Új Szó, 2013. március (66. évfolyam, 51-75. szám)
2013-03-16 / 64. szám, szombat
20 Szalon ÚJ SZÓ 2013. AAÁRC1US 16. www.ujszo.com Az utóbbi években kifelé erőteljesen nyitó Kínában az úgynevezett vörös turizmust kifejezetten perspektivikus nemzetgazdasági ágazatnak tekintik A politikai múmiák rövid története Venezuela gyászban - elment egy „nagy vezető". Maradt a kérdés: mi lesz Chávez elnök üvegkoporsójával? (SITA/AP-felvétel) Lenin egykor és ma: sokan viaszfigurára gondolnak (Képarchívum) A, jó”, „bölcs”, „nagy” vezetők sokszor hangsúlyozott, közös krédója: életük nem az övék, személyes sorsukat alárendelik népük, országuk szolgálatának. ÚJ SZÓ-ÖSSZEÁLLÍTÁS Nincs hát mit csodálkozni azon, hogy a ,jó”, „bölcs”, „nagy” vezetőket haláluk után - olykor kifejezett óhajuk ellenére - éppen az általuk teremtett rendszer használja tovább. És nemcsak a nevüket, az eszméiket, hanem földi maradványaikat is. A bebalzsamozás, a tartósítás, a kiállítás mint propagandaeszköz témája a 10 napja elhunyt Hugo Chávez venezuelai elnök kapcsán került az érdeklődés középpontjába. Ha sikerülne az eredeti terv, Chávez lenne a 14. újkori politikai vezető, akinek testét így őrzik meg az örökkévalóságnak (illetve, az elődök történeteiből kiindulva: valameddig). Ugyanakkor a napokban a politikai örökös, Nicolas Maduro is elismerte: a bebalzsamozással megbízott orosz és német szakemberek ugyan megérkeztek Caracasba, de rögtön jelezték, az eljárás problémás, korábban el kellett volna kezdeni, közvetlenül a halál beállta után. Chávez március 5-én halt meg, de Maduro csak két napra rá jelentette be, hogy holttestét bebalzsamozzák, és üvegkoporsóba helyezik forradalmi múzeumban, melyet átalakítanak mauzóleummá. A holttestet egy héten át tartották ravatalon a ca- racasi katonai akadémián. Tehát több mint kérdéses, Chávez elnök üvegkoporsója felkerül-e a morbid történelmi nevezetességek térképére. Ha nem, az ilyesmire fogékonyaknak be kell érniük az eddigi kínálattal. Leninnel Moszkvában, a Vörös téri mauzóleumban. Vietnam függetlenségének kommunista élharcosával, az 1969-ben elhunyt Ho Si Minh-nel Hanoiban. Mao Ce- tunggal Pekingben. Kim ír Szénnél és utódjával, Kim Dzsong Iliéi az észak-koreai fővárosban, Phenjanban, a Kum- szuszan emlékpalotában. Mielőtt súlyos önkritikát gyakorolnánk, amiért az egykori baráti népek forradalmi emlékhelyeit meglehetősen profán módon látványosságként fogjuk fel, jegyezzük meg: az utóbbi években kifelé erőteljesen nyitó Kínában például az ún. vörös turizmust kifejezetten perspektivikus nemzetgazdasági ágazatnak tekintik, és a tematikus túráknak a Tienanmen téri mauzóleum fontos állomása. (A területtel foglalkozók szerint a turisták számának évi 15%-os növekedésével számolva 2015-re a speciális érdeklődésű látogatók száma elérheti az évi 800 milliót.) A 20. század folyamán a szovjet mintára épült kommunista diktatúrákban kész hagyománya teremtődött a már életükben személyi kultusszal övezett vezérek ideológiai és fizikai dei- fikálásának. A minta Lenin volt, akit 1924 januárjában bekövetkezett halála után Sztálin utasítására - az elhunyt kívánsága ellenére - balzsamoztak be és helyeztek el a Vörös téri mauzóleumban. (A bolsevikok vezére a legrégebbi, ma is látható, látogatható test, bár sokakban erős a gyanú, hogy inkább viaszbáb fekszik a koporsóban. A régi és a legutóbbi fotókat elnézve meg- értjüka kételkedőket.) 1953-ban bekövetkezett halála után Sztálin bebalzsamozott holttestét is Lenin mauzóleumában helyezték el, majd a Hruscsov által elindított deszta- linizációs kampány keretében, 1961-ben távolították el onnan, és a mauzóleum mögötti temetőben helyezték végső nyugalomra. A mauzóleumhoz tartozó laboratórium fokozatosan a „szakma” tudományos fellegvára lett, az itt dolgozók által felhalmozott tudás (mai szóval: know-how) pedig keresett exportcikk. Szovjet tudósok balzsamozták be Georgi Dimitrov bolgár kommunista vezetőt, akinek tetemét csak 1989 söpörte el, valamint Klement Gottwaldot is (részletesebben alsó írásunkban). Politikai múmiák persze nem csak a keleti blokkban voltak. Juan Perón egykori argentin elnök feleségének, Éva Perónnak a holttestét szintén bebalzsamozták 1952-ben. Az ő testtörténete különösen szövevényes: 1955-ig egy Buenos Aires-i kápolnában állították ki. Amikor Perón megbukott, a kényelmetlen politikai szimbólummá vált Evitát a katonai junta titokban Olaszországba vitette. Onnan csak az 1970-es évek elején, férje harmadik hatalomra kerülésekor jutott haza. A pletykák szerint az idős elnök és harmadik felesége, Isabel Perón egészen különös rítusokkal vette körül a tetemet, míg 1976-ban a Buenos Aires-i családi sírban végső nyugalomra helyezték. A balzsamozás az Amerikai Egyesült Államok több elnökénél is felbukkan. Igaz, esetükben a tartósítás általában nem tartós megoldásként, hanem rövidebb időszakra jelent meg. Közismert tény, hogy Abraham Lincoln testét az 1865. április 15-ei merénylet után kéthetes, 2400 kilométeres vasúti körutazásra küldték, hogy mindenki leróhassa kegyeletét a halott elnök előtt. Bár a tetemet bebalzsamozták, és speciális kocsiban tárolták, New Yorkba érve már az oszlás jeleit mutatta. Számos további elődjéhez és utódjához hasonlóan John Fitzgerald Kennedyt is bebalzsamozták a temetésére 1963-ban. A holttestet azonban nem állították ki. (as) Akik ma is látogathatók: Ho apó, Mao és az első Kim (Képarchívum) Az 1962. márciusi, tervezett éves „karbantartás" után - pontosabban helyett - a mauzóleum bezárta kapuit, a tetemet elégették Gottwald kilenc éve a Vítkov-hegyen ISMERTETŐ Klement Gottwald - 1946 és 1948 között Csehszlovákia miniszterelnöke, majd az 1948-as „győzedelmes február” után az ország elnöke - éppen hatvan éve, 1953. március 14-én, öt nappal Sztálin temetése után hunyt el. A csehszlovák kommunisták vezére súlyos szívbeteg volt, halálában egyesek szerint a moszkvai repülőút fizikai hatásai, mások szerint a generalisszimusz távozása okozta stressz és rettegés játszott szerepet. Bárhogy volt is: Gottwald elmúlása egy több évtizedes hiány pótlására teremtett lehetőséget. Megvolt a Nagy Halott. A prágai Vítkov-hegyen kialakítandó cseh nemzeti emlékhely gondolata még a 20. század elején, a Monarchia utolsó éveiben kezdett konkrét alakot ölteni. Az eredeti tervek szerint a nemzeti pantheon a huszita mozgalomnak, a fehérhegyi csatának, a cseh nemzetébresztőknek állított volna emléket. Az elgondolás - ezzel együtt a több szakaszban zajló kivitelezés - a későbbi évtizedekben többször módosult. Az első Csehszlovák Köztársaság 1918-as megalakulása után az államalapítás és a légiós hagyomány megörökítése merült fel igényként. A 30-as években már megfogalmazódott, hogy a Vítkov-hegy szellemét egy-két kultuszépítő temetés tehetné teljessé - ám a koránál fogva erre legesélyesebb „alapító atya”, Masaryk elnök még életében határozottan elutasíotta. Az 1948. februári kommunista hatalomátvétel után a párt gyorsan hozzálátott, hogy az emlékhelyet proletár panteonná alaldtsa át. 1951 márciusában a KSČ alapítóinak urnáit helyezték át ide, létrehozva a Kreml falának csehszlovák változatát. A mindössze 57 éves Gottwald hirtelen távozásával a korona is felkerült a műre: a pártvezetés politikai bizottsága gyors döntést hozott a Klement Gottwald Mauzóleum kialakításáról és a tetem bebalzsamozásáról. A csehszlovák kommunista vezető 9 évig feküdt morbid kiállítási tárgyként Vítkov-hegyi szarkofágjában, ez idő alatt több százezres „közönséget” vonzott, s a mauzóleum rendszeres megállója volt a külföldi delegációknak is. Az első hat év viszonylagos rendben telt el, az utolsó háromban azonban sokasodtak a gondok. A test visszafordíthatatlanul oszlásnak indult. Az 1962. márciusi, tervezett éves „karbantartás” után - pontosabban helyett - a létesítmény bezárta kapuit, a tetemet elégették. így aztán - vizsgálható maradványok híján - a mai szakemberek is csak találgathatnak, mi sült el balul. A balzsamozást végző szovjet szakértők túl későn láttak munkához? Később, a kezelést átvevő cseh csapat hibázott? Esedeg a műszaki ellátóegységek többszöri kisebb üzemzavara okozott visszavonhataüan károsodást? Ami biztos: Gottwald holttestét a moszkvai Lenin és Sztálin Mauzóleum laboratóriumának orvosai és vegyészei balzsamozták be. Szovjet szakértők még 2 évig maradtak Prágában, hogy folytassák az utólagos preparálást és felkészítsék a cseh kollégákat. A mauzóleum nagyjából évente 40 napra bezárt, ilyenkor végezték el a szükséges utómunkálatokat. A műszaki ellenőrzés mellett a tetemet levetkőztették, boncasztalra helyezték, a testfelületet 3 centis négyzetekre osztották és telefecskendezték tartósító oldatokkal. Ilyenkor lehetett behatóan ellenőrizni, nem sérült-e meg fí: zikailag a tetem a kezelés során, nem száradt-e ki túlságosan a bőr a nem megfelelően megválasztott hőfok és páratartalom miatt, a vegyi anyagok nem léptek-e előre nem látható reakcióba, nem támad- ta-e meg a tetemet valamilyen gombás fertőzés, nem telepedtek-e meg benne rovarok, továbbá a berendezés meghibásodása vagy más rendkívüli esemény hatására nem sérül- tek-e visszafordíthatatlanul a maradványok. A jelentések tanúsága szerint hat év múltán kezdődtek a kellemetlen bőrelváltozások. Mikor az alsó végtagok elrothadtak, az orvosok protézissel helyettesítették a lábakat. A mellkasra és a kezekre átterjedő bomlás azonban már olyan mértékben rontotta a látványt, hogy a Politbüro a gyors, csendes és teljes felszámolás mellett döntött. Aki némi múltidéző borzongásra vágyik, ma is ellátogathat a Vítkov-hegyi emlékhely pincehelyiségeibe: a cseh Nemzeti Múzeum tavaly állandó kiállítást rendezett be itt A hatalom laboratóriuma címmel, amely elsősorban Gottwald tetemének mumifikálását mutatja be. (as) Gottwald holttestét a moszkvai Lenin és Sztálin Mauzóleum laboratóriumának orvosai és vegyészei balzsamozták be (Képarchívum)
