Új Szó, 2013. március (66. évfolyam, 51-75. szám)
2013-03-09 / 58. szám, szombat
PRESSZÓ ■ 2013. MÁRCIUS 9. 20 DIVAT - OTTHON www.ujszo.com j Tiniszoba Lennonnal, Jaggerrel A hatvanas években divatos nappali íme, itt a zöld műanyag wc-ülőke és a „mamánál látott" tükör A kamrában V oltak olyanok, akiknek nem tetszett. Úgy vélték, unalmas, rosszul megtervezett a Szlovák Nemzeti Múzeumban nyílt időszaki kiállítást, amely a hatvanas évek stílusát és divatját mutatja be. Hiányos, merthogy nem adja vissza azt a légkört, amelyben az emberek a hatvanas években éltek, amikor a szocialista Csehszlovákia egy rövid időre kikerült a politika szorításából és a szabad Nyugat felé tekintve ért el addig nem látott társadalmi, kulturális, intellektuális fejlődést. Számomra egy félórányi nosztalgiautazást jelentett a kiállítás. Nem is vártam semmi egyebet, talán ezért sem okozott akkora csalódást. A rossztól távol áll, ám a kifogástalantól is. Jó volt viszondátni az egykor használt tárgyakat, amelyek körülvettek minket a lakásban - otthon és másoknál is, mert uniformizált volt minden. A nyújtott alakú szobai műanyag öntözőkanna, azt hiszem, minden második háztartásban ott éktelenkedett valamelyik polcon. Biztosan volt minden családban Pragomix turmixgép, fekete-fehér műanyag termosz, szőnyegporoló, kandahár kötésű sítalp, hazai gyártmányú, vitrinbe való porcelán kávéskészlet és üvegtál. Felfedezten egy olyan tranzisztoros zsebrádiót is, amelyhez hasonlót máig használ az egyik barátom, ha kimegy a kertbe szorgoskodni. Recseg-ro- pog, de még szól. Óvodások kóboroltak a kiállításon, érdeklődve nézték a számukra bizonyára furcsának tűnő ósdi játékokat, a hangszereket, a matricákat és a réges-régi motorokat. Nevelőjük türelmesen magyarázta nekik, mik azok a tekercses csodamasinák, mármint a szalagos magnetofonok Ilyet még sosem láttak, fogalmuk sincs, hogyan működik a kincstári darab. Végigvezette őket ä nevelő „a háromszobás lakáson”: „nézzétek, ott egy öreg telefon és egy tévé, ez óra, csak nagy és szokadan az alakja, emez pedig egy írógép...” A korabeli fürdőszoba láttán örömmel újságolta a gyerekeknek, hogy a mamájának is ugyanolyan tükre volt azal a kis polccal, ahova a fogmosó poharat lehetett lerakni. A csempe fehér, mert akkoriban csak 20x20-as fehér, kék, zöld és sárga fálicsempét lehetett kapni. Semmi cicoma, semmi minta, egyfajta volt és kész. Ugyanez volt a helyzet a wc-ülőkével is, ezért csaknem minden háztartásban egyforma, általában (a kiállításon is látható) zöld műanyag ülőkén foglalhattunk helyet, ha a szükség az illemhelyre szólított. Nálunk régebbi korokból ránk maradt bútorok töltötték be a lakószobát, de emlékszem, mennyire irigyeltem az osztálytársaimat, akik az akkor modern vitrines és polcos szekrényekkel, háromepedás kanapéval, terpeszben álló modern fotelekkel és dohányzóasztallal berendezett szobában éltek. Ilyen volt a nappali a kiállításon kialakított lakásban is. (Bevallom, ma már nem szeretnék ilyen darabok között élni, bármennyire trendi is a retró.) A berendezett helyiségek többségénél kísérőszöveg tájékoztatja a látogatót arról, ki tervezte és gyártotta az egyes bútorokat. Arról is olvashatunk, milyen volt a lakáshelyzet a hatvanas években, hány évet kellett várni egy-egy állami vagy szövetkezeti lakásra. Több tematikus keret alkotja a kiállítás egészét: a lakás és az élet a lakásban, a ruhadivat, a művészet és a dekoráció, a szórakozás és a szabadidő, beleértve a zenét, a gyűjtőszenvedélyt, a családi nyaralást, a kirándulást. Utóbbi terület egy „zöldövezetben” van kialakítva, amelyet azonban, gondolom, többen is kritikus szemmel méregettek, ugyanis a kiállítás februári megnyitója óta a „zöldövezet” elhervadt, kiszáradt, és az egész egy szemétdomb benyomását kelti. A kemping sem nevezhető nagyszerűnek, a kis darab zöld szőnyegen kialakított nyaralási terület nyomorúságos. Külön részleget érdemeltek a csehszlovák új hullám filmplakátjai, van köztük több érdekes és értékes darab. Bezzeg eléggé (A szerző felvételei) gtr. Félórányi
