Új Szó, 2013. január (66. évfolyam, 1-26. szám)

2013-01-23 / 19. szám, szerda

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 201S. JANUÁR 23. Vélemény És háttér 7 Az egyházra állítólag nem vonatkozik a Szlovák Köztársaság jogrendszere Állam a köztársaságban A szlovák média is megszó­lította a „gyermektelen Garba házaspár” lányát, akinekazúj Szó bukkanta nyomára Kaliforniában. Darina Kreitschnitz azt nyi­latkozza mindenkinek: csakis szélhámosság lehet az a história, hogy Sokol ér­sektöbb millió dollárt ka­pott szülei alapítványától. MARIÁN LEŠKO Amikor Ján Sokol volt a nagyszombati érsek, az egy­házmegyének több mint nyolcvan bankszámlája volt, amelyek nem szerepeltek az egyházmegye könyvelésében. A számlákon több mint 24 mil­lió euró volt. Arra a kérdésre, honnan vette azt a 20 millió koronát, amit a Metropolitánik polgári társulásnak ajándéko­zott, Ján Sokol 2010-ben azt válaszolta, „a récsei plébánia földjeinek eladásából”. Csak­hogy két évvel később ugyan­erre a kérdésre már azt vála­szolta: „barátaitól, egy gyer­mektelen amerikai házas­pártól” kapta a pénzt. A gyer­mektelen házaspár lánya azt állítja, hogy a pénzt tőlük nem kaphatta. 2012 nyarán a TA3 televízió arról számolt be, hogy Ján So­kol idejében az érsekség milli­ókat veszített az egyházi föl­dek bérbeadásával. „A bérlők ugyanis egy harmadik sze­mélynek adták használatba a földeket, drágábban, mint amennyit az érsekségnek fizet­tek érte. Csak egyeden így bérbe adott földterület eseté­ben csaknem 600 ezer eurótól esett el az egyház öt év alatt.” Ilyen információk után senki sem csodálkozhat azon, hogy Bezák érsek kijelentette, „elég bizonyítéka van arra, hogy elődje sikkasztott”. És azon sem, hogy a rendőrség eljárást indított az ügyben. Csodál­kozni azon lehet, amit a Ján Čamogurskýhoz kötődő testü­let, a nyilvánosság objektív tá­jékoztatását ellenőrző bizott­ság tett közzé. Čamogurský szerint a katolikus egyházra nem vonatkoznak a szlová­kiai törvények. És ő akar lenni az államfő. Čamogurský és a bizottság véleménye egyaránt az, hogy a szlovák Alkotmányból és a Vatikánnal kötött államközi szerződésből is az következik, hogy a „katolikus egyház a sa­ját törvényei alapján irányítja belső ügyeit, a Szlovák Köz­társaság jogrendszerétől füg­getlenül. Ez vonatkozik az egyház gazdasági ügyeire is.” Más szóval, ha a rendőrség­nek sikerülne is bizonyítani, hogy gazdasági bűncselek­mény történt, a büntetőjogi eljárás szóba sem jöhet, mert az egyház képviselőire nem vonatkoznak a törvények. Ha ez így lenne, akkor itt egy ál­lam működne az államon be­lül, amelyben minden lehet­séges és megengedett. Bezák érsek azt utasította el, hogy egy ilyen, „államban” éljen. Viszont Čamogurský, aid a köztársasági elnök posztjára pályázik, azt a „másik álla­mot” védi. A szerző a Trend hetilap po­litikai kommentátora- A minisztérium iglubizottságának soron kívüli ülésén az a határozat született, hogy az építményt nyárig haladéktalanul le kell bontani. (Peter Gossónyi rajza) JEGYZET Vakon VERES ISTVÁN De azt is írhat­tam volna cím­nek, vakond. Ugyanis egy olyan témáról van szó, amely­ben nem lehe­tünk elég okosak, nem hozha­tunk elég okos döntést. El kell döntenünk, milyen irányba in­dulunk, és kész, arra kell men­ni. Nyugdíj. Állam bácsi (pon­tosabban az állam szolgálatá­ban álló bácsik) arra buzdítja a lakosokat, lépjenek ki a ma­gánnyugdíjpénztárakból. Ro- bertFico (aki miniszterelnök), és párttársa, Ján Richter (aki szociális miniszter) aztmond- ja, bízzon csak meg mindenki szépen az államban, adja be a járulékait, aztán ha eljön az ideje, a nagy közösből megkap­ja, aminekijár. Alényegpersze számukra az, hogy az emberek pénze az államhoz vándorol­jon, ne pedig holmi magán­nyugdíjpénztárakba. Balolda­liak, hát ezt mondják. Ajobbol- daliak meg azt mondják az em­bereknek (főlegafiataloknak), hogy rakják inkább a magán­nyugdíjpénztárakba a pénzü­ket, mert ott ellenőrizhetik, mennyi van belőle, és mennyit fog kamatozni. Atörténettehátegyszerű: az ember kiválasztja a neki szim- patikusabb érvelést, elindul, mint földben a vakond, és vár­ja, hogy teljenekaz évtizedek. Csakhogy az államot is embe­rek irányítják, nekikpedig ked­velt elfoglaltságuk, hogy meg­változtassák a játékszabályo­kat. Tavaly Ficóék arra vete­medtek, hogy a magánnyug­díjpénztárakba folyósított járu­lék arányát lecsökkentették 9 százalékról 4-re. Nem titkolt céljuk, hogy rábíijákaz embe­reket: hagyják ottapénztára- kat. Tegyükfel, hogy sok ügyfél hagyja magát meggyőzni, ki­lépnek, 4 százalékkal ugyanis talán már nem is olyan jó biz­nisz a magánnyugdíj, még hosszú távon sem. Csakhát ar­ra sincs semmi garancia, hogy a következő, vagy az arra követ­kező kormány nem változtat ismételten a feltételeken. Gon­dolnak egyet, ésvisszaemelik9 százalékra abefolyó ületéke- ket, és ismét jó befektetés lesz a magánnyugdíjpénztár. Persze ez még nem zárja ki azt, hogy a rá következő kormány, vala­mikor 2030körül ismét lecsök­kenti az említett százalékokat. Satöbbi, satöbbi. Ha tehát egy mai pályakezdő úgy dönt, nemcsak az államtól szeretne nyugdíjat, hanem máshonnan is, fel kell készülnie rá, hogy időközben változni fognak a szabályok. Ez kicsit olyan, mint amikor elkezdenekjátszani egy focimeccset, és miután a piro- sakszereznekkétfejesgólt, a bíró bejelenti, hogy a meccs to­vábbi részében tilos fejjel a lab­dához érni. Na meg azzal is számolni kell, hogy fokozatosan emelkedik a nyugdíjkorhatár. Ez utóbbi egyébként nem feltétlenül baj. Sok embert ugyanis éppen az dönt a sírba, hogy nyugdíjba vonulva feleslegesnek érzi ma­gát. Azt sem kellene elfelejteni, hogyazidőskort megért nénik, bácsik általában nem a tévé előtt punnyadnak, hanem aktí­van tevékenykednekjóval a nyugdíjkorhatár felett is. El kell tehát dönteni, melyik (az állami, vagya magán) úton fo­gunk menni, mint a vakond. A nagy, föld alatti vakondjáratok végén (nyugdíjkorhatáron in­nen vagy túl) úgyis mindenki egy helyre kerül. KOMMENTAR A tiltott határátlépés SZOMBATHY PÁL Bal és jobb szögesdróttal, aknákkaljelölt tűzvonala a magyar politikábanjelen hadiállás szerint valahol a maroknyi LMP (Lehet Más a Po­litika) közepén húzódik: a íehetután éppenség­gel a más t vágva ketté. Elvakult kormányhívők és Orbán-gyűlölő ellenzékiek nagy-nagy közös örömére. Határátlépés tiltva, csak a táborváltás engedélyezett. SzelídnekálcázottplatformistaLMP-belső ellenzék: pártjuk kettészakításának akkor lesz kisebb esélye, ha a legutóbbi kongresszuson vereséget szenvedő baloldali blokkos irányza­tuk egy újabb összejövetelen mégis keresztülveri Bajnai-bará- tabb irányvonalát; az Együtt-rajongóknem képesek elfogadni az LMP különutasságról szóló, csak nemrégiben hozott demok­ratikus döntését addig, amíg az nem a kedvük és a nagyobb el­lenzéki érdek szerint hajlítható újra. Érdemes emlékeznia 2002-es választási vereség után az eredményt elfogadni képte­len, újraszámlálást követelő politikai harcmodorra- olyasmit láthatni mentalitást tekintve most kicsiben újraéledni; a mód­szerek nem változnak, csak a szereplők, akik igénybe veszik az általukutáltellenfelekegykorundorralfogadotthúzásait.Az ökopártválaszútelé került: azért isdolgozikbedarálásán annyira a baloldali blokk, nehogy nyisson konzervatív, jobbol­dali és nemzeti liberális irányokba. Minden ezzel kapcsolatos, jobbra millimétemyire is kíváncsi tétova kezdeményezés, meg­jegyzés, szelíd szándék azonnal orbánördögi szövetséggé na- gyítódikfel, szabad népes stílusban. Ajózan közép térnyerésének esélye 2014 felé közeledve semmit sem erősödik, ellenkezőleg. Pedig jót tenne elsajátíta­ni Raymond Aron (francia gondolkodó: neki sem volt könnyű) hűvösségét: ,J\ modem társadalom demokratikus társadalom, amelyet a lelkesedés és méltatlankodás elraga- dottsága nélkül kell szemlélni.” A hitbuzgás és kultúrharc unalmas és terméketlen. Gyurgyák János történész, könyves ember a Heti Válaszban mondta, mindig is azt szerette volna, hogy a Fidesz a gyilkos történelmi kultúrharcot megspórolva a jobboldal elfoglalása helyett a belgák pártja maradjon. Ha az belülről nem sikerült, legalább az LMP-nek megadathatna a lehetőség ebben a lesajnáló közegben, a középre tartás ideáit élvezettel gáncsoló, kigúnyoló, egyéniség- és önállósággyil- kos flamandvallon mezőnyben, hogy ne a ballibtől jegyet ka­pó társutas pártocska legyen. A szerző magyarországi publicista FIGYELŐ Arisztokrata, plebejus, bolsevik Karéi Schwarzenberg cseh elnökjelölt ellenfelei főleg azt kifogásolják, hogy a külügy­miniszterkijelentette: haaki- telepítésekre ma került volna sor, akkor valószínű, hogy Beneš elnök a hágai törvény­szék előtt találta volna magát. A cseh sajtó rámutat, Schwar­zenberg azzal nem mondott újat, mikor kijelentette, hogy az 1945 utáni kitelepítések mai szempontból az emberi jogok megsértését jelente­nék. Továbbá Beneš elnökről elhangzott mondatát sem le­het tartalmi szempontból ki­fogásolni. A konzervatív Li- dové noviny és a baloldali Právo kommentátorai azon­ban azt is megjegyezték, nem kizárt, hogy emiatt Schwar­zenberg veszíteni fog. A Hos- podárské noviny azt írta: vár­ható volt, hogy Zeman elő­húzza a német kártyát. A lap felteszi a kérdést: „Valóban elképzelhető, hogy az új el­nökről a harmadik évezred küszöbén több mint ötven év­vel ezelőtti események és ideológiai dogmák döntse­nek?” Ä Lidové noviny szerint a vita nagyon tanulságos, és megmutatta, müyen erősek a cseh politikában bizonyos ha­gyományok: a politika szótá­rába a szocializmus idején kedvelt fordulatok tértek visz- sza. Például „az arisztokrácia és a klérus képviselője”, „az elkorcsosodott arisztokrácia” vagy az „osztrák hercegek”, s így „a bolsevikok” örömére „visszatértünk a családi szár­mazás szerinti káderezéshez”. Minden valószínűséggel va­lóban az arisztokrácia és a plebejusság összecsapásáról van szó. „Sajnos a plebejusság legellenszenvesebb és leg­rosszabb formájáról” - véli a befolyásos lap. A szudétané- metek kitelepítéséről kibon­takozott csehországi vitának van még egy tanulsága. Ott ugyanis senki még csak nem is említette, hogy a hírhedt Be- neš-dekrétumok a szlovákiai magyarokra is vonatkoztak. A vita csak a németekről szól, mintha a magyarok problémá- ja nem is létezne. A cseheket nyilvánvalóan nem érdekli a magyarok 1945 utáni meg- hurcolása. Csehországban a csehszlovák állam idején is többé-kevésbé általános volt a vélemény, hogy a szlovákiai magyarok problémái kizáró­lag a „szlovákok ügyét” képe­zik. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents