Új Szó, 2013. február (66. évfolyam, 27-50. szám)
2013-02-23 / 46. szám, szombat
www.ujszo.com PRESSZÓ 2013. FEBRUAR 23. INTERJÚ 19 zetet, magamba szívom a légkört, aztán odakészítem a kellékeket, s ha megbizonyosodtam, hogy minden rendben, visszamegyek az öltözőbe, beöltözök, majd benézek a kollégákhoz. A pozsonyi Aréna színpadán nemrégiben mutatták be a Rent című musicalt, amelyben Roger szerepét alakítja. A tévéből ismertté vált kollégákkal áll a színpadon. Kellemes volt a munka, bár az előadás zeneileg próbára teszi a színészeket. Még azokat is, akik otthonosak a musical világában. Ok is beleizzadtak néha. Duro Slezák, aki nem egy produkcióban szerepelt, maga mondta. Őszintén remélem, hogy az előadáson meglátszik, mennyire jó a társulat, s megérte a hosszú előkészület. Míg színre került, fél év eltelt, ami a hazai viszonyokhoz képest nem kevés. De úgy érzem, megérte, valamennyien imádjuk az előadást, remélem, a nézők is így lesznek vele. Akivel beszéltem, mindenki szu- perlatívuszokban nyilatkozott Tono Popovié zenei producer és a rendező, Martin Ciévák munkájáról. Tono perfekcionista, s ez meg is látszik, minden apró részletet igyekszik tökélyre vinni. A szereplők könnyen viselik, ha valaki ennyire beleavatkozik minden apróságba? Nem idegesítő, hogy néha talán túlzásba viszi? Nem könnyű a helyzet, ez nem egy klasszikus musical, inkább rockopera, amelyben az ének dominál. Mi magunk sokszor nem voltunk tisztában azzal, hogyan oldjunk meg bizonyos jeleneteket, Tono meg folyton azzal állt elő, hogy könnyedebben, meg így vagy úgy. Ráadásul ezzel egyidejűleg készültünk a Holocausttal, ott elhalasztották a premiert, így egyszerre két darabot próbáltam. Ha jól tudom, még egy harmadik bemutatóra is készül. Márciusban. Az egy komédia, amelyet a ruiinovi művelődési házban próbálunk, aztán majd járjuk vele az országot. Amikor felhívtam, épp moziba készült. Gyakran járok, főleg a barátnőm kedvéért, de én is szeretem a jó filmeket. Általában a barátnőm dönt, néha nem is tudom, mire megyünk, de mindig jól választ. Tegnap például a Szerelem címűt néztük meg, nagyon szép történet egy idős házaspárról. Más szemmel nézi, mi történik a vásznon, mint a közönséges halandók? Megesik, hogy később megvitatjuk, ez vagy az miért volt így. Mozi után sokszor még leülünk valahol egy pohár borocskára, s megbeszéljük, hogy melyikünk hogy látta. A barátnője is szakmabeli? Nem. Művészettörténetet és menedzsmentet tanult, de a színház és a film, a filmzene közel áll hozzá. Jó az ízlése, s hétköznapi nézőnél talán egy kicsivel jobban is ért hozzá, belát a kulisszák mögé is. Nem sértődik meg, ha kritikus? Nem, épp tőle fogadom el leginkább. Tudja, milyen vagyok az életben s a színpadon. Jól ismer, igaz, a szüleim ismernek a legjobban, de ők nem bírálnak, nem kifogásolnak. Ok a fiukat látják a Zuzana Tlučkovával Az állatok szeretete tehát nem véleden. Otthon is voltak lovaink meg mindenféle egyéb állatunk Apám, amikor megszűnt a cég, tovább foglalkozott velük, s kölcsönadta őket a forgatáshoz. Volt idő, amikor négy lovunk voly de tartott bikákat, pávákat, tyúkokat, fácánokat, nyulakat, vadkacsát, vadlibát. góm volt, de ezt kezdtem megunni, két éve lecseréltem egy komoly gépre. Autó helyett ezzel járok a forgatásra is, sokkal gyorsabb, mint autóval. Vladimír Kobielskyvel színpadon, s élvezik minden egyes előadásomat. Édesapja kaszkadőrként szerepelt számos filmben. Egy hatalmas létesítményben dolgozott, ahol lovaktól a teherautóig minden volt, ami a filmezéshez kellett. Nemcsak a lovakat kölcsönözték filmezéshez, hanem velük együtt a lovast is, így került kameraközeibe. Édesapám gyerekkora óta lovak mellett töltötte az életét, nagyon jól lovagolt, annak idején fogathajtó versenyeken is részt vett. Itt dőlt el az ön sorsa is? Apám a fivéremmel együtt mindig magával vitt a forgatásra. Gyerekkorunkban sokszor így telt az egész nyarunk. Később, amikor már nagyobb voltam, s esedeg eldönt- hettem, hogy ezt szeretném csinálni, már kevesebb volt a forgatás. Ötödik osztálytól színjátszó körbe jártam, s a tanító néni egy napon megkérdezte, nem próbálom-e meg a konzervatóriumot. A mamám ugyan elképedt, mondván, hogy »fiam, mit fogsz te ott csinálni?«. Falun laktunk, Pozsonyivánkán, s én, mint afféle falusi srác, amint hazajöttem az iskolából, ledobtam a táskámat, s rohantam a közeli erdőbe bunkert építeni vagy focizni a srácokkal. Egyébként az a mai napig megmaradt, hogy ha csak tehetem, kimegyek a természetbe. A fivérem ma is állatokkal foglalkozik, lovagol, egy ideig profi módon foglalkozott western lovaglással, most visszatért, s edzősködik is. Azután, hogy Szlovákiában leállt a filmkészítés, apám is megszüntette a vállalkozását, most már csak egy medencében néhány vízibaromfi maradt, ez apám hobbija. A kutyánk is náluk van, néhány éve Pozsonyban lakom, s itt egy amerikai buldog csak szenvedne a panelházban. Csodálatos kutya, játékos, van egyénisége. Ha egyszer gyerekem lesz, szeretnék kutyát, hogy megtanulják az állatok szeretetét. Apja, fivére lovagol. Ezt egy időben a főiskolán is tanították a vívással együtt Az már régen volt, én már csak a vívást értem meg, egy óránk volt hetente, később pénzhiány miatt azt is megszüntették, de egy ideig jártam egy csoportba, ahol történelmi vívást tanítottak Forgattam egy mesefilmet, abban lovagoltam, előtte vettem néhány órát Kicsi koromban egész jól ment a dolog, utána sokáig semmi, s bár azt mondják, ezt nem lehet elfelejteni, azért fel kellett eleveníteni. Állítólag motoros. Már a második motorom van, előbb egy nagy roboMotorosnak lenni egyfajta szabadságérzet Vágytam rá - sokáig, de nem mertem magam rászánni. Volt egy komoly balesetem, elővigyázadan voltam, öt helyen eltört a combcsontom, de aztán legyőztem a félelmet, s azt mondtam, felnőtt ember vagyok, tudok vigyázni magamra, nem fogok száguldani fejetlenül, szeretem magam, szeretem az életet. Mi az, ami feldühíti? Nem nagyon tudnak kihozni a sodromból. Csak akkor, ha valaki mindenáron rosszat akar. Olyankor robbanok. Nem szeretem a negatív energiát. Musicalben már szerepelt (A cigánytábor az égbe megy). Nem merem megkérdezni, hogy drámai színésznek vagy énekesnek érzi-e inkább magát, erre a művészek zöme allergiás, mondván, hogy csak jó vagy rossz színész van. A konzervatóriumban színjátszást, zenét és táncot is tanultunk, s úgy vélem, minél sokoldalúbb egy színész, annál jobb. Nem tartom magam énekesnek, de szeretem ezt - „.".C,:. T.l szenvedelyes jesen egyetértek azzal, amit mondott, hogy vagy jó egy színész, vagy nem, s minden attól is függ, kap-e lehetőséget arra, hogy megnyüvá- nuljon. Szereti, ha a rendező bizonyos mértékben szabad kezet ad a szerep megformálásánál? A színésznek szüksége van arra, hogy gyeplőn vezessék, de ugyanúgy arra is, hogy bizonyos mértékig szabadon kiélje, megvalósítsa magát. Ha túl szorosan tartják a gyeplőt, az kellemeden, a színész maga is alkotni akar, s ehhez szabad tér kell. Épp erre példa a Rent, s ki merem mondani, hogy ez az eddigi legnagyobb szerepem. A próbafolyamat nehézségei ellenére imádom a darabot. A bemutató után, amikor felzúgott a taps, azt mondtam, csípjetek belém, mert álmodom. Játszott a Nemzetiben Shakes- peare-t, Goldonit, Tennessee Williamset, sok kitűnő szerepet, s más színpadon is láthattuk, de egyik társulathoz sem tartozik - szabadúszó maradt. Egyelőre ez jobban megfelel. Nem panaszkodhattam, sok volt a munkám. Március 6-a után, az a már említett bemutató napja, egyelőre semmi új ajánlatot nem kaptam, nem tudok olyan projektről, ami szóba jöheme, egyedül valami tévésorozat, annak örülnék, de azt általában nyáron kezdik forgatni. Tévésorozatban először még főiskolásként 2005-ben jelent meg (Barátok között), aztán még jó néhány másban (Árnyak városa, Expozitúra, Elítéltek, Óvárosi bűnügyi osztály), de igazából A második nekifutás volt az, amely- lyel az egész országot lázba hozta. Ez a sorozat két folytatást ért meg. Nem terveznek újat? Nem tudok róla, hogy készülne folytatás. Tény, hogy a sorozat óta megismernek az emberek az utcán. Az érdekes, hogy ott, ahol lakom, idősebb férfiak is megszólítottak. A múltkor a házfelügyelőnk állított meg aggódva, hogy »Jaj, vigyázzon magára, ősszel még olyan jól nézett ki, most meg le van fogyva«. Mint főszereplőnek volt lehetősége, hogy beleszóljon a forgatókönyvbe? Minimálisan. A karakterek adottak voltak, én voltam a jó, a szimpatikus. Finomíthattunk a szövegen, ami gyorsan íródott, s ha az alakot megformáló színész úgy ítélte meg, másképp kell kifejeznie magát, nem tiltakoztak A népszerűségen kívül más változást is hozott a szerep? Több lett az ajánlat, a lehetőség? Azt hiszem, hogy igen, a színházba sok e-mail jött, a nézők engem szeremének látni, s ez minden bizonnyal ennek köszönhető. Szomorú, de Pozsonytól távolabb nem nagyon ismerik Robo Rothot, aki a legjobb szlovákiai színész, de sorozatokat nem vállal. Senki nem vethet rá követ, de arra sem, aki vállal, mert a színházi gázsiból nem lehet költekezni. Hát nem! Azzal, hogy szabadúszó vagyok, és több színházban is játszom, jobban megélek, de ha nem így lenne, bizony meg kellene gondolnom, mit engedek meg magamnak. Visszatérve A második nekifutáshoz, élveztem ezt a munkát, jó kis parti volt, kellemes emberekkel dolgoztam, mindig örömmel mentem a forgatásra. A szerep találja meg, vagy maga is válogathat? Előfordult már, hogy visszautasított valamit? Nem, egyelőre nem vagyok olyan helyzetben, hogy ezt megengedhetném magamnak Szerencsémre nem is volt olyan szerep, amitől viszolyogtam, vagy olyan rendező, akivel nem szívesen dolgoztam volna. Ha szerződést ajánlanának a Nemzetiből, gondolkodna? Nem. Vidékre nem akartam menni, ideköt a barátnőm, a családom, ha egyedül lennék, az más. Szorosan ideköt valami, nem Pozsonyhoz, inkább Ivánkához, 28 évet éltem ott, s nem tudom elképzelni, hogy túl messzire kerüljek Pár percen belül kiderült, hogy közveden, természetes, nem beképzelt. Nincs mire beképzeltnek lennem, ilyen a családom, a barátaim is. Soha sem kellett figyelmeztetni, hogy ne szálljak el, sőt, inkább én vagyok az, akinek az emberek elpanaszolják gondjaikat-bajaikat, elmesélik az életüket. Ez nem csak most van így, mióta ismert lettem, így volt ez azelőtt is. Braňo Deák kihez fordul, ha fáj a szíve? Gyerekkori barátaimhoz, az egyikkel együtt jártunk óvodába, aztán nyolcadik osztályos korunkig egy padban ültünk Urbán Klára
