Új Szó, 2013. január (66. évfolyam, 1-26. szám)
2013-01-15 / 12. szám, kedd
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2013. JANUÁR 15. Vélemény És háttér 7 Gašparovičnak sikerült a bravúr: közös platformra hozta az egész ellenzéket Többfrontos kudarc Sajátos láncreakciót indított el a főügyészválasztással kapcsolatos botrány. Arról, hogy Ivan Gašparovič államfő elutasította Jozef Čentéš kinevezését, nem csak kommentárok tucatjai íródtak, a nehezen védhető ügybe Robert Fico és a Smer is alaposan belekeveredett. TOKÁR GÉZA Az egyre kínosabb és már középtávon is megoldhatatlannak tűnő probléma következtében a kormánypárt pozíciója több szempontból is meggyengült. Egységesebbnek tűnik az ellenzék, csorba esett a Smer tekintélyén (hogy az államfőjéről ne is beszéljünk), valamint romlott a párt megítélése is. A fejlemény csak azért váratlan, mert az elmúlt egy évben Fico nagyon ügyesen kezelte a hasonló krízishelyzeteket. A legkomolyabb fejlemény, hogy a botrány miatt - először a kormányváltás óta - valóban kialakult egyfajta ellenzéki egységfront. Ivan Gašparovičnak sikerült az a bravúr, amire másfél éve nem volt példa: közös platformra hozta az összes ellenzéki pártot és a kormány bírálóit. Robert Fico miniszterelnök az Állami Számvevőszék vezetőjének megválasztásától kezdve a kulcsfontosságú reformok megvalósításáig előszeretettel hivatkozott arra ellenérvként, hogy a megosztott ellenzék képtelen alternatívát állítani a Smer határozott elképzeléseivel szemben. Még a látványosan különutas Igor Matovič, az Egyszerű Emberek vezetője is hazugnak bélyegezte az államfőt, aki az;, indoklásában eltorzította Matovič eredeti nyilatkozatait. A miniszterelnök számára szerencséden fejlemény, hogy az ellenzék szimpatizánsain túl a Smer törzsszavazóihoz is eljuthat a felismerés, mennyire összecseng a krízishelyzetekben Fico és Gašparovič mondanivalója, nyilvánvaló az államfő és a kormány látványos összejátszása. A mostani Fico- kormányra eddig csak mérsékelten lehetett negatív jelzőket ráhúzni, a politikát totálisan uraló mečiarizmus vádja azonban súlyos károkat okozhat a Az első komolyabb krízis bebizonyította, szó sincs arról, hogy Fico emberarcú, konfliktuskerülő politikussá vált volna. kormánynak belföldi és külföldi viszonylatban is. A Čentéš- ügy egy olyan precedens, ami az ellenzéknek kézenfekvő kapaszkodót nyújt a kormány kri- tizálásához több fórumon is. Végül, de nem utolsósorban a miniszterelnöknek sikerült lerombolnia azt a kedvező képet, amit kialakított és fenntartott magáról a sajtóban az elmúlt egy év folyamán. Bebizonyosodott, hogy Robert Fico krízishelyzetben (mert ez hosszú ideje az első valós válsághelyzet) ugyanúgy ellenségeket keres és ugyanannyira hajthatadan, mint első kormányzása idején. Szó sincs arról, hogy emberarcú és konfliktuskerülő politikussá vált volna. A Smer erőpozícióból folytatott, ellenségeket kereső kommunikációja miatt bukott el a 2010-es választásokon, ezt a pártstratégák is belátták, s mindenképpen elkerülnék az eset megismétlődését. A Čentéš-úgy jelentőségét nem kell túlbecsülni, nem arról van szó, hogy egyik pillanatról a másikra megváltoznának a politikai erőviszonyok. A Smer erkölcsi erőfölénye azonban látványosan megszűnt, hosszú távon pedig több szálon is olyan folyamatok indulhatnak be a politikában, amelyek Fico számára teremtenek hátrányos helyzetet.- Ügy szeretlek, mint a show-t az emberek... (Peter Gossányi rajza) A valódi reformok elkezdéséhez jobb esetben hozzásegíthet a gazdasági válság Új szelek a Nemzetközi Valutaalapnál? HORBULÁK ZSOLT A válság elhúzódásának a jeleként is felfogható, hogy a Nemzetközi Valutaalap egy vezető szakértője beismerte, bizonyos ajánlásainak a kidolgozásához nem a megfelelő képletből indult ki. A bajba került országok esetében alkalmazott megszorító intézkedések az elméletben tervezettnél jóval nagyobb mértékben fogják vissza azok gazdaságát. A hír önmagában érdekes, de mégsem meglepő. Azt azért eddig is tudtuk, hogy az elméleti közgazdaságtan nem mindig állja ki a gyakorlat próbáját. Itt kell megemlíteni, hogy az önkritika egyelőre csak az IMF két elemzőjétől érkezett, az intézmény maga nem tett hasonló kijelentést. Mint tudjuk, arra szinte senki sem gondolt, hogy a kezdeti in- gadanválság ilyen hosszú recesszióba fog torkollni. Az IMF szakértői által ajánlott receptúra már nem is a krízisből való kilábalást volt hivatott elősegíteni, hanem a korábban alkalmazott intézkedések mellékhatásait kívánta volna mérsékelni. Hogy ez a beismerés egyelőre mennyire egyedi, mutatja az is, hogy Moody’s éppen most ajánlja Szlovákia számára a további megszorításokat. A leírtak ellenére mégis helytelen lenne az említett nemzetközi szervezeteket érzéketlen és népnyúzó bürokratáknak tekinteni. A Moody’s és az IMF csupán az unió által lefektetett ma- astrichti kritériumok betartásának szükségességére utal, amelyeket, ugye, valamennyi uniós tagország önként vállalt. Arról sem illene megfeledkezni, hogy azok az országok, amelyek most a legnagyobb gondban vannak, korábban igen kreatívan álltak hozzá a közösség pénzügyi szabályaihoz. A valódi reformok elkezdéséhez jobb esetben hozzásegíthet a válság. Másrészről az is igaz, hogy jó példával a legnagyobbak sem járnak elöl, ellenkezőleg. Például Spanyolországnak nem hogy szankcióra nem kell számítania, hanem még több támogatást kap. Három évvel ezelőtt a szakemberek arra voltak büszkék, hogy a mai kormányok és jegybankok ügyesebben menedzselik a válságot, mint a ’30-as években. Akkor a kamatokat magasan tartották, ami tovább csökkentette az ipari termelést, majd leértékelték a valutákat, ami viszont a külkereskedelmet fojtogatta. Most a központi bankok ugyan pénzelik a gazdaságot, ellenben az államok vesznek a vállukra túlzottan nagy terhet. Ha azonban a kormányok már egyszer eladósodtak, nem kellene túl korán visszakérni tőlük a pénzt, mert ezzel lenullázzák korábbi intézkedéseik hatásait. Lassan ezt kezdik felismerni az IMF-ben. KOMMENTAR Az év rejtélye VERES ISTVÁN Bugyuta kérdésnek tűnik, de azért tegyük fel: miért lenne jó, ha a novemberi megyei választásokon a Híd és az MKP együttműködne, esetleg itt-ottközösjárásilistát állítana? Igen, tudjuk, az a közös érdek, hogy minél több magyar jelölt jusson a megyei önkormányzatokba, mert akkor jó lesz a hazai magyarságnak (vagy ha nem is lesz jó, megakadályozhatják, hogy nagyon rossz legyen). Meg állítólag van egy ilyen társadalmi igény, mármint az összefogásra, hogy fogjanak össze a magyarok, mert akik széthúznak, azok gyengék, akikmegösszetartanak, erősek satöbbi. Ezeketa mondókákat viszont az elmúlt 22 év során kicsit meguntuk. Elmondhatjuk, hogy az idei megyei választásokon az MKP-Híd párbajban az MKP indul erőpozícióból. A2009-es megyei vá- lasztásokonjóval több pozíciót szerzett, mint az akkor még csak szárnyait bontogató Híd. Meg az MKP erősebb is a régiókban, eztbebizonyítottaa2010-esönkormányzati választásokon. Az említett párbajra a dunaszerdahelyi, a komáromi és a párkányi választókörzetben szinte biztos sor kerül - Berényi Józsefpártelnökugyanisúgy véli, ahol többségbenamagyar- ság, ott szabad a verseny, nem kell erőltetni a közös listát, a magyar érdekképviselet ugyanis biztosított. Ez a kijelentés két dolgot jelent. Először is, hogy Berényi (talán magát is meglepve) elismeri, hogy a Híd biztosítani tudja a magyarok érdek- képviseletét. Másodszorpedig, hogyezekbenakörzetekben nagyvalószínűséggel nem lesz együttműködés. Akétpártkö- zötti ellentétek ugyanis helyi szinteken a legélesebbek. És ha a központ sem ösztönzi őket a közös fellépésre, nem fogják ösz- szetömi magukat a tárgyalásokon. Ezzel persze nem azt akar- jukmondani, hogy ez baj. Pont ez a fő kérdés: miért jó, ha együtt indulnak, és miért jó, ha külön? Nem tudjuk. És alighanem így vannak ezzel a választók is. Nagy részük azt sem tudja, mi az, hogy megyei önkormányzati rendszer. És talán nem is érdekli. Ha majd meglátnak egy ötletes választási plakátot egy szimpatikus arccal, talán rászánják magukat, hogy elmenjenek szavazni. Talán nem. A fenti kérdést pedig a választások után így fogjuk feltenni: miért lett volna jobb, ha az MKP és a Híd együttműködik vagy nem működik együtt? Választ alighanem akkor semkapunkmajd. Ez lesz az évrejtélye. KITEKINTŐ Poén, pia, politika A cseh sajtó elégedett az elnökválasztás első fordulójával, a két legmarkánsabb személy került a második fordulóba. Miloš Zeman és Karel Schwarzenberg sajátos humoráról is ismert, míg előbbié kissé érdes, utóbbiét arisztokratikusnak nevezhetnénk - a csehek vevők mindkettőre. ,Annyi tolvaj futkos az országban, nekik is lehet parlamenti képviselőjük.” Schwarzenberg az egész országot elszórakoztatta ezzel a kijelentéssel Roman Pekárek ODS-es képviselőről, akit korrupció miatt 5 év börtönre ítéltek, de mandátumáról nem mondott le. A napi politikai torzsalkodásokat higgadt szellemességgel kommentálja. „Nem bízom a Közügyek pártjában, de bárkivel hajlandó vagyok asztalhoz ülni. Csak ne köpködjön a tányéromba.” „Ha hülyeségeket beszélnek, elalszom.” A 74 éves herceg időnként elszundít a törvényhozásban, ezért a parlamenti választásokra a fenti mondatot választotta kampánya jelmondatává. A közvélemény és a szakértők szerint is a legötletesebb szlogen volt. Később még megtoldotta egy viccel, mely szerint Szent Péterrel társalog a mennyek kapujában. „Azok ott a parlamentben még jó ideig azt fogják hinni, hogy szunyókálok.” Zemannal korábban is voltak szócsatái, például ezt nyilatkozta róla: „Az egyik legintelligensebb kormányfő volt, ha nem ivott volna annyit, valóban nagyon jó miniszterel- nöklettvolna. Sajnosnem bírta a stresszt, de talán már leállt, most nincs annyirafelpüf- fedve az arca.” Persze Zeman se megy a szomszédba egy ri- posztért, egy szerinte megtörtént esettel vágott vissza: „Schwarzenberg az asztalra borulva alszik, miután mél- tóztatott túl sok italt fogyasztani egy ünnepségen. Valaki finoman megveregeti a vállát. - Gróf úr, rosszul van? - Herceg, maga barom! - mondja, és alszik tovább” - szórakoztatta az újságírókat Zeman. Schwarzenberg arisztokrataként válaszolt. „Hallottam Zeman viccét. Sajnos nem emlékezhetem erre az esetre, így se megerősíteni, se cáfolni nem tudom.” Zeman köztudottan nem vetette meg az alkoholt, az ezt firtató újságírónak így válaszolt. „Churchill naponta három üveg whiskyt ivott, nyolc szivart szívott el, és megnyerte a háborút. Hitler nem ivott, nem dohányzott, vegetáriánus volt és fejbe lőtte magát a bunkerében.” Majd hozzátette, „Schwarzenberg is bevallotta egy interjúban, hogy iszik, és ezt nagy pozitívumnak tartom”. (h)
