Új Szó, 2013. február (66. évfolyam, 27-50. szám)
2013-02-15 / 39. szám, péntek
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2013. FEBRUÁR 15. Kertészkedő 15 A köztesnövények a főnövény által üresen hagyott föld alatti és fölötti teret hasznosítják Kiskerti zöldségtermesztés 2. - Ágyásrendszerek Azokban a háztáji zöldségesekben, melyekben a rendelkezésre álló kis területet a lehető legjobban ki kell használni, az ágyásrendszert választjuk. ÚJ SZÓ-ÖSSZEÁLLÍTÁS Az ágyás több parcellából álló rendszer, ahoi minden parcellában szabályosan - vagy legalábbis arányosan - ismétlődő sorokba ültetett zöldségeket termesztünk. A növények szoros sorokban fejlődnek, a sorok közti távolság palánták esetében nagyjából megegyezik a növények közti távolsággal; vetemények esetében a sortávolság mintegy négyszer akkora, mint a tőtávolság. Példa palántákra (sor- és tőtávolság): káposzta - 40x40 cm, paprika - 40x30, paradicsom - 50x40, zeller - 30x15, saláta - 25x20; magról vetettek, ritkítás után: sárgarépa - 20x5 cm, cékla - 30x10. A szintén sorba vetett borsó sor- és tőtávolsága általában 30x10 cm, a hónapos reteké 5x5. Barázdák Az ágyásrendszerben az egyes parcellák szorosan egymás mellett helyezkednek el, de minden egyes kisebb teret szabad barázdák határolnak, A barázda lehet föl nem ásott keményebb földsáv, melynek elgyomosodását a taposás és a felszínén mégis megtelepedő gazok hordása vagy felszaggatása akadályozza meg. Hátránya, hogy nagyon csapadékos időben átmenetileg a barázdák is járhatatlanokká válnak. Más módszer, ha a ágyások határait és közét téglával rakjuk ki vagy kaviccsal szórjuk fel, ezzel biztosítva a föld bármikori megközelítését és művelését. Hátránya, hogy az ilyen barázdák tavaszi kialakítása és őszi felszámolása nagyon időigényes, ha pedig állandóan a helyükön maradnak, akkor a kertet nehéz tőlük ősszel felásni. Homokosabb, laza talajon jó módszer, ha a parcellák közti mintegy talpalatnyi - sávot műveletlenül hagyják, de eső után először ezt lazítják fel kapával vagy gereblyézik át sekélyen, így ez szárad fel elsőként, s a vetemény megközelíthetővé válik. Agyagosabb, kötött talajon a parcellák közét szalmatö- rekkel, száraz növényi nyese- dékekkel szórják fel, fahamuval, homokkal hintik. Ennek előnye, hogy védelmet nyújthat a meztelen csigák ellen, valamint hogy hosszú távon a talajt is táplálja. Hátránya, hogy huzamosabb ideig csapadékos, párás időben különféle gombabetegségek táptalaja lehet. Előnyök és hátrányok Az ágyásrendszer előnye a közeli, sűrű zöldségterület: viszonylag kis területről is a lehető legtöbb termést tudjuk nyerni. A közeli ültetés további előnye, hogy kevesebb szabad területet nyújt a gyomoknak, így azok féken tartása egyszerűbb. Hátrányuk, főként a keskeny barázdás és végég sűrűn beültetett ágyúsoknak, hogy egy-egy betegség gyorsan nagy állományban képes kárt tenni. Ez a veszély azonban gyakori talajlazító kapálással és helyes növénytársítással viszonylag könnyen megelőzhető. Mit hová? Az ágyások egymás utáni és melletti sorrendjét célszerű alapos megfontolás tárgyává tenni. Mi mindent vegyünk figyelembe? Mindenekelőtt a kert adottságait, ezek ellenére ugyanis csak nagyon körülményesen lehet sikeres a termesztés: a ráfordított idő és energia nem térül meg. A kényszerű körülményekkel szembeni munka ráadásul nagyon sok boszszú- sággal jár. Az első kényszerű tényező a kora tavaszi vetemé- nyezés helye: a fagy után elsőként fölengedő s a nap vagy a szél által felszikkasztott területet szoktuk gereblyézés után sárgarépa, petrezselyem, borsó és hónapos retek számára kijelölni, s többnyire ilyenkor dug- gatjuk el a hagymát is. A hagyma a legtöbb kertben a felszedéséig (a nyár végéig) a helyén marad, tehát elduggatása helyén nő és érik be, legföljebb az állomány csappan meg tavasszal, amikor is zöldhagymaként fogyasztjuk. A sárgarépa és a petrezselyem helye sem szabadul fel - ellentétben a borsóéval, s leghamarabb a reteksorok ürülnek ki. Előre eldöntendő tehát, mi kerül majd a borsó helyére - s hasonlóan eltervezzük, hogy az elővete- ményként termesztettek helyét később mire kívánjuk használni. Az üyen tervezésnek számtalan variációja lehet. Például a retket a hagyma soraiba szórjuk, a felszedett retek helyére szórjuk a hagymamagot stb. A borsót sokan szakaszosan vetik, vagyis 4-7 naponként beültetnek egy-egy parcellát vele, s a borsószürettel szakaszosan felszabaduló területeket ültetik be később más zöldségfélével. Ágyásritmus Figyelembe veendő a kert tájolása: nem mindegy, mit ültetünk az árnyékosabb, mit a naposabb részeire. A naposabb részeknél figyelembe veendő, hogy az egyes növények lehetőleg ne árnyékolják egymást: az alacsonyakat, a fény- és hőigényesebbeket a magasabbak elé, nem pedig mögé ültetjük. Az sem mindegy, melyik ágyásnak mennyi csapadékpótló öntözésre lesz majd év közben szüksége: a paprikát a vízforrás (kerti csap, hordó) közelébe ajánlatos ültetni. Természetesen ügyelünk a helyes növénytársításra is: egymás közelségét nehezen viselő vagy egymást megbete- gíteni képes növények ágyúsai közt semleges ágyást alakítunk ki (akár fűszer- vagy gyógynövényekből vagy zöldségünk számára hasznos virágokból). Nyitott (vagy dróthálóval elválasztott) kertek esetében figyeljünk a szomszéd ágyásrendszerére is - nem mindegy, hogy a kerítés túloldalán mi terem. (Nem mindegy például a növénytársítás, az árnyékolás, a betegségek lehetséges terjedése vagy az ellenük való védekezés miatt sem.) A magunk ágyúsaira figyelve tartsuk szem előtt a vegyszeres kezelések esetleges szükségességét is: ahol majd valószínűleg permeteznünk kell, oda ne ültessünk gyorsan érő növényeket, nyers fogyasztásra alkalmasakat vagy olyan fűszernövényt, melyre bármikor szükségünk lehet a konyhában frissen. Példa: szőlősor a kert közepén - ilyen esetben permetezés előtt takarjuk az összes környező terményt és csak szélcsendben permetezünk. Szőlősor alá vagy közelébe alkalmas zöldségek: hagyma, fokhagyma, burgonya. Végképp nem alkalmasak: eper, borsó, kapor, saláta. Az ágyáson belüli ritmust az idény során szükség s igény szerint alakítjuk ki. Vannak bevett szokások, melyek nagyon régi tapasztalatokon alapulnak, ezeket célszerű követni. Ilyen a köztesnövények hagyománya: nem mindegy, hogy kertünket milyen magasságig tudjuk kihasználni - a magasra növő kukorica közé például babot vagy tököt ültetünk. Tervezzük meg a kerítésre futtatható vagy a támrendszert igénybe vevő növények helyét is. Az ágyásrendszer alapvetően a rendezett ültetősorok váltakozásán alapul. Változatosságát másféle parcellákkal színesítjük: olyanokkal például, melyekbe szórással vetjük a magot (fűszernövények, virágok magvai), további variációkat biztosít egy-egy ágyás felváltása a fészekbe ve- tendőkkel - ezek általában a dinnye és a tök, de vethető fészekbe uborka, bab és csemegekukorica is. (g) TAVASZVÁRÓ (FOLYT. KÖV. Nárciszok. A gumók közül még csak a napsütötte részeken nyugvók hajtanak, de hajtanak Vaíjúháj. Itt történetesen a bablevelű varjúháj. Igénytelen, árnyék- és téltűrő pozsgás Nőszirom. Apró fehér virága leginkább a fátyolos vagy Szibéria Íriszéhez hasonlít Tulipán. Egyedüli példány, a többi még nem hajt. Egyelőre titok, milyen színű és alakú Menta. Jó helye van a futórózsa alatt, odatűz a nap, ő meg elűzi a terveket. Kiirthatatlan Tyúkhúr. Egyelőre ebből van a legtöbb. A kertésznek méreg, a tyúkoknak étek
