Új Szó, 2013. február (66. évfolyam, 27-50. szám)
2013-02-09 / 34. szám, szombat
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2013. FEBRUÁR 9. Vélemény És háttér 7 Átfogó reform helyett eddig jószerével csak nyilatkozatokat tett közzé a romaügyi kormánybiztos Reform helyett deform Újabb kínos jelenettel folytatódik az ún. roma reform ügye Szlovákiában. Ana- pokban az a téma, hogy az EU szeretné, ha a programra félretett támogatási pénzeket nem a belügyminisztériumon keresztül hívnák le, hanem a munkaügyi tárcán keresztül, amely a korábbi ciklusokban is kezelte ezeket az összegeket. RAVASZ ÁBEL A javaslatcsomag (amelyet az Igor Matovič-féle Egyszerű Emberek, a körükből kikerülő Peter Pollák romaügyi kormánybiztos és a Robert Kaliňák által vezetett belügyminisztérium dolgoz ki) nagy rössel való beharangozása után eddig nem sok konkrétumot tudnak felmutatni a szándéknyilatkozatokon kívül. Eddig két részét mutatták be: az oktatásügy, amely a programpontok hullámzó minősége mellett semmiféle pénzügyi vagy törvénykezési konkrétumot nem tartalmaz, valamint a jogbiztonságról szóló rész, amely a címoldallal együtt sem több mint három oldal, és egy manifesztó minőségét is alulról közelíti. A Pollák-féle reformcsomag legmarkánsabb jegye, hogy szándékosan szakítani próbál mindennel, ami korábban jött. Ez politikailag logikus lépés: a lakosságban olyan mennyiségű frusztráció gyülemlett fel az elmúlt húsz év romapolitikájával kapcsolatban, hogy azt nagyon kedvező meglovagolni egy ilyen, kívülálló pozíció felvételével. Sokkal egyszerűbb minden eddigi lépést semmisnek tekinteni, megtagadni, mint konstruktív kritikával élni velük kapcsolatban. A mostani EU-s megjegyzés is egy ilyen, erőltetetten újított elemre vonatkozik. Miért gondolja a Smer és az OLaNO, hogy a belügynek kellene vinnie a romakérdést? Az üzenet eleve rossz, hiszen a kabinet a „rend” kérdését domborítja ki a szociális problémákkal szemben. Ismét csak értem, hogy erre van szavazói igény, hogy sokaknak egyszerűbb a romakérdést úgy értelmezni, hogy rendetlen cigányok között kellene szétcsapni: csakhogy a valóságban ennél ténylegesen árnyaltabb kérdésről van szó. Az EU láthatóan nem is vette be ezt a blöf- föt, és kulturált módon jelezte: Az üzenet eleve rossz, hiszen a kabinet a „rend" kérdését domborítja ki a szociális problémákkal szemben. a támogatási pénzeket nem fogja alárendelni politikai haszon- szerzéseknek. Itt tartunk ma: Polláknak hónapok alatt sem sikerült komolyabb anyagot az asztalra tennie. A napokban a biztos éppen arra panaszkodott, hogy túlságosan sietteti őt a média, és hogy ilyen rövid idő alatt aligha lehet megalkotni egy átfogó reformot. Ez eddig rendben is van, csakhogy néhány hónappal ezelőtt pont ő mondta, hogy a reform „gyakorlatilag kész”, és heteken belül bemutatják. Ma már látjuk: ez is blöff volt, a reform a mai napig nincs az asztalon. Ez egyébként legalább annyira beszédes mind Matovičék munkametódusával, mind a Smer szándékainak komolyságával kapcsolatban. Ebből a helyzetből egyetlen normális kiút lenne: ha Pollá- kék szakítanának az újrakezdés ötletével, nem az eddigi lépések tagadásából, hanem a konst- ruktivitásból indulnának ki, programpontjaik pedig nem a manifesztók szintjén rekednének meg, hanem költségvetéssel alátámasztott, megszövegezett törvényekké alakított, reális javaslatokká válnának. Ehhez egyébként a parlamentben a Smemek és Matovičéknak együtt alkotmányos többsége lenne! Persze ehhez dolgozni is kéne, nem csak bombasztikus sajtóhíreket szövegezni.- Ödönke, ha nem tanulsz, celeb lesz belőled! (Peter Gossányi rajza) JEGYZET Civil kurázsi JUHÁSZ KATALIN Egy alulról jövő kezdeményezésről, egy kulturális fejlesztés lehetőségéről döntött csütörtökön a pozsonyi önkormányzat. A vitát gyakorlatilag élőben lehetett figyelni az interneten, bár a hirtelen támadt nagy érdeklődés miatt a rendszer a nap folyamán többször leállt. A döntéshozók viszont tudták, hogy a civilek kontroll alatt tartják őket. És ez a tény nyilván befolyásolta őket a vita során és a szavazáskor. A Pozsony belvárosában, ideális helyen álló régi vásárcsarnok újj áélesztéséről volt szó. Az épület ötödik éve zárva van, illetve időnként céges és egyéb rendezvényeknekad otthont. A városnak nincs terve az épület felélesztésére. Egy civil kezdeményezésnek van. Példa nélküli az az összefogás, amelyet több kulturális szervezet prezentált a vásárcsarnok kihasználása érdekében. Piacot, kulturális központot és különböző újszerű szolgáltatásokat álmodtak az Sznf téri épületbe. Az álmokhoz megvan a pontos költségvetés is, ráadásul olyan támogatók és szimpatizánsok állnak az Aliancia Stará Tržnica Polgári Társulás mögött, ame- lyekbizonyították, hogy el tudnak indítani és sikeresen működtetniegy vállalkozást. Talán nem meglepő, hogy egy idő után a politika keze is betette szőrös lábát az ajtónyílásba. Avárosvezetés hirtelenmegsajnálta saját vállalatát, az üzemeltetésért felelős BKIS-t, és a versenypályázatotkezdte hiányolni. Az ilyen pályázatnak azonban csak akkor van értelme, ha (nagyonleegyszerűsít- ve) a város ötletét valaki más valósítja meg. De ez esetben a városnak évekig nem volt ötlete, valaki más jelentkezett saját kezdeményezéssel. Paradox módon épp az a sme- res Ján Budaj alpolgármester dobta vissza a civilekjavasla- ■tát, akit a főpolgármester a civilekkel való együttműködéssel bízott meg. Az első elutasítás után már csak képviselői javaslatként tárgyalhatták újra a projektet. Ekkor bizony kevés szurkoló bízott a sikerben. Az internetes közvetítés és a sajtó fokozott figyelme azonban Budajt is arra ösztönözte, hogy végül megnyomja az „igen” gombot. Sőt, senki sem szavazott nemmel. Lám, mit tesz a nyilvánosság?! Mostantól kellemes elfoglaltság lesz figyelni, hogyan tér vissza a régi vásárcsarnokba az élet. Az Aliancia a kulturális programok mellett kézműves- és dizájntermékeket, háztáji élelmiszereket kínáló csarnokot és biciklikölcsönzőt is ígér. A helyszín iránt máris nagy az érdeklődés, a civilek eddig tizennyolc ország nagykövetségének támogatását élvezik, és a szervezőirodák is örülnek a szabadon alakítható teremnek a város szívében. Remélhetőleg egy sikertörténet első fejezetének vagyunk tanúi. KOMMENTAR Kormányválság villantással, banánnal VÍGl ZOLTÁN Megdolgozott az öt perc hírnévért az a szerb Playboy-nyuszi, aki Sharon Stone-t meghazudtolva nemcsak egy pillanatra villantott, hanem lazán széttárta lábait, bugyi nélkül, Ivica Da- csics szerb miniszterelnök előtt, amikor egy álinterjút készített vele arról, hűséges típus-e. A műsort bemutatás előtt letiltották, így pontosan nem derült ki, hogyan hangzott a beszélgetés, de Dacsics valami olyasmiről beszélt, nem tűrné el, hogy félrelépegessenek a munkatársai. Ekkor tárultak szét a lábak, és csapó. Később a szokásos ölelkezés, mosolygás, ennél több nincs a nyilvánosságra került felvételen. A rövid előzetes megjelenése után a nemzetközi sajtó is csámcsogott kicsit az ügyön, de a csodák is záros határidőn belül véget érnek, a múlt héten ez még érdekes volt, ma már az in- terjúra inkább úgy tekintünk vissza, mint egy (valljuk be, elég gyengén induló) lejáratási kampány első akkordjára. Az, hogy női nemi szervet tárnak a miniszterelnök elé, meg ahogyan az „újságírónő” beszélt a forgatás után (azt nyilatkozta, azért nem szőrtelenített néhány napig, hogy szembetűnőbb legyen a bugyi hiánya) még azokban is értetlenséget keltett, akik szerint jópofa dolog így megviccelni egy miniszterelnököt. Dacsics az előzetes megjelenése után saját biztonsági és pi- áros táborában kereste a felelősöket. Azt mondta, visszaéltek a jóindulatával, túl könnyen mondott igent az interjúra. Ez volt a kezdet. Néhány nappal később a bulvársajtó egy Banán Misó gúnynévre hallgató személyről kezdett írni, aki állítólag közeli kapcsolatban volt a miniszterelnökkel, amikor még „csak” belügyminiszter volt Dacsics. Mondanom se kell, Banán nem zöldségkereskedő, hanem maffiózó, akiről eddig kevesen hallottak Szerbiában. Állítólag a legkeresettebb bűnözőket és a legnagyobb klánokat mozgatta évekig a háttérből. Valódi neve Rodojub Radulovics, drogbáró, 2009-ben látták utoljára, Uruguayban (most állítólag Zürichben van Darko Sariccsal, a legkeresettebb szerb bűnözővel). Az elmúlt pár évben kapcsolatban állt hatalmon és ellenzékben lévő szerbiai pártokkal, egy-két nagyon közeli embere is akadt minden pártban. Állítólag. És állítólag a miniszterelnök is kapcsolatban volt vele. Dacsics erre azt mondta, nem tudta akkoriban, mivel foglalkozik Banán. Napokig másról sem beszélt, csak arról, hogy kivel, mit, mikor csinált. Magyarázkodott, miközben azok a lapok, amelyeknek köszönhetően most az ország megismerheti a banánféléket, tovább ontják a híreket, körözött bűnözők „legközelebbi munkatársaitól kapott információkat” tárnak a nyilvánosság elé arról, hogy miért is kellene megbuknia a jelenlegi kormánynak. Kétségtelen, hogy Dacsics kormánya megbolygatta az állóvizet. Eddig érinthetetlennek tűnt emberek vannak előzetesben, Dacsics Koszovó-politikája az első reális megközelítése a Belgrád és Pristina közötti kapcsolatnak (leegyszerűsítve: Belgrád nem ragaszkodhat tovább Koszovóhoz, amikor már nincs is mihez ragaszkodni). Ez nagyon sok embernek nem tetszik. Nagyon sok gazdag, befolyásos embernek, akiket errefelé csak „üzletembereknek” hívnak. Addig, amíg nem kattan kezükön abilincs. A szerző vajdasági újságíró FIGYELŐ Szanyi és a románok Komolyan gondolja Szanyi Tibor (MSZP), hogy az erdélyi magyarok románok. Szanyi a magyar kormány mellett tüntető békemenetben résztvevő erdélyi magyarokat románul köszöntötte volna, de az ATV- ben még tovább ment. Kifejtette: nem érti, miért sértés a románozás, hiszen a romániai magyarok állampolgársága román. Példaként hozta fel, hogy egy Amerikában élő ázsiai is kikéri magának, hogy kínainak nevezzék, mint ahogy egy Svájcban élő olasz is, hogy olasznak, „hiszen svájci”. Hozzátette: „egy állampolgárság mindig egy nemzethez való tartozást fejez ki”, ha pedig az erdélyiek nem akarnak román állampolgárok lenni, hát adják azt vissza. Szanyi ezek után is úgy véli, semmi sértőt nem mondott a határon túli magyarokra. A Facebookon a következő üzenetet tette közzé. „Pályázat! Aki tud ide mellékelni bármilyen tőlem (!!!) származó eredeti (!!!) mondatot, hanganyagot, videót, amely az erdélyi magyarsággal kapcsolatban bármi rosszat kifejezne, annak fizetek egy korsó sört Marosvásárhely főterén! Kizárólag eredeti anyagok jöhetnek szóba, hallomások, mások állításai nem érdekelnek.” (krónika.ro)
