberek az újságokban, rádiókban, tévében csakjó híreket kapjanak róluk” - verik bele a német gyerekek fejébe, mintha legalábbis ez akkora baj volna. Hát ki szereti a rossz híreket? Ez a „Piros lap Magyarországnak” című izé bizony „gusztustalan médiatermék”, ahogy Főkommunikátorunk, Kumin Ferenc teljes joggal nevezte. A Külügyminisztérium külön közleményt adott ki a súlyos magyarellenes támadás ügyében. Sőt, maga Miniszterelnök Úr volt kénytelen elhatárolódni a valódi közszolgálati rádióban az ő köz- szolgálati gyerekműsoruktól: „sajnálom a német gyerekeket, Magyarországon ez elképzelhetetlen lenne, hogy a gyerekeket politikai agymosásnak vessék alá. Ha nálunk ilyen történne, akkor mindenki repülne. Természetesen tiltakozunk, de a politikai vélemények nem tények.” Nem győzzük eléggé hangsúlyozni, hogy a gyerekek indoktrinációja nálunk természetesen állami monopólium, az oktatás feladata, ha már a szülők egy részében sem bízhatunk. De a tévé? Az az önfeledt kikapcsolódás, a mesék, a fantáziavilágbirodalma, már ami a felnőtteket illeti. A gyerekeknek meg ott van Maja, a méhecske és A nagy ho-ho-horgász. Ez a német gyerekműsor bizony Magyarország ellenségeinek új generációját termeli ki, és ezt nem hagyhatjuk. Előbb-utóbb úgy hadat üzenünk nekik, mint annak rendje. Csak előbb igyák mega kakaójukat. A szerző a hvg.hu munkatársa JEGYZET Szégyellje magát! LAMPL ZSUZSANNA /SjjBBIj Egyszer, elég ré- gén, én is voltam L munkanélküli. Nemszégyell- tem, mertnem Sk m tehettem róla, hogy megszüntették a munkahelyemet. Az egyik hónapban, mert a munkaügyi hivatalban havonta kellett jelentkezni, ígyszólt hozzám a szakreferens, egy ko- rombelinő. Márnégy hónapja j ár ide, és még nem talált munkát. Nem szégyelli magát, hogy egészséges fiatal nő létére otthon ül? Nyugodt hangon válaszoltam, hogy nem. Villámló szemmel nézett rám. Magát nem zavarja, hogy mígmás dolgozik, maga lopja a napot? Nem lopom a napot, hanem a két kicsi gyerekemet nevelem, mondtam. Elkezdett kiabálni. Maga ingyenélő! Az ilyenek miatt fog tönkremenni ez a fiatal állam! Ha rajtam múlna, családostól éhen halhatna! Ez éhen halasztaná a gyerekeimet, gyulladt ki agyamban egy vészjelző lámpa, az anyatigrisé, és felemeltem ahangom. Nem, nem szégyellem magam! Maga szégyellje magát, hogy csak ül itt és kiabál, de munkát nemtudnekemajánlani! És legfőképpen szégyellje magát ez az állam, hogy nem tart igénytatudásomra! Egypilla- natra szinte kővé vált a megbotránkozástól, hogy azta szent szót, hogy állam, az ajkamra mertem venni, aztán stílust váltott. Magyaráznikezd- te, hogy nem szégyen az, ha valaki nem azt csinálja, amitta- nult. Például ő énekesnő, de nem tud belőle megélni, így elvállalta ezt a fontos hivatali munkát. Engem is elküld rekva- lifikációra. Válasszak, mi érdekelne. Megnéztem a kínálatot, és rámutattam a hegesztői tanfolyamra. Ez az egyjöhet számításba, a többit tudom. Maga csúfot űz a hivatalból, szögezte le ridegen. Nem is lett belőlem hegesztő. Azóta több olyan felmérést készítettem, amelyben munka- nélküliek is nyilatkoztak. Sokan közülük szégyellték, hogy nincs munkájuk, pedig önhibájukon kívül váltak munkanélkülivé. Voltak, akik évtizedekig fizették az államnak ajándékokat mások támogatására, mégis mélységesen restellték, amikor maguk szorultak segítségre. Voltak azonban olyanok is, akik azon ügyködtek, hogy még véletlenül se dolgozhassanak. Azt persze tudták, hogy muszáj panaszkodni,-nem kapnakmunkát, mindenhonnan elküldik őket, pedig annyira szeretnének dolgozni, a családjuk már szinte éhezik, bizony- de a kutatásszervezőktől a biztonság kedvéért megkérdezték, hogyugye, nem fogok nekik munkát ajánlani, mert akkor inkább lemondanak az interjúalanynakjáró csekély honoráriumról. Abeszélgetés után bevágódtak tragacsnak épp nem nevezhető autójukba és lazán elhajtottak. Olyan is volt, aki mielőtt beült volna az autóba, a lépcsőházban levetette a kopott nadrágot, amit a felmérés idejére vett fel a rendes nadrágja fölé, s csak azután hajtott el. Ez a típus egy csöppet sem szégyellte magát. És a hajdani szakreferens? Ó sem szégyelli magát, pedig a párt, amelynekképviselőjelölt- jei között felfedeztem a képét, valamicskét tehet arról, hogy merre tart ez az állam. TALLÓZÓ Exportált dekrétumok Csehországnak segítenie kellene Szlovákiának és Magyarországnak, hogy megegyezzenek a Beneš-dekré- tumok ügyében, mert a cseh példa nélkül Szlovákiában semmiféle dekrétum nem lenne - írta a cseh Lidové Noviny. Sok dolog van, amiért a szlovákok hálásak lehetnek a cseheknek. De bocsánatot kellene kémünk a dekrétu- mokmiatt, amelyeksemmijót nem hoztak Szlovákiának - állítja a lap. Lehet vitatkozni azon, van-e valami jó abban, hogy a dekrétumok Csehországban véget vetettek a csehek és a németek több száz éves együttélésének. A szlovákoknak azonban ennyit sem hoztak. A szlovákiai magyarok hathetede a lakosságcsere ellenére is Szlovákiában maradt. A dekrétumok a kollektív bűnösséggel, amely a szlovákiai magyarok esetében még nehezebben indokolható, mint a csehországi németek esetében, csak nyilvánvaló igazságtalanságot és sérelmet hoztak. Szlovákiában a dekrétumok ráadásul megerősítették a II. világháború téves értékelését, hogy a szlovákok a háború győztesei, míg a szlovákiai magyarok „kollaborán- sok és árulók”. Az az igazság, hogy Horthy és Tiso rendszereinek nincs mit egymás szemére hánynia. A szlovákok győztesek közé sorolását Beneš ügyes diplomáciája, és egy kicsit tán a szlovák nemzeti felkelés védte meg. A csehek részéről szinte kötelesség segíteni a történelmi megállapodást, mert a cseh példa nélkül Szlovákiában nem lennének dekrétumok. (MTI)
