Új Szó, 2013. február (66. évfolyam, 27-50. szám)
2013-02-01 / 27. szám, péntek
8 Vélemény-hirdetés ÚJ SZÓ 2013. FEBRUÁR 1. www.ujszo.com Az amerikai űrsiklók 1981-től harminc év alatt összesen 135-ször jártak az űrben és több mint 800 millió kilométert tettek meg Tíz éve semmisült meg a Columbia űrsikló MTl-HÁTTÉR Tíz éve, 2003. február 1-jén, reggel 9 órakor eltűnt az amerikai űrkutatási hivatal, a NASA radarjáról a Columbia űrsikló. A küldetésből akkor már csak 16 perc volt hátra, a Columbia azonban soha nem érte el a Kennedy- űrközpontot: a Földre való visszatérés közben felrobbant, a fedélzeten lévő hét űrhajós életét vesztette. A Columbia, az első űrsikló építését az amerikai űrkutatási hivatal (NASA) 1975-ben kezdte meg, nevét a Földet első amerikai vitorlásként megkerülő bostoni hajó, valamint az Apollo 11 parancsnoki modulja nyomán kapta. Az űrjármű már az első repülés előtt életeket követelt: az utolsó tesztek során két munkás halt meg a kiszivárgó nitrogéntől. A próbarepülés azonban sikeres volt, az 1981. április 12-én útnak induló hajó két nap alatt 36-szor kerülte meg a Földet. Az 1982-es első „éles” küldetés után a visszatérő űrhajósokat Ronald Reagan elnök várta, aki a küldetést .Afganisztán szabadságért küzdő népének” ajánlotta. A program előrehaladtával további űrsiklók álltak szolgálatba: 1983-ban a Challenger, amely 1986-ban tizedik küldetésén, fellövésekor felrobbant. 1984-ben a Discovery, 1985-ben az Atlantis, majd 1992-ben az Endeavour. Ezekhez képest az elsőként elkészült Columbia robusztusnak számított, az Endea- voumél például majd 4 tonnával volt nehezebb. A Columbiát tervezői száz repülés- .re szánták, a 2003-as katasztrófáig 27 alkalommal szállt fel, 301 űrben töltött napja alatt 125 millió mérföldet tett meg. A Columbia 2003. január 16-án indult utolsó, végzetes küldetésére Rick Husband parancsnoksága alatt, a héttagú legénységből négyen voltak újoncok, és a fedélzeten volt az első izraeli űrhajós, lián Ramon is. A16 napos misszió alatt 80 kutatást végeztek el, és megjavították a Hubble- űrteleszkópot. Az űrsikló 2003. február 1-jén indult vissza, a Föld légkörébe lépése után, 8 óra 57 perckor még felvételeket készítettek róla Új-Mexikó fölött. Amikor 9 óra 00 perckor a NASA és a Columbia között megszakadt a kapcsolat, a már lángokban álló Columbia 63 ezer méteres magasságban, 20 ezer kilométeres sebességgel haladt Texas fölött. A NASA csak este mondta ki először, amit mindenki sejtett: a legénység, tagjai meghaltak. A több állam területén szétszóródó roncsok között az űrhajósok maradványait is megtalálták, és viszonylag épségben kerültek elő egyes tárgyak, így például az egyik Deep Purple-rajongó űrhajós CD-lemezei is. A hosszas vizsgálat után végül azt állapították meg, hogy a felszállás után 81 másodperccel a külső üzemanyagtartály szigetelésének egy levált darabja a Columbia baloldali szárnyának ütközve egy 40 centiméteres lyukat ütött a hővédő pajzson. A földi légkörbe visszatérve a lyukon keresztül forró gáz, illetve levegő áramlott az űrsikló szárnyának belsejébe és szétégette annak szerkezetét. A szakemberek az indításkor észlelték a szigetelődarab leválását, de nem tartották súlyosnak az esetet. Az asztronauták sorsa tehát már a felszálláskor megpecsételődött, de ők erről - a híresztelésekkel ellentétben - nem tudtak, bizonyság erre az a tragédia előtt pár perccel készült videofelvétel, amelyen a landolás előkészületeiről beszéltek. Az elhunytakról kisbolygókat neveztek el, a Szikláshegység vonulataihoz tartozó Sangre de Cristo hegyekben pedig a Columbia-csúcs őrzi emléküket. Nem egészen fél mérföldre innen tör az ég felé a másik űrsiklóbaleset emlékét őrző Challenger-csúcs. A Columbia utolsó útjára indul, 2003. január 76-án (TASR/AP-felvétel) Teljes mix vagy konkrét kívánság Branko Drgala, a Cash management osztályvezetője Üzleti sikereiért mindent megteszünk Nálunk, a VÚB banknál mindent „egy fedél alatt intézhet". Legyen az önálló termék vagy termékkombináció, amelyet készek vagyunk úgy összeállítani, hogy a legjobban megfeleljen igényeinek. Részletes tájékoztatást kérhet a 32 fiókunk bármelyikében vagy a www.vub.sk/firemny-mix weblapon olvashat. VUB BANKA S onwt myslíme na budúcnosť W j m v W5 ** i : L ’ JP» LWjBHR l'.jSl ■HÍ 0LVAS0I LEVEL Egy ellopott pénztárca története Pár hete a villamoson kilopták a retikülömből a pénztárcámat. Sajnos csak azután vettem észre, amikor leszálltam, és már bottal üthettem a tolvaj nyomát. Abban a pillanatban nem is a pénztárcában levő pénzt sajnáltam, hanem ami még benne volt: személyazonossági igazolvány, egészségbiztosítási kártya, két bankkártya, néhány bevásárlókártya, havijegy, bélyegek, meg még pár apró, haszontalan dolog. Mikor arra gondoltam, mennyi időmbe telik, mire az összes iratot újból beszerzem, szinte fizikai rosszullét tört rám: sírógörcs, fejfájás, remegés. Mivel már este volt, csak másnap reggel mentem a rendőrségre, ahol az előírásoknak megfelelően felvették a jegyzőkönyvet és annyit mondtak, ne búsuljak, nem én vagyok az egyetlen, akit megloptak, naponta több tucat pénztárca tűnik el a villamosokon. No, ettől egyből „megnyugodtam”. A fiatal rendőr, látván elkámpicsorodott ábrázatomat, vigasztalóan hozzátette, néha azért megkerül a pénztárca, igaz, kibelezve, de mégis. Egy köszönömmel elbúcsúztam és elballagtam. Másnap nagy meglepetés várt rám: levél a talált tárgyak osztályáról, hogy meglett a pénztárcám. Természetesen pénz, havijegy, bélyegek nélkül. Még aznap elmentem a megadott helyre, ahol meglepetésemre egy mosolygós portás fogadott, elmagyarázta, melyik emeletre kell mennem, hogyan kell az automatából sorszámot venni. Felmentem az emeletre és csak néztem, mint a moziban: kényelmes fotelek, folyókátok több nyelven, tévé, és ami nagyon jólesett, kávé és ásványvíz, természetesen ingyen. Mikor rám került a sor, bementem, megkaptam a pénztárcámat és mellé ajándékot is. Mivel a címemből magától értetődő volt, hogy nem a fővárosban lakom, kaptam egy pici pénztárcát, hogy ne legyenek rossz emlékeim a városról. Csak egy a baj: mindez nem nálunk történt, hanem a szomszédos Ausztria fővárosában, Bécsben. Prachár Kornélia Újabb mélyütés Megdöbbenéssel vettük tudomásul Ivan Gašparovič köz- társasági elnök rosszindulatú kijelentését velünk, szlovákiai magyarokkal kapcsolatban To- mislav Nikolics szerb köztársasági elnök látogatása alkalmával. Elnökünk azt irigyli, hogy Szerbiában lojális a szlovák kisebbség az államhoz. Kérem, figyeljék meg, ha még nem vették volna észre, a rendszerváltás utáni 23 évben a legfőbb közjogi méltóságok különböző bársonyszékeikben kényelmeskedve nem találtak egyetlen alkalmat sem, hogy egy jó szót szóljanak a szlovákiai magyarokról. Még semleges nyilatkozat sem nagyon akad. Ellenben gyakran hajtogatják, hogy a magyaroknak Szlovákiában átlagon felüli jogaik vannak, de nem vagyunk lojálisak, követelőzünk, mindig mi kezdjük a feszültségkeltést - viszont egyeden példát sem mondanak, csak vádolnak. Gašparovič is burkoltan támadt Nikolics látogatásakor, s ez még azt is megnehezíti, hogy védekezzünk. Az nem jutott eszébe egyszer se, hogy a szlovákiai magyar nemzetrész egy évezred távlatában nem mozdult onnan, ahol van, csak a határvonalat mozgatták a feje felett. A történelem egyik legigazságtalanabb politikai döntése végül Gašparovič kis államához sodorta a szülőföldjükön élő szlovákiai magyarokat. Ahol aztán szabtak rájuk az emberi és nemzetközi jogokkal ellentétes, megalázó nyelvtörvényeket, alkotmányellenes állampolgársági ellentörvényt. A jogsérelmeket elszenvedő szlovákiai magyarok nem kaphattak jogi elégtételt még az EU figyelmeztetései ellenére sem. Ha figyelt Gašparovič, hogy mit válaszolt Nikolics az „irigylésére”, megtudhatta, mi a titka a szerbiai szlovákság lojalitásának. A szerb alkotmány egyenrangú állampolgárként tartja számon az ottani nemzeti ki- sebbségektagjait. JóbaMihály RE 120803
