Új Szó, 2013. január (66. évfolyam, 1-26. szám)

2013-01-15 / 12. szám, kedd

16 FUTBALLGYILKOSOK FOCITIPP ■ 2013. JANUAR 15. www.ujszo.com IIIIRl m J f Benkő Gábor Futtallgy ilkosok nsnisz] A magyar bundabotrány - pénz, drogok, prostik.. 21. fejezet (folytatás) Hazafelé menet a kocsiban Péter úgy tett, mintha fáradt lenne, és szívesen aludna. Becsukta a sze­mét, nem akart Oszvalddal be­szélgetni. Ehelyett végiggondolta, hogy tulajdonképpen mire is vál­lalkozott. A helyzet merőben más volt, mint eddig. Itt konkrétan a tulajdonos elvárása, hogy csaljon. Ilyet még tényleg nem pipált. Bár e téren hiányosak voltak az isme­retei, azzal az ijesztően hangzó jogi kategóriával, hogy szervezett bűnözés, nagyon is tisztában volt. Még mindig nem nyitotta ki a szemét. Annyira igyekezett csuk­va tartani, hogy tényleg elaludt. Oszvald ébresztette fel, amikor már Budapesten voltak. 22. fejezet Egy délutánjuk ráment, de végül mindent, az utolsó tekercs vécé­papírig becsomagoltak, bedobo­zoltak és felpakolták a kisteher­autóra, ami jó ideje a ház előtt várakozott a fuvarra. A lehető legrövidebb idő alatt felszámolták a fővárosi életüket. Péter örült, hogy végre maga mögött hagyja a zizegő, mindig mozgásban lévő Budapestet, és hamarosan új éle­tet kezdhetnek a dunántúli kisvá­rosban. Fannit csak amiatt féltette a csa­ládja, hogy mostantól vidékről kell feljárnia a pesti fotózásokra, ugyanakkor örültek, hogy lányu­kat boldognak látják. Ekkor már Pétert is ismerték, sőt kedvelték a futballista udvarlót, akiről tudták, hogy nagyon szereti Fannit. Oszvald megígérte, hogy ha be­költöztek, meglátogatja őket, men amúgy is meg kell még beszélnie néhány fontos dolgot Péterrel a továbbiakkal kapcsolatban. Akár egy FIFA-licences menedzser, viccelődött Péter, aki szívén viseli a játékosa sorsát azután is, hogy megkötötték a szerződését. No, persze Oszvald nyilvánvalóan nem arra lesz kíváncsi, hogy tetszik-e a tapéta színe, és rendesek-e az új szomszédok. Ö majd azért jön, hogy utasításokat adjon. Péterben egy pillanatnyi kétség sem maradt, amikor aláírta Po­gácsásnál azokat a haszontalan papírokat, hogy itt aztán komoly elvárások lesznek vele szemben. Mégsem gondolt arra, hogy a dol­gok rosszul sülhetnek el. Ha ed­dig nem került bajba, ezután sem fog. Oszvald tekintete továbbra sem tetszett neki, még mindig sunyinak, már-már kegyetlennek látta, de nem aggódott emiatt sem. Mielőtt beültek a kocsiba, és elin­dultak új otthonuk, új életük felé, küldött egy SMS-t a még mindig a Seychelle-szigeteken pihenő Dragannak: „Köszönök mindent, brate!” Ekkor még nem tudta, hogy egy napon átkozni fogja a percet, amikor megkérte, segítsen neki csapatot találni. * * *- És tulajdonképpen mennyi lesz a fizetésed? — Fanni komoly ön­fegyelemről tett tanúbizonyságot azzal, hogy csak most, új életük első estéjén tette fel a számára kardinális kérdést. Péter halálos nyugalommal felel­te, hogy gőze sincs. Látva Fanni elképedését, megmagyarázta. Örült, amiért nem kell már han- dabandáznia előtte. Leszámítva, hogy napról napra jobban észre­vette, Fanninak milyen fontosak az anyagiak, azt nagyon is értékel­» Itt konkrétan a tulajdonos elvárása, hogy csaljon. Ilyet még tényleg nem pipált. te benne, hogy diszkréten viszo­nyul a piszkos kis ügyeihez. Fanni a szülei és mások is előtt is óvatos maradt. Azóta, hogy megtudta az igazságot Péterről, soha nem kel­lett figyelmeztetni arra, hogy ide­genek előtt mit szabad mondania, s mit nem. Gyorsan és profin al­kalmazkodott ahhoz a nyomasztó tudáshoz, aminek rövid ideje a birtokában volt. Péter megbízott benne. Nyíltan beszélt vele bármiről.- Nem lesz fizetésem. Papíron persze lesz, hiszen szerződést mu­száj írni, a szövetségnek ugyanis hitelesítenie kell, csak így kap­hatok játékengedélyt. De Pogá­csással és Oszvalddal már az első percben tisztáztuk, hogy nem a klubtól fogom a béremet kapni. Egyenesen Oszvaldtól. Természe­tesen ezért tennem is kell majd néhány dolgot. Tudom, bizarr kicsit, még nekem is szoknom kell, de nagyon profinak tűnik az egész. Azt látom ezeken az embe­reken, hogy tudják, mit csinál­nak. Fanni, ezek bűnözők. Igazi bűnőzök. Én nem olyan vagyok, mint ők. Legalábbis remélem - mondta, és gyengéden megfogta a barátnője kezét. Igazán roman­tikus pillanat lehetett volna, de Fanni nem egészen azt mondta, amit Péter várt.- Felőlem még olyanabb is le­hetsz. Én akkor is szeretni foglak. * * * Az első edzésen teljesen hülyé­nek érezte magát. Pedig új csa­pattársai kedvesen, barátságosan fogadták, sőt - mint az egyik legpatinásabb magyar csapatból érkező játékost - egyfajta külö­nös tisztelet övezte. Az, hogy si­mán kiestek az NB I-ből az előző szezonban, mintha senkit nem érdekelt volna. A beilleszkedés­sel, ezt azonnal látta, nem lesz gondja, mert jó szellemű csapat­ba került, igaz, erre is számított. A vidéki kiscsapatokra általában ez a családias légkör a jellemző, ismerte az ilyet. Kimondottan jó érzés volt belépni a mégoly szű­kös, szerény öltözőbe is. Nem ez jelentette a gondot. Ha­nem Rajnák, az edző. Rajnák az edzők középgenerációjához tartozott, mondhatni, a legjobb korban volt, már ha egyáltalán létezik ilyen a trénereknél. Rajnákkal még soha nem dol­gozott együtt, de sztorikat azért ballon róla. A magyar futball­társadalom viszonylag kicsi, kö­vetkezésképpen belterjes. Ha Szombathelyen két játékos össze­verekszik az edzésen, az tuti, hogy másnap már a debreceni öltöző­ben is téma. így aztán Rajnákról a fútballpálya környékén mindenki tudta, hogy házasember létére szívesen keresi a fiatalabb lányok társaságát. Per­sze, volt annyira rafinált, hogy az asszony előtt ne bukjon le soha. Hiába csípett fel a szurkolói an­kétokon vagy a meccsek után a büfében tinédzsereket, Rajnákné fülébe csodával határos módon nem jutottak vissza ezek a kalan­dok. Még azt is megúszta, amikor egy késő nyári éjszaka a stadion­nál bakot tartott egy fruskának, majd ő is átlendült a kerítésen, hogy aztán a B-tribünön szabad folyást engedjen a vágyainak. Otthon azonban béke honolt és love. Nagy természete miatt csu­pán egy alkalommal adódott kel­lemetlensége. Mentségére szóljon, hogy valószínűleg ő is megbánta, amikor játékosának a menyasszo­nya körül sündörgött. De végül kiderült a turpisság, lett nagy baj meg ordítozás. Zengett, zúgott az öltöző, mint egy válogatott mécs­esén a Puskásban a hajrá, magya­rok. Az eltussolás magasiskolája volt, amit akkor ez a kis vidéki w Akármilyen magyar meccset nézett a tévében, igyekezett mindenkit alaposan szemügyre venni Úgy érezte, mindenki gyanús. klub véghezvitt, hogy ne legyen az egészből országos botrány. A CIA sem söpörhette volna diszk­rétebben a szőnyeg alá ezt a szeny- nyes, fülledt kis sztorit. A játékost valahogy, isten tudja, hogy, meg­békítették. Ám alighanem ma­radhatott benne némi tüske, mert mielőtt eligazolt, elbüszkélkedett az öltözőben legújabb tetoválásá­val. Nem volt éppen hétköznapi motívum. Temető, két sír, rajta két név: a Rajnáké és exmenyasz- szonyáé. Mindez nem is befolyásolta volna Pétert, Rajnák ettől még lehetett jó edző, csak éppen sem Oszvald, sem Pogácsás nem vette a fárad­ságot, hogy mielőtt lebattyog az első edzésre, bemutassák őket egymásnak. így azonban ott állt előtte, s fo­galma sem volt arról, hogy Raj­nák mit tud róla, hogy miért jött, miért van itt, meg úgy egyáltalán. Ráadásul az edző a jelek szerint nem volt rá különösebben kíván­csi. Kezet fogott vele, mondta, hogy „szia, Rajnák vagyok, tegezz nyugodtan”, és azonnal elküldte három bemelegítő körre. A játékosokkal sem tudott mit kezdeni egyelőre. Látásból is­merte őket, hiszen többször talál­koztak már ellenfélként, de most úgy nézett mindegyikre, mint potenciális bűntársra. Figyelte az arcokat, vajon ki tudhatja róla, hogy miért került ide. Ez amúgy az elmúlt időszakban valóságos mániája lett. Akárhol lépett pá­lyára, akármilyen magyar meccset nézett a tévében, igyekezett min­denkit alaposan szemügyre venni. Úgy érezte, mindenki gyanús, ezért tudnia kell, kik azok, akik hozzá hasonlóan valóban benne vannak a dolgok sűrűjében. Itt meg, ugye, egyfajta vezérsze­repet szánt neki Oszvald és Po­gácsás, de jelen pillanatban még arról sem volt elképzelése, hogy miként kellene viselkednie. így aztán a legjobb, amit tehetett, hogy némán végezte a gyakor­latokat, úgyis volt némi lemara­dása fizikálisán, és szerette volna hamar utolérni a többieket. Futás közben azzal nyugtatta magát, hogy a bajnokság úgyis csak egy hónap múlva kezdődik. Addig még bőven lesz ideje kiismernie az új közeget. 23. fejezet Oszvaldot láthatóan nem érde­kelte a lakás és Fanni lelkesedése. Hiába mutogatta neki a konyha­bútort meg a kihúzhatós, hatsze­mélyesre bővíthető étkezőasztalt, mindenre csak hümmögött, és közben noszogatta Pétert, hogy húzza a cipőjét, mert menniük kell.- Márpedig ha Oszvald mond valamit, annak úgyis kell lennie, ezt a jövőre nézve már jó, ha most megtanuljátok - emelte fel a mu­tatóujját, jelezve, hogy ezt tényleg véssék az eszükbe. Fanni már kezdte érteni, mire gondolt Péter, amikor Oszvald fenyegető, alattomos viselkedését érzékelte. Mindent elmond Osz- valdról, hogy benne még Fanni sem fedezte fel a szeretnivaló én­jét, pedig hát igazi rosszfiú volt, még annál is rosszabb, ami pedig neki általában imponált. Oszvald most nem a Lexusszal érkezett, hanem egy szlovák rendszámú Audi Q7-essel. Péter úgy érezte magát a kocsiban, mintha egy kamionban utazna, de közben nagyon dögösnek találta. Oszvald ezt észrevette, és ördögi pedagó­giával már most elkezdte puhíta­ni, hogy ha ügyes lesz, két hónap alatt vásárolhat magának egy ugyanilyen- Ez a kocsi vagy húszmillió fo­rint! Ne ugrass - nevetett Péter, de elnézve Oszvald rezzenéstelen arckifejezését, tartott tőle, hogy a bundaguru nem viccelődött.- Engem ne keverj össze a Cár­iéval, de még a Dragannal se. Két hónap. Csak rajtad múlik - mondta halálos nyugalommal. (Folytatás a jövő héten!) A Futballgyilkosok-at a DUNA International Könyvkiadó Kft. hozzájárulásával közöljük. Szerkeszti: Gazdag József (jozsef.gazdag@ujszo.com) ■ Tördelés: Toronyi Xénia ■ Munkatársak: Grendel Ágota, Kiss Tibor Noé, Kiss László ■ Megjelenik minden kedden.

Next

/
Thumbnails
Contents