Új Szó, 2013. március (66. évfolyam, 51-75. szám)

2013-03-16 / 64. szám, szombat

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2013. MÁRCIUS 16. Szalon 21 1 KORONG - 1 KÖNYV Az univerzum látványa Amikor 2010 októberé­ben útjára indult ez a so­rozat, azt ígértem, az el­maradt világvége után is folytatódni fog. Kivártuk a pillanatot, s ezzel az 1 korong -1 könyv rovat teljesítette feladatát. Utolsó gondolatmenet­ként fordítsuk meg a dolgot. H. NAGY PÉTER A sorozatban eddig a korong, a film jelentette a fikciót, míg a könyv a tudományos népszerű­sítés élvonalából került ki. Most, végezetül a könyv lesz a fikció, míg a film világunk fon­tos kérdéseiről a tudomány nyelvén szól. Kezdjük az utób­bival. Stephen Hawking nép­szerűsége töretlen. Minden idők egyik legismertebb tudósa büszkén emlegeti A világegye­tem dióhéjban című könyvé­ben, hogy anno szerepelt a Star Trek egyik bizarr jelenetében. „A Star Trek azért olyan nép­szerű - írja Hawking professzor -, mert biztonságosnak és meg­nyugtatónak ábrázolja a jövőt. Én magam is egy kicsit Star Trek-rajongó vagyok, ezért könnyen kötélnek álltam, ami­kor rá akartak venni, hogy vál­laljak szerepet az egyik jelenet­ben, amelyben Newtonnal, Einsteinnel és Data parancs­nokkal pókerezem. Megvertem mindannyiukat, de sajnos köz­ben megszólalt a vészjelző, így nem tudtam bekasszírozni a nyereményemet.” Időzhetnénk a szellemes pél­dáknál, de most más a dolgunk. 2012-ben ugyanis megjelent DVD-n a mester 2010-ben, a Discovery Channel jóvoltából készült, Az univerzum, ahogy Stephen Hawking látja című filmsorozata. „Hawking - ol­vasható a kiadvány hátlapján - igazi géniuszként tárja fel az űr és az idő rejtélyeit; megosztva velünk az eredetünkről, a ter­mészetről, a planétánkra váró lehetséges világvégéről és a kozmoszról alkotott teóriáit. Lenyűgöző elméletei az idő­utazás lehetőségeit boncolgat­ják, más bolygók elképzelt élő­lényeinek életét vázolják fel, megengedve annak lehetősé­gét is, hogy e lények akár vég­zetes fenyegetést jelenthetnek az emberiség számára...” Hawking szédületes reperto­árját szemlélve sokfelé kalan­dozhatnánk, de csak egyetlen jelenségre összpontosítsunk. Méghozzá egy látványelemre. A film persze hemzseg a bravúros vizuális megoldásoktól. Ez egyebek között annak köszön­hető, hogy a valós felvételeket (pl. a NASA anyagait) olyan animációkkal egészíti ki, me­lyek képesek bepillantást nyúj­tani a nehezen elgondolható (fejben szinte leképezhetetlen) mérettartományokba. Ilyen például a kvantumhab szemlél­(Képarchívum) Hawkingnak szédületes a repertoárja tetése a nagyon-nagyon-na- gyon kicsi mérettartományban, vagy az univerzumunk szerke­zetének nagyléptékű bemutatá­sa. Nézzük az utóbbit. A filmsorozat harmadik, A vi­lágegyetem című részében van egy elképesztő snitt, amelyben különleges perspektívából lát­hatjuk a világegyetemben el­osztó anyagot. Hawking a kö­vetkezőket mondja: „Amit most látnak, az a kozmosz. Minden egyes aprócska fénylő pont egy egész galaxis, mindegyik körül­belül négyszáz milliárd csillag­ból áll. Ilyen képet csak a leg­modernebb szuperkompute­reknek köszönhetően alkotha­tunk az univerzumról. Szerin­tem leírhatatlanul gyönyörű. A megszámlálhatatlan galaxis NiAvPOK AZ SF MESTEREI végeláthatatlan hálót alkot, amerre csak a szem ellát.” A látvány térbeli kiterjedése, az egyidejűség elve, a közvetlen rámutatás olyan megoldásokra ad lehetőséget a mozgóképes alkotásban, melyek elmondva inkább azzal szembesítenek, hogy a vizuális jelek szavakba foglalása bizony nem könnyű. Ilyen értelemben is az univer­zum megpillantása médiumhoz kötött. Ráadásul a számítógé­pes grafika olyan képanyagban komponálja mega galaxisok há­lózatát, amely ebben a formá­ban meg sem pillantható; a kép­síknak ugyanis nincsen cent­ruma, a perspektíva pedig fo­lyamatosan elmozdul. Mindez azonban tökéletesen érzékelteti azt az elvet, hogy az univer­zumban bármerre nézünk is, ugyanazt látjuk. Fénylő pontok tömkelegét, csillaghalmazokat, galaxisok csodálatos mintáza­tát. És többek között éppen Hawkingnak (és kozmológusok nemzedékeinek) köszönhető, hogy értjük is, amit látunk. Talán nem túl meglepő, de Hawking professzor az írók kö­rében is igen népszerű. Minden idők egyik legvagányabb űr­operájában, Dan Simmons Hy­perion című mesterművében ta­lálható a következő utalás: „A Hegemónia megfigyelőállomá- sai észlelték ugyan a Számkive­tettek Hawking-örvényét, azon­ban csak egy újabb vándorraj­nak vélték, amely úgysem fog fél fényévnél közelebb merész­kedni a Bressiai-rendszerhez. Ehhez képest a Számkivetettek elvégeztek egy egyszerű pá­lyamódosítást, amit a megfigye­lők már csak akkor vettek észre, amikor a raj az Oort-felhőbe ért, és ótestamentumi csapásként zúdultak le a Bressiára.” A Hawkingról elnevezett kozmo­lógiai jelenség ezek szerint a tá­volijövőben is őrizni fogja a tu­dós emlékét. Hasonló megoldásokra sok­sok példát lehetne hozni, a kö­zelmúltban azonban készült egy regény, amelyben Hawking neve többször előfordul. Arthur C. Clarke és Stephen Baxter kö­zösen írt műve, a Régmúlt na­pok fénye egy olyan médium létrehozásának a történetét be­széli el, amely lehetővé teszi, hogy a múlt minden eseménye visszanézhetővé váljon. Ez a médium egy féregjárat-techno- lógián alapuló időlencse. A szö­veg Hawkingot referenciaként kezeli, s ezzel is megnyitja a fik­ció terét a tudomány irányába. Ebben az utalásrendszerben a legfontosabb részlet a követke­zőképpen hangzik: „Nagyon úgy fest, hogy a jó öreg Haw­kingnak igaza volt az időbeli egymásutániság védelmét ille­tőleg. A fizika törvényei egy­szerűen nem adnak zöld utat az időben visszafelé működő idő­gépnek. A múlt egy relativiszti- kus blokkuniverzum, a jövő kvantumbizonytalanság, a ket­tő pedig a jelenben találkozik... ami feltételezésem szerint egy kvantumgravitációs határfelü­let. [...] Valahogy úgy képzeld el, hogy a múlt egy sodródó jég­tábla, amely a cseppfolyós jövőt bitorolja. És minden egyes ese­mény, örökre helyhez kötve, be­lefagyott a kristályszerkezetbe. Ami a lényeg, hogy ezen a boly­gón én mindenkinél jobban tu­datában vagyok annak, hogy a múlt megmásíthatatlan... fé­regjáratokon keresztül megfi­gyelhető ugyan, de állandó.” Nos, ez a részlet kicsinyítő- tükörszerűen tartalmazza a re­génykoncepcióját, párbeszédbe lép a kortárs tudománnyal, ugyanakkor Hawkingra hivat­kozva támasztja alá az időről al­kotott képet. Clarke és Baxter regénye remek példája a science fiction azon válfajának, amelyik komolyan veszi a tudomány eredményeit, és azokat extrapo- lálja a jövőre. Emellett eljátszik a gondolattal, mi lenne, ha lé­tezne egy olyan technológia, amellyel bepillanthatunk a múlt univerzumába. Alkalmas lenne például arra, hogy tisztázzuk, melyik történt meg valójában a bibliai események közül. Igen nagy hatású készülék lenne, az biztos, s ennek a teljes informá­ciószabadságnak a felforgató jellegét fel is tárják a szerzők a műben. A Régmúlt napok fénye tehát arról is szól, miként bánjunk a tudománnyal. És ha ez az utóbbi szóba kerül, akkor Stephen Hawking neve azonnal föl­merül... Hiszen nemcsak az univerzumot, hanem a benne el­foglalt helyünket is Hawking szemével látjuk. ZENEBONA Mozart norvég madara CSEHY ZOLTÁN Minél behatóbban tájéko­zódik az ember, annál nyil­vánvalóbb, hogy jelentősé­géhez képest igencsak keve­set tudunk a norvég klasszi­kus zenéről. Rolf Wallin Act című CD-je ezt a hiányérze­tet szabályos lelkifurdalássá alakítja, Ligeti Györgyhöz, Eötvös Péterhez közel álló zenei világa pedig helyen­ként szinte „magyarrá” avat­ja zenei nyelvét. Az Act című, 2003-ban komponált, nagyzenekarra írt alkotás a sebesség, az ak­ció, a sport, a lendület ma- gasztalása. A hatalmas zenei apparátus egyetlen organiz­mussá szerveződve formálja meg a világ impulzusai kö­zött rohanó testet mint a lét hordozóját. A borítón rajtoló futó dinamizmusa azonban kezdettől allegóriába fordul át: a lelketlen rohanás inten­zitásában felőrlődő egyéni lét tragikus jelképe lesz. A Das war schön! egyszerre tiszte­letadás Mozartnak és a ma­daraknak: az ötrészes, zene­karra és ütőhangszerre írt kompozíció (a legendás, 1983-as születésű Martin Grubinger itt valóban reme­kel) egy Messiaen-tisztelet- körrel indul. A nagy francia misztikus zeneszerző (akire a pozsonyi közönség is jól em­lékezhet) a madarak dallam­világának zenei rögzítéséből és modifikálásából sajátos klasszikus zenei madárnyel­vet teremtett. Az isteni ado­mányként felfogott termé­szetes hang és a zajból szüle­tő mesterséges hang konflik­tusa Wallin számára is kihí­vás. A tétel a Le Merle noir (Feketerigó) című Messiaen- mű kommentárja. A műben felbukkan Mozart kedvenc madara (egy seregély) is: a záró tétel a Herr Stahr címet viseli. A tétel a háromszor is lelassított madárhang zenei analízise lesz. Herr Stahr ha­lála (Mozart versben gyászol­ta meg) mellett a kompozíció külön tételt szentel Mozart szabadkőműves mivolta megragadásának a Varázsfu­vola nyitányának egy külön­leges hangzáshatását meg­idézve. A 3x3 tételeim is jelzi a hármasságok, illetve a hár­mas szám misztikus szerepét. A második tétel az Ein musi­kalischer Spass mozarti tréfá­jára épül, mely paródiaként három disszonáns akkorddal zárul. Az Es klinget... tétel a Varázsfuvola harangjáték­hanghatásaira fókuszál. Az ütősök a Tides című majdnem félórás kompozíci­óban jutnak főszerephez. A hármasság itt is kulcsfontos­ságúvá válik: három markáns zenei hullám bomlik ki a ze­nei áradás tengeréből, me­lyek a címhez illeszkedve az apály és dagály dinamikáját érzékeltetik. Wallint itt is az egyéni jelenlét közösségi összetevői izgatják: a tenger­be vesző hullám tünékeny nyugtalansága, illúziója, a kibontakozás lehetőségei. A darabot a Kroumata Percus­sion Ensemble adja elő, az os­lói szimfonikusokat itt Jukka- Pekka Saraste vezényli (az Actot Jaap van Zweden, a Mozart-inspirációt John Axelrod). Rolf Wallin (1957) kimagasló zeneszerző, mon­danivalója örvényszerűen mélyülő, zenei világa több mintszuggesztív. (Rolf Wallin: Act. Ondine, 2007.) Csökkent a könyvforgalom Folytatódott 2012-ben a magyar könyvpiac zsugorodása: ta­valy 58,02 milliárd forint volt az éves könyvforgatóm, ami az előző évhez képest 2,52 százalékos csökkenést jelent. A könyvpiacon a legnagyobb, 5,88 százalékos visszaesést a szépirodalmi, illetve fikciós művek szenvedték el - közölte a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése (MKKE), amely 188, adatot szolgáltató cégbeszámolója alapján állítot­ta össze a kimutatást. A közoktatási tankönyvek és nyelv­könyvek választéka több mint 250 címmel csökkent 2012-ben, az ágazat forgalma 4,69 százalékkal esett vissza. A könyvszakma szempontjából meghatározó szegmensek közül csak az ismeretterjesztő könyvek ágazata ért el növekedést, 1,99 százalékosat. A könyvpiac egyetlen dinamikusan fejlődő ágazata a gyermek- és ifjúsági könyvkiadás, amely 9,6 milli­árd forintos forgalmat bonyolított, a piacon 16,6 százalékos részesedést érve el. Stagnált a hangoskönyvek, CD-k, CD-ro- mok forgalma, míg az e-könyveké növekedett. Az MKKE kö­zölte, hogy az elmúlt évben 11645 cím jelent meg (2011-ben 12 456). Az összpéldányszám 2012-ben 29,7 millió volt a 2011-es 34,2 millióhoz képest, ezért az átlagpéldányszám is csökkenést mutat: 2750-ről 2550-re esett vissza. (MTT) SZALON Szerkeszti: Lakatos Krisztina. Levélcím: Szalon, Új Szó, Lazaretská 12, 814 64 Bratislava 1. Telefon: 02/592 33 447. E-mail: szalon@ujszo.com

Next

/
Thumbnails
Contents