Új Szó, 2013. február (66. évfolyam, 27-50. szám)

2013-02-22 / 45. szám, péntek

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2013. FEBRUÁR 22. Vélemény És háttér 7 A legenda gyakran gazemberből fabrikál hőst, akit az életben inkább rács mögött látnánk Capone, vagy Schafarzik? Van némi baj a példaké­peinkkel. Nem, ne a mai fiatalok popsztárjaira tessék gondolni. Azokkal a történelmiekkel, a köz- gondolkodásban pozitív hősök formájában meg­jelenőkkel. LOVÁSZ ATTILA Mátyás, az igazságos alapve­tően centralizáló, abszolutiszti­kus királyságot bevezető, saját hadsereggel rendelkező, sikeres uralkodó, és még a sajtója is jó. Vagy itt van Angyal Bandi, Rúzsa Sándor, a betyár mindenit! Rab­lók voltak, sima bűnözők? Vagy igazságosztók? Hajlamosak va­gyunk Zorrót idealizálni, meg ott van Robin Hood, ha már ang- likanizálódik a rendszerváltás utáni kultúra - nem hiába nem idézzük fel a szüleiket feljelentő hős szovjet pionírokat, akikről a negyven felé tartó nemzedék legalább az alsó tagozaton ta­nult még. Mi bajunk a hősökkel, legen­dákkal? Csak annyi, hogy néha sikerül igazi gazemberekből hő­söket fabrikálni, de ha a mai megfelelőjükkel találkozunk, akkor bizony simán szidjuk a rendőrt, ügyészt, bírót, aki nem tud rendet teremteni. Legendá­vá vált Ál Capone, filmet is for­gattak róla, amolyan szerető ke­resztapa képe jelenik meg a hollywoodi termésen nevelke­dett nemzedékek előtt. Nem hunyjuk le a szemünket és nem gondolunk arra, hogy Capone utódaitól kisvállalkozók, kis adósok, kényszerpályán mozgó emberek reszketnek manapság mindenféle hatékony védelem nélkül. Hogy a mai Angyal Ban­dikat bizony szívesebben lát­nánk börtönben, mint szabadlá­bon, s nem biztos, hogy egy mai Mátyásnak örülne ajónép. A mexikói újságírók a minap üzentek Chicagóba, legyenek már oly kedvesek, Joaquín Guzmán drogbáróból ne gyárt­sanak legendát. Igazuk van, Ca- ponéból már sikerült, ki tudja, hogy az Escobar-félékból mikor sikerül, pedig sok, nagyon sok vér, nyomorúság, emberi tragé­dia fűződikmindegyikhez. Időszerűsítve a hős vagy leg­alábbis elfogadható vezér prob­lémáját s vonatkoztatva a mai Szlovákiára: egyre világosabb, hogy a munkanélküliség látvá­nyos növekedésének elsőrendű oka a kormány munkajogi sza­bályozásában keresendő. A ta­valyi munkajogi változások gyümölcse az a statisztika, amely mögött emberi sorsok, egzisztenciák vannak, becsődölt családok, kisebb falat kenyér, rossz esetben végrehajtó, és ami alegrosszabb: kilátástalanságés szkepszis. Senki nem mondhat­ja, hogy utólag könnyű okosnak lenni - szóltunk időben. Nem is egyszer és nem is halkan. A munkajogi változások gyümölcse a friss sta­tisztika, amely mögött becsődölt egzisztenciák, családok vannak. S akkor az egyszeri kommen­tátor megnézi a pártpreferenci­ákat, megnézi, hogy azok regio­nálisan miként oszlanak meg, és nem hisz a szemének. Az ország azon részein, áhol a leginkább sújtja a munkanélküliség a tisz­telt választót, éppen az a párt a legsikeresebb, amely mindezt okozta. Értik? Nos, nem olyan nehéz megérteni. Ahol nemzeti hős lehet az a betyár (és most mindegy, Angyal Bandi vagy Ju­raj Jánošík), aki soha semmi­lyen értéket nem teremtett, de senki az égvilágon nem emléke­zik arra, ki volt Barok és Mészá­ros (Füleknek gyárat, megélhe­tést adtak), vagy ki volt Nehera (a csehszlovák textilipar leg­alább Baťa nagyságú atyja), ott ne csodálkozzunk. Fogalmunk nincs, ki volt a magyar iparban Schafarzik Ferenc vagy az építé­szetben Feketeházy János. Nos, itt a limuzin kerekeit csikorogta- tó zsebmaffiózó lökött fia a le­gény a csárdában, nem a bencé­sekhez készülő fizikus zseni. Ezek után lehet összeesküvés­elméleteket gyártani az ameri­kaiakról (vagy a németekről), és lehet asztalt verve szidni az édes jó anyjukat. Az igazságta­lanság érzését pedig le lehet öb­líteni egy jó adag borovicskával, hogy aztán megint futóbolon­dokra szavazhassunk, ha eljő az ideje. A podpora meg évről évre kisebb lesz, mert nincs, aki befi­zesse a rá valót. Minderről nem mások tehet­nek. Mostanság legalábbis nem. JEGYZET Multikulti és a ződ sapka LAMPL ZSUZSANNA Két nő beszélget M\ j a pozsonyi ut- ‘ cán, magyarul. BpMpKJ Háp-háp,gá-gá, dugjátokmaga- Sjt % Jj tokataBerényi meg a Bugár hát­só felébe, mondjanekikegy ta­ta szlovákul. Persze más szót használ, de egy dáma ilyet még akkor sem ismétel meg, ha li- bánaknézik.Anőkmegdöb- bennek, az öreg a hőstettől ki­virul. Aztán az egyiknő meg­kérdezi tőle, hogyakkormost melyiknek a fenékbe. A vézna nyugdíjas mintha megrémül­ne, hogy közvélemény-kutatás tárgyává teszik, sietve hátrál, de biztos távolságból még egy­szer kiabálja, hogy háp-háp, gá-gá. Ekkor a másiknő meg­jegyzi, hogy a koreai gyerekek, akiket németül tanított, óra után mindig kikísérték a busz­megállóhoz. Amikor megérke- zettabusz, az utasok úgy bá­multák őket, hogymajdki- pottyant a szemük az ablakon. Másnap a nő a Csallóközbe uta­zik. Pozsonyban felszáll a vo­natra egy afrikai. Komáromig szinte az összes felszálló, az összes magyar és szlovák és roma utas, aki elmegy mellette, megbámulja a fekete bőrű em­bert. Van, aki még vissza is for­dul, hogyjobbanmegnézze. És senki sem ül le mellé, pedig tele vanavonat. N éhány órával később a nő a komáromi vasútállomásonvá- rakozik. Egyszer csak megjele­nik az afrikai. Óis várakozik. Megjelenikháromroma. Kettő fogatlan, egy minimum százki­lós. Meglátjákaz afrikait, és el­kezdenek rajta hangosan rö­högni. Nida, milyen randa! Mi­csoda ződ sapkájo van! Aztán sutyorognak, majd az egyik odamegy a feketéhez, és cigit kér tőle. Közben a másik kettő hangosan röhög, s amikor az afrikai integet, hogy nincs cigi­je, akkor megint elkezdik, hogy igen randa, meg az a sapka, és szinte röhögőgörcsöt kapnak. Végre megérkezik a vonat, az utasok elindulnak a peronra. Három nő észreveszi az afrika­it. Hát emmeg, kérdezi az egyik. A másik elmeséli, hogy az ő házukban is lakik ilyen, van két gyereke, és amikor azok bementek a medencébe, akkor az ő gyerekei inkább nem men­tek be. Akkor ő vett nekik egy könyvet, amiben benne van, hogy mindenféle ember létezik a világon, fehér, fekete, sárga, és senki sem tehet róla, hogy milyen színűnek születik. A vonaton úgy adódik- persze nem véletlenül-, hogy a nő nem messze foglal helyet az af­rikaitól. Ezúttal nem ül egye­dül, de megint jól megbámul­ják. Sokáig csak annyi történik, hogy akékégből, minthalátha- tatlan madzagon eresztgetnék le őket, gyülekeznek a hófel­hők. S akkor megszólal az afri­kai mobilja. Tört szlovákság­gal, tőmondatokban válaszol- gat, aztán mielőtt befejezné, a fontos szlovák kifejezéseket ismervén kijelenti, hogy azt a zöld sapkát, amit azoktól a ki... csingcsungoktólvett, soha töb­bet nem teszi a fejére. Közben elkezd havazni. A csil­lag alakú hópelyhek csöndben, közönyösen szállnak a világra, bár...Mintha kissé kitérnének annak a háromszög alakú nagy pehelynek az útjából. KOMMENTÁR Válságkommunikáció MOLNÁR IVÁN A Fico-kormányt sok mindenért hibáztathat­juk, egyet azonban el kell ismerni: válság­kommunikációban verhetetlen. Ez utóbbi alatt ezúttal olyan kommunikációs szaktevékenysé­get értünk, amely válsághelyzetben egy-egy szervezet jó hírnevének a megvédését szolgál­ja. Hogy Szlovákiában válság van, azzal min­denki tisztában van. A gazdasági válság egyik súlyos mellék­hatása pedig a drasztikus mértékben növekvő munkanélkü­liség, ami már a kormány, jó hírnevét” veszélyezteti, hiszen a baloldali Fico-kabinet épp a munkahelyek megvédését tűzte ki egyik legfontosabb céljául. A válságkommunikáció egyik legfontosabb alapszabálya a gyorsaság. A munka-, szociális és családügyi központ ugyan csak szerdán tette közzé, hogy januárban kilencéves csúcsra, 14,8 százalékra ugrott az állástalanok aránya Szlovákiában, Robert Fico azonban már egy nappal később, vagyis tegnap ellenőrző napot tartott a munkaügyi tárcánál. Ugyanüyen gyorsan reagált a kormányfő egy hónappal ezelőtt is. A szin­tén riasztó decemberi munkanélküliségi adatokat január 21-én tették közzé, Fico pedig már 22-én a gazdasági minisz­tériumban tartott ellenőrzést. A két „ellenőrzés” azonban nem csupán az időzítésben hasonlít egymásra. Fico mindkét esetben a válságkommunikációs forgatókönyvekben megír­tak alapján járt el. Elismerte a helyzet súlyosságát, rögtön felhívta azonban a figyelmet arra is, hogy a kialakult helyze­tért nem ők a felelősek, ennek ellenére mindent megtesznek a probléma megoldása érdekében. „Minden egyes munkahe­lyért megküzdünk” - mondta Fico egy hónapja a gazdasági tárcánál tartott ellenőrző napon, és nagyjából ugyanez volt az üzenete a tegnapi tárcamustrának is. Egyvalamiben azonban sántít Fico válságkommunikációja. Ez utóbbi, legalábbis hosszabb távon, csak akkor hatékony, ha valós információkat közöl. A szlovák kormányfő ezzel szemben súlyos ferdítésekkel próbálja meg tisztára mosni magát. Míg Fico szerint a szlovákiai munkanélküliség növe­kedése kizárólag a nyugat-európai keresletcsökkenés szám­lájára írható, még a pénzügyminisztérium mellett működő Pénzpolitikai Intézet elemzése is elismeri, hogy ehhez a kormány által megemelt adók és járulékok is hozzájárulnak. Ha Ficónak mégis igaza lenne, és valóban csak a nyugat-eu­rópai keresletcsökkenés okozná a munkanélküliség növeke­dését, akkor viszont a kormányfő által hangoztatott „minden egyes munkahelyért megküzdünk” jelszó értelmetlen, hi­szen a nyugat-európai keresletet képtelen befolyásolni. Fico válságkommunikációja a ferdítések ellenére mégis sikeres lehet, hiszen választói már többször bebizonyították, hogy vevők a kormányfő füllentéseire. FIGYELŐ Izraeli drónt lőttek a szírek A szíriai légvédelem lelőtt egy izraeli pilóta nélküli re­pülőgépet; a drón libanoni területen zuhant le - írta a Times of Israel. A jeruzsá- lemi lap értesülése szerint egy föld-levegő rakéta talál­ta el a drónt. Az izraeli had­sereg közölte: sosem kom­mentálja az ilyen értesülé­seket. Izrael aggódik amiatt, hogy Szíriából korszerű fegyverekhez juthat a dél­libanoni radikális Hezbollah szervezet, amellyel a zsidó állam 2006 nyarán 30 napos háborút vívott. Január 30-án hajnalban izraeli re­pülőgépek katonai célpon­tot bombáztak Szíriában, nem messze a libanoni ha­tártól. Amerikai és brit saj­tóértesülések szerint a légi­támadás egy teherautó­konvoj ellen irányult, amely korszerű légvédelmi rakétá­kat és más berendezéseket vitt Szíriából Libanonba, fel­tehetően a Hezbollah szá­mára. (MTI) A Föld stratégiai védelme Világméretű összefogásra van szükség az aszteroidák és meteoritok esetleges becsa­pódása ellen, ezért Moszkva stratégiai rendszer létrehozá­sát szorgalmazza a Föld vé­delmére - közölte az Izvesz­tyija. Dmitrij Rogozin védel­mi és az űripart felügyelő mi­niszterelnök-helyettes sze­rint az orosz hadiipari bizott­ság dolgozhatná ki a stratégi­át. A Cseljabinszknál február 15-én becsapódott meteoritot a Roszkozmosz eszközeivel nem sikerült előrejelezni. Azok csak 200-5000 kilomé­ter magasságig, a műholda­kat veszélyeztető pályán tud­ják kiszűrni a kozmikus hul­ladékot. Rogozin szerint az orosz és az amerikai katonai űrfigyelő rendszerek nem kö­vetik az aszteoridák és a me­teoritok mozgását. A feladat csak Oroszország, az Egyesült Államok, valamint a világ más vezető országai tudományos­műszaki potenciáljának egye­sítésével oldható meg. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents