Új Szó, 2013. március (66. évfolyam, 51-75. szám)
2013-03-18 / 65. szám, hétfő
8 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2013. MÁRCIUS 18. www.ujszo.com KOMMENTAR Utolsó figyelmeztetés S1DÓ H. ZOLTÁN Az Európai Unió fedélzetéről már a negyedik mentőövet dobták a pénzügyi válság hullámaiban fuldokló egyik tagállamának. Írország, Görögország és Portugália után most Ciprus kap 10 milliárd eurós pénzinjekciót az unió és a Nemzetközi Valutaalap (IMF) kettősétől. A szigetországnak nagyon nagy árat kell fizetnie a segítségért, hiszen a megállapodás részeként megkell szüntetnie az adóparadicsomi feltételeket. Az eurózóna szombat hajnali döntése feltételeként tíz százalékponttal emelni kényszerül a társasági adót, a bankbetéteket pedig egyszeri illetékkel és kamatadóval sújtják. Az illeték százezer euró fölött 9,9%, alatta pedig 6,75%. Gyors segítség nélkül a görög gazdasághoz ezer szállal kötődő és tavaly nyár óta segítségért kalapozó Ciprus becslésekszerintmár májusban csődötjelentett volna. A banki megtakarítások utáni erőteljes adó kikényszerítése példa nélküli az uniós mentőakciók történetében. A lépés két okra vezethető vissza. Egyrészt az ország eredetileg 17 milliárd eurót kért, ám csak 10-et kap, a különbözetet a számítások szerint közel 6 milliárd euró bevételt jelentő betétek utáni adóból kell kigazdálkodni. Másrészt Ciprus bankrendszere az adóparadicsomi állapotok miatt túlfejlett: mintegy 69 milliárd pihen az ottani számlákon, ezek több mint egyharmada külföldi, döntően orosz tulajdonban van, és Brüsszel úgy gondolja, a sok esetben tisztességtelen úton szerzett megtakarításokat simán meg lehet adóztatni. Persze ezek után felmerül a kérdés: egy uniós bankban ugyan ki érezheti biztonságban a pénzét, ha vészhelyzetben még ebből is tetemes összeget csíphetnek le? A kérdés távolról sem költői, hiszen a helybéliek máris megrohamozták a bankokat, tény, hogy sikertelenül, mivel szombaton tudatosan zárva tartottak, ma pedig államünnep van. Ám holnap elszabadulhat a pokol, hiszen a bankpánik elemi ösztönöket mozgat meg az emberekben - ennek apró jeleként egy frusztrált ciprusi férfi buldózerrel parkolt közvetlenül egy Kyperountai bank fiókja mellé, csak hogy érezzék, a gép bármikor meglódulhat... A betétállomány megadóztatása egyfajta utolsó figyelmeztetés, egy taburomboló, illúziókat széttépő, sokaknak fájdalmat okozó döntés. Ahogy egy elemző írta: A fő tanulság, hogy valóban minden megtörténhet, amit a gazdasági szükségszerűség kikövetel. Ha a betétesek pénzéből lehet megoldani a problémát, akkor azt veszik el, ha a kötvényesekéből, akkor azt, ha pedig 50%-os áfára lesz szükség, akkor az lesz. Az eurózóna részeként természetesen Szlovákiát is érinti a most meghozott intézkedéscsomag. T ölünk tavaly évvégéig már több mint 3600 cég tette át a székhelyét valamelyik adó- paradicsomba, ezek közül az egyik legnépszerűbb éppen Ciprus, ahol legalább 800 szlovákiai gyökerű társaság telepedett le. Most a magasabb adókulcsok miatt ez a lehetőség megszűnik- feltéve, hogy a nicosiai parlament szélsebesen elfogadja az uniós feltételeket. A másik folyomány számunkra, hogy tovább emelkedik az euró megmentésének ára. Az íreknek nyújtott 85 milliárdos mentőcsomag Pozsonyra eső terhe még csak 319 millió euró volt, a portugál segélynyújtás költsége már 431 millió euróra kúszott fel, a görög számla mindeddig 860 millió eurónál tart. Vagyis a mindeddig 1,6 milliárdnál tartó szlovák teherviselés Ciprus révén most tovább nő. Ha így megy tovább, akkor a végén még a mostani segélynyújtók is mentőövre szorulnak, már ha lesz, aki dobjon nekik... FIGYELŐ Petőfi és a hóvihar A március 15-i hóvihar a Magyarok Világszövetsége szerint újabb bizonyíték arra, hogy Petőfi Sándor nem esett el a segesvári csatában, hanem még évekig hadifogolyként élt Szibériában, és az ő csontjait találta meg Morvay Ferenc vállalkozó több mint 20 éve Barguzinban. Az alábbiakban a Magyarok Világ- szövetségének közleményéből idézünk. „Magyarország e napon, Petőfi Sándor napján Szibériává változott... Számunkra, akik tudjuk, hogy Petőfi Sándornak élete utolsó éveit a fagyos Szibériában kellett elszenvednie, számunkra, akik hiszünk az isteni igazságban, számunkra nem kétséges, hogy ezt a szibériai ítéletidőt az Úr küldte Magyarországra - ezzel emlékeztetve az egész országot Petőfi Sándorra, a vele szemben hallgatással, mulasztással elkövetett bűnre. Az ország nagyjai, államelnöktől miniszterelnökig egymással versengve katasztrófát hárítottak e napon. Pedig a katasztrófát megelőzniük kellett volna. Az ő kötelességük lett volna Petőfi Sándor hamvait felkutatni, a haza földjében méltó módon eltemetni. Most az Úr szólalt meg Petőfiért! A hóviharral figyelmeztető március 15. Isten üzenete. Értsen belőle mind, kinek értenie kell!” A kormánypárti gesztusok szépek ugyan, de nem érnek semmit Számvevőszék? Meg Marx Nincs az a pénz, amiért valamit is érő szakember manapság a Számvevő- szék elnöki posztjára jelentkezne. Az elmúlt egy évben kiderült, hogy kormánypárti ígérgetés ide, ellenzéki jelölgetés oda, ajelölt csak statiszta lehet. Ha meg tudja előre, akkor vagy színész, vagy hülye. LOVÁSZ ATTILA A kormánypárti gesztusok szépek ugyan, de nem érnek semmit. Áz első sikertelen választást követően kellett volna közölni a kormánypárti frakcióval: köszönjük, uraim, látjuk, mennyire komoly az ajánlat, vigyétek el a balhét ti. Azóta lenne számvevőszéki elnök és az ellenzék nem lenne világ szégyenének kikiáltva egyébként ezúttal nem megérdemelten. Már a Radičová-kormány idején emlegették sokan (ennél legyünk pontosabbak: vállalkozói körök, politikai elemzők, kommentátorok), hogy a sok pártból álló széles koalíció tulajdonképpen nem jó az országnak, a sajtó által üzengetnek egymásnak, állandó a feszültség, akkor inkább Fico. A Fico-kormánynak ilyen gondjai nincsenek. Nem kell koalíciós partnerekkel vitatkozni, mindig képes az ellenzékből hülyét csinálni. Sőt, Ficónak csak meg kellett várnia, hogy az akkori koalícióban legyen egy sarkalatos probléma, és az új parlamenti választás az ölébe hullott. Azóta, még a szombati SaS-tisztújítás eredményének ismeretében is, és még feltehetően sokáig lehet azzal foglakozni, ki verte szét a Radičová-kormányt. Mintha nem lenne teljesen mindegy, ma más kérdések vannak, a politikai emlékezet meg amúgy sem haladja meg a három hónapot kis hazánkban. Nos, van egy aránylag stabil Fico-kormány, kevesebb a kormányon belüli balhé (hogy is lennének, ugye, ha azonnal kap a fejére a renitens - amit koalícióban nem lehet, egy párA marxizmustól nem bírunk szabadulni: a sikeres embereket megsarcolni, a középréteget kikészíteni. ton belül bármikor), az ellenzék pedig ugyanazt csinálja, mint kormányzása idején, legalábbis így fest a kép. A hatalmi csatározás, egymás vegzá- lása pedig simán zajlik kormánypárton belül is, s ha nagyobb a baj, kell csinálni egy műbalhét. Mondjuk egy mati- cás beszédet. Megérdemeljük. Öröm nézni pl. Sobotka és csapatának előretörését Csehországban, még nincs is időpontja a választásnak, már győztesként tetszelegnek (ha meg is nyerik, úgy kell a cseh választóknak - mint nekünk), és már most tudják, ki az ellenség. A marxizmustól nem bírunk szabadulni, a sikeres embereket megsarcolni, a középréteget kikészíteni, közvetetten védve az újgazdagokat és tolvaj gazembereket - nos erre Marx Károlyunk tanítása tökéletes volt. Aki tesz magáért és a közösségéért valamit, dolgozik vagy ötlete van, vetjük fejbe, majd később agyon, éljen a nagy cucilista forradalom. Mi meg a számvevőszéki posztról csevegünk, mintha az lenne a tét. Cipruson meg (copyright by Sulik, de eltalálta) mentjük a ruszki maffia pénzét. EGYFORMA AZ ÍZLÉSÜNK. ŐK IS SZERETIK A FÜVET. Richard Sulik, az SaS elnöke (Tüskéscápa-cartoonized/Fotó: SITA) Nehezebb lesz helyreállítani a bizalmat, mint a 11. világháború után újjáépíteni Európát Az új Marshall-terv JARÁB1K BALÁZS Barack Obama amerikai elnök még február 12-én, az ország állapotáról szóló évértékelésén jelentette be szó szerint világmegváltó tervet. Az Egyesült Államok és az Európai Unió új transzatlanti kereskedelmi és beruházási megállapodást kötne (Transatlantic Trade and Investment Partnership), és a „TTIP” rövidítés már javában kering a világsajtóban. Egy hónappal később az Európai Bizottság tette közé az általa felkért, jó nevű londoni gazdasági kutató- központ, a Centre for Economic Policy elemzését a várható hatásokról. A számok szinte sokkoknak: az egyezmény az EU számára évi 119 müliárd eurót, míg az USA-nak 95 milliárd eurót hozna az állami konyhára. A londoni központ volt olyan kedves és kiszámolta, mit jelentene az egyezmény egy átlagos európai családnak: mintegy 545 euró extra bevételt évente. Gondoltak a világra is, számításaik szerint az egyezmény által hozott liberalizáció a globális GDP-t mintegy száz milliárd euróval növelné évente. Szép, nem? Úgy tűnik, a globális kereske- delemtovábbiliberalizálásaavi- lággazdaság két legnagyobbja között két dolgot szolgái. Egyrészt képtelenség, hogy a kormányok továbbra is eladósodjanak, másrészt a bankóprés sem működhet időtlen időkig. Mivel a kamatlábakat nem lehet lejjebb vinni, hogy a gazdaságot élénkítsék, a kormányok most a vámok nullára srófolásával, illetve a vámszabályok harmonizálásával próbálnak gazdasági növekedést csiholni, illetve munkahelyeket teremteni. Másrést ez egy kereskedelmi zónában egyesítené a Nyugatot, amely a világ GDP-jének ötven százalékát adná, illetve a globális befektetések több mint ötven százalékát ellenőrizné. De hagyjuk a nagy számokat, megvan azoknak a maga törvénye. Csallóközi és nem „ekomó- kus” szemmel annyi azért vüá- gos, hogy Washingtonban, illetve az európai fővárosokban (elsősorban Londonban, de Berlinben és Párizsban is) sokakat elgondolkodtatott, mennyire lesz a világ biztonságos, ha a jelenlegi „lokalizációs” trendek erősödnek meg - globalizáció helyett. Ez a terv tulajdonképpen az új Marshall-terv, csak most nem Európa újjáépítése a tét, mint a második világháború után, hanem a Nyugat (pozíciójának) megmentése a keleti „hódítókkal” szemben. A tervnek magának nincs számottevő politikai ellenzője (eddig még kritizáló írással sem találkoztam). Ám van egy hatalmas bökkenő - az amerikai, de főleg az európai politikai fejlemények inkább az ellenkező irányba, mégpedig az erősödő nemzeti „filing” és bizony az érzékelhető szétcsúszás (diszin- tegráció) irányába mutatnak. Állami regulációk, protekciona- lizmus, és ugye vesszenek a lusta görögök meg a lenyúlós németek is. A kapitalista gazdaság alapja éppen az a bizalom, ami eléggé kiveszett a válság utáni világból. Hogy ezt egy csapásra vissza lehet-e állítani egyetlen egyezménnyel, ugyan remekül hangzik, a magam részéről szurkolok is. De a kisördög azt mondatja velem, ez még Európa második világháború utáni újjáépítésénél is nehezebb lesz.
