Új Szó, 2013. február (66. évfolyam, 27-50. szám)
2013-02-12 / 36. szám, kedd
Futball maffia! Összefoglalónk a bundabotrány legújabb fejleményeiről 10—13. oldal 2013. február 12., kedd, IX. évfolyam, 6. szám Julien Pacaud francia grafikus cím nélküli illusztrációja a Bat City Review nevű amerikai irodalmi folyóirat borítóján (2008/4). H <nw. > K '«*4 >£> TŰS. i< (► >£> Vha.' >é fc*b **»■*< *< k *4! *!&» >^>^u >/J*ľľľSfc V " -i' Egy birodalom elvesztése tH „Őfelségéd tudja, hogy mennyire támogattam a pályázatukat, és mennyire örültem, amikor megkapták a rendezés jogát” — írta Nicolas Sarkozy francia elnök a katari koronahercegnek, amikor a FIFA Katarnak ítélte a 2022-es világbajnokság rendezési jogát. Nos, őfelsége Mohammed Bin Hamad Al-Thani és Nicolas Sarkozy egyaránt említve van a France Football múlt heti, húszoldalas összeállításában, amely leleplezi a katari titkot, tudniillik hogy a szavazás előtt dollármilliókért vásárolták meg a FIFA-tisztviselők vok- sait, s még Zidane, Piatini és Guardiola is Katarért lobbizott. így fordulhatott elő, hogy a világbajnokságot egy olyan országban rendezik meg, amelynek se fútballmúltja, se megfelelő infrastruktúrája nincs (hiányzik például a vasúthálózat), a meccseket pedig 40-50 fokos hőségben játsszák majd. A Katar-gate a futballtérkép átrajzolásáról szól. Tágabb kontextusba helyezve: a közel-keleti olajmágnások éppen most, a szemünk láttára gyarmatosítják az európai focit. így működik a világ. Az erőviszonyok folyamatosan változnak. S ahogy a közgazdászok szerint a nyugati civilizációnak már leáldozott (s az eddig domináló Egyesült Allamok- Európa-tengely szerepét fokozatosan átveszi Kína, India és Brazília), úgy változik meg a leosztás a fútballpiacon is. Az arabok már a spájzban vannak, mondhatnánk, de attól tartok, ezzel a megállapítással elkéstünk. Megvásárolták a Paris Saint-Germaint, megvásárolták a Manchester Cityt, szponzori szerződések kötik őket a világ legjobb csapatához, az FC Barcelonához, ők rendezhetik a vébét. (Gyors tesztkérdés: hol mérkőzött meg szerdán este a vb- és Eb-címvédő spanyol válogatott Uruguayjal? Úgy van, Katarban.) Agresz- szív térhódításuk eltorzította a fútballpi- acot, mesterségesen felvert áraikkal olyan feltételeket diktálnak, amelyeknek csak ők képesek megfelelni; riválisaikat esztelen költekezési versenybe hajszolják, így próbálván pénzügyileg kifullasztani őket. Az európai futball gyarmatosítása két szinten zajlik. Egyrészt: legálisan megvetik a lábukat a topligákban (bevásárolják magukat a meghatározó klubokba, lásd fent). Másrészt: illegális módszerekkel leigázzák az ún. „second hand” bajnokságokat, kiszolgáltatott rabszolgákat csinálva a futballistákból (az ázsiai központú bundamaffia révén, lásd az Europol legfrissebb jelentését). A fogadási csalás azonban nem a fút- balltérképet rajzolja át, hanem megöli a sportot. Éppen ezért sokkal nagyobb veszélyt jelent, mint a dopping, a huliganizmus vagy mint Suárez műesései. Az Europol 680 manipulált mérkőzésről számolt be a múlt heti sajtótájékoztatón, hangsúlyozva, hogy csak a jéghegy csúcsáról van szó. Az Index informátora évekkel ezelőtt úgy nyilatkozott, a magyar NB 1-ben fordulónként négy meccset manipulál a fogadási maffia, egy névtelenséget kérő szlovák jégkorongozó pedig a napokban vallotta be, hogy volt idő, amikor tízből hét bajnoki mérkőzés eredményét előre ismerték. Nem hiszem, hogy ez a folyamat megállítható vagy akár csak feltartóztatható volna. A PÉNZ legyőzheteden hatalom, márpedig az ázsiai sportfogadási piac napi forgalma hárommilliárd dollár. Három. Milliárd. Dollár. Egyetlen nap alatt. S ez az összeg az online fogadás térnyerésével egyre növekszik. Mi pedig abban bízunk, hogy majd a FIFA megállítja ezt az erőt? Éppen az a FIFA, amely mára látványosan szétrohadt, s nem győzi a szőnyeg alá söpörni saját korrupciós ügyeit? Nem, ebből a ringlispílből nem lehet kiszállni. „Pelé passza Carlos Alberténak az 1970-es világbajnoki döntőben és a fiatal Rimbaud költészete ugyanazt jelenti számomra: a szépség megnyilvánulását” - mondta egyszer Eric Cantona. Ez a szépség eltűnőben van; megerőszakolja a szórakoztatóipar, felzabálja a sportfogadás. Szomorú felismerés ez, hiszen a labdarúgás - bármilyen megvetés övezte is a sznob szobatudósok részéről - az egyetemes kultúra része volt, éppen úgy, mint Shakespeare, Händel, a szentpétervári balett vagy Charlie Chaplin. A futball, ahogy mi ismertük, a végét járja. Kár érte. Gazdag József
