Új Szó, 2013. január (66. évfolyam, 1-26. szám)
2013-01-23 / 19. szám, szerda
6 Kultúra ÚJ SZÓ 2013. JANUÁR 23. www.ujszo.com FULVIDEK Kísérlet JUHÁSZ KATALIN Az idő repül, mint veszett fejsze vasfoga, minek köszönhetően ma már akadnak, akik nem tudják, melyik zenekar feloszlása kellett a három éves születésnapját ünneplő Intim Torna Illegál megalakulásához. Sebaj. Annál is inkább, mivel az eredeti Kistehénben, feloszlása pillanatában, már nemigen volt potenciál, valószínűleg csak önmagát ismételgette volna. Ez persze találgatás, nem tudhatjuk, mi lett volna, ha ők öten együtt maradnak. Viszont úgy látom, a négy tag jelenleg érdekesebb dolgot művel az egy megmaradt Kistehén- tagnál. Második albumukat jelentették meg Intim Torna Ille- gál néven, és már olyan magabiztosak, hogy a borítón csupán az ITI-felirat szerepel, a fotókat pedig rábízták Éder Krisztiánra, azaz SP-re. A tinisztár és fotóművész kifejezetten szép, hangulatos képeket csinált, bár semmi forradalmi nincs rajtuk. Az első Intim Torna-lemezhez képest a Kísérlet című albumon kevesebb a bohémkodás és több a rock and roll, ami azért dicséretes, mert mostanában nagy divat a különböző stílusok keverése, fúziója, kevesen bíznak a puritán rockzene erejében. Bár hőseink behatóan ismerik a műfaj eszköztárát, a szigorú kötöttségek igencsak távol állnak tőlük. Zenéjük lendületes, játékos, könnyed, izgalmas pillanatokban bővelkedő. Ä lemezen van néhány igazán jól sikerült dal, ezeket a csúcspontokat szépen aládúcolják az átlagos számok. így az anyag szerves egységet alkot, az egyes dalok kapcsolódnak egymáshoz, de nem ismétlik egymást. A hang- szerelések szellősek és frappánsak, a szövegek néha kifejezetten szellemesek (pl: „A filmben, amit az isten rendez, te vagy az Éva Men- des”), a keverés minőségi. Hallgatni is jó, bulizni is jól lehet rá, főleg, ha tudjuk, hogy a zenekar élőben egészen frenetikus tud lenni. Ráadásul Nádasdi János ütőhangszeres személyében van egy királyhelmeci tagjuk is, úgyhogy egy kicsit a sajátunknak érezhetjük ezt a zenekart. Értékelés:**###!} Kelet-Európa a Lipcsei Könyvvásáron Feminizmus és cenzúra ELŐZETES Lipcse. Ismét Lengyelország, Ukrajna és Fehéroroszország irodalmát helyezi középpontjába idén a Lipcsei Könyvvásár. Ezeknek az országoknak az irodalmi szcénája gazdag, mégis alig ismert. Ukrajnának és Fehéroroszországnak nehéz politikai és társadalmi helyzete miatt hosszabb lélegzetvételű bemutatásra van szüksége - mondta el Oliver Zille, a vásár igazgatója. Már 2012-ben is a három kelet-európai ország szolgáltatta a lipcsei szakmai találkozó központi témáját. Ezúttal a program a „tranzyt.kilometer 2013” mottót viseli, tartalmi szempontból az identitás, a feminizmus és a cenzúra témái állnak a középpontban - fejtette ki Martin Pollack kurátor. A hiányzó irodalmi támogatás és a hiányos marketingtapasztalat miatt ezeknek az országoknak nehéz megvetniük a lábukat a nyugati irodalmi életben. Pollack szerint viszont Németország sok szerző számára utat nyithat más európai országokfelé. A könyvvásárra vátják többek között Anda Rottenburg, Dorota Maslowska és Olga To- karczuk lengyel írókat. Fehéroroszországból a vásárra Valzhyna Mórt költő, Valentin Akudowitsch filozófus és esszéíró érkezik. Ukrajnát Serhih Zhadan és Mykola Riabtczuk képviseli. „Nem vagyunk tehetségkutató verseny, de fel akarjuk hívni a közönség figyelmét ezekre a szerzőkre” - hangsúlyozta Zille. (MTI) Megkurtított Felhőatlasz Hongkong. Negyven percet vágtak ki a kínai cenzorok a Wachowksi testvérek és Tom Tykwer filmjéből, a Felhőatlaszból. A Hollywood Reporter a kínai sajtóra hivatkozva számolt be arról, hogy a pekingi bemutató közönsége 130 perces változatban láthatta az eredetileg 169 perces alkotást. A közel negyedével kurtábbra szabott filmből kimaradtak a szenvedélyes szerelmi jelenetek, a brutális gyilkosságokat ábrázoló képek viszont megúszták a cenzúrát. A produkció kínai forgalmazója szerint az állami rádió-, film- és televízió hivatal cenzúraszabályainak megfelelően vágták meg a filmet. (MTI) Mariana Čengel Solčanská új játékfilmje kétnyelvű, anya és lánya magyarul beszélnek egymással Hétvégi viszonyok Három barátnő találkozik egy festői helyszínen épült rozoga vidéki hétvégi házban, hogy megünnepeljek egyikük születésnapját és a másik válását. Egyetlen hétvégét töltenek a házban, iszogatnak, ünnepelgetnek, s közben felszakadnak a múlt sebei, kiszakad belőlük addigi sikertelenségeik fájdalma. TALLÓS1 BÉLA A két nap alatt feltáruló kapcsolataikról szól intenzív drámai erővel Mariana Čengel Solčanská Szeress, vagy menj el! című új filmje, epikus történet elbeszélése nélkül. A rendezőnő Legenda a repülő Cipriánról című, meditativ történelmi drámájával bizonyította, mesterien bánik a mozgóképes vizuális megjelenítéssel. Ez új filmjével kapcsolatban is elmondható. Ezúttal azonban az események a jelenben játszódnak, s e mozi nem is az előzőhöz hasonló megavállalkozás. Képi világa, a színészi játék, a lelki hitelesség, a pontosan eltalált érzelmi töltet, ami drámaivá feszíti az egyes epizódokat, mégis megaprodukcióvá emeli. Lélek lélekkel vetül egymásnak. A barátnők, Zuza, Jana és Eva mámoros állapotban, ahelyett, hogy j ól éreznék magukat, egymás hibáit felróva provokálni és sértegetni kezdik egymást. Természetesen a férfi miatt robban ki a harc. A férfi miatt, aki vagy hiányzik az életükből, vagy folyamatos csalódást okoz. Miként Milan, az alfahím, akitől Zuza éppen elvált, mivel nem bírta elviselni, hogy más nővel kellett osztoznia rajta. Zuza (Bandor Éva) és Milan (Marko Igonda) (Fotó: Satum) FILMKOCKA Szeress, vagy menj el! ■ Szlovák cím: Miluj ma alebo odíď ■ Színes szlovák dráma, 95 perc, 2012 • Rendező: Mariana Čengel Solčanská ■ Forgatókönyv: Alena Bodingerová » Zene: Vladimír Martinka • Operatőr: Peter Bencsík ■ Szereplők: Bandor Éva (Zuza) Diana Pavlačková (Mira) Marko Igonda (Milan) Varga Anikó (Jana) Elena Podzámska (Eva) Varsányi Mari (nagymama) Nádasdy Péter (traktorista) Jana a rétjétől szenved, aki évek óta nem közelít felé. Mégis inget vett neki karácsonyra, s a félj abban ment el, hogy más ágyába bújjon. Jana így is kitart mellette, pedig keserű felismeréssel rá kellett döbbennie, hogy nőként nincs nála esélye... A zord lelki háború azonban nemcsak a barátnők között dúl a két nap alatt, hanem Zuza és anyja, valamint Zuza és lánya, Mira között is. Lélek- ölően tipoiják, kegyetlenül támadják egymást azért, mert a másikat hibáztatják személyes csődjük miatt. A fásultság, a levertség érzetét erősíti a borongós festői környezet, valamint a mindenszentek misztikája. A halottak napjának közelsége, mikor az ember erősebben éli meg a reális és a misztikus vüág keveredését. Ilyenkor még nehezebb megfelelni azokra a kérdésekre, hogy (a rendezőnő szavait idézve): „Mi ad értelmet az életünknek? A szerelem, a gyerek, a munka? S mi van, ha ezek közül egyik se? Hogyan folytassuk, ha nem tudunk magunkkal mit kezdeni, mert jelentékteleneknek érezzük magunkat, és úgy gondoljuk, nem változtatjuk meg a világot magunkkörül?” Ezeknek a kérdéseknek a kínja gyötri Zúzát is. Érzi, hogy anyjához, lányához, a férfiakhoz, a barátnőihez való viszonyát illetően vakvágányra futott. S mindenszentekkor halott férjét megidézve keresi a választ arra, miként hozhatná rendbe elrontott viszonyát az élőkkel. Domináns erőt sugároznak az egyes epizódokban a magyar színészek. A nagymamát alakító Varsányi Mari jelenete, amikor pokoli cinkossággal belenevet a vüágba, lesajnálja a betegséget, a kisszerűséget, és mindenek felett győzedelmeskedik egy kínos-keserű felszabadító nevetéssel, a metakommunikáció fényes megnyilvánulása. Jana szerepében Varga Anikó kifürkészhetetlen érzelmeket mutat. A fürdőszobai jelenetben, amikor kibukik belőle a férjével kapcsolatos titka, bravúrosan lényegül át sebzett nővé, aki azonban emelt fővel néz a világ lesajnáló szemébe. Bandor Éva úgy él Zúzaként a szerepében, hogy ahhoz szí- nészileg többet hozzátenni nem lehet, és nem kell. Hanyagul odavetett, mélyről felszakadt szavakat használ sokszor alig indulattal, mégis gyilkos eszközként, önmaga védelmére. Tiszta, pontos, helyénvaló minden gesztusa, amellyel védekezik és támad. Általa dráma a dráma, az ő energiáitól robbannak vagy csitulnak az indulatok. Az ő filmje ez. Máté László a szülőfalujáról írt kismonográfiával mutatkozott be a rozsnyói Könyvkuckóban A szerző szülőfalujáról mesél (Prékop Ivett felvétele) Sziliceföld AMBRUS FERENC Isten veled Szüiceföld/Énfe- lőlem lehetsz már zöld/ Énfelő- lem kizöldülhetsz/Nem taposlak soha többet. „Ez a dal a maga egyszerűségében fogalmazza meg a szülőföldtől való elszakadás, illetve erőszakos elszakíttatás fájdalmát. A dal kezdetét két változatban is lejegyeztem. Az egyik az ismertebb: Isten veled Szüiceföld, a másik: Szüiceföld, Sziliceföld ... számomra a kétszer megismételt szülőhely hasonló drámaisággal bír, mint az első, s egyaránt vall a szülőföldhöz való elszakíthatatlan kötelékről és a természetesen visszafogott, sosem hivalkodó szere- tetről” - mondja az évtizedek óta Kassán élő Máté László a szülőfalujáról írott kismonográfiájában. Ez Szilice, a fennsíknak is nevet adó település, a Gömör- tornai Karszt nemzeti parkká nyilvánított varázslatos világa. A szüicei jégbarlang, az ország sokáig legmélyebbnek tartott szakadéka, a Barazdalás vagy a még alig feltárt és bemutatott, új és új titkokat tartogató szilicei erődtemplom. De a táj megannyi más csodája is. Szükséges és jó, hogy megszületett ez a kismonográfia. Bármikor meglelhető igazodási pontokat kínál. S ha ezek összegyűjtésére, felmutatására egy jeles helyi értelmiségi vállalkozik, úgy biztosak lehetünk abban - mint most is a szilicei kötet esetén -, hogy a tisztelettel és szeretettel elvégzett munka jó érzéssel tölti el azt, aki ezt a könyvet a kezébe veszi. Mert képes arra, hogy a figyelmes, érzékeny olvasójában továbbgondolásra méltó meglátásokat is megfogalmazzon. De vajon ez a szépen megírt, az egyszerű tények felsorakoztatása mellett nyelvünk szépségeinek bemutatására is ügyelő munka jelent-e olyat a ma Szilicén élőknek, az onnan elszármazottaknak s időnként hazalátogatóknak, amivel tudnak valamit kezdeni? Jelent-e ma nekik valamit is a könyvben felmutatott szellemi és tárgyi örökség? Megérinti-e őket valamilyen formában? Képesek-e arra, hogy abból valamiféle, a mára is érvényes tanulságot levonjanak? Elhi- szi-e a mai szilicei ember, hogy az őt körülvevő erdő, mező, töbör, barlang, tó, forrás, ahol mindennapjait éli, állandó figyelmet, gondoskodást igénylő csoda? Vagy csak a mát érteni nem akaró, lappangó, olykort keserédes pillanatokban előkerülő nosztalgia eszköze marad ez az értékes kis könyv ? S új értelmet kap az Egy vaddisznónak több esze van, mint száz vadásznak szüicei szólásmondás ...
