Új Szó, 2013. március (66. évfolyam, 51-75. szám)
2013-03-21 / 68. szám, csütörtök
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2013. AAÁRC1US 21. Vélemény És háttér 7 Az orosz medve szívesen rátenné mancsát az eurózónára, és egy gázlelőhely is van a játszmában Ciprus, Moszkva és az unió Úgy tűnik, hiba volt kihagyni Oroszországot a ciprusi mentőcsomag előkészítéséből, amit most, a betétadóztatási ötlet elutasítása után pótolhat az unió. HÍRHÁTTÍR Moszkva gázszagot érez, és van elég pénze megmenteni Ciprust, ezen keresztül pedig kihúzni Európát az újabb maga ásta veremből. Másrészt így az orosz medve rátenné mancsát az eurózónára. Kezdődhet a nagy játszma az Európai Unió és Oroszországközött. A ciprusi parlament elutasította az uniós segítség feltételét, a bankbetétek megadóztatását, így erősödnek azok a találgatások, hogy a Oroszországtól remélhet pénzügyi támogatást a 10 milliárd eurós uniós csomag kiegészítésére. A bankbetétek lefaragásából 5,8 milliárd eurós megtakarítása lett volna Ciprusnak, s ehhez Brüsszel az új helyzetben is ragaszkodik. Moszkva abba a helyzetbe került, hogy Ciprus, és ezáltal Európa megmentőjének szerepében léphet fel - vélik a CNBC hírtévének nyilatkozó elemzők. Miközben Brüsszel az uniós tag újabb javaslatára vár, addig a szigetállam pénzügyminisztere lázasan tárgyal Moszkvában. Ha Oroszország újabb pénzinjekcióval segítené ki a közel 30 milliárd eurós orosz vagyont kezelő Nicosiát, akkor ezáltal határozottan növelné befolyását az eu- rózónában, s általa valamelyest az Európai Unióban is. Moszkva azon túl, hogy erősíti pozícióját egy uniós országban, egy potenciális versenytársat is befolyása alá vonhat, legalábbis ami Európa energiaellátását illeti. Amint kinyitnak a ciprusi bankok, a betétesek tömegével fogják kivenni a pénzüket, vagyis az adóparadicsomnak vége, és ez jelentős, akár 7-8 százalékos gazdasági visszaesést is okozhat. Ez pedig azt jelenti, hogy a ciprióta kormánynak fel kell gyorsítania a gázkitermeléssel kapcsolatos beruházásait - ami szintén az oroszok felé löki őt. Timothy Ash, a londoni Standard Bank vezető közgazdásza azt jósolta, hogy Moszkva a Ciprusnak nyújtott hitelfinanszírozás kiterjesztéséért cserébe „határozott részesedést” kér majd a Ciprus déli partjainál fekvő földgázmezők kitermelési koncesszióiból. A nagy játszma része a ciprusi tengeri talapzat földgázkészleteinek ellenőrzése - fogalmazott Ash. A Gazprom gázipari óriás állítólag már felajánlott közel 6 milliárd eurót Nicosiának, cserébe szabad gázfeltárásijogokat kért. Jürgen nem nyelné le, hogy az ő pénzén mentik mega Ciprusonbankoló Szása vagyonát, melyen eddigJorgoszkeresett. A ciprusi elutasításnak talán van pozitív hozadéka is. A bankok óriási veszteségei és az eu- rózóna jövőjével kapcsolatos bizonytalanságok ellenére az emberek bizalma az európai bank- rendszerben mindvégig töreden maradt. Még a görög válság tetőpontján sem voltak kígyózó sorokazathénibankfiókok előtt. Az európai polgárok, bár nem szeretik a bankokat, elhiszik nekik, illetve az államoknak, hogy a bankokban elhelyezett betéteik biztonságban vannak. Ez a bizalom pedig óriási érték volt eddig, hiszen egy bankpánik néhány nap alatt bedönthet egy országot. Márpedig a Cipruson tervezett bankbetéti adó éppen ezt a bizalmat ásta volna alá. Az európai döntéshozók mégis úgy határoztak, hogy a ciprusi betéteseknek kell fizetniük. A döntés mögött főként politikai megfontolások álltak: úgy tűnt ugyanis, hogy az éveken át tartó borzasztó gazdálkodás miatt az óriásira duzzadt szigetországi bankok csődközeli állapotban vannak, és a pénzmosással asszociált ország megmentése eladhatatlan lenne az észak-európai országok választói számára. Ahogyan a Véleményvezér hírportál fogalmazott: „Jürgen nem fogja lenyelni azt a békát, hogy az ő pénzéből mentsék meg a ciprusi bankban bankoló Szása vagyonát, melynek rejtegetésével egészen eddig Jorgosz keresett egé- szensokpénzt.” (Portf., W, só) KOMMENTAR Túl a bocsánatkérésen KOCUR LÁSZLÓ Szlovákiában nagyon komoly belpolitikai problémák lehetnek, ha a kormányzat egy olyan súlyos kérdést dobott be a kommunikációs térbe, mint a Beneš-dekrétumok. A kérdést a szlovák diplomácia vezetője vetette fel egy cseh lapinterjúban. Miroslav Lajčák kijelentéseitől teljesen függetlenül kárpótlási keresettel éltek egy cseh bíróságon a világhírű cipőgyáros, Jan Baťa utódai a dekrétumokból következő vagyonelkobzás miatt. Nem csekély, de állami léptékkel mérve nem is jelentős, 56 millió koronás kártérítést követelnek. Két variáció egy témára. Az első kérdés, amely ilyenkor felvetődik, hogy kire is kell figyelni dekrétumügyben, az azok sérthetetlenségét rezzenéstelen arccal hangsúlyozó Robert Fico kormányfőre, vagy a technokrata, párton kívüli külügyminiszterére? Nyilván egy ilyen problémakört nem kommunikálhat Robert Fico arculat- és szavazatvesztés nélkül. Ha a helyzet netán melegre fordulna, az egészet Lajčáknyakába lehet varrni, aki bár európai formátumú karrierdiplomata, de nem párttag, így akár fel is áldozható. A teljesen naiv szemlélő akár azt is gondolhatná, hogy a magyar-szlovák kapcsolatok most jutottak el arra a szintre, hogy fel lehet vetni egy ilyen súlyos, az egyik felet erősen tra- umatizáló kérdést, holott az ország miniszterelnökét ugyanúgy hívják, mint 2006 és 2010 között. De hagyjuk a meddő oknyomozást/találgatást. A cseh példa azt is mutatja, hogy ebben a helyzetben a bicsibocsi talán kevés lesz. A bocsánatkérés, ha megtörténne, elsősorban szimbolikusjelentőséggel bírna. Akik átélték, hogy településüket körülzárják a katonák és a lakosokat állat módjára hajtják el, vagyonukat hátrahagyva bevagonírozzák őket az ismeretlen úti cél felé, ahol aztán valójában rabszolgasorban dolgozhattak a jégtörő februárig”, azok számára egy bocsánatkérés lenne a minimum. A cseh példa viszont újra rávilágít arra, amire elsősorban Vadkerty Katalin kutatásai hívták fel a figyelmet: a Beneš-dekrétumok alapján végrehajtott vagyonelkobzás az egyik legnagyobb kollektív gazdasági bűncselekmény (is) volt. így abban egyet kell értenünkMiro- slavLajčákkal, hogy a Beneš-dekrétumokkérdését nem lehet csak bocsánatkéréssel lezárni. A gazdasági kártérítés kérdését is fontolóra kellene venni. FIGYELŐ lépte a jó ízlés határait, középszerűnek, rablóbandának, történelem nélkülinek, egyszerű gondolkodású, együgyű népnek titulálta a magyarságot, és ha Erdő Péter bíborost pápává választották volna, akkor a románoknak másik kontinensre kellet volna költözniük. A bizottság egyik tagja azt nyilatkozta, Radu Banciu kijelentései „véleménynyilvánításnak tekinthetők”. (krónika.ro) Véleményvagy gyalázkodás? Nem foglalt állást a román audiovizuális tanács a bukaresti B1 televízióban elhangzott durva, magyarellenes kijelentések kapcsán. A testület egyik tagja pedig azt sugallta, hogy az erdélyi magyarok megérdemlik a sértő kijelentéseket. A Bl-en Radu Banciu műsorvezető több ízben túlAz ankarai kormány az utóbbi időben több engedményt tett az ország körülbelül 20 százalékát alkotó kisebbségnek: történelmi bejelentés készül A kurd kisebbség bevonulása a török Alkotmányba MAL1NÁK ISTVÁN Erdogan török kormányfő béketeremtőként akar bevonulni a történelembe. A török- országi kurdoknak esélyük van arra, hogy fokozatosan elérjék: maguk dönthessenek saját ügyeikben. Pedig nem is kapnak területi autonómiát, ettől a kifejezéstől Erdogan épp úgy frászt kap, mint a szlovák vagy a románvezetés. Amióta keményen szembefordult Izraellel, Erdogan nevét imába foglalják a szélsőséges iszlamisták. Hihetetlenül megnőtt - az egyébként NATO-tag - Ankara ideológiai és politikai befolyása, s még inkább a gazdasági. Törökországban nincs gazdasági válság. Ami a kurd kérdésben való hatalmas előrelépést - teljes rendezésről azért nem beszélhetünk - illeti, mindenképpen kivívja a Nyugat és főleg az EU elismerését is. Előre kell bocsátani, mindannak, ami kurd ügyben Ankarában történik, a térségben szélesebb vetü- letei vannak, mert szinte mindenütt élnek kurdok. Erdogan- nak kiváló a viszonya a bagdadi központi kormányhoz már csak lazán kötődő észak-iraki kurd autonómiával, viszont a napokban keményen kikelt az ellen, hogy a Szíriái kurdok hasonló önállóságot (autonómiát) kapjanak, mint az irakiak. A betiltott Kurdisztáni Munkáspárt (PKK) vezére, Abdullah Öcalan, aki 14 éve ül börtönben Imrali szigetén, ma tűzszünetre fogja felszólítani a PKK harcosait. Ezt maga az életfogytiglanra ítélt Öcalan jelentette be két napja. Tehát eredményesek lehettek az ankarai kormánnyal folytatott titkos tárgyalások. A kurd lázadóvezér úgy fogalmazott: történelmi bejelentésre készül a hagyományos kurd és török tavaszünnep kezdetén. A PKK 1984-ben kezdett harcot a kurdok lakta délkeleti országrész elszakadásáért. A konfliktus azóta több mint 40 ezer halálos áldozatot követelt. Öcalan most a PKK harcosait arra szólítja fel, kezdjék meg a visszavonulást Törökországból Észak-Irak- ba, ahol a PKK főhadiszállása van. Cserébe a török parlamentnek kurdbarát reformokat kell elfogadnia. Török lapok szerint a PKK már nem saját kurd államot követel, hanem azt, hogy Törökország hivatalosan ismeije el a kurd identitást, az alkotmányban is. A 74 milliós Törökország lakosságának kb. 20 százalékát alkotják a kurdok. A kurd nyelv használatát, a kurd nyelvű médiát évtizedeken át tiltották, azonban az Erdogan-kormány az utóbbi időben több engedményt tett: tavalyelőtt engedélyezték kurd nyelvű rádió- és tv-műsorok sugárzását, idénjanuárbanpediga parlament megszavazta, hogy a kurd vádlottak anyanyelvükön beszéljenek a bírósági tárgyalásokon. Hatalmas eredmény ahhoz képest, hogy a törökországi kurdok elnyomásának mértéke ahhoz volt hasonlatos, ahogy a Milosevics-rezsim idején a koszovói albánokkalbántak. Persze ez az egész nem lesz méznyalás, nagy kérdés az, hogy a PKK helyi parancsnokai hall- gatnak-e Öcalanra. A Frankfurter Allgemeine Zeitung egy érdekes, alig ismert tényre hívta fel ezzel kapcsolatban a figyelmet. A Kurdisztán függetlenségéért küzdő PKK legradikálisabb alvezérei mind törökök. Ennek magyarázata: a PKK-t a 70-es években baloldali, marxista csoportok hozták létre, főleg ankarai egyetemisták, s csak később formálódott ki a most ismert PKK, amely valamiképpen ötvözte a kurd nacionalizmust a marxizmussal. Egyelőre nem világosak az Öcalan által kötött megállapodás részletei, de az biztosnak tűnik, hogy Ankara hajlandó a kurd kisebbség jogainak bővítésére. A kurdok lakta délkeleti tartományok és városok decentralizálása révén a kurdok számára lehetővé válna, hogy fontos kérdésekről saját maguk hozzanak döntést. Ez sokkal több, mint amit remélni lehetett. Miroslav Lajčák és Martonyi János (Tüskéscápa/Fotó: Somogyi)
