Új Szó, 2013. március (66. évfolyam, 51-75. szám)
2013-03-09 / 58. szám, szombat
www.ujszo.com PRESSZÓ ■ 2013. MÁRCIUS 9. RIPORT 19 kezed tag szerint ekkor Jones azt mondta, hogy a „nyolcak bandájaként” emlegetett hitehagyottak miatt „veszélybe került az apostoli szocializmus, ezért mindannyiunknak meg kell ölni magunkat, és búcsúlevelünkben kijelenteni, hogy szocialista csoportosulás nem létezhet a mai világban”. Mivel az öngyilkossági felszólítást a gyülekezet tagjai nem hajtották végre, ezért az elkövetkező pár évben Jones rendszeresen megrendezett „öngyilkossági ceremóniákkal” tüntetett a nyolc „trockista áruló és Coca-Cola-forradalmár” ellen. A San Franciscó-i városi környezet sokat liberalizált Jones viselkedésén és elvein. 1976-ban már nyíltan, még kívülállók előtt is hirdette, hogy ateista. Az egyház elleni esetleges vizsgálat veszélye ellenére felesége egy interjúban határozottan kijelentette, hogy férje nem vallási elkötelezettségből, hanem politikai-szociális céljainak elérése érdekében alapított gyülekezetét. Hozzátette, hogy amikor férje 18 évesen olvasta, hogy példaképe, Mao Ce-tung miként győzte le a nacionalistákat a polgárháborúban, már akkor tudta, hogy az Egyesült Államokban csakis a vallás útján mobilizálhatók az emberek szociális célok érdekében. Politika és a világ vége A San Franciscóba való költözést követően a szekta sokkal erősebben ragaszkodott ahhoz, hogy hívei kommunában éljenek Először a gyerekeket, majd a felnőtteket is kemény fizikai kiképzésben részesítették. Az újonnan jelentkezőket szigorúan lenyomozták. Miután a Népek Templomának mozgósított tagjai jelentékenyen hozzájárultak George Moscone polgármesteri győzelméhez, Jones fontos bizottsági megbízatást kapott. Ekkorra számos befolyásos politikus támogatta egyházát. A sajtó bizonyos képviselőinek korrumpálása nyomán pedig a lapok is pozitív színben tüntették fel a felekezetet. Ennek dacára számos vizsgálat indult ellenük szektavádakkal. Ekkor költözött a hívek egy része Guyanába. Am a viharok egy időre elültek, miután a polgármester hivatalos sajtóközleményt adott ki arról, hogy a városháza nem folytat nyomozást a gyülekezet ellen. A guyanai telepet - amelyet informálisan Jonestownnak neveztek - a Népek Temploma 1974-ben vásárolta meg mezőgazdasági projektje számára. 1977 elején még mindössze pár tucatnyian lakták. Jones azonban ráébredt, hogy az őserdei terület afféle „szocialista paradicsom”, nem is beszélve arról, hogy a folyamatos médiatámadások ellen is kiváló menekülési útnak látszott. A támadások pedig erősödtek, nem kis részben azért, mert egykori gyülekezeti tagok vallottak a sajtónak. A New West Magazine egy különösen kemény cikkét a szerkesztő még a nyomdába való leadást megelőzően telefonon beolvasta Jonesnak, aki - miközben a kagyló még a fiilén volt - egy cedin üzent a híveknek: „Ma este indulunk. Értesítsétek Georgetownt”. (Georgetown Guyana fővárosa.) Végső exodus Jones után egyre több követője költözött a dél-amerikai országba a „trópusi paradicsom” és a „világ romlottságától való elzárkózás” ígéretét hajszolva. 1978 végére már 900-an lakták a telepet. Annak az évnek novemberében Leo Ryan San Franciscó-i képviselő vizsgálódni kezdett a Népek Templomának visszaélései miatt, és azért is, mert bizonyos értesülések szerint ott akaratukon kívül tartanak fogva néhányakat. Hogy hiteles információkat szerezzen, Guyanába utazott. Látogatása idején néhányan a gyülekezetből kifejezték óhajukat, hogy szívesen hazatérnének vele. November 18-án délután elkísérték a képviselőt a közeli repülőtérre, Port Kaitumába. Ott azonban a templom biztonsági őrei fogadták őket, és tüzet nyitottak rájuk, megölve a képviselőt, három újságírót és egy gyülekezeti tagot. Néhányan halottnak tettették magukat, hogy túléljék a mészárlást. A döbbenetes esemény egy részét az egyik elhunyt újságíró videóra vette. Nagyjából ugyanebben az időben Jones felszólította a telepen a gyülekezet tagjait - akik már számos alkalommal elpróbálták az együttes öngyilkosságot -, hogy igyanak ciános főzetet, amelyet citromos üdítőitalba kevertek. Akik nem engedelmeskedtek a felszólításnak, azokat lelőtték vagy megkéselték. Noha képek nem készültek a borzalomról, előkerült egy 45 perces hangfelvétel, amelyen Jones arról beszél, hogy a Szovjetunió - amely- lyel korábban a bevándorlásról tárgyaltak — nem fogadja be a szektát. Ezenkívül korábbi összeesküvés-elméleteivel összhangban azt állítja, hogy titkosszolgálatok szervezkednek ellenük, és „nemsokára ejtőernyősök érkeznek a táborba”, hogy „agyonlőjenek egypárat a mi ártadan kisdedeink közül, hogy megkínozzák gyermekeinket, a felnőtteket és az időseket”. A „forradalmi öngyilkosság” gondolatát néhányan nem szívesen fogadják, a felvételen sokan sírnak, mások protestálnak. Jones ekkor felszólítja őket, hogy fejezzék be a „hisztérikus” kirohanásokat, és haljanak meg méltósággal. A túlélők szerint először a gyerekeket itatták meg a méreggel, majd a felnőtteket. A családok tagjait arra kötelezték, hogy feküdjenek egymás mellé. Maga Jones nem méregtől halt meg, hanem egy fejlövés végzett vele, a törvényszéki vizsgálatok szerint saját maga húzta meg a ravaszt. Összességében 918-an - köztük 276 gyermek - vesztették életüket ezen a végzetes napon. A gyülekezet San Franciscó-i székhelyét ezt követően ostrom alá vette a média, a jonestowni mészárlás után még hosszú hónapokon keresztül cikkeztek a Népek Templomáról. Az egyház az 1978-as év végén csődöt jelentett, minden vagyona letétbe került. Néhány Guyanában maradt túlélő felszámolta a jonestowni telepet, majd inkognitóban visszatért az Egyesült Államokba. És az erdő mindent elfed Wilfred Jupiter, az egykori építő ma már csak néhány rozsdás vasdarabot láthat a telepből, mindössze ennyi maradt az egykori kórházból, műhelyekből és hálótermekből. Egy másik helyi lakos, Carlton Daniels annak idején segédkezett az amerikai katonáknak, akik azért érkeztek Jonestownba, hogy azonosítsák és elszállítsák a tetemeket. „Már csak a hajukból lehetett tudni, hogy ki milyen rasszhoz tartozott, mivel a cián teljesen felismer- hetedenné tette az arcvonásokat” - emlékszik vissza. Ma olcsó, lassan széteső műanyag útjelzők vezetnek be a dzsungelbe az egykori kommuna lakhelyére. Egy tábla áll az egykori játszótérnél, egy a konyhát, egy másik a kórházat jelöli. Azt az emlékművet, amelyet Jupiter oly nagy szeretettel tisztogat, 2009-ben állították, de a belevésett betűket lassan teljesen kifäkítja a kérlelheteden trópusi napfény. „Jó lenne, ha felhívnák az emberek figyelmét a szekták veszélyeire. Óvatosnak kell lennünk, ha egy szervezethez csadakozunk” - osztja meg tapasztalatait Daniels. Öngyilkosok előtte, utána Noha mindeddig a leggyilkosabb gyülekezetnek a Népek Temploma bizonyult, más szekták is megkövetelték híveiktől, hogy vessenek véget életüknek. 1994-től 1997-ig a Nap Templomának Rendje elnevezésű szekta tagjai több alkalommal hajtottak végre csoportos öngyilkosságot, összességében 74-én. A tagok búcsúleveleikben tettüket menekülésként magyarázták a „képmutató és elnyomó világból”. Reményük szerint haláluk után a Szinuszra kerülnek - írták. A kanadai Québec rendőrsége szerint sokan adományoztak pénzt a szekta vezetőjének, Joseph Di Mambrónak, összességében több mint egymillió dollár értékben. A rituális öngyilkosságok minden alkalommal napforduló vagy napéjegyenlőség idején történtek. 1997. március 26-án az Ég Kapuja nevű csoport 39 tagja vetett véget önkezével az életének egy kaliforniai ranchen. A szekta tanításai szerint öngyilkosságukkal nem meghaltak, hanem mindössze „földi porhüvelyükből” léptek ki, hogy a lelkűk képes legyen felszállni a Hale-Bopp-üstökösre, amelyet ők űrhajónak véltek. A szervezet néhány férfitagja kasztráltatta is magát, hogy felkészüljön a nem nélküli életre. Négy nappal később Robert Don Nicholst, a Grateful Dead nevű együttes tagját holtan találták meg. A mellette heverő cédulából kiderült, hogy ő is az űrhajóra készült, követve a korábban elhunytakat. Viszonya a szektához azonban mind a mai napig kérdéses. Faludi Gabriella/MTI-Press Fordulópontot jelentett az 1973-as év, amikor a közösség nyolc tagja - zömükben fiatalemberek - el akartak szakadni az egyháztól. Mivel féltek attól, hogy Jones kerestemi fogja őket - ez a félelmük később jogosnak is bizonyult -, lopott, fegyverekkel tömött autókon a montanai hegyi utakon menekültek el Kanadába. Egy volt gyüleJohn Cobb néhány rokonának a neve is szerepel a kaliforniai Oakland Evergreen temetőjében levő jonestowni emlékművén Folyamatosan nukleáris katasztrófáról vizionált híveinek, amely megtisztítja a világot, és a kiválasztott túlélők számára elhozza a (szocialista) földi paradicsomot. Később a Bibliát már teljességgel elutasította mint a „fehér ember önigazolását a nők elnyomására és a színesek rabszolgasorba taszítására”. A hetvenes évek elején ismét terjeszkedett az egyház, immár San Franciscóban és Los Angelesben is voltak templomai. Ekkor figyelt fel újra a sajtó rájuk. 1972-ben a San Francisco Examiner és az Indianapolis Star riportsorozatot jelentetett meg a szektáról. A szerző, Lester Kinsolving számos aspektusból (üzleti, világnézeti) vizsgálta a Népek Templomát és Jim Jonest. A cikkekre válaszul Jones perrel fenyegette a lapokat, amelyek félbeszakították a sorozat közlését. Röviddel ezután Jones adományokat osztott a sajtó számára, és kijelentette, hogy tiszteletben tartja az alkotmány első kiegészítését. Veszélyes vizeken
