Új Szó, 2013. március (66. évfolyam, 51-75. szám)
2013-03-09 / 58. szám, szombat
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2013. AAÁRCIUS 9. Vélemény És háttér 7 Osztrák elemzők szerint tül van az újabb visszaesésen Közép- és Kelet-Európa A fellendülés még várat magára Bár az újabb visszaesésen (double dip) már túljutottak Közép-, Kelet- és Délkelet-Európa gazdaságai, a fellendülés még várat magára - állapították meg a térségről kiadott elemzésükben a Bécsi Nemzetközi Gazdaságkutató Intézet (WIIW) szakértői. MTI 2013-ban a térség országaiban mérsékelten javul a gazdasági teljesítmény. Ez az országok egy részében - például Csehországban - a korábbinál kevésbé megszorító költségvetési politikának tudható be, máshol - így Szerbiában és Romániában - az előző évinél jobb mezőgazdasági adatoknak. Lengyelországban és Szlovákiában ezzel szemben lassul az eddigi növekedés, míg Szlovéniára és Horvátországra egyenesen recesszió vár. Magyarországon 2013-ra mérsékelt javulási jelez a WI- IW elemzése. A GDP 2012-es 1,7 százalékos csökkenése után idén nullaszázalékos növekedés, vagyis stagnálás várható az intézet szerint. 2014- ben 1,2 százalékkal, 2015- ben 2,5 százalékkal nőhet a magyar hazai össztermék (GDP). A vizsgált országcsoporton belül, a 2004 óta csatlakozott tíz uniós tagállamban átlagosan 1,2 százalékkal növekedhet 2013-ban a GDP. 2014-től már ismét valamivel erőteljesebb növekedés jöhet. A tíz „új” tagállamban átlagosan 2,3, 2015-ben 3 százalékos GDP- növekedést valószínűsítenek a WIIW elemzői. Rámutattak ugyanakkor, hogy a régióban a növekedés erőteljesen függ az euróövezetből érkező kedvező hatásoktól. A WIIW megállapítása szerint egy, a gazdaság szempontjából optimista forgatókönyv szerint sem tudnak azonban közép- és hosszú távon olyan növekedést elérni a térség országai, mint a 2008-2009 előtti volt. Ehhez előbb új növekedési stratégiát kell találniuk. A jelentés Magyarországgal kapcsolatban kifejti: a fontos gazdasági mutatók javulása ellenére a magyar gazdasági helyzet változatlanul törékeny maradt, mivel a javulás jelentős részben ideiglenes hatású intézkedéseknek tudható be, nem valódi reformoknak. „Ha a piacokon jelenleg uralkodó kedvező befektetési környezet romlik, könnyen lehet, hogy ez Magyarországot érinti elsőként és a legkeményebben” - írta a WIIW Magyarországgal foglalkozó elemzője, Richter Sándor. A közgazdász úgy látja, valódi gazdasági növekedés nem következhet be a befektetői bizalom helyreállítása, az érdekegyeztetés intézményes formáihoz való visszatérés, illetve a bankszektorral való kompromisszumkötés nélkül. Ilyen fordulatra Richter szerűit akkor lehet számítani, ha a jelenlegi demokratikus ellenzék nyeri meg a 2014-es választásokat. „A jelenlegi kormány olyan mértékben elment egy másik gazdaságpolitikai irányba, hogy radikális filozófiaváltozás nem várható a részükről” - fejtette ki. Európa egészét tekintve a WIIW elemzői úgy látják, „elvesztett évtized” fenyeget gazdasági szempontból. Az intézet szkeptikusabban látja az euróövezet jövőjét, mint ahogy például az Európai Bizottság előrejelzése, amely középtávon ismét fellendülést jósol. „Kevés igazán konkrét elemzés van arról, hogy miért is kellene automatikusan bekövetkeznie ennek a fellendülésnek 2014-15-től” - fogalmazott Michael Landesmann, az intézet igazgatója. MOST MAß TVDJÁ/C A MAGYAROK. HOGY 400 HADRAFOGHA TÓ v KATONÁNK VAN- . (cartonize.net) JEGYZET Félni kell PÉTERFl SZONYA Mindazok, akik rendszeres orvossághasználatra kényszerülnek, egyre gyakrabban szembesülnek azzal, hogy egyrészt többet kell fizetniük, de azzal is, hogy nem képesek a gyógyszert beszerezni a patikákban. A gyógyszerhiány ugyan nem új jelenség, de a mostani helyzet - a betegek szemszögéből - akár drámainak is mondható. A gyógyszergyártók szerint mindez azért van, mert az országban forgalmazott (egyes) orvosságok ára a környező országokhoz képest jóval alacsonyabb. Erre a kormány kényszerítette őket, miközben a forgalmazók időben figyelmeztették az illetékeseket, hogy gond lesz. Re- exportra kerül sor, aki teheti, a szomszédos országokban értékesíti a gyógyító mérgeket. Drágábban. Bár a tárca állítólag elrendelte a reexport- stopot, több pótolhatatlan orvosság eltűnt a patikákból. S ha a szerencsétlen beteg (hozzátartozói) külföldön szerzik be, drágán, a hazai egészségbiztosítók nem térítik meg a teljes vételárat. Hogy mindez nem a beteg hibájából történik, nem zavaija őket, eszükbe sem jut, hogy az ő kötelességük (volna) a beteg menedzselése. Rosszabb helyzetben vannak azok, akik valamelyik ritkán előforduló betegségben szenvednek. A diagnózis felállítása céljából évekig járják a szakorvosokat, keserves tortúráknak vannak kitéve csak azért, mert nem minden orvos képes a tünetek megfelelő kiértékelésére. Speciális központok létesítése a megoldás, de ezt az illetékesek nem sietik el. Nincs nyert ügyük a betegeknek akkor sem, ha megállapítják a bajt, de a gyógyulást segítő orvosság behozatalát külön kell kérvényezni. Miközben a minisztérium és az egészségbiztosítók nem szükség szerint, hanem az államkassza állásától függően hagyják jóvá (vagy nem) a költséges kezelést. Az ágazat pénztelensége miatt a sclerosis multiplexben szenvedőket sem kezelik a leghatásosabb gyógyszerekkel. Értelmetlen szabályok miatt akkor is csak az alapkezelést kapják, ha az orvosságok hatástalanok. Csak két év elteltével térhetnek át a korszerűbb gyógyszerezésre. Nem az ideggyógyász, hanem az egészségbiztosítók szabják meg a kezelés menetét, holott a szakorvos pontosan tudja, a korán bevetett orvosságokkal el lehetne kerülni a beteg leépülését. Ausztriában is ügyelnek az egészségügyi kiadásokra, ott mégis kizárólag a neurológus dönti el, mikor, müyen orvosságot vet be. A felsorolást folytatni lehetne, sajnos. Ezért: félni kell. KOMMENTAR Generációk harca RAVASZ ÁBEL Könnyen lehet, hogy a csütörtöki képsorok a Fidesz budapesti székháza előtt betekintést engedtek a jövő évtizedek nagy konfliktusába. Most próbáljunk meg maximálisan eltekinteni az eset konkrét politikai töltetétől, és nézzük annak demográfiai vetületét: egy zömében fiatalokból álló, személyes szabadságot és az európai normákhoz való igazodást követelő csoport állt szemben egy náluk talán több évtizeddel idősebb átlagéletkorú - bár egyáltalán nem kizárólag idősebbekből álló - másik csoporttal. A jelenlegi demográfiai folyamatok mellett az idősek és fiatalok generációk közti konfliktusa meghatározó elemmé válhat a közeljövő politikájában. Bár nálunk egyelőre még nem jelentek meg a parlamentekben a kifejezetten a nyugdíjasokat képviselő pártok, az idősek kegyeinek keresése már hosszú évek óta a politikai cselekvés középpontjában van. Ez persze érthető, hiszen az idősek rászolgálnak az állami gondoskodásra. De megvan benne a veszély is. A posztszocialista országok gazdasági helyzetük miatt számos tekintetben nem képesek valódi szociális igazságosság biztosítására polgáraiknak. Ezen probléma egyik része a nyugdíjasok helyzete is, akik nagy tömegekben kénytelenek méltatlan körülmények között élni. Ez nem természetes dolog, de a közép-európai régió nemzetgazdaságai egész egyszerűen képtelenek többet kitermelni nyugdíjasaik számára. Éppen ezért ez a csoport nagyon kiszolgáltatottá válik a politika kényének-kedvének: egy jól ütemezett emelés, egy tizen-akárhányadik havi nyugdíj, és a kormányon lévő párt már számolhat is jelentős mennyiségű szavazattal. Vagy épp ellenkezőleg: egy kis szociális demagógia, némi felelőtlen ígérgetés, és az ellenzék máris politikai tőkét tud kovácsolni. A csökkenő népszaporulat mellett emelkedő várható élettartam ezt az eleve nehéz helyzetet még bonyolultabbá teszi. Egyre több nyugdíjas él, egyre tovább, miközben egyre kevesebb munkavállaló működteti a gazdaságot, és tartja fenn a nyugdíjrendszert. Ebben a robbanékony keverékben a pártok egyre inkább rászorulnak a nyugdíjasok szavazatára, és a nekik beígért - a gazdaságot a végsőkig megterhelő, de egyébként még a méltóságteljes öregkor garantálására sem elegendő - nyugdíjszint a fiatalok jövőjét teszi kétessé. Az ellenirányú intézkedések (például a nyugdíjkorhatár emelése) javítják, de teljes egészében nem oldják meg ezt a helyzetet. A csütörtöki balhé tehát az új idők szele is lehet: a túlélésüket féltő, a kormányban egzisztenciájuk védnökét látó idősek harca a jövőjüket és szabadságukat féltő fiatalokkal. Ebből nincs is igazán jó kimenetel: bár a demográfia azt diktálja, hogy az idősebbek egyre erősebbé válnak, a fiatalok nélkül nincs túlélésük, mert egész egyszerűen nem lesz, aki fenntartsa a szociális ellátórendszereket. Akármilyen kegyetlenül hangzik is, de ez fordítva nem igaz, ami a fiatalok nagy előnye. Ami biztos, hogy a rendszer most a fenntarthatatlanság felé halad: a kormányok rendszeresen a legidősebb generációk támogatásával jutnak hatalomra, és ezért kényszerpályán mozogva pont a fiataloknál húzzák meg a derékszíját - akik külföldön keresnek boldogulást. Az egyetlen kiút az, ha sikerül a nemzetgazdaságok teljesítőképességét megnövelni, ehhez viszont áldozatvállalásra van szükség, fiataloktól és idősektől egyaránt. Akkor is, ha látszólag már nincs miből. A reform nem népszerű szó, de hogy a jövő reformok nélkül még rosszabbnak tűnik, az tuti. FIGYELŐ Újabb figyelmeztetés Magyarországnak Az európai alapértékek védelmében a jelenleginél erősebb mechanizmus létrehozását sürgeti Dánia, Németország, Finnország és Hollandia külügyminisztere abban a levélben, amelyet Jósé Manuel Bar- rosónak, az Európai Bizottság elnökének címeztek. A külügyminiszterek végső esetben az uniós források felfüggesztését is elképzelhetőnek tartják. A tárcavezetők levelükben a jogállamiságot, a demokráciát és az emberi jogokat nevezik az európai identitás alapjaként, amelyek „habarcsként tartják össze országainkat.” A levelet annak kapcsán írták, hogy a magyar kormány az újabb alkotmánymódosítással veszélyezteti a demokráciát. Az alkotmány hétfőre tervezett módosítása miatt máris tiltakoztak az európai intézmények. (MTI, TASR)
