Új Szó, 2013. március (66. évfolyam, 51-75. szám)
2013-03-21 / 68. szám, csütörtök
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2013. AAÁRC1US 21. Iskola utca 17 A komáromi Kereskedelmi és Szolgáltatóipari Szakközépiskola sikere Helytálltak a németországi megmérettetésen a diákok TÓTH IVETT Tengerparti sütkérezés helyett történelmi emlékhelyekkel ismerkedtek a résztvevők (SZ. A. archívuma) A történelemoktatás sikerei a komáromi Selye János Gimnáziumban Jutalomút Horvátországba Az idei tél számomra egy horvátországi jutalomkirándulással végződött a Rákóczi Szövetségjóvol- tából, amelyen a szervezet által meghirdetett esszé- és irodalmi pályázaton szerzett különdí- jam révén vehettem részt. SZABÓ ANNAMÁRIA Ez az utazás nem egy szokványos vakációt jelentett, a tengerparton sütkérezőset, hiszen ezt az évszak még nem is engedte volna, másrészt pedig utunk során a célunk nem volt más, mint az ország terültén található történelmi emlékhelyeink felfedezése. Budapestről indultunk, egy igencsak színes, körülbelül harmincfős társasággal a történelmi Magyarország különböző régióiból, tehát voltak itt a fővárosból, Szlovákiából, de még Erdélyből is képviseltették magukat páran, ugyanis a kirándulás a Gloria Victis történelmi vetélkedő első öt helyezett csapatának jutalma is volt egyben. A magyar határt négy és fél óra buszozás után hagytuk magunk mögött, ezután célba vettük Eszék városát, ahol már várt ránk a helyi magyar közösség egyik oszlopos tagja, hogy körbevezessen minket a városban, amely nemcsak a múltbéli hídrobbantás miatt lehet érdekes az odalátogató turistáknak, hanem nagyon hangulatos sétálóutcáival, különböző korokból fennmaradt épületeivel is csábítja oda a látogatókat. Persze figyelmesen járva a városban az embernek akarva-aka- ratlanul is feltűnik, hogy a délszláv háború nyomai még mindig mélyen élnek benne, amit sajnos elég nyomatékosan bizonyítanak a golyó- és lövedékrésekkel tarkított házfalak. Eszéki idegenvezetőnk megmutatta nekünk a helyi magyar iskolát is, amely különösen tetszett nekem, ugyanis mint a vezetőnk elmondta, mivel kis létszámú iskoláról van szó, ezért a sportversenyeken rendre megverik őket a horvát csapatok. Egy dologban azonban országelsők, ez pedig nem más, mint az íjászat. Másnap folytattuk utunkat a főváros felé, útközben még megálltunk pár falucskában, amelyeket akár magyar nyelvszigetnek is nevezhetnénk. Ezek a Valkóság falvai, szintén magukon viselik a háború nyomait, és folyamatosan fogyó lakosságuk inkább a nagyobb városokban néz munka után. Ám mint minden régióban, itt is van pár karizmatikus személyiség: ilyen embert ismerhettem meg Kó- rógy falu református lelkészében, aki igazán jó helytörténeti s egyben társadalomtudományi elbeszélőnek is bizonyult, olyannyira, hogy egy kissé időszűkében kellett a főváros felé vennünk az irányt. Zágráb számomra nagyon sok hasonlóságot mutatott Budapesttel, már csak a belső udvarokkal rendelkező házak, vagy maga a városrendezés, vagy pedig akár a Mátyástemplomra emlékeztető ottani katolikus székesegyház miatt is. A városban eltöltött nap során sok érdekességet láttam, mint például a Dante fia által alapított máig működő gyógyszertárat vagy a trafalgari ütközetnél Nelson admirális hajójáról leesett láncot, amelyet horvát tengerészek találtak meg és hoztak ide emléknek. Másnap az egykori Monarchia Riviéráján találtuk magunkat, ennek központja hajdan Fiume olasz, horvát és magyar nyelvű városa volt: virágzó kikötőjébe mindenfelől futottak be kirándulóhajók. Itt találkoztunk idegenvezetőnkkel, Gergely bácsival, aki 79 évét meghazudtoló fizikai teherbírásával túlszárnyalt mindannyiunkat, nem szólva a rengeteg ismeretről, amelyet megosztott velünk. A fiumei lakosok büszkék a várukra, aminek hajdani bolond úrnője elkergette az oda bemenni akaró náci katonákat, büszkék II. János Pál pápa látogatásaira és persze az egyedülálló hal- és zöldségpiacukra. A városka egyetlen szégyenfoltja a pangó hajógyára, amit bárki megvásárolhat egy euró értékben, feltéve, ha kifizeti az ott dolgozó kétezer munkás több hónapja meg nem kapott bérét. Ugyanennek a napnak a délutánján célba vettük az Isztriai- félszigetet, és Gergely bácsi buzgó meséit hallgatva elindultunk a legdélebbi pontjába, Pula városába. Pula nevezetes az amfiteátrumáról, amely a beavatatlan szemeknek akár szebbnek is tetszhet, mint a római Colosseum. Ezt a városkát persze nem csak mi és más egyszerű világvándorok fedezték fel maguknak. Évekig itt élt és tanított a helyi angol nyelviskolában James Joyce, az írek méltán híres írója, akinek nyughatatlan természete pár évig békére lelt ebben a mediterrán városkában. Visszaindulásunk napján még tettünk egy kis kitérőt Kraljevicában, ahol megkoszorúztuk a helyi Frangepán-kas- télyt, majd egy kis tengerparti séta és az egyre jobban tavaszi- asodó, napsütéses Horvátország képével vettünk búcsút ettől a néhol kicsit fárasztó, de nagyon tartalmas, eseménydús és az életemet még sokáig meghatározó négy naptól. A szerző a komáromi Selye János Gimnázium II. C osztályos tanulója Iskolánk, a komáromi Kereskedelmi és Szolgáltatóipari Szakközépiskola három tanára és három diákja 2013. február 26-tól március 1-ig érdekes és szakmailag felejthetetlen iskolalátogatáson és versenyen vehetett részt Németországban, Kall városában. Iskolánkkal a kapcsolatot a Düreni Képzési Központ vette fel, amelynek sorait két volt komáromi lakosunk erősíti. Általuk kaphattunk betekintést a német iskolarendszerbe, megtekinthettük, hogyan folyik az elméleti és gyakorlati oktatás egy szak- középiskolában és az oktatási központban, meglátogattuk a kalli szakiskolát, valamint a gyakorlati oktatásra szolgáló Aréna sportközpont éttermét és konyháját is. Vendéglátóink a nieddegeni ifjúsági szállóban biztosítottak számunkra szállást, melynek szomszédságában található a képzési központ étterme, ahol diákjaik mestereik segítségével és felügyelete alatt sajátíthatják el a szakács és pincér szakma fortélyait. Szakács és pincér tanulóink is itt kaptak segítséget a versenyre való felkészülésben a megmérettetést megelőző napon. A már hagyományosan, immár 35. alkalommal meghirdetett gasztronómiai szakmák oktatásának ifjúsági versenyén a kerület legjobb szakközépiskoláinak diákjai vehettek részt, akik nemcsak gyakorlati, de elméleti tudásukról is számot adtak. A verseny már korán reggel kezdetét vette, 30 szakács, pincér, valamint hotelszakembernek tanuló diák forgolódott a kalli középiskola konyháján és dísztermében. A délelőtt foDiákjaink: Rizov Nikolas, Vincze Ádám és Sirányi Marcel lyamán az elméleti rész zajlott, melyen egyebek mellett különféle élelmiszereket, fűszereket és evőeszközöket kellett megnevezni, a pincérek terítettek, szeleteltek, flambíroztak, italokat azonosítottak illat alapján. A szigorú zsűri figyelő szemei előtt bizonyították rátermettségüket egész nap, hiszen az est végéig pontozták őket. A szakácsok eközben előre meghatározott hozzávalókból négyfogásos menüt készítettek, mely meleg és hideg előételből, főételből és desszertből állt. Az alapanyagok között hal, kagyló, póréhagyma és répa szerepelt, ebből kellett hideg, illetve meleg előételt készíteni, főételként borjúhúst és klasszikus burgonyaköretet kellett tálalni, míg a desszert körtéből, kék sajtból és tésztából készülhetett. Bár ezek a hozzávalók nem nagyon használatosak a magyar, illetve szlovák konyhában, diákjaink bebizonyították, hogy nem ismernek lehetetlent, így menünk osztatlan sikert aratott a neves vendégek és a zsűri körében is. Pincéreink sem maradtak dicséret nélkül, ismereteiket és határozott fellépésüket oklevél és ajándékok sokasága bizonyítja, tanáraik és mestereik méltán büszkék rájuk. Útban hazafelé megálltunk Köln városában, ahol a híres kölni Dómot sem hagytuk ki. Élményekkel és szakmai tapasztalatokkal gazdagodva tértünk haza, s reméljük, az elinduló közös szakmai ismeret- szerzés és tapasztalatcsere a továbbiakban még több lehetőséget nyújt majd iskolánknak és diákjainknak egyaránt. A komáromi Kereskedelmi és Szolgáltatóipari Szakközépiskola diákjai oklevéllel és ajándékok sokaságával térhetett haza (Fotók: KSZSZ) írjatok az Iskola Utcának! Továbbra is szívesen várjuk diákok, tanárok beszámolóit iskolájuk eseményeiről, eredményeiről, valamint a tehetséges diákokat bemutató írásokat, melyeket az iskolautca@ ujszo.com vagy az ujszo@ ujszo.com e-mail-címre küldhetnek el. Kérjük, hogy afotókat jpg formátumban, külön csatolják a küldeményhez, ne a Word dokumentumrészeként, (ú)
