Új Szó, 2013. február (66. évfolyam, 27-50. szám)

2013-02-23 / 46. szám, szombat

18 INTERJÚ

PRESSZÓ ■ 2013. FEBRUAR 23.

www.ujszo.com

Jelenetek A második nekifutás című sorozatból

(Fotók: Markíza, Aréna színház)

Nem nagyon tudnak kihozni a sodromból

A pincérnő bájosan rámosolyog, mielőtt leteszi az asztalra a kávét, ő egy biccentéssel hálálja meg a figyelmességet. Lehetséges, hogy zavarba hozták? Braňo Deákot, a nők ideálját? A fiatal színész ezt tudomásul veszi, de nem tulajdonít neki különösebb jelentőséget.

Körülrajongják a hölgyek, népszerűsége határtalan

N

em hivalkodó típus, nem szereti a feltűnést. Azóta, hogy A második nekifutás című tévésorozatban egy szimpatikus műépítészt, Dániel Kráľt alakította, körülrajongják a hölgyek, népszerűsége határtalan. Pedig eddig is voltak emlékezetes alakításai. Tévében, színpadon egyaránt. A tomboló télben előbb érkeztem a megbeszélt találkára, nehogy elkéssek, s

nem győztem csodálkozni, hogy ő is jóval előbb érkezett.

Mindenben ennyire megbízható?

Igyekszem. Apámtól örököltem a pontosságot, azt, hogy ha valamit megígérek valakinek, ne keressek kibúvókat, tartsam a szavam. Az igazság az, hogy mindez a mamámra is jellemző, inkább korábban megy munkába, nehogy elkéssen. Ehhez próbálom magam tartani én is, nem szeretem, ha valaki megvárat, vagy oda se szól, hogy közbejött valami. Most, hogy a Rent című musicalt próbáltuk az Aréna színházban, én mindig negyed órával korábban érkeztem. Ugyan darabja válogatja, de van, amelyik megköveteli, hogy jóval az előadás előtt felkészüljön az ember.

Ez hogy történik? Gondolom, nemcsak a sminkelést, a beöltözést érti alatta.

Attól füge, milyen darabról van

szó. Azoknál, amelyeket a pozsonyi Nemzeti Színházban játszom, vannak beidegződött szokások, ha ezek elmaradnának, ideges, nyugtalan lennék. Egy órával a kezdés előtt már a színházban vagyok, bemegyek az öltözőbe, s ha például Goldoni darabja, A legyező van műsoron, előszedem a kalapot, a táskát, a kabátot, s kimegyek a színpadra. Akkor még egy lélek sincs ott, odaállok a színpad közepére, veszek néhány mély léleg-