Új Szó, 2013. március (66. évfolyam, 51-75. szám)
2013-03-23 / 70. szám, szombat
8 Kultúra-hirdetés ÚJ SZÓ 2013. AAÁRC1US 23. www.ujszo.com RÖVIDEN Elveszettnek hitt kéziratok Berlin. Évtizedeken át elveszettnek hitt Mozart- és Wag- ner-kéziratot árvereznek el áprilisban Berlinben. Mozarttól a Figaró első felvonásában hallható „Se vuol ballare” című áriának utolsó taktusaira, Wagnertől pedig a Tannhäuser nyitányának egy nem végleges változatára licitálhatnak az érdeklődők. A Mozart-mű becsült értéke 160 000 euró, a Wag- ner-relikvia kikiáltási ára pedig 80 000 euró. (PÁI) Múzeumi Szalon Pozsony. A Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma beszélgetés-sorozatának e havi vendége Tóth Elemér költő, műfordító és szerkesztő lesz, akit a sorozat állandó riportere, Miklósi Péter faggat hétfőn, március 25-én, 17 órai kezdettel. Közreműködik Bárdos Ágnes előadóművész, helyszín a pozsonyi Brämer-kúria, Žižkova 18. (juk) Koronczi Endre kiállítása Somorján Somotja. Ma 18 órakor nyitják meg az At Home Gallery- ben Koronczi Endre Ploubuter Park című kiállítását. Koronczi Endre 1990-ben a Magyar Képzőművészeti Főiskola sokszorosító grafikai szakán végzett, majd részt vett a Magyar Képzőművészeti Főiskola kétéves posztgraduális képzésében. Korábbi kiállításain foglalkozott már a szél által felkapott műanyag szatyrok meditativ látványával, a somorjai tárlatán is e „széllelbélelt motívumot” dolgozza fel. A magyar- országi képzőművész kiállítása április 28-ig tekinthető meg a zsinagógában, (tb) „Minden szavad telibe talált" Tegnap eltemették Cipőt MTl-HÍR A régió filmművészete üzleti érdekek mentén alakul, de gyakran a politika is beleszól A film forog tovább? Kistarcsa. Bódi László „Cipő” temetésén mások mellett ott volt Halász Judit, Koncz Zsuzsa, Balázs Fecó, Bochkor Gábor, Charlie, Szigeti Ferenc, D. Nagy Lajos és Benkő László, valamint több politikus. Bródy János szerint Cipő ösztönös tehetség volt, „aki szerette volna magát megmutatni. Elérte céljait, a Republic első nagylemeze után már nem volt kétség, hogy megtalálta azt a formát és csapatot, amelyben otthon érezhette magát”. Bródy kitért arra is, hogy Cipő nehezen tudta elviselni a világgal együtt járó rosszindulatot és gyűlölködést, és azt gondolta, a dalok segítenek ebben. A zenekar nevében Boros Csaba basszusgitáros Anatole France-t idézve arról beszélt, hogy a jövő csupa múltból áll. „Ha így van, a jövőben az általa írt dalokat és szövegeket adjuk tovább gyerekeinknek, hogy majd ők is továbbadhassák, és így Cipő munkássága sokáig élhet tovább” - emelte ki Boros Csaba. Cipő barátja, Antall István rádiós szerkesztő a következőket mondta: „Frontember voltál lövészárkok és elvakult indulatok nélkül, miközben minden szavad telibe talált. Ugyanolyan természetes és közvetlen voltál magán- és színpadi emberként, a mi nyelvünket beszélted, a mi szavainkat ismerted, a mi dalainkat írtad, a mi érzéseinket mondtad, a mi életünket haltad. Szövegírók között egy költő” - tette hozzá Antall István. A Visegrádi Négyek, azaz Szlovákia, Csehország, Magyarország és Lengyel- ország együttműködések tömkelegé által igyekszik bizonyítani, hogy ez a négyes ma is életképes. Nézzük, mit jelent ma a filmgyártás és filmforgalmazás terén a lengyel-magyar két jóbarát-teória, a cseh-szlovák összekapaszkodás, és a regionális „filmpolitika”. JUHÁSZ KATALIN Rögtön az elején meg kell osztanunk önökkel egy lengyel mozitulajdonostól hallott információt: a magyar, szlovák és cseh filmek vetítéséért Lengyelországban ugyanannyit kér a forgalmazó, mint a hollywoodi filmekért, és ilyen feltételek mellett kevés mozi vállalja, hogy mondjuk a Sky- fall helyett egy új cseh, magyar, szlovák filmet vetítsen négy-öt napon keresztül. A fenntartási költségek és a reklámozás elviszi a bevételt, a néző pedig szívesebben fizet átlagosan 4,5 eurót egy amerikai kasszasikerért, mint egy kelet-európai művészfilmért. Amíg nem születik egy visegrádi egyezmény arról, hogy a mozik olcsóbban kínálják a szomszédos országok filmjeit, addig nem lehet csatát nyerni a multik ellen. Egyebek mellett ez hangzott el a Pozsonyi Magyar Intézet által szervezett Visegrádi Szalon beszélgetés-sorzozat szerdai összejövetelén. A beszélgetés vendégei voltak: Muhi András producer (Budapest), Vít Janeček rendező, dramaturg, tanár (Csehország), Lech Ma- jewski rendező (Lengyelország), Maciej Gil filmtörténész (Lengyelország), Marian Urban producer, rendező (Szlovákia) és Martin Šmatlák, a szlovák Állami Filmachrívum igazgatója. Mozi helyett tévé Egy átlagos magyar és lengyel évente egyszer megy moziba, a szlovák ádag 0,63, a cseheknél pedig 2,31. Ha figyelembe vesszük azt a tényt, hogy nálunk évente hozzávetőleg 200 filmet mutatnak be a mozik (tavaly ez a szám 223 volt), könnyen kiszámolható, hogy az átlagosan három-négy napon át vetített filmek közönsége igencsak szerény. Ezzel szemben viszont szinte minden „visegrádi” polgár legalább napi egy filmet megnéz a tévében. Muhi András producer szerint ebből kiindulva járhatóbb útnak mutatkozik egy megegyezés a négy ország közszolgálati televíziói között egymás filmjeinek bemutatását illetően. Muhi szerint a mozi halott műfaj, még akkor is, ha minden országban működnek artmozik, és a filmfesztiválok iránt is nagy az érdeklődés. Nem beszélve a DVD-piacról, amely még mindig kiaknázatlan lehetőségeket kínál. Ráadásul egy-egy film nézettségét kizárólag a moziközönség érdeklődése alapján szokták mérni, senki sem foglalkozik az ennél lényegesen nagyobb tévés nézettséggel. Nem is beszélve a különböző internetes fórumokról. Míg a hetvenesnyolcvanas években a magyar- országi értelmiség Menzel, Forman és Chytilová filmjein nőtt fel, a mai magyar közönség már nem ismeri a mai cseh rendezők alkotásait, hiszen azok csak elvétve kerülnek országos moziforgalmazásba. Ugyanez a helyzet a szlovák filmekkel is, azzal a különbséggel, hogy egy-egy szlovák alkotást néha hamarabb látnak a cseh tévénézők, mint mi. Szárnyaló szlovák filmipar Az öt-hat évvel ezelőtti állapotokhoz képest ugrásszerűen megnőtt a szlovák játékfilmek száma. Ez a kisebb fajta forradalom Marian Urban rendező szerint a Szlovák Filmalapnak köszönhető, amelyen keresztül az állami támogatás eljuthat a sikeresen pályázó alkotókhoz. Ráadásul a technikai fejlődésnek köszönhetően számos film készül olcsó felszereléssel, videokamerákkal. Azaz nem kell méregdrága berendezéseket bérelni, ma már szinte bárki hozzáfér moziminőséget produkáló eszközökhöz. Az már más kérdés, hogy az alkotók és a szereplők sok esetben szinte ingyen dolgoznak, a filmeket pedig a videómegosztókon kívül lényegében nincs hol bemutatni. Viszont tavaly tizenkét államilag támogatott játékfilm készült Szlovákiában. A lengyel helyzet A lengyelek egyre több nemzetközi koprodukcióban vesznek részt, nagyot lendítve a nemzeti filmipar helyzetén. A Lengyel Filmintézet hivatott nyélbe ütni ezeket az üzleteket, Lech Majewski rendező szerint viszont felemás eredmények születnek, például ő, mint külföldön élő lengyel alkotó, nem kapott támogatást legújabb filmjére, a brit Peter Greenaway Rembrandt-filmjét viszont nem kis összeggel támogatták a lengyelek. Ráadásul Lengyel- ország kifelé sikeresebben propagálja saját kultúráját, mint az országon belül, ahol nem jobb a helyzet, mint Szlovákiában, azaz egy átlagos lengyel évente csupán egyszer megy moziba, és általában akkor sem lengyel filmet választ.. Stagnáló magyarok A 2004-es magyar filmtörvény Muhi András szerint a környező országok számára is mintaként szolgált. Biztosította az állami forrásokat a teljes filmipar számára, beleértve a filmkészítést, forgalmazást, oktatást, fesztiválok szervezését. 2004 és 2010 között évente 25-35 nagyjátékfilm, 50-60 dokumentumfilm, 30-40 kisjátékfilm és 40-50 hosszabb-rö- videbb animációs film készült. 2010-ben átrendeződött a terep, aminek következtében megtört a lendület, és az elmúlt két évben alig készültek filmek. Az új rendszer még csak most kezd működni, és bár a filmesek bizakodnak, nem tudni, mikor áll talpra a filmipar, amely mostanság leginkább bérmunkákból él, amerikai szuperprodukciók hátterét biztosítja. A fiatal rendezők pedig alig kapnak lehetőséget. Ezért jelenleg csupán nemzetközi koprodukciókban gondolkodhatnak, nem tudni, meddig. A pozsonyi vitafórum konklúziója: bár ugyanabban a régióban élünk, hasonló múlttal és hasonló anyagi körülmények között, a visegrádi négyek filmeseinek összefogását még mindig számos tényező nehezíti. Látványos eredmény csak abban az esetben születhet, ha a döntéshelyzetben lévő állami intézmények is összefognak a régió filmiparának érdekében. Az a tény, hogy vajmi keveset tudunk a szomszéd országok kortárs filmművészetéről, nem csupán a könyörtelennek tűnő üzleti szempontok eredménye. Reméljük, lesz folytatása ennek az eszmecserének, akár magasabb szinten is. Több ezren kísérték utolsó útjára (Fotó: origo.hu) fi ink; i dr. Tóth Erzsébet Mikor kell szakorvosi beutaló és mikor nemP áprilistól változások a betegellátásban A beszélgetés március 25-tŐ tekinthető meg: UlSZO. Hiányzik a visegrádi filmes összefogás
